Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-10 / 238. szám
1980. október 10. Képújság 3 A tomerőmű-építkezés Megszűnőben a „22-es csapdája” Manapság már kellemes visszagondolni a kezdeti időkre. A 22-es Állami Építőipari Vállalat akkor még a keljfeljancsihoz hasonlított, innét ütötték, amonnét meg lökdösték. Ügy nézett ki a dolog, mintha elvállalták volna egy világbajnok ökölvívó edzőpartneri szerepét. A 22-es „pofozógép” volt sokáig. Leginkább Heller híres regénye címének jelentése illett rájuk. Ez az időszak elmúlóban. Egyre többet, mint követendőt emlegetik a vállalatot. Véletlenül sem szeretnénk szivárványosra dicsérni a munkájukat, de azt nyugodtan kijelenthetjük: alkalmasak arra, hogy atomerőművet építsenek. Lesznek azért még olyanok, akik fanyalognak... Miért kellett ehhez öt év? Lelkűk rajta. Szabó József élete gyakorlatilag összefonódik a 22-es vállalattal. A fiatal építész- technikus Székesfehérváron művezető lett, Százhalombattán vették fel a pártba, Pakson lett politikai munkás, 1975 óta a paksiak párttitkára. Letelepedett a városban. A négy gyerek mellett ez másképpen el sem képzelhető. A paksi munkával „elfogult”, hiszen tevékeny részese. A politikai főiskola levelező hallgatója. Vele beszélgettünk a kezdetről és a máról: — öt éve a legnagyobb gondunk az áldatlan szociális helyzet volt. Annak vizsgálata és az orvoslása. A munkásszálláson havonta költöztettük az embereket. A személy- szállítással is bajban voltunk, száz járatból 99 nem érkezett meg időben. A kiszolgáló egységek nem voltak meg. Mára azért van egy korszerű előregyártó üzemünk, egy betongyárunk. Dolgozik száz kommunista, akiknek befolyásuk van, akik hallatják szavukat. Négy alapszervezetben — a főépületnél, a segédüzemben, a KISZ-építők és az igazgatás területén — már a helyszínen egyeztetik a dolgokat, oldják meg a problémákat és politizálnak — összegzi a párttitkár az öt év történetét, de, hogy mi volt részleteiben, azt ma már nehéz lenne regisztrálni. Az atomerőmű építésének kezdetén a 22-es vállalatot jelölték ki a feladatra. De erre nem voltak felkészülve, az anyagi támogatás ellenére sem. Pedig ezzel kellett volna kezdeni, akkor talán kevesebb buktatóval épül az első reaktor, keveseb emberi probléma merül fel az öt év alatt. Szabó József párttitkár Ma, amikor nagy erőkkel a kettes reaktor építését végzik, már könnyű kimondani, hogy gyorsan halad a munka, begyakoroltak az építők... — Eddig az öt évvel ezelőtti gondokról beszéltünk. És mi a mai feladat? — A munkaszervezés, a munkafegyelem, az anyag- és energiatakarékosság. — Ezek ismerős szavak. — Beszélni könnyebb róla, mint megvalósítani. Minőségi gondok ezek már, itt sokkal lassúbb az előrelépés. Vegyük például az ösztönzést, ugye, milyen divatos szó. Pedig nehéz megértetni, hogy aki kiemelkedően dolgozik, akár ötször több prémiumot kapjon, mint a többi. Ezek a dolgok folyamatosan megvalósulóban vannak, egyre több lesz a finomítani való. Az biztos: nehezebb, mint gondoltuké — Ügy hallottam, hogy fegyelmeznek is az utóbbi időben? — Eljutottunk odóig, hogy elküldünk embereket. Egy év alatt 110 fegyelmi ügy volt. Ebben megtalálható a figyelmeztető és az elbocsátás is. De azt is figyelembe kell venni, hogy itt, Pakson olyan munkások és vezetők vannak már többségben, akikre joggal lehetünk büszkék. Vaszkó Péter a főépületben helyszíni karbantartó szerelő, mindent szóvá tesz, van szava és tekintélye is. Itt „nőtt” fel Trencsényi Imre, a főépület párttitkára, Révész Istváné» Körmöczi József művezető. Ilyen húzóerőnek számít Mar- kulia József brigádvezető. Sok vezető beletanult a szakmába ebben az öt évben: Czimmer József, a parkettüzem vezetője kiváló üzemvezető és jó politikus. Dévai Lajos fiatal művezető már majdnem „megbukott” a főépületnél, áttettük az előregyártó üzembe, azóta mindenki őt dicséri. Egy hibát követtünk el vele; ács létére lakatosokhoz tettük először művezetőnek. Sok dolgunk volt a szállítással, az ott dolgozó vezetők önmaguk züllesztették a többieket. Mióta ott dolgozik — és vezető — Molnár András és Bartucz József, rend van. ök megjárták Guszjatyint, az ottani tapasztalatok alapján dolgoznak itt. Nagy nyereség nekünk Fadgyas János, aki a guszjatyini kompresz- szorállamás-építés párttitkára volt, vagy Dombi Imre, a megyei pártbizottság tagja. Ö az építőbrigáddal került hozzánk. Sorolhatnám tovább a neveket. — Közben az Építési és Városfejlesztési Minisztériumtól is kaptak segítséget. Eny- nyire rosszul álltak, vagy kevés volt a jó vezető? — Több mint hetven műszaki szakembert kaptunk „kölcsön” az ország minden részéből. Feltétlenül szükség volt rájuk. Most az a feladatunk, mivel egy-két éves szerződéssel jöttek, hogy helyettük saját nevelésű embereket állítsunk be. — A kettes építése sokkal kevesebb gonddal jár. Mondhatjuk már azt, hogy a 22-es vállalat már atomerőmű- építő vállalat? — Ki merem ezt mondani! Habár a saját kapacitásunk még kevés ehhez, szükségünk van még sokáig az alvállalkozókra. Egy biztos, felnőttünk a feladathoz. Sikerült megvalósítanunk, hogy minden reggel kint a helyszínen tárgyalják meg az érdekeit vállalatok képviselői a napi tennivalót és nem bent az irodaházban. Pakson ma már minden szem a technológiai szerelőket figyeli. A 22-es csendesen dolgozhat, az eddigi tapasztalatokat már hasznosítani tudják, hasznosítják is. A legközelebbi nagy feladataik közé tartozik; december 15-re lezárni a kettes épületet is. Nyugodtan mondhatjuk:a „22-es csapdája” megszűnőben. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly A kettes blokknál még a daruké a főszerep Végrehajtó bizottsági és tanácsülések Szekszárd A szekszárdi Városi Tanács tegnap délutáni ülésén dr. Nedók Pál tanácselnök köszöntőt mondott a tanácsok megalakulásának 30. évfordulója alkalmából, majd az ülés résztvevői meghatározták a tanács és végrehajtó bizottsága 1981—85-re szóló ciklusprogramját. Ezt követően jóváhagyták a tanács és szervei szervezeti és működési szabályzatáról készített tervezetet, s jóváhagyták a városi tanács bizottságainak megalakításáról szóló javaslatot. A jelenlévők ezután a szekszárdi bölcsődékben folyó gondozási és rjevelési tevékenységről tárgyaltak. A megyeszékhely 8 bölcsődéjében jelenleg 555 hely áll rendelkezésre, s ezek kihasználtsága 110—120 százalékos. A város 100 bölcsődés korú gyermekére 25 hely jut, s ez az arány az országos és a megyei átlagot tekintve jónak értékelhető. A tanácsülés megállapította, hogy az V. ötéves tervben jelentősen javult a város bölcsődei ellátottsága, hiszen ebben az időszakban készült el 'a Mérei utcai és az Arany János utcai gyermekintézmény is. A kicsinyekkel 107 szakképzett gondozónő foglalkozik, a bölcsődék szépek, esztétikusak, de a mostaninál több játékra van szükség. Gondot okoz jelenleg az, hogy hogy* a Kinizsi utcai bölcsőde foglalkoztató- és kiszolgáló helyiségei megsüly- lyedtek, s a fűtőrendszer elöregedett. E gond megszüntetésére megfelelő intézkedéseket tesznek. Dombóvár (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóvár város Tanácsa szerdán délután tartotta meg soron következő ülését. A megjelent tanácstagok és vendégek előtt Vidóczy László tanácselnök megemlékezett a tanácsrendszer létrejöttének 30. évfordulójáról. Ebből az alkalomból a Dombóvár város díszes címerét adományozta Bérdi József vb-titkárnak háromévtizedes tanácstagi tevékenységéért. Ugyancsak Dombóvár város díszes címerét adományozta a tanácselnök az apparátus 7 dolgozójának, akik 3 évtizedes munkájukkal érdemelték ki az elismerést. A testület tagjai meghallgatták Brunner Vince általános tanácselnök-helyettes beszámolóját a közművelődési törvény végrehajtásáról, a közművelődés tanácsi irányításáról, anyagi ellátottságának helyzetéről. A beszámoló nemcsak a város, hanem a város környéki községek helyzetére is kiterjedt. A hozzászólók egyetértettek a beszámoló megállapításaival, miszerint az elmúlt középtávú tervidőszakban megnöveke- dett a tanácsok közművelődést irányító és koordináló tevékenysége. A munkahelyi közművelődés segítése az intézmények alapvető feladatává vált. A városi művelődési központ és könyvtár ezt a feladatát az elvárásoknak megfelelően látja el. Ezen a tanácsülésen hagyták jóvá a dombóvári Városi Tanács és szerveinek szervezeti és működési szabályzatát, valamint megválasztották a tanácsi szervezetben működő öt bizottság elnökét és tagjait. A tanácsülés interpellációk megválaszolásával ért véget. Bonyhád A bonyhádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága tegnap délutáni ülésén egyebek között a város és a városkörnyék iskolai testneveléséről és a sportmozgalom helyzetéről tárgyalt. A napirend előadója, Bősze István osztályvezető e témában legutóbb 1978-ban számolt be a végrehajtó bizottságnak, tegnap pedig a két évvel ezelőtt meghatározott feladatok végrehajtásáról, s az azóta történt változásokról szólt. Hangsúlyozta, hogy az iskolai testnevelés és sport kérdéseiben tett intézkedések kedvezően hatottak az oktatási intézmények nevelőoktató munkájára, s a már negyedik éve bevezetett teljesítménymérés is érezteti hatását, hiszen így minden tanuló nyomon követheti saját teljesítményének fejlődését, ami ösztönzőleg hat munkájukra. Az általános iskolai sporttevékenység fejlesztése érdekében három körzetet alakítottak ki, melyen belül az iskolák különböző sportágakban egymással versenyeznek. A beszámoló leszögezte, hogy a város és a város- környék iskolái között a sportot illetően jelentős különbségek vannak. A személyi ellátottság a városi iskolákban jó, a községiekben közepes, háromban — Izmény, Lengyel, Mórágy — nincs szaktanár. A tárgyi feltételeket illetően is lényeges különbségek vannak: a városiak egy kivétellel rendelkeznek tornateremmel, míg a városkörnyékiek nem. Ugyancsak jobb a helyzet Bonyhád iskoláiban a sportudvarok terén is. Ezért a végrehajtó bizottság feladatul tűzte ki: a VI. ötéves tervben — a társadalmi és gazdasági szervek segítségével — minden osztott iskolában alakítsanak ki sportudvart, valamint az úszásoktatást biztosító fedett tanmedence építése is a célok között szerepel, ami társadalmi összefogással megvalósítható. Tamási (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Ülést tartott a tamási Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága. A résztvevők meghallgatták és megvitatták dr. Reichert Ödön vb-titkár beszámolóját, mely a közművelődési intézmények együttműködéséről, a közművelődési feladatok megvalósításáról szólt. A vb megállapította, hogy Tamásiban létrejöttek a közművelődés tárgyi feltételei. Nagy változást hozott, előrelépést jelentett, hogy az elmúlt két év során új, modem épületbe költözött a könyvtár, rendbe hozták a művelődési központ fűtését, elkészült a kiállítóterem, s a nemrég átadott úttörőház is beépült a közművelődési intézményhálózatba. A három intézmény között — az idő rövidsége miatt — még nem alakulhatott ki az együttműködés megfelelő formája. Sok még a kiaknázatlan lehetőség, de voltak már közös rendezvények és terveznek további közös munkákat is, a közművelődés színvonalának további emelése érdekében. Ugyanis a szocialista közművelődés céljai csak valamennyi kulturális intézmény és szervezet együttes, közös munkálkodásának eredményeként valósulhatnak meg. A vb határozatot hozott a nagyközségi és járási könyvtár beszerzési és fejlesztési keretének felülvizsgálatára, és arra, hogy a művelődési közDont színháztermének világítását a VI. ötéves terv során meg kell oldani. Ezután dr. Molnár Istvánná, az 518-as számú szakmunkásképző intézet igazgatója adott tájékoztatót az intézményben folyó munkáról. Megállapították, hogy Tamási ipari fejlődésének függvénye a szakmunkásképzés, hisz arra lehet építeni a jövőt. Azoknál a vállalatoknál, ahol foglalkoznak a képzéssel, ott nincs szákmunkás- gond, nincs létszámhiány. A munkaerőt pedig meg kell keresni, fel kell készíteni és Tamásiban kell tartani. n szazeues malom (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A felszabadulás előtti igen primitív működésű gőzmalom teljesítménye annyira minimális volt, hogy a környéken több kisebb, magánkezelésben lévő malomnak kellett besegíteni, hogy Bonyhád és környéke liszthez, kenyérhez jusson. Ma a bonyhádi malom a gabonafelvásárló és malomipari vállalat kezelésében van. Ez a malom már matuzsálemi korban van, hisz életkora kerek száz év. Klein Gábor, aki jelenleg az üzemegység vezetői tisztét tölti be, örömmel beszél arról, hogy a jelentős fejlesztés éve az 1960-as esztendő volt, amikor áttérték a pneumatikus őrlési rendszerre, ami szinte forradalmasította a régi manuális munkát. Nem is beszélve arról, hogy milyen nehéz fizikai munkától mentesítették ezzel a malomipari dolgozókat. A korszerűsítés következtében elérték a napi négy és fél vagonos teljesítményt, most pedig egy újabb hengerszék beépítésével — ez napjainkban történik — napi teljesítményük már öt és fél vagonos lesz. Ezt a termelést összesen 12 dolgozó éri el, igen könnyű fizikai tevékenységgel, hiszen szinte mindent megold az automatika. Az egység vezetője elmondta — 30 éve dolgozik a szakmában —, hogy az idei esztendő volt az, amikor úgy a mennyiség, mint a minőség tekintetében jók az eredmények. A malom évi kapacitása ezer vagon liszt, míg takarmánytápból elérik a 2400 vagont. Tárolási problémájuk van. Annak ellenére, hogy a malom területén már régebben építettek egy 450 vagonos silót, és mellette még egy korszerű raktár is létesült az elmúlt évben, még így is bérelnek tsz-eknél és máshol raktárakat, öt telephelyet látnak el liszttel és egyéb őrleménnyel. Hogy raktározási gondjaikon javítsanak, tervezik, hogy az elkövetkező időben 5—6 milliós beruházással építenek egy újabb raktárt, ami sok tekintetben könnyítést is jelent, hisz nem kell nagy távolságból szállítani a gabonát. Az elmúlt időben sokat áldoztak szociális beruházásokra is, így négymilliót zuhanyozóra és étkezőhelyiségre. Ha gondolatban visszapillantunk a felszabadulás előtti állapotokra, kimagasló fejlődést kell tapasztalnunk, hisz a már említett 12 fizikai dolgozó, a magas szintű technika alkalmazásával ma már megközelíti a napi 6 vagonos termelést. Megemlíthetjük még azt is, hogy őrleményük eljut Budapestre, sőt egy része külföldre is. HORVÁTH JÓZSEF
