Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-08 / 236. szám

1980. október 8. A^PÜJSÄG ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárdi, Postafiók: 71 Miért nem vették fel? Kiss Józseftől kaptuk Ta­másiból az alábbi levelet: „...Nehezen fogtam neki a levélírásnak, hisz tudom, elég sokan gyötrik Önöket problémáikkal. Sok szó esik mostanában a társadalmi munkáról, annak jelentőségé­ről. Kérem, döntsék el — igazam van-e. Két gyerme­künk van, egy- és négyéve­sek. A nagyobbik most len­ne középső csoportos óvodás, ha felvették volna. (A kicsi­be járt.) A feleségem a ki­sebbik gyerekkel otthon van gyesen, ezért nem veszik fel. Gondolom, önök is úgy ér­zik, hogy helyes is, ha azok a gyerekek nem kerülnek be, akiknek az anyjuk gyesen van. Ez csak a dolog egyik ol­dala. Vállalatunk, a VEPEX kommunista szombatokon az óvodákért dolgozott, a szo­cialista brigád, amelyiknek tagja vagyok, óvodáscsopor­tot patronál. Ha az óvodánál az elhanyagolt udvart kellett takarítani, ott voltam, ha egy polcot kellett csinálni, segí­tettem. Szó sincs róla, hogy én ezeket felhánytorgatnám. Szívesen csináltam! Mindegy, hogy melyik korcsoportért, közvetve az én gyerekemért is csináltam. Édesapám 59 éves, szabad szombatokon ők is dolgoztak az óvoda ud­varán. Elismerem, hogy önzők va­gyunk, mert amikor dolgoz­tunk, arra gondoltunk, hogy a mi gyerekünknek is jó lesz majd, ha segítünk. Megemlí teném még azt is, hogy vál­lalatunknak is van valami­féle szerződése az óvodával, hogy a segítség viszonzása­ként a felvételnél előnyben részesítik a VEPEX dolgozói­nak a gyerekeit. Nem tudom, mi a vélemé­nyük. Esetleg nincs igazam? Ha valaki többet tesz, nem jogosan várja el azt, hogy többet is kapjon érte?...” A Tamási nagyközségi Kö­zös Tanács V. B. titkára, de. Reichter Ödön a következő­ket válaszolta a levélre: „...Az óvodai felvételek ügyében minden évben bi­zottság dönt, így történt ez ebben az évben is. A bizott­ság szempontjai szerint előnyben részesítették azokat a gyerekeket a többivel szem­ben, akiknek családi környe­zetük, szociális körülményeik rosszabbak az átlagosnál, a szülő egyedül neveli gyer­mekét, illetve gyermekeit, valamint azt a gyermeket, aki ötödik életévét betöltötte. Szükségesnek tartom el­mondani, hogy Tamásiban a két óvodában összesen 381 hely van, az óvodai felvétel­re jelentkezettek száma: 481. Felvételt nyert: 446, elutasí­tottunk 35 kérelmet. Az elutasítottak között hát­rányos helyzetű gyermek nem volt. Az elutasítást gondos felderítő, előkészítő munka előzte meg, melynek célja volt annak feltárása, hogy a gyermek állandó 'felügyelete, gondozása a családi környe­zetben biztosított-e. A nagy­számú túljelentkezés miatt minden gyermeket nem tud­tunk elhelyezni. így is min­den óvodai csoportban 120 százalékos a helykihaszná­lás. Az elutasított 35 gyer­mek felügyelete, gondozása nem okozhat a szülőknek problémát, mert kivétel nél­kül olyanok, akiknek édes­anyja a kisebb gyermekévei gyesen van. Községünkben lévő gazda­sági egységek és egyéb szer­vek dolgozói évente jelentős értékű társadalmi munkát végeznek, melyet megbecsü­lünk, elismerünk. A leírt szempontok figyelembevéte­lével utasította el a bizottság az ön gyermekének felvéte­lét is, mivel felesége a gyes ideje alatt a kisebb gyermek mellett el tudja látni a na­gyobb felügyeletét is. A kö­vetkező évben már ő is előny­ben részesül a többivel szem­ben, mivel betölti ötödik életévét. így végül is a köz­ért végzett önzetlen társadal­mi munka mégiscsak meg­térül és az ön gyermeke is élvezheti...” Miért rossz az olajkályha? Horváth Gyula Harcról így ír: „...Az idén, január 2-án vásároltam egy Mekalor 2500 olajkályhát, ami az első nap­tól rossz volt. Lyukas volt a tartálya és az adagolója sem volt jó. Ezt én jelentettem a Tolna megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezetnek. Ők ki is jöttek és azt mondták, hogy a tartályt megcsinálják, de az adagolót nem tudják, mert azt úgy kell megrendelni a gyártól, de ahogy megkapják, azonnal hozzák és kicserélik. Egy ideig türelemmel vár­tam, felhívtam őket telefo­non, amire azt válaszolták, csütörtökön megjavítják a kályhát. Azóta — sajnos — sok csütörtök elmúlott... En többször telefonáltam, és azt a választ kaptam, hogy mire lejár a jótállás, elkészítik. Ezzel az ígérettel viszont — sajnos — nem tudok fűteni, pedig már többször kellett volna...” A levelet a Tolna megyei Szolgáltató Ipari Szövetke­zetnek küldtük meg, ahonnét Pálinkás István elnök az alábbi választ adta: „...A bejelentés időpontjá­ban szervizünk a javításhoz szükséges adagolóval — saj­nos — nem rendelkezett, de időközben sikerült a marcali gyáregységtől beszerezni. A szerviztől kapott tájékoztatás szerint szerelőnk augusztus 27-én reggel 7 órakor, illet­ve augusztus 28-án 17 órakor a lakásán a panaszost felke­reste, mivel nem voltak ott­hon, írásos értesítést hagyott. Kérem, hogy a javítás el­végzésére alkalmas időpont egyeztetésére keresse fel szer­vizünket, illetve postafordul­tával közölje az ön számá­ra alkalmas időpontot...” Telefonszámunk: 12-284 Ml VÁLASZOLUNK Új nyomda az Árpád-hídná! Befejezéséhez közeledik a 2,6 milliárd forintos nagy- beruházás, s a jövő év elejétől — több más újság, kiad­vány mellett — itt állítják majd elő a Népszabadságot és a Népszavát. A próbaüzem már az idén júliusban el­kezdődött, s azóta az Árpád-híd pesti lábánál levő mo­dern épületben készül a Népszava vidéki kiadása, a Népsport, valamint a Rádió és Televízió újság. Az új ofszetüzem 1983-ban éri el a tervezett kapaci­tást: ekkor évente 40 ezer tonna sajtótermék, könyv és egyéb kiadvány készül itt. A tervek szerint ekkorra az ország nyomdáinak összteljesítménye mintegy 200 ezer tonna lesz. Űjak a gépek, új a technológia, s ennek megfelelően többségében új, fiatal a személyzet is. S bár — erről személyesen is meggyőződhettünk — itt minden auto­matikusan, emberi kéz érintése nélkül történik, mindez az eddiginél több szakmai tudást, figyelmet és fegyel­mezettséget követel meg az új üzem dolgozóitól. A gé­pek kezelői — technikusok, sokan közülük gépészmér­nökök — hónapokig, évekig ismerkedtek külföldön ez­zel a technikával; azokban az országokban, ahonnan a nyomda gépei származnak. Készül a Népszava. Az első példányokat szakértő szemek vizsgálják... Az elkészült lapokat gépek hajtogatják, csomagolják, szál lítják Az ifjúsági tör- yiyjtv- vény végrehajtásá- ról szóló korábbi jogszabályt mód.o- sűja és egészíti ki , iY.v.YíJ a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 22/1980. (IX. 15.) MÉM számú rendelete, amely összegsze­rűen megjelöli, hogy a KISZ Központi Bizottsága által ado­mányozott kitüntetésekhez mennyi pénzjutalmat kell ad­ni, kimondja, hogy a KISZ- szervezetet véleményezési jog illeti meg — többek között a 30 éven aluli vezetők és az illetékes helyi pártszervezet döntésétől függően, a nagy számú fiatalt közvetlenül irá­nyító, 30 éven felüli vezetők — a választott állami-taná­csi, szövetkezeti tisztségvise­lők kivételével — kinevezése, felmentése, megbízása, mi­nősítése, miniszteri és ennél magasabb szintű kitüntetésre való felterjesztése esetében. Felhívja a rendelet a vállala­tok és szövetkezetek figyel­mét arra is, hogy szervezeti és működési szabályzataikat e jogszabály előírásainak megfelelően, 1980. december 31-ig egészítsék ki. (Megje­lent a Magyar Közlöny idei, 67. számában.) A magántervezési tevékeny­ségről szól az építésügyi és városfejlesztési miniszternek a Magyar Közlöny idei 66. számában megjelent 21/1980. (IX. 13.) ÉVM számú rende­lete. A jogszabály meghatá­rozza, hogy annak alkalma­zása szempontjából mi tekin­tendő magántervezési tevé­kenységnek, kik végezhetnek, illetve kik nem végezhetnek ilyen tevékenységet, kimond­ja, hogy magántervezési te­vékenység főfoglalkozás-sze- rűen nem folytatható, mun­kaviszonyban, szövetkezeti tagsági viszonyban álló ma­gántervező magántervezői te­vékenységet csak munkálta­tójának (szövetkezetnék) hoz­zájárulásával folytathat. Kü­lön fejezetben foglalkozik a rendelet a Magántervezői Névjegyzékkel, s itt kimond­ja, hogy magántervezési tevé­kenységet csak az végezhet, akit ebbe a névjegyzékbe fel­vettek. A felvétel iránti ké­relmet a kérelmező lakóhe­lye szerinti megyei tanács végrehajtó bizottsága építés­ügyi feladatokat ellátó szak- igazgatási szervhez kell be­nyújtani. Külön kihangsúlyo­zandó, hogy a névjegyzékbe való felvételt annak is kér­nie kell, aki jelenleg magán­tervezési jogosultsággal ren­delkezik. A rendelet mellék­lete tartalmazza a Magánter­vezési Szakértői Bizottság működésének szabályait. Az OKISZ Értesítő ez évi 22. számában közlemény jelent meg az ipari szövetke­zetek és szövetkezeti szervek reprezentációs kereteinek fel- használásáról. A messzemenő takarékosságra történő felhí­vás mellett a közlemény meg­jelöli a vezetői beosztással kapcsolatos személyes repre­zentáció mértékét, a belföldi vendéglátás elszámolható költségeit, valamint a külföl­di résztvevőkkel szervezhető rendezvényeket. Kihangsú­lyozandó, hogy a belföldi vendéglátási költségekben csökkentést kell elérni, a fel­használható költség a követ­kező évben sem emelkedhet, külföldi delegáció részére ki­rándulás és kulturális prog­ram nem szervezhető, külföl­di vendégek megajándékozá­sára csak kivételesen indokolt esetben kerülhet sor, és nem szervezhető üdültetés viszo­nossági alapon. Az Építésügyi Értesítő idei 28. számában miniszteri utasítás jelent meg a je­lentős építőanyagipari és épí­tőipari ipartörténeti emlékek védelméről. Az utasítás meg­jelöli, hogy mi tekintendő jelentős ipartörténeti emlék­nek, és kimondja, hogy a vállalatok kötelesek a náluk található ilyen emlékeket fel­kutatni és azokról jelentést tenni, a bejelentésben közölni kell a jelentős ipartörténeti emlékekre vonatkozó adato­kat. A betétdíjas üveggöngyöleg visszaváltása tárgyában a SZÖVOSZ Tájékoztató f. évi 37. számában megjelent közleményből itt csu­pán ennyit idézünk: „Helyte­lenül több boltban — a tiltó rendelkezések ellenére is — ugyanazon személyek végzik az üvegek visszaváltását, akik többek között a kenyér, pék­sütemény és egyéb csomago- latlan élelmiszerek eladásával foglalkoznak.” Dr. Deák Konrád, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Új módszerek, a kőolajtermelésben A Szovjetunió a kőolaj ki­termelésének éves mennyi­ségét tekintve a világon az első helyen áll. Ezt a helyet tartják azoknak a nehézsé­geknek az ellenére is, melyek elsősorban a régebbi lelőhe­lyek elapadásával kapcso­latosak. Az idén az első ne­gyedévben az ország 148 mil­lió tonna kőolajat kapott, beleértve a gázkoncentrátu- mot is, ötmillió tonnával töb­bet, mint az előző év hasonló időszakában. A mezők kőolajhozama mindig aktuális 'kérdés. Je­lenleg az egyes medencékből a készletnek alig 40 százalé­kát nyerik. Az olajnak több mint a fele gyakorlatilag a rétegekben marad. Ezért olyan új módszereket vezet­tek be, amelyek elősegítik a művelés alá vont lelőhelyek kőolajhozamának növelését. így jutottak el például az úgynevezett lelőhely-elárasz­tásos módszerhez. A rétegek­ben elhelyezkedő kőolajat magas nyomású vízzel szorít­ják ki. E célból évente több mint egymilliárd köbméter Vízre lenne szükség. Ezzel a módszerrel az összes olaj 90 százalékát lehetne kitermel­ni. A vízellátás azonban nagy gond. Nincs más út, mint a fejlettebb technikai és tech­nológiai módszerek alkal­mazása. A tizedik ötéves terv ele- • jén (1976—1980) fogadták el a Szovjetunióban azt a komp­lex, hosszú távú programot, melynek célja a kőolajlelő­helyek másodlagos, harmad- lagos • feltárása. A program kidolgozásában nemcsak kő­olajipari szakemberek, de vegyészek, olajtechnikusok, energetikusok és gépészek is részt vettek. Napjainkban már előkészítettek néhány új, a kőolaj kihozatalát segítő módszert. Közülük a legje­lentősebbek: a polimeres ol­dattal való elárasztás, maró­nátron, kénsav, magas nyo­mású gáz, gőz bepréselése, rétegen belüli égetés, stb. Az ország 45 lelőhelyén folytat­tak kísérleteket, s megszü­lettek az első eredmények. Az új módszerek bevezetésé­vel a kőolaj kitermelése a lelőhely jellegétől függően 10—15 százalékkal emelhető. Ez rövid időn belül néhány milliárd tonna többletterme­lést fog eredményezni. A hagyományos kőolajki­termelő helyek kimerülése a szakképzett munkaerő fel- szabadulásához vezet. Az olajmunkások kénytelenek új foglalkozást keresni, vagy családostól áttelepülni — száz vagy ezer kilométerek­kel távolabb eső — más mun­kahelyekre. Az új módsze­rek alkalmazása lehetővé te­szi, hogy a már kitermelt, vagy éppen kimerülő lelőhe­lyek „életét” meghosszabbít­sák. Ez főképpen tatár, bas­kír, kujbisevi és azerbajd­zsán területeket érint. És, ami igen fontos, a pótlólagos kőolaj források kitermelési költségei jóval alacsonyab­bak, mint az új lelőhelyek feltárása, hiszen rendelkezés­re áll a gyakorlott szakmun­kásgárda és a szervezetten működő gazdaság.

Next

/
Thumbnails
Contents