Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-08 / 236. szám
1980. október 8. ^(fepÜJSÄG 3 Tanfolyam, képzés, Vouäbbkepzes A szervezők felelőssége Egy gép - napi 35-40 vagon cukorrépa Szemre is szép munkát végez a gép Markoló rakja a termést, melyet azonnal el is szállítanak Együttműködési szerződést kötött idén a dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezet, a MEZŐGÉP és a Kaposvári Cukorgyár. A közös cél: megvizsgálni az RTA—602-es típusú cukorrépa-betakarító gép működését, munkáját, gyakorlati hasznát. Ez a gép egyedül végzi azt a munkát, ami korábban három menetben történt: a CF—6-os fejező, a CK—6-os kiszedő, és a CR—6-os rakodógéppel. A CK gépcsaládnál a fejező teljesítménye határozta meg a munka mennyiségét, ami naponta két hektár volt. Az új típusú géppel — az átlagterméstől függően — naponta 8 hektárról 35—40 vagon répát lehet kiszedni, koronázni és rendre rakni. A rakodás azért történik külön, mert a 180-as Rába motorral működő gépet a nagy teljesítmény miatt egyszerűen nem tudják szállítójárművekkel kiszolgálni. A gép öt napja dolgozik a dombóvári szövetkezetben, s óránként átlagosan 0,8 hektárról takarítja be a répát. A szövetkezet százhektáros cükor- répatáblájáról 14 nap alatt szedi le az új típusú gép a cukor alapanyagát. A gép működését október 10-én, 14-én és 16-án nézhetik meg a szakemberek azokon a bemutatókon, amelyeket számukra szerveztek. Fotó: Bj A teljes biztonsággal-----------*----- őszt mutató e semények most már egymást érik. Az értekezletek, tanfolyamok, képzések és továbbképzések számának meredek felszökéséből csalhatatlanul lehet látni, hol is tartunk. Mert valahogy mindig ilyenkorra jut eszükbe az értekezlet-, a tanfolyam- és továbbképzés-szervezőknek, hogy egy vagy több tucatnyi embert fél naptól akár egy hónapig is eltartó időre kivonjanak a munkából. Myilván okkal — igaz, legtöbbször az az ok, hogy „rendelet van rá” —, de lehet, hogy ok nélkül is, csupán a statisztika kedvéért ülnek össze és hallgatnák jól vagy rosszul felkészült előadókat. Van, ahol szigorúan veszik a megjelenést. Az előadás előtt névsort olvasnak, sőt finoman bár, de visszakérdezik az előadást. Máshol kevésbé adnak a formaságokra. A rövid tanfolyamokról rendszerint nem adnak még egy műszakigazolást sem, míg a hosszabbakról pecsétes, aláírásos dokumentum jár; van olyan hely, ahol még okmánybélyeg is kerül a bal felső sarokba. Nos, az ilyen tanfolyamon tényleg komolyan kell venni mindent. A pontos kezdést, a tematika betartását, a hallgatók figyelmét, fegyelmét, hiszen rendnek kell lenni.-Aki késik, azt a hyilvánosság előtt meg kell dorgálni, aki netán egy-egy órát mulaszt — és kiderül —, szigorúan figyelmeztetni kell. Ez nem vicc, ezután a tanfolyam után pecsétes, aláírásos, okmánybélyeges igazolás jár, és azért meg kell dolgozni. Ez így is van rendjén. Ám a bökkenő most jön. Az egyik hallgató ráunva a „fejtágításra”, gondolt egy merészet, és háromnegyed időben otthagyta az egészet. No, nem, nem ment vissza dolgozni, hiszen a tanfolyam végéig felmentették a munkavégzés alól, szabadságot sem vett ki, hiszen a tanfolyam az tanfolyam, ott nem vezetnek szabadságos füzetet. Egyszóval: kivonta magát a tanfolyam utolsó napjai alól, mondván: semmit sem veszít, ha nem jár el, ha kérdezik, majd mond valamit és kész. Az igazolást úgyis megkapja, pecséttel, aláírással, okmánybélyeggel, hiszen a tanfolyamvezető úgysem meri azt jelenteni, hogy egy fő „lemorzsolódott”. A tanfolyam bde0fft3ez5^ bizonyítványosztás még csak ezután lesz, de a csoport árgus szemekkel figyeli: a „bátor” társukat is végzettnek nyilvánítják-e. Mert ha igen — erős fogadalmuk van —, ezentúl ők is megkurtítanak minden tanfolyamot, képzést és továbbképzést, hisz ha az egyiknek annyi is elég, akikor ők sem igényelnek túlképzést. Jelen percig eldöntetlen, • hogy kinek lesz igaza. Az azonban aligha vitatható, hogy a tanfolyam szervezői megkapták az első bírálatot. Vagy azzal, hogy rosszul válogatva a hallgatóságot, olyan is bekerült, akit valójában nem érdekelt a tematika és ezt némi fondorlattal bár, de ki is mutatta, vagy azzal, hogy a fegyelem megtartásában nem voltak elég következetesek. Szó se róla, egyik sem hízelgő tény. És most mondhatnánk: mit számít az, hogy egy tanfolyamon némi fegyelemsértés -— esetleg netán közokirat- hamisítást eredményező kilengés fordult elő, (ugyanis az igazolás az egész tanfolyam elvégzését bizonyítja majd, ha kiadják), hiszen ez egy szűk kollektíva, esetleg néhány intézmény, egy munkahely és egy tanfolyamot szervező szerv — mondhatni — magánügye. Ám, ne intézzük el ilyen könnyen. Van ennek általánosítható tanulsága. Például: a tanácskozás, a tanfolyam szervezői a munkából kivont hallgatók tartalmas foglalkoztatásáért, idejük szervezéséért, fegyelmük megtartásáért felelősséget vállalnak. Kimondva, vagy kimondatlanul átvállalnak bizonyos munkáltatói jogokat és kötelezettségeket. A távol- maradást vállrándítással tudomásul vevő tanfolyamszervezői magatartás, a szervező saját munkájának egyszersmind a kritikája — önkritikája. És még valami, amiért ________? célszerű erről s zólni: ismerve a szokásainkat, jó néhány munkanap helyett ülünk még az idén is ilyen-olyan tanácskozáson, tanfolyamon és hasonló rendezvényen. Ám senkinek sem mindegy, hogy milyen véleménnyel állunk fel az asztaltól. (F. I.) Szigorúak voltak a követelmények... (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Öröm és gond között lenni egyszerre mindennapos dolog. Általában az utóbbiból jut több mindenkinek. A gondból jutott több Kóritz Bélának is, aki jelenleg az Orion tamási gyáregységének karbantartó műszerésze. Életének legutóbbi eseménye örömteli volt. Harmincéves, odaadó tevékenységéért, hűségéért Orion-emblémával díszített arany nyakláncot vehetett át. — Kapcsolatom az Orion- nal 1950-ben kezdődött. A rádiógyártásban akkor még az elektroncsöves készülékek voltak felfutóban. Akkori vállalatomnál, a TONAOT-nál kezdtük készíteni az elektroncsövek foglalatait. Sajtoltuk a műanyagot és beleszereltük az érintkezőket. Nem sokáig tartott ez az állapot. Az Orion meghonosította a műanyaggyártást és sokadma- gammal átkerültem a gyár mai telephelyére. Elgondolkodtató a fejlődés. Akkor még a csőfoglalatok készre gyártása jelentős munkaerőt mozgatott meg, hiszen sok kellett belőle. Ma már mi régiek lassan el is felejtjük ennek a munkának a csínját-bínját. Az akkori készülékek zsúfolva voltak alkatrészekkel, huzalokkal. A mostani nyomtatott és persze az integrált áramkörök világában a tv- készülék szinte üresnek tűnik. — Az ötvenes évek vége felé fokozatosan áttértünk a tv-készülékek szerelésére. Csoportvezető, majd művezető lettem. Úgy érzem, köny- nyebb helyzetben voltam, mint a mai művezetők. Abban az időben nagyon nehéz volt elhelyezkedni az Orion- ban. Ha valaki bejutott, igyekezett is megtartani helyét. Nem a munka volt nehezebb, hanem a követelmények voltak szigorúbbak. A gyár ridegebb, zártabb világ volt, nagyobb fegyelemmel. Igaz, az élet diktálta ezt a szigort. A jobb életért folytatott harc diktálta azt a munkaverseny-mozgalmat is, melynek jelszava: „Termelj többet, jobban élsz!” Eredményeit nap mint nap éreztük a több kenyéren, jobb ruhán keresztül. — Ilyen előzmények után indult útjára a szocialista- b’rigád-mozgalom. Kibontakozásában és színvonalában — úgy gondolom — meghatározó volt a műhelyek mainál sokkal stabilabb létszáma. — Jelentős fordulat következett be életemben, amikor 1967-ben, a vidéki iparteleKarbantartő műszerészként segítem munkatársaimat pítés csúcsidőszakában sokad- ffiagammal a szép küldetést vállaltuk és Tamásiba költöztünk, ahol megalapítottuk az Orion gyáregységét. A legnehezebb feladatot az jelentette, hogy meg kellett szokni egy teljesen más világot. Megérteni az ipari munkát nem ismerő, addig mezőgazdaságból élők gondolkodásmódját. Tudomásul venni, hogy dolgozóinknak naponta rendszeresen és nem is kevés munkát ad a háztáji is, és meggyőzni őket arról, hogy az ipari munkásnak első a munkahely. Sokáig tartott, amíg elértük, hogy az őszi-tavaszi mezőgazdasági csúcsok idején ne akarjon mindenki szabadságra menni. Közben megtanultuk mi is, hogy falun nem üres szó- cséplés az időjárásról beszélgetni. — Kivettem részemet az utánpótlás neveléséből is. Három éven keresztül ipari tanulókat oktattam. Az ipari- tanuló-képzés megszűntével ismét új dologgal foglalkoztam. A kezdődő munkaerőínség leküzdésére megpróbálkoztunk a bedolgozói rendszerre]. — Nagy öröm, hogy harminc év után kitüntetésben részesültem, de közben — sajnos — éveim száma is gyarapodott. Végül is a helyemet átadtam a fiatalabbaknak. Ma már a nagy terhelést nem bírnám, így karbantartó műszerészként segítem a műhelyem, a szerelő- műhely dolgozóit. Közben nagyon várok egy újabb örömteli eseményt. Várom a jövő év tavaszát, amikor majd a postás az első nyugdíjat hozza. Gáztisztítás A Dél-alföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat algyői gázüzemében a kitermelt gázt ipari és háztartási felhasználásra teszik alkalmassá. Képünkön: a tisztítótartályok. HORVÁTH ANDRÁS
