Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-05 / 234. szám
10 NÉPÚJSÁG 1980. október 5. IRODALOM m Ét & w ^ VADERNA JÓZSEF: Einstein kertjében Őrlődő fehér a homlokom •tenger a szárazföldben szárazföldben a tenger hosszú legyalult part kinyílik a fejfájás fekete kagyló talpig a nyárban a hullámzás megváltoztatja hosszát szomorú adóvevő nem hallani a végtelent viszonyom van az arcommal s kifehéredő idő a hajam a hazugság elkezdődik a hazugság megszüntetésével elképzelem magam más ing más ruha más alsónadrág ha loptam sem én loptam a magánlaksértő virágokat a tíznek hányféle pusztulása a tizenegyedik parancsolat beszéljünk az ülőbántalmakról a lüktetésről a halántéknál a jobboldalról eső fényről az éjjeliőr is csak a kinagyított legyek szemét őrzi a megbetegedett fekete napraforgókat s a tabletták, a tabletták agyam fehér kalapácsai dolgoztatnak egész éjjel s Veronika kendője az én kiterített agyvelőm lebeg a bocsánaton a tenger megváltoztatja hullámhosszát nem hallani a partokat aludjunk el a fájdalmas relatív ébrenlétben a viszonylagos álomban elfagyasztom a testem hibernálom a kánikulát szeretett barátaim nincs több mondanivalóm Zalán Tibor: Kártyázok áratlanul megzörren háta mögött az avar. „ŐK AZOK.” Ferkó felkapja a fejét, szimatol. Óvatosan hátrál, haljlítgatja útjából a zöld kulkoniicaszára- ik'at, szeme ide-oda rebben. A zörgés közelebbről hallatszik, kétségtelen, valaki kövéti őt. „AZ ANYÁTOK.” Rozsdás vascsövet szorongat a kezében, megmerevedik, minden idegszálával a zajra koncentrál. Ha közelebb ér, ha meglátja ... „ÜTÖK”. A kutya lehajtott fejjel közeledik, sárgás bundáján iszapfoltoik fehérlenek, fél szémét valaki kiverte. Amikor a tengeriszánalk közül Ferlkó elébe toppan, ijedten lapul a földhöz. Fél is tőle, szeretne is a lábához gömbö- lyödni. „iNo, TE BOLONDKA.” A fiú körbe-körbe járja az állatot, alaposan szemügyre veszi, nem csorog-e a nyála, próbálja megállapítani, veszett-e. kóborló vagy árva e csúnya kis koircs. „NO, TE.” Az állat a nyomába, szegődik, nem törődik vele. Esteledik. A levegő megtelik apró bogarakkal, szüntelenül az arcába csapódnak, könnyű, viszkető nyomot hagynak maguk után. Feikó nagy léptékkel halad, a városka házait elérve maga mellé parancsolja a kutyát: „TE, ITT LEGYÉL MELLETTEM.” Mennek határozottan, a kivilágított kocsma felé. „ÉRTED?” A kutya egy asztal alá hemperedilk, Ferkó a kártyá- zófcat nézi. Hármán játsszák az u'ltit, egy kövér, veres ember, egy siheder éS egy öregember. Kopott zakóik zsebéből mind több és több pénz kerül a nedves asztalra. Vörösek a szemek a cigaretta füstjétől, bortól izzanak a ráncos, puffadt arcok. — Te gyerek, miit bámészkodói itt? Ereggyél haza innen! Ereggyél már! Kinek a fia vagy? Ferkó eloldalog onnan, de fél szemmel a- kártyát figyeli továbbra is. „VÉN SÁTÁN.” A szomszéd asztalnál hatalmas kolbászt fal egy kocsisforma ember. Zsíros lé csordul az állára, kezefejével letörli. — Mi köll, gyerök? A fiú elfordul, sírlhatmékja támad az éhségtől. Utoljára a saját vérét érezte — ételként a — szájában. Amikor megszökött, akkor. Az intézet kerítésének a perémét, szökés ellen, üvegcserepekkel szórták be. Csuklóját hasította fel az egyik kiálló üvegiszilánk, éppen a főér mellett. Szája azóta is tele van ezzel az undorító, sós ízzel. A kártyázok már károm- kodnaik, csapkodják a lapokat. verik a pöharakat. A verekedés mégis a sarokban tör ki, két békésen beszélgető ember között. A magasabbik veri a falhoz a másikat, ösz- sziealkaszkodnak, hemperegnek. A kártyázok feléjük fordulnak, röhögnek, biztatják őket. . • erkó szeme ekkor meg- fÉp akad egy kézen, mely l|§§ villámgyorsan besöpri ■ ■■*—» a kártya,aEiztalról a százasokat. „TOLVAJ A PINCÉR.” A kemény arcú, magas férfi visszalsiet a pult mögé. — Hé, hol a pénzem? A tekinteteik Feríkóra sze- geződnek, ő iszonyodva hátrál az ajtó felé. — Megállj! Futna, de valaki elgáncsolja, rázuhan egy asztalra, feldönti a bort, rögtön kap két pofont, visszalökik a kártyázok elé. — Hol a pénzem, te koszos? Ferkó értetlenül rázza a fejét. „A PINCÉR VOLT.” A kövér áll fel először, a fülét kezdi el húzni. — Hallgatsz, az anyád ... ? A fiúnak csorognak a könnyei, koponyájának a bal fele belülről lángokban áll. Elősomífordál a kutya, a lábához kuporodik. — A tied ez a dög? Na, m'ajld beszélni fogsz te! A siheder fölugrik az asztal mellől, hatalmas bőrcsizmája meglendül, pofánrugja az állatot, az a pulthoz repül. Na, beszélsz már? Megdöglik a kutyád, ha nem pofázol! Rugjfa, tiporja a sárga kis vakarcsot,'a kocsma elnémul, csak a kutya nyüszítése és csontjainak a ropogása hallatszik. JMEGÖLI, MEGÖLI.” — Utoljára kérdezzük, hol a pénz? Ferkó néma szája megtelik parázzsal, agyát vörös üvöltés borítja el. A legény egy pillanatig nézi a rángatózó fiút, majd elmosolyodik, s csizmája sarkával széttapolssa a kutya fejét. Roppanás, és ismét hatalmas csöndben a kocsma. „MEGÖLTÉK, JAJ.” — Most te következel, pici csöves! Megtanítunk beszélni. A kövér üti a fiú fejét, Ferkó térdei megroggyannak, mint a kiütött bokszol óké, bizonytalan mozdulatot tesz, s a fal mellett lecsúszik az olajos padiéra. — Nem beszélsz, te rohadék? ár rúgják, ketten rugdossák az oldalát, a vézn'a test némán rázkódik: Mér csak ez, már csak a rázkódás különbözteti meg az agyonvert kutya véres maradványától. — Nem látjátok, hogy néma a szerencsétlen! — szól most közbe az öregember. Arcok takarják el a plafont a szeme elől, fölemelik, lebeg az asztal fölött, leültetik, pálinkát töltenék a szájába, maljld ismét pálinka. — Igyál, szegény kis kuka. Máskor szóljál... RATKÓ JÓZSEF: Az idegen Észrevettem az idegent, a halálommal megbízott nem evilági férfiút. Arcom mögül kimozdult és figyelt. Objektív pillantása volt. Tudtam, hogy régóta követ, arcom mögé húzódva jön, sunyit és jegyzi bűneim, elfordul, ha szeretkezem. Dolga vagyok, de nem siet. Fogában kétélű mosoly, szemembe nyúl, arcomba nyúl, babrálgat, elront valamit. Fotó Gottvald Károly Art Buchwald: x Mit motyognak a járókelők Lebet, hogy képzelődöm, de az idei választási évben egyre több embert látni, aki magában beszél. Csak végig kell mennünk az utcán, és mindenütt motyogó embereikbe ütközünk. Felébredt bennem a kíváncsiság, hogy mit is mondhatnak ilyenkor, ezért nyomába szegődtem az egyik ilyen dünnyögő férfiúnak. A következőiket hallottam: „Carterre nem szavazhatok. Bárkire, csak Carterre ném. Dehát Reaganra sem szavazhatok. Dehát Carlteren látszik, hogy fogalma sincs, mit csinálj Miatta süllyedtünk bele a recesszióba, és ha még négy évet kap, akkor szabályos gazdasági válságba kerülünk. Mégis jobb lesz Reagan, ő viszont biztosan beleviszi az országot egy háborúba. Borzalmas lenne, ha egyidejűleg lenne recesszió is, meg háború is. Jobb, ha An- dersonra szavazok. Na, de mit tudok Andersonröl? Legutóbb Carterra szavaztam, mert semimit sem tudtam róla. Ezt a hibát még egyszer nem követem el. Nem hinném, hogy még négy évet hajlandó lennék kihúzni a georglai maffiával. Jobb, ha Reaganra szavazóik. Bár ezzel tulajdonképpen arra szavaztam, hogy egyszerű válaszokat adjunk komplikált kérdésekre. Talán mégis jobb lenne Anderson. De miért szavazzak Andersonra? Becsületesnek látszik — de mindnyájan becsületesnek tűnnek az elején. Azt hiszem, mégis Carterre adom a vok- somat.1 Miket beszélek ? Pontosan Carter miatt vagyok ilyen bajban, most, hogy döntenem kell, kire szavazzak. Egyetlen problémát sem oldott meg. Egyik nap ezt mondja, a másik nap azt. Ügy látszik, nincs más választásöm, Reaiganre kell szavaznom. De ha Reagan lesz az elnök, akkor két Vagy három bírát is ki fog nevezni a legfelsőbb bíróságba, márpedig én nem tudnék együttélni olyan bírákkal, akiket Reagan jelölt ki oda. Nyilvánvaló, hogy sutba kell hajítanom az egész két- pártrendszert, és Andersent kell támogatnom. De várjunk csak, Anderson nem nyerhet. Legföljebb elronthátj'a a dolgot a másik kettő számára, és akkor az eredmény a kép- vitselőházban dől el, amely bizonyára Cartert juttatja majd be. Ezért a pénzért egyszerűbb. ha Carterre szavazók. Igaz, a feleiségem azt mondta, többé nein áll szóba velem, ha ismét Carterre szavazok. Ezek szerint mégis Reagan mellett döntük. Nem, mégsem lehet Reagan. Söhaselm tudja pontosan a tényeket. Ez még rendjén is van, amíg valaki csalk ácsingózik a hatalomra, de ha már bekerült abba az irodába, akkor baij lehet belőle. Mégis jobb lesz Anderson. Anderson? Vajon nelm a kommunikációs eszközök sztárja ő, aiktt tüstént kiég, mihelyt lezajlottak a választások? S egyáltalán, mit tudok róla, azon kívül, hogy másképp fest, mint a többiek? Észhez kellene már térnem. Nem örülök a dolognak, de mégiscsak Carter mellé állok. De hát ha Carterre szavazok, akkor az egész átkozott Családját béiktatam újra a Fehér Házba. Nem hiszem, hogy kibírnám Almy ti- nédzlser-korát, és azt is tudom, hogy Billyíből elegem volt. Reagannek legalább családja nincsen. 'Lehet, hogy Andersonra kéne szavaznom, és akkor megfeledkezlhetem az egész dologról. Ámbár az ő szavazói múltja sem olyan nagyon fene vonzó. Azt mondja, hogy már sokszor, sok ügyben meggondolta magát. Nos, ha ő meggondolhatja magát, én is megtehetem. Carterről legalább tudja az ember, hogy mit várhat. Ha bárki megkérdez, én Carter-hívő vagyok. Nem, ezt nem tudom rezzenéstelen arccal kimondani. És azt talán ki tudom mondani, hogy Reagan híve vagyök? Nem. Azt sem tudom. Azt ki tudom mondani rezzenéstelen arccal, hogy Anderson híve vagyok. Vagy talán nem olyan rezzenéstelen az arcom? Ettől, féltem éléitől fogva. Akikor hát most hol is állunk? Lehet, hogy Carter rengeteget tanult az elmúlt négy évben, és a második időszakában jó elnök lesz. Már történt ilyesmi korábban is. Mikor történt? Honnan tudnám! Ha Reagan re szavazok, annak az az előnye, hogy ő bejelentette, csak egy időszakot marad. Ez a javára szól. Node hát előrehaladott korát is figyelembe kell vennem. Kell valamiféle megoldásnak lennie a problémámra. Varjúnk egy percig! Azt hi- szém, megvan. Miért is nem gondoltam rá előbb? Elköltözöm Chicagóba, ahol nem veszik olyan komolyan azt. az elvet, hogy egy ember csák egylszer szavazhat, és leszavazok mind a háromra. Fordította: Zilahi Judit. Wladislaw Katarzinski: Ö a sakk! A sakk — ez a mi elemünk! Tüzetesen áttanulmányoztuk Karpov csodálatos játékát, Tál szédítő kombinációit, sok nagymester stratégiáját és taktikáját. Irodánk majdnem minden héten a hatvannégy kockán vívott szenvedélyes csaták színterévé válik, s ezekben a csatákban mindegyik munkatárs legalábbis sakk- Napóleonnak érzi magát. Maga az igazgatónk pedig úgyszólván e királyi játék védőszentje. Mellesleg szólva, úgy játszik, mint a fatuskó, ez azonban nem akadályozza abban, hogy rendkívüli taktikusnak ne tartsa magát. Bizonyos oka van erre, mivel beosztottaival ritka mód sikeresen sakkozik: vagy nyer, vagy pedig — ez különben igencsak ritkán fordul elő — döntetlent ér el. Én azonban azon a napon, amikor az igazgató dolgozószobájának ajtaja előtt álltam, nem gondoltam a döntetlenre. Feladatom sokKal bonyolultabb volt: megüresedett nálunk az osztályvezetői állás, s én szilárdan elhatároztam, hogy ez az osztály és én — mi egymásnak születtünk! Éppen ezért álltam a dolgozószoba előtt, sakktáblával a kabátom szárnya alatt. — Tessék, tessék, jöjjön be — mondta az igazgató hivatalos hangon, amikor azonban elővettem a sakktáblát, nyomban enyhült. — Foglaljon helyet, kedves barátom. Játszunk egy partit? Szivem megdobbant az örömtől: éppen erre számítottam. Veszítek — és akkor enyém az áhított állás! Egyszerű az egész, mint minden zseniális dolog. Felraktuk a sakkbábukat. Én a fekete bábukat választottam: meg kell könnyíte- nem az Igazgató számára a győzelmet. Hiszen minél gyorsabban győz le engem, annál gyorsabban következik az előléptetésem. A negyedik lépésnél ez a tuskó ütéshelyzetbe hozta az egyik gyalogját. Igaz ugyan, azonnal észrevette a baklövését, fészkelődni kezdett a karosszékében, én azonban a torreádor áriáját fütyürészve, úgy tettem, mintha semmit sem látnék — és magam húztam oda az egyik gyalogomat, hogy leüsse. Ö le is ütötte, erre fel- villanyozódott, és szintén fütyülni kezdett — Hermann áriáját fütyürészte a „Pikk Dámá”-ból, de átkozottul hamisan. Örömében elnézte a huszárját. Én elpirultam, ösz- szeszorítottam a fogamat, de a huszárt nem ütöttem le, és nagy akaraterővel feláldoztam a vezéremet. Az igazgató még néhány lépést tett, de ez az agyalágyult még vezérelőnnyel sem találta meg az egyenes utat a nyeréshez. Én azonban nem ok nélkül állok végjáték-szakértő hírében — valósággal kényszerítettem arra, hogy mattot adjon nekem. összeszedtem a bábukat és szerényen köszönetét mondtam az igazgatónak a játszmáért, ö szintén megköszönte, és azt mondta, hogy ez a parti kedvező tápot adott gondolatai számára. Végül pedig arra kért, hogy hívjam be Kasperskit. Vetélytársamat hívni sem kellett: a dolgozószoba ajtaja előtt bukkantam rá, ő is sakktáblát rejtegetett a kabátja szárnya alatt. Nyugtalan lettem, és mint másnap kiderült, nem is alaptalanul: Kasperskit nevezték ki osztályvezetőnek: Rólam az igazgató így vélekedett: — Tudják, a napokban megint alkalmam volt meggyőződni arról, hogy belőle hiányzik a jó vezető tulajdonság — az, hogy mindvégig harcol! Bezzeg Kasperski gyengébben játszik ugyan, de mindvégig ellenállt, míg csak az egyetlen királya nem maradt a sakktáblán! Fordította: Gellért György CSESZNEK VÁRA Sakkozom az igazgatómmal
