Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-05 / 234. szám

1980. október 5. KÉPÚJSÁG 5 Nemcsak a szakszervezetről van szó A szakszervezeti kongresszusra való készülődés fél­idejében vagyunk. Véget értek a helyi választások, meg­tartották a megyei küldöttértekezletet és megkezdődtek a szakmai kongresszusok. A „félidő” lehetőséget ad valamiféle összegzésre az eddigi tapasztalatokról, bőven felhasználva benne a nemrég zajlott megyei küldöttértekezleten hallottakat, kiegészítve egyéb — közöttük saját — véleménnyel. Kezdem azzal, amely most az előrelépés, a szakszer- vezti munka továbbfejlesztésének alfája és ómegája. Szinte egyetlen felszólaló sem feledkezett meg az új szervezeti rendszer — közkeletűen a bizalmiak és bi­zalmi testületek szerepe megnövekedésének — egyelőre még csak nyomokban mérhető jelentőségéről. Az új „fölállás” jó. Számos példa bizonyítja máris. Elevenebbé vált nagyon sok üzemünkben a szakszer- vezti élet, ami önmagában is fontos, de ami ennél je­lentősebb, megjavult a véleménycsere, gyorsabbá vált a felmerült gondok közmegelégedésre történt rendezé­se, a megoldandó feladatok az „elvi” síkról a gyakorlat síkjára kerültek, az örömök és gondok közösségivé ne­mesedtek. Hogy vannak még problémák? Természetesen. Akad a bizalmiak között is, aki nem tud felemelkedni tiszté­hez, van javítani való a bizalmiak és gazdasági vezető partnereik kapcsolatában, sőt, tisztázni kell még nem egy helyen a bizalmi testületek és a szakszervezeti bi­zottságok egymáshoz való viszonyát is. Ezek feladatok, amelyek alapos, átgondolt, higgadt politikai munkát kö­vetelnek. A megyei küldöttértekezleten nagyon tetszett a társa­dalombiztosítási igazgatóság vezetőjének felszólalásában az, hogy több ízben is hangsúlyozta: munkájukban az embercentrikusság volt a vezérelv. Hej,, de jó lenne, ha ezt az élet minden területéről nyugodt lelkiismerettel elmondhatnánk. A fenti kérdéskör nagyon is szoros kapcsolatban van, a bizalmiak megnövekedett jog- és hatáskörével. A szakszervezeti bizalmi mindennap találkozik valameny- nyi dolgozótársával és valamennyi partnerével a gaz­dasági vezetésből. Ismeri az emberek véleményét, gond­jaikat, egyike a legalkalmasabbaknak „fölfelé” és „le­felé” közvetíteni, egyik letéteményese a kielégítő infor­mációcserének oda és vissza. A dolgozók érdekvédelmében sokat léptünk előre már eddig is. Eredményeink tiszteletre méltóak, de önteltség elégedettnek lenni velük. Nekem nagyon tetszett, hogy a tanácskozáson kimondatott: a szakszervezet ugyanazt a kérdést másképpen nézi, mint a gazdasági vezetés. Nézze is másként, ez egyáltalán nem baj. Ha vita lesz a megközelítésben, még kevésbé baj. Biztos, hogy nem az a jó szakszervezeti aktivista, legyen bármilyen tisztségben, aki mindenre nemet mond, aki úton-útfélen ellenkezik. De legalább olyan, ha nem még rosszabb az, aki mindenre rábólint, aki mindenkinek igazat ad. Hogy ez a más területen dolgozók estében is veszedel­mes? Úgy igaz. Az érdekvédelemtől indultunk el. Nem árt megismé­telni azt a már százszor és ezerszer hangoztatott igazságot hogy meg kell találni és teremteni az igények és lehe­tőségek összhangját. Nem minden igény teljesíthető, de amelyiket kell és lehet annak teljesítését bűn elmulasz­tani. Vannak valós és vannak vélt érdekek. A vélt érdekek teljesítését — természetesen — el kell utasí­tani, de ne feledjük, hogy vélt érdeke nemcsak a dolgo­zónak lehet, hanem a gazdasági vezetésnek is. Sok szó esett különböző fórumokon arról, hogy leg­többször rangsorolni kell, el kell dönteni melyik ten­nivaló a sürgősebb és melyikkel várhatunk még. A szak- szervezet szerepe itt is nagyon fontos. Szabadjon a me­gyei küldöttértekezleten felszólaló SZOT-titkárra utalni, aki kétségbe vonta, hogy tavaly mind a négy­millió ember jogosult volt segélyre Magyarországon, aki kért és kapott. Mind a négymillió jogosultságát valóban nem lehet elhinni, sőt, ez a differenciálás nélküli se­gélyosztogatás — amely ebben a formában csak arra ' volt jó, hogy az aláírók mindenki előtt „jófiúk” legye­nek — azt eredményezte, hogy számosán nem kaphat­tak segélyt, akik pedig valóban rászorultak, mások ke­vesebbet kaptak, mint amennyi ténylegesen kellett vol­na nekik, megint mások olyan célokra kértek és kaptak, amelyek elérése minden, csak éppen nem társadalmi szükséglet. Ami a rangsorolást illeti, nagyon sokszor elmondtuk az utóbbi időben, hogy első a népgazdasági érdek. Két­ségtelenül az, de ez nem egyszer egyfajta leegyszerűsí­tést is rejt magában. Sokkal célszerűbb és igazabb úgy fogalmazni — és úgy is cselekedni —, hogy meg kell te­remteni a különböző érdekek összhangját, amikor az egyik érdek érvényesülése nem csorbítja a másikakat, sőt kiegészíti azokat. A társadalmi szervek, higgadt, okos politizálásukkal, mint annyi más helyütt, ebben is sokat tehetnek. Talán mondani sem kell, hogy ebben a dologban is milyen nagy felelősség van a dolgozók­kal legközvetlenebb kapcsolatban lévő bizalmiak vál­lán. És befejezésül azt sem szabad elhallgatni, hogy van az embereknek egy — szerencsére kis — csoportja, amely a „pályán” kívülről ítélkezik így aztán nékik sem­mi sem elég jó, mindenben a hibát látják, akkor is cso­mót keresnek a kákán, ha nincs rajta. Nos, nem ezek véleményére van szüksége a társadalomnak, hanem azokéra, akik a „pályán” belül érzik magukat, öröme­inkben osztoznak, gondjainkat vállukra venni nem res­tek, akarnak, hajlandók együttmunkálkodni velünk. LETENYEI GYÖRGY A Keselyiisi til Szekszárd sokáig a mező- gazdasági városok kategóriá­jába tartozott, fejlődését csupán a közigazgatási és mezőgazdasági irá­nyító szerep ösztönözte. A városnak a felszabadulás előtt jelentősebb ipara nem volt, az iparfejlesztés a 60-as évektől bontakozott ki és gyorsult fel. A megyeszékhely 29 ipari, 5 építőipari .és 21 más válla­lata mintegy 180 hektáron, a város északi és keleti részé­ben kapott helyet. A legna­gyobb kiterjedésű a keleti, köznyelven szólva a Keselyű- si úti ipartelep. Az összes iparterület 73 százaléka koncentrálódik itt. Kifelé a Keselyűsi út felé átmegyünk a síneken. Rög­tön jobbra három műszakban a DÉDÁSZ dolgozói gon­doskodnak a villamosenergia­ellátásról. Sorrendben a BHG Híradástechnikai Vállalat szekszárdi gyáregysége követ­kezik, amely az ipartelep egyik legnagyobb létszámát foglalkoztató üzeme, körülbe­lül 1100 — majdnem fele in­gázó — fővel. Fő profiljuk a crossbar rendszerű kapcsoló­gépek nagy sorozatú gyártá­sa. A BHG és a TITÁN közé ékelődik a Tolna megyei Ga­bona- és Malomipari Válla­lat karbantartó és tárolótele­pe, ahol a 12 silóban 2230 va­gon gabonát tudnak elhelyez­ni. Hogy mit takar a TITÁN Kereskedelmi Vállalat neve? A vasműszaki áruk készlete­zését és nagykereskedelmi raktározását. A Tolna megyeiek által közkedvelt Szalon sör — Pannónia Sörgyár — palacko­zó üzeme következik, ahol üdítő italt is palackoznak. Az út jobb és bal oldalán helyez­kedik el a MEZŐGÉP. Itt öntözőberendezések, cukorré­pa-betakarítógépek, acélcsö­vek és hajlítot acélidomok gyártása folyik. A Keselyűsi úti üzemek, vállalatok „doyenje” lehetne — 30 éve alakult — a TOTÉV, amely­nek közel 1500 dolgozója szorgoskodik megyénkben H MT1136' Állandóan nagy a forgalom utak, vezetékek és különböző rendeltetésű épületek építé­sén, felújításán. Nagyberuházás keretében új húskombinátot építenek a teljes termelési felfutás 1984- re várható. Az út bal oldalán elsőként a TÜZÉP-telepet kellene be­mutatni, dehát ez fölösleges, jól ismerik az építkezők és a tüzelőt vásárlók egyaránt. A 70-es évek derekán a vá­ros központjából költözött új helyére a Rákospalotai Bőr­és Műanyagfeldolgozó Válla­lat Szekszárdi Gyára. A hazai igények kielégítése mellett termékeiknek 85 százalékát exportálják. A Tolna megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának felügyelete alatt működik a Növényvédő és Agrokémiai Állomás. A Keselyűsi út végén a tejipari vállalat központi irodaépüle­te található, ahol az irányí­tás a fő tevékenység. A vál­lalat a húskombinát mellett építi egymilliárd forintos be­ruházással a tej- és sajtérlelő üzemét. Nap mint nap 2—3 műszak­ban megközelítően öt és fél­ezer ember dolgozik a Kese­lyűsi úton, ki-ki tudásának, szorgalmának megfelelően. Kép és szöveg: KAPFINGER ANDRÁS Műszakváltás Á BHG mögött a 2230 vagonos terménytároló „Választóvonal” A zsúfolt iparterület mö­gött már a szántóföldek látszanak-------------------------------------------­---------------------------------------------------*—*-----------------­A-Keselyűsi út, háttérben a EMZŐGÉP ____________________________________________________________________________, 1115

Next

/
Thumbnails
Contents