Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-05 / 234. szám
A NÉPÚJSÁG 1980. október 5. A modern elemek jól illeszkednek az ősi formákhoz Szőlőhegyi szép Semmi szükség arra, hogy a fényképek kvalitását méltassam, beszélnek azok önmagukért. Csodálatosak az épületek, a múltat idéző kémény pedig rusztikus bájával bűvöl el. Súlyos, tömör, mozdíthatatlan, akár azok a parasztok, akik évszázaddal ezelőtt meggyújtották alatta az első tüzet, hogy utódaikban folytassák ugyanazt. A nádat talán akkor vágták, amikor még a szekszárdi Honvéd utcát Vízi utca névvel illették és dédanyám egykor volt tanúsága szerint ott kötöttek ki a halászok. A mester, aki tanulatlansága ellenére — vagy éppen azért — művészire formálta a tetőt, valahol porlad réges-régóta. Lelke nyu- govására (akik hisznek az ilyesfajta üzenet erejében, üzenhetik): jobbat, célszerűbbet, kevesebb munkát igénylőt, az igénytelen szem számára mutatósabbat, a betonon nőtt embernek hozzáilleszkedőbbet tudunk csinálni, hanem emberközelebbit aligha. Mert akárhogy is igyekszünk függetleníteni magunkat tőle, akárhogyan veszkelődünk is átalakításán, a természet része voltunk, vagyunk és leszünk. Sorra épülnek a házcsodák a szőlőtermő vidékeken, az üdülőtelepen és immáron mindenfelé, ahol pihenni, a természetben gyönyörködni, vagy éppen csak abban élni vágyó emberek megvetik a lábukat. Hazudnék, ha azt mondanám, csúnyának tartom valamennyit. Még arra is hajlok, hogy engedményt tegyek a célszerűség, a kényelem javára. De ahol csak pénz van számolatlanul, az ízlést pedig azért nem lehet számontartani, mert eredendően hiányzik, ott a tájba szervesen illő tanyák (présházak? — utálom ezt az elnevezést) között megjelennek a pöffeszkedő álalpesi házak, meg az alul szőlőfeldolgozó, feljebb lakószoba, legfelül manzárdépületek, amelyek semmivel sem különbek a szekszárdi hegy két háború közt épült, klasszicizmust csúfoló úri tanyáinál. Nosztalgia? Legyen. De szolgáljon mentségemre, hogy a kényelem ellen semmi kifogásom. Ha ez villanyvilágításban, olajkályhában, parkettás szobában, vagy uram bocsá' fürdőszobában jelenik meg a szépmívű foglalatban, úgy legyen. Hiszen az ember kényelmét szolgálja. De azért a foglalat sem mindegy. Használjak olyan nagy szavakat, hogy „forma dat esse rei"? — Minek? Inkább azt mondom, sokadmagammal: igazán jó csak az lehet, amely egyszersmind szép is. LETENYEI GYÖRGY Gottvald Károly felvételei Súlyos, tömör, időtálló, mint a természet Már a századelőn is így kémlelte a tájat A pályaválasztási szakkörök Országos érdeklődés kísérte a Vas megyeieknek azt a kezdeményezését, melynek lényege, hogy „kivitték” a közoktatás és közművelődés intézményeiben, működő pályaválasztási szakköröket az üzemekbe. Ez a kihelyezés, pontosabban az üzemi szakkörök létrehozása igen hamar beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A gyerekek szívesen mentek, az üzemekben, vállalatoknál pedig a legjobb szakmunkások nagy hozzáértéssel és készséggel mutatták, mutatják be szakmájukat, annak minden szépségét és nehézségét. A cél tehát a pályaválasztási ismeretek szélesítése volt, s marad is. Napjainkban már nemcsak Vas megyében működnek az üzemi pályaválasztási szakkörök a különféle szakmák alaposabb és élményszerűbb megismertetésére. Tavaly megyénkben, Dombóváron. Bonyhádon, Tolnán és a megyeszékhelyen működött egy- egy üzemi szakkör. Ezeknek a működési tapasztalataira építve tűzte ki célul az 1980— 81-es tanévre szólóan a Tolna megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet a pálya- választási szakkörök körének bővítését és munkájuk továbbfejlesztését. Erre készülve ismerkedhettek meg az intézet közreműködésével az üzemi pályaválasztási megbízottak a szomszédos megyékben régebb óta és jól tevékenykedő üzemi szakkörök munkájával. A tapasztalatszerző látogatások gyümölcsözőek voltak, mert Báta- széken az ÁFÉSZ, Bonyhádon a cipőgyár, a cipőipari és ruházati szövetkezet, Szek- szárdon a szabószövetkezet, a sütőipari vállalat, a TÁÉV és a TOTÉV indítanak újabb üzemi szakköröket, hogy a gyermekeknek a választást megkönnyítő ismeretek megszerzése mellett módjuk légyen a nekik leginkább tetsző szakma kipróbálására. A felsoroltak mellett természetesen megkezdi munkáját Szekszárdon az úttörőház pályaválasztási szakköre is. Házasodni kell,1 ha nem akarja az ember, hogy évék múltával a kényelmét szolgáló használati tárgyak társaságában esténként azon tűnődjön, hogy „akkor miért nem? Kellett volna, de már késő!”. iNe legyünk azonban most ünneprontók! * Az államigazgatási munka sokrétű területei között talán a házasságkötés a legkedvesebb nekünk, államipolgárdk- nak. A nemzetiszínű és címeres vállsztalaggall ékesített anyakönywezető nem hoz rendelkezést ellenünk. Nem tilt vagy büntet, hanem jogkörénél fogva államunk nevében egy elhatározást „szentesít”. (Egyes házaspárok gondolhatják csalk idővel, hogy mindén, ami ott történt, az maga volt a büntetés. Ha így gondolják, akkor az bizonyára önnön büntetésük.) 'Munkának vagy annál többnek tekinti-e az anyakönyvvezető a működését? Erre és más kérdésekre vártam feleletét, amikor megkerestem Sas Ferencnét, a Szekszárdi Városi Tanács egyik anyakönyvvezetőj'ét. —■ Háromszázhét házasság- kötés .volt tavaly Szekszárdon —• mondja Sas Ferencné. — Ebiből 1(114 olyan, amelynél valamelyik fél „már ismételt”. Tapasztalatom alapján állítom, hogy látni lehet azon, aki komolyan gondolja elhatározását. Nyolcvan százalékban meg is tudom mondani, hogy hányán jönnek majd vissza a válást bejegyeztetni. Ha mindketten a terem sarkait figyelik az esküvő alatt. Okkor az nem lehet komoly dolog... — Módosul a hangulata, ha felölti az anyakönyvvezetői vállszalagot? — Igen. Szeretem beleélni magamat az eseménybe. Ha az asztal előtt áll az if jú pár, tüstént elszáll minden napi haragom, mérgem, idegességem, csak őket látom. — Gyakran az a vád éri az anyakönywezetőket, hogy sablonszöveget mondanak el. Még jó, ha nem unottlan és monoton hangon. Apropó: hányféle szöveg közül választhatnak? — Elég nagy a választék, de ezeket a beszédeket egy az egyben nem lehet alkalmazni. Ahhoz viszont — sajnos — nincs idő, hogy személyhez kötött beszédeket készítsünk. De állítom, hogy a meglévő szövegeket is el lehet szépen és értelmesen mondani. — Már régóta kell az ifjú pároknak egy hónapot várakozniuk a házasságkötésig, ön a gyakorlatiban Látja ennek jelentőségét.... — Ez nagyon helyes rendelkezés. így a meggondolatlan-, felületes ismeretségek szülte elhatározások nem minden esetben „köttetnek. meg”. Sokan ez idő alatt visszatáncolnak. — Nem unja .már az „igen” kimondatását ? — Nem, mert az esemény mindig új,-ahogy a párok is. — Most, szeptember 20-án hányadszor áll a házasságkötő terem asztala mögé? — Közelíthetek az ezres számhoz! (Megjegyzés: E beszélgetést követő napon Sas Ferencné örömmel újságolta, hogy utánaszámolt az anyakönyvekben az általa tartott házasságkötéseknek, és az eredmény őt is „meglepte”. Hétéves anyakönyvvezetői pályafutása alatt a szeptember 20- án 18 óra 30 perckor megtartandó házasságkötés pontosan az ezredik lesz!) * Szekszárd, Kölcsey lakótelep 5-ös lépcsőháza. Csengetésemre Dobján Zsuzsanna, a megyei postahivatal ügyintézője nyit ajtót. Az ízlésesen berendezett lányszabában a szekrény sarkán vár „bevetésre” a menyasszony fehér esküvői ruhája. Csodaszép, fehér és kalap is van hozzá! (A ru'ha szakszerű leírására az e téren tapasztalható járatlanságom miatt nem vállalkozom.) — Zsuzsanna, mit vár a szertartástól? — kérdezem. — Még nem voltam tanácsi esküvőn, így nem tudom, hogy milyen egy szertartás — fészikelődik az ágy szélén a menyiasszony. — A családi eseményeket rendező irodában a nászinduló mellett Beethoven Örömódáját is kértük. — Az anyakönyvvezető az önök esküvőjén jubilál. Pályafutása alatt az ezredik házasságkötés lesz az önöké. — Erről nem tudtúnk! — csapja össze a kezét Dobján Zsuzsanna. — Hogy éppen mi leszünk az ezredikek ... A vőlegény — helyesebben e sorok megjelenésekor már ifjú férj —, Újvári János telefonon hívott föl. — Szűk családi körben tartjuk meg az esküvőt — mondja. * A hosszú nevű — családi és tánsaidalmi eseményeket rendező — szekszárdi iroda döntően közéleti feladatokat lát el. Hogyan? Erről beszéljen Sebők LáSzflóné irodavezető: — A tanácsi apparátuson belüli az igazgatási osztály intézményeként működik az irodánk. Tevékenységünk a népművelési feladatokhoz áll közel. A vállalatoknál és más szerveknél lévő társadalmi aktíváink segítik munkánkat. — Nemrégiben új helyre költöztek. Jelent-e ez előrelépést? — Természetesen. Megszépült környezetben fogadhatjuk az ügyfeleinket. Itt leülhetünk velük egy-egy komolyabb beszélgetésre is. — Az az anyakönywezető, akivel beszéltem, elmondta, hogy őnekik a beszálgétésre, a házaspár megismerésére nincs idejük, ön szerint nem lehetne egy kézbe fogni a házasságkötési adatfelvételt és a lebonyolítást ? — Ha az irodában dolgozna anyakönywezető, akkor igen. Ám ehhez átcsoportosításra lenne szükség. — Ha jól értem, akkor a tanács igazgatási osztályán lévő anyakönyvvezetok végeznék az anyakönyvi igazgatás nyilvántartásait, az adatközléseket, míg az irodában dolgozó anyakönyvve- zető magát a szertartást. — Igen. — Változhatnia-e így a szertartások minősége? — Feltétlenül. Jutna elég idő az anyakönywezetőnek az ügyfelekkel való kapcsolatfelvételre. Miniden esküvő egyedi lehétne. Még az aznapi tizedik és tizenkettedik is. * • A házasságok a földön köttetnek. A házasság komoly dolog. Két közhely. Egy harmadikat is idézek: „Sok nálunk a válás.”. De erről nem a tanácsi dolgozók tehétnek. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: Szepesi László. Sas Ferencné: Szeretem beleélni magamat az eseménybe. Javítani, toldozni-foltozni mindig kell
