Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-31 / 256. szám

1980. október 31. Képújság 3 Húskombinát-építkezés Műveltség és társadalom II. A szociális épületet november 15-én adják át Korábban részletesen be­számoltunk arról, hogy egy- egy üzemi területen milyen munkasikereket érnek el a húskombinátnál a dolgozók. Ezúttal a vágóhíd főépületét, azaz az irodát és a szociális épületet „jártuk körül”. Ezt a hatalmas épületet még körül lehet járni, de nem sokáig. Hiszen igen gyor­san haladnak a kerítés épí­tésével, szerelésével. A főépület előtt a betono­záshoz készítik elő a terepet. Itt lesz majd a dolgozók gép­kocsijainak a parkolója. Szé­pen gyepesítik, grünbetonnal rakják le a teret, és még egy kis díszmedencét is építenek, hogy a kellő hangulatot meg­adják ezzel is a betonépít­ménynek. Az irodák, az öltözők, mos­dók, az orvosi rendelő és más kommunális, szociális berendezés kap helyet az épületben. Jórészt már besze­relték a gépészeti anyagokat, műszereket is. Mozognak a liftek, tehát nem kell a dol­gozóknak kézben cipekedni a fölső emeletekre. A műkő­burkolás, valamint a szigete­lés, a lépcsők kiépítése fo­lyik már, jelezvén, hogy szo­rul ki az építőmesterség az épületből, mindinkább helyet adva a festőknek, mázolók- nak. Ügy tervezik, hogy az épü­letet november 15-én átad­ják, szemben a november 30-i határidővel. Érdemes külön szólni ar­ról, hogy az épületben a csa­pok, csaptelepek, WC-öblítőt mozgató szelepek, ajtókilin­csek „automatikusan” mű­ködnek, különleges lábszelep segítségével. Tehát kézmosás­nál a dolgozó rálép a süly- lyesztett-szigetelt kapcsolóra és úgy engedi a vizet. A vágóhíd végeredmény­ben két részre osztható, a tisztaövezetre és a fogadóra. Mindkét helyen porta lesz, az épület váza kész, ugyan­csak működőképesek a híd­mérlegek. Az üzemi konyha szerelé­sénél Wolher László brigád­ja dolgozik. Kilenc gőzüstöt, két villanytűzhelyet, hűtőket és egyéb konyhai elektromos gépeket szereltek máris fel, úgy hogy a próbára és fes­tésre van még itt szükség, akár főzhetnének is utána. A hét melegítős pult, ahon­nan az étkezőket szolgálják ki, ugyancsak kész, helyén áll, működik mindegyik. A hét hűtőpult arra is enged következtetni, hogy milyen lesz majd az ételválaszték. A dolgozók öltözői is jó­részt készek. Van még per­sze szerelői feladat, de min­den bizonnyal november 15- ig ezen a területen is vé­geznek. A főépület környéke szép lesz majd, amint az a tervek­ből is kiolvasható. Az termé­szetes, hogy a parkosítás, vi­Bencze János és Nagy József a konyhai hármas tükröt szereli fel rágok, fák ültetése áthúzódik a jövő évre, de a legfonto­sabb ezekben a hetekben, hogy a vágóvonalat mielőbb üzemképessé tegyék. A sok mozgó, működő, öb­lítő, zörgő, forgó gép azt bi­zonyítja, hogy az építők az idén igencsak derekasan ne­kifogtak a munkának, és a szocialista szerződésben vál­lalt módon működnek együtt a fővállalkozók is az alvállal­kozókkal, meg a beruházó a fővállalkozóval. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Bakó Jenő Szabó László és Major József a. tisztaövezeti portán a vázszerkezetet hegeszti A tudományos-technikai forradalom és a humán műveltség Napjainkban sok szó esik a tudományos-technikai forra­dalomról, a TTiF és a társadal­mi fejlődés kapcsolatáról és arról, mennyiben változtatja meg a tudományos-technikai fejlődés a műveltség belső komponenseit. Az elmúlt idő­szakban nyilvánvalóvá vált, hogy századunk utolsó negye­dében a technika gyorsütemű fejlődése szükségessé teszi a tudomány, elsősorban a ter­mészet- és műszaki tudomá­nyok közvetlenebb alkalma­zását a termelés különböző terül ét ein, hiszen enélkül megvalósíthatatlanok társa­dalmi-gazdasági célkitűzése­ink. A tudományos-technikai forradalom egyben azt is je­lenti, hogy a megszerzett ter­mészettudományos-műszaki ismeretanyag viszonylag rö­vid idő alatt elévül, az új technikai-technológiai struk­túrák alkalmazásához meg­megújuló ismeretrendszerre van szükség. Ez a TTF teremtette hely­zet sajátos követelményeket állított oktatáspolitikánk elé: olyan korszerű képzési rend­szer kialakítását teszi szük­ségessé, amely alkalmazkodni tud ezekhez az új körülmé­nyekhez; olyan ismeretrend­szert tesz szükségessé, ametly rugalmasan bővíthető és a le­zártság helyett nyitottságra törekszik. Az alapvető cél te­hát, hogy képzési rendszerünk elegét tegyen annak a köve­telménynek, hogy a megszer­zett szakmai ismeretek állan­dó, célirányos bővítésével „konvertálhatók” legyenek a legújabb technikai struktú­rák alkalmazásához. Az oktatáspolitika viszony­lag hamar tudatosította eze­ket a sürgető követelménye­ket és a képzési rendszer szer­kezetében jelentős változáso­kat hajtott végre. A változás eredményeként a képzésben a hangsúly erőteljesen az olyan ismeretek irányába helyező­dött, amelyek közelebb álltak a természettudományos-tech­nikai követelményekhez. De ezzel párhuzamosan ielentős mértékben csökkentette a ha­gyományos értelemben vett Az ország szinte vala­mennyi nagyobb szarvas­marha-tenyésztő gazdasá­gát képviselték tegnap dél­előtt Tamásiban azok az állatorvosok, illetve állat- tenyésztők, akik részt vettek a „Szarvasmarhatartási rend­szerek értékelése állategész­ségügyi szempontból” cím­mel megrendezett tanácsko­záson. A szakembereket dr. Kováts Jenő, a Tolna megyei Állategészségügyi Állomás vezetője, a MAE keretében működő Magyar Állatorvosok Társaságának titkára köszön­tötte, majd dr. Kovács Fe­renc akadémikus, az állat­orvostudományi egyetem rek­torhelyettese nyitotta meg a tanácskozást. Bevezetőjében elmondta, hogy a szarvas­marha-tenyésztés fejlesztése a mezőgazdaság legfontosabb feladatai közé tartozik. S mi­vel a gazdasági ösztönzők csak lassítják a háztáji gaz­daságokban tartott szarvas- marhák számának csökkené­sét, a fejlesztést a nagyüze­mekben kell és lehet meg­valósítani. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége teg­nap ülést tartott Szekszárdon, az SZMT-székházban. Az ülés két témát tárgyalt. El­sőként Kiss Sándor igazgató előterjesztésében megvitat­ták a szekszárdi húskombinát — kiemelt nagyberuházás — kivitelezési munkáinak hely­humán ismeretek szerepét, mintegy devalválva azok tár­sadalmi jelentőségét. A tár­sadalmi önismeretet kialakító tárgyak Oktatásunkban foko­zatosan másodrangúvá váltak, némely esetben „megenged­hetetlen luxussá”. Ez az egy­oldalúság oda vezetett, hogy korosztályok kerültek ki ok­tatási intézményeinkből, ame­lyeknek történelmi, irodalmi, társadalomtudományos isme­reteik a minimumra szo­rítkoztak és a legelemibb tár­sadalmi kérdésékben is tájé­kozatlanok voltak. Közéletünkben lezajlott vi­ták jelezték ezeket a veszé­lyeket és az oktatáspolitika számára felvetétték a korrek­ció szükségességét. Ma már világossá vált az a felismerés, hogy humán tuományos mű­veltség nélkül nem lehet a társadalmi tevékenység egyetlen területén sem teljes emberként boldogulni; a tu- dományos-tedhni.kai forra­dalom a társadalomirányítás területén rendkívül fontossá teszi a humán tudományos is­mereteket. Egyén és közösség harmonikus kapcsolatához el­engedhetetlenül szükséges az egyetemes emberi kultúra el­sajátítása és az emberek „ke­zelésében” korszerű alkalma­zása. MűszakHgaizdasági ve­zetők számária égetően fontos az „emberi” oldalt megteste­sítő humán-társadalomtudo­mányos értékek ismerete, hi­szen döntéseik végső fokon emberekre vonatkoznak, így a pusztán technikai-gazdasági oldal abszolutizálása komoly ellentmondások és konfliktu­sok kialakulásához vezet. Márpedig bonyolult társadal­mi-politikái viszonyaink kö­zepette a sokoldalú elemző döntésekhez alapvetően szük­séges történelmünk, társadal­munk ismerete, az emberek szükségletrendszerének fel­mérése, kulturális és szellemi vágyainak kielégítése. A tudományos-technikai forradalom egyoldalú, a tech­nikai irányíthatóságot abszo­lutizáló értelmezésének veszé­lyeikre nyugati, nem marxis­ta gondolkodók is felhívták a Kovács Ferenc bevezetője után a négy nagy szarvas­marhatartó rendszer — az AGROKOMPLEX, a BOOS- COP, a TAURINA, illetve a kaposvári KSZKV képviselő­jének hozzászólása követke­zett. Ök a rendszereikben szerzett tapasztalatokat is­mertették. Ezután kért szót dr. Czéh Miklós, megyei állathigiénikus szakállat­orvos, aki a rendszerek tevé­kenységének értékeléséről megemlítette, hogy azok ered­ményességét csak a mezőgaz­dasági nagyüzemek bizonyít­hatnák, azonban a nem egy­séges adatfelvételi rendszer miatt képtelenség az egyes rendszerek eredményeit ösz- szehasonlítani. A gyakorlat­ban pedig azt tapasztalják, hogy valójában nincs is kü­lönbség a rendszerben gaz­dálkodó, illetve a rendszere­ken kívül tevékenykedő állat- tenyésztő gazdaságok ered­ményei között. A hozzászólások után vita következett, majd a tanács­kozás résztvevői megtekintet­ték a Tamási Állami Gazda­ság szarvasmarha-telepét. zetét, az üzemelés előkészí­tésére. Második napirendi pontként a lakosság tömeg- étkeztetésének helyzetével kapcsolatos népi ellenőrzési és szakszervezeti közös vizs­gálat tapasztalatairól adott jelentést Egyed Dezső, az SZMT osztályvezetője. figyelmet. Marcuse a 60-as években .arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a humán kul­túra kiiktatása a műveltség­ből egyben az emberi gon­dolkodás egysíkúságához, az ő kifejezésével élve „egydimen- ziósságához” vezet. Az embe­ri-'társadalmi önismeretet ki­fejező humán kultúra az egyén kritikai-elemző képes­ségét testesíti meg, lehetővé teszi az egyén számára ön­maga, s a közössége közötti kapcsolatok tudatosítását, s adott esetiben konfliktusát. Marcuse szerint a fejlett, jó­léti tőkés társadalmaknak alapvető érdeke eme kirtikai magatartás kiküszöbölése, amely végső fokon a manipu­lálhatóság lehetőségét növe­li. A humán tudományok, ön­magunk helyének kritikus elemzése, a társadalom valódi konfliktusainak megértése, a társadalmi és egyéni érdekel­lentéteket, összeütközéseket katihartikus módon tudatosító művészet kizárása a társada­lomiból lehetetlenné teszi a változás igényének megfogal­mazását is. A szocializmustól teljesen idegen egy olyan tár­sadalomirányítási rendszer, amely nem igényik az egyé­nek tudatos és kritikus, a valós ágos t ár s a da l m i -pol ifi k a i folyamatokra odafigyelő tevé­kenységét. Jelenlegi társadal­mi-gazdasági viszonyaink kö­zött még inkább szükség van tudatos, problémafeltáró, va­lóságot elemző, a feladatokat alkotó módon megoldó, cse­lekvő embertípusra, és ehhez nélkülözhetetlen ia társadal­mi, gazdasági, politikai kérdé­sekben váló tájékozottság, a humán kultúra iránti nyitott­ság és fogékonyság. A tudo­mányos-technikai forradalom korszakos feladatait csak a korszerű technikát elsajátító, továbbfejlesztő és a humán értékeket alkalmazó ember képes megoldani, aki harmo­nikusan egyesíti magában a műveltség műszaki-tudomá­nyos és humán elemeit. MIKECZ TAMÁS (Folytatjuk). Román építésügyi delegáció Tolna megyében Román építésügyi delegáció tartózkodik hazánkban Dima Stefan miniszterhelyet­tes vezetésével. Az öt tagú küldöttséget Jantner Antal, ÉVM-miniszterhelyettes hív­ta meg. Október 28-án Budapesten tanulmányozták a sportcsar­nok és. a szállodaépítések ta­pasztalatait, a gyakorlati munkát, másnap Baranya megyében az állami építőipar produktumaival, Pécs lakó­telepeivel ismerkedtek. Teg­nap a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalathoz láto­gattak. A delegációt és Jantner Antal miniszterhelyettest Villányi József, a TÁÉV igazgatója tájékoztatta a Tol­na megyei építési eredmé­nyekről, délután pedig a pak­si atomerőmű építkezésére látogattak, ahol a megyei vál­lalat munkájával ismerked­tek, valamint hazánk e nagy ipari objektumának építésé­vel. A romániai vendégek Tolna megyei programjában részt vett Mátyás István, az MSZMP megyei bizottságá­nak osztályvezetője. Tanácskozás a szarvasmarha- tenyésztésről Tanácskozott az SZMT elnöksége A főépület homlokzata, előtte a parkolóterületet beto­nozzák Wolher László és Szente Ferenc a gőzüstöket szabályozza, szereli

Next

/
Thumbnails
Contents