Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-26 / 252. szám
1980. október 26. ■RÉPÜJSÁG 7 Adni és kapni... Ahol az öreg üzem is iialal Az ipartelepítés Tamásiban és a járásban a második ötéves terv időszakában kezdődött el és ami a városi rangra pályázó, 9 992 lakost számláló Tamásit illeti, máig sem fejeződött be. A középfokú körzeti központ szerepét betöltő településen tizenhat ipari üzem, gyáregység és ipari jellegű telep működik. Pedig Tamási nullponit- ról indult. Ma, ahogy Ireg- szemcse, Siófok irányába haladunk — a nagyközség máris városi képet mutató központjából —, kezdődik a rendezettségével imponáló ipartelep, ahova a honfoglalók első egysége, az ORION, majd jóval később a VEGYÉPSZER, a Fhylaxia települt. A helybeliek közül sokan állítják, hogy „kár volt Tamásinak pont ezt, a legszebb részét az iparnak szentelnie, s főleg azért, mert erre nem terjeszkedhet a lakásépítés”, így az ipar jelenlétének és erősödésének közös örömén túl, folynak azok a viták, amelyek lokálpatrióták között megszokottak. Különben se arról van szó, hogy visz- sza akarják perelni az ipartól azt a területet, amit helyének jelöltek ki. Sőt! Nagy közfigyelem kíséri az ipartelep életének alakulását. A legújabb „jövevény”, a PÁVA Ruhagyár üzemcsarnokot épített, s azt találgatják az emberek, hogy „ezután jön-e még ide valami?” Igaz, most a PÁVA élvezi fontossági sorrendben az elsőséget, hogy 1981. január elsejével gyáregységként folytathassa Tamásiban az 1977-Jben egymástól távollévő üzemrészekben már megkezdett munkáját.' Az 1977-ben, a volt ifjúsági házban kialakított 60 fős varrodai üzem dolgozói 1978. január elsején láttak a termeléshez, s míg Jolyt a maholnap elkészülő üzemcsarnok beruházásának előkészítése, újabb 30 fős üzemet alakítottak ki azon a helyen, ahol korábban az OTP volt. Ez már az iparitanuló-képzést szolgálta. További átalakításokkal nyertek újabb helyiségeket is. Hatvianan kezdtek, valamikor ők lesznek a gyáregység veteránjai. Ma az állományi létszám, egyúttal az alapgárda létszáma 239. — Jövőre már többen leszünk ám — dicsekedett fiatalasszony ismerősöm, aki öt évvel ezelőtt azt panaszolta egy alkalommal, hogy Tamásiban foglalkoztatottság dolgában nincsenek elkényeztetve a munkaképes nők. Volt némi igaza. Az ipar munkahelykínálata elsősorban férfiaknak szólt. A dicsekvés igazát Serfőző Antal, a községi pártbizottság titkára és Papp László, a nagyközségi közös tanács elnökhelyettese erősítik meg. Az üzemcsarnok elkészülte után a PÁVA Ruhagyár tamási gyáregységének 347 dolgozója lesz. Ez azonban induló létszám. A VEGYÉP- SZER és a vele szemben lévő PÁVA szerepel létszámfejlesztésre kijelöltként a leendő város kommunistáinak cselekvési programjában. Régen jártam épülő köny- nyűipari üzemben. Kértem hát, hogy nézzük meg együtt az üzemcsarnokot. Megtörtént, de csatlakozott hozzánk a még újdonatúj telepvezető is, Kiss Erzsébet, 29 éves textilmémök, akit úgy ünnepelnek Tamásiban, mint az első nőt, aki gazdasági vezetésre vállalkozott — ilyen minőségben. Míg befelé tartunk, említett segítőim nevetve intenek... le ne írjam ám, hogy az ORION települt le először Tamásiban, mert Regölyből mindjárt kapok egy helyre- igazítási kérelmet. „Nocsak!” — mondom, de mert igazán nem értem a közlést, meg se próbálok értelmes képet ölteni. Megszánnak, s elmesélik, hogy Regölyből Dávid elvtárs tiltakozására számíthatnék. Valamikor az ő vezényletére „jött be” Tamásiba a gépjavító, s erre máig is büszke. Hogy pontosan hányán dolgoztak akkor az iparban? Itt helyben még ötszázan se. És most? A tucatnál jóval több ipari üzemben 2642-en dolgoznak. Nyolc évvel ezelőtt, 1972-ben az ipari munkások száma mindössze 77-tel haladta meg az ezret. A mező-, erdő- és vízgazdálkodás foglalkoztatottainak száma most 2046. A szállításban, kereskedelemben és szolgáltatásban 797- en, egyéb területen pedig 771-en dolgoznak. A környékről Tamásiba bejárók száma 1800. Ha azt veszem, hogy a település vonzáskörzetében 43 600-an élnek, s ebből 3500 ember ingázik, akkor az 1800 még tekintélyesebb szám, mint első látásra tűnik. — Tessék vigyázni, az üzem nem alkalmas még veszélytelen sétára — mondja Kiss Erzsébet, aki sokat tartózkodik itt kint. Otthonosabban már nem is mozoghatna, Balba a porta, jobbra az üzemcsarnok. Elől kétszintes az épület. Itt van a szociális dig irodák. Nem sok helyet blokk, fönt az emeleten pe- foglal el az adminisztráció, és efölötti örömömet nem próbálom titkolni. Csaknem kész a melegítőkonyhás, majd önkiszolgáló rendszerben dolgozó étterem, ami ugyancsak itt, az emeleten helyezkedik el. Most a több helyen működő üzemrészekből a Dám-ba járnak étkezni a PÁVÁ-'sok, akik betanulásuk, gyakorlásuk átmeneti idejében se panaszkodhatnak szociális ellátásukra. Hát persze azért „itt lesz majd az igazi”. A hatalmas üzemcsarnok halványzöld műanyag burkolását óvandó, hullámpapír- szőnyegen lépkedünk. A fehér falak vakítóan verik vissza az ablakokon beömlő természetes fényt. Nem nehéz elképzelni berendezetten a csarnokot, amelyben két szalagon folyik majd a termelés. Ezenkívül lesz még egy úgynevezeett kismamaszalag is. Az új termelőbe- rendezíések régóta itt vannak Tamásiban. Harminc darab TEXTIMA pedig már két éve dolgozik. Akárkivel beszélgettem, azon kaptam rajta régi ismerőseimet, hogy büszkék. S még valamit fölfedeztem. Ügy figyelik az ipartelep életében újat jelentő PÁVA-beruhá- zást, ahogy a családok szokták a legkisebb gyerek fejlődését. Hát persze, van rá magyarázat. Ez a nők üzeme lesz, korszerű, szép, igen hasznos. A városiasodé település iparában ma 1223 nő dolgozik. Körülbelül másfél évvel ezelőtt úgy adódott, hogy részt tudtam venni Tamásiban egy olyan — egyébként rendszeresen sorra kerülő — koordinációs értekezleten, ahol a nagyközség párt-, állami, társadalmi életének vezetőin kívül jelen voltak a gazdasági vezetők is. Arról tanácskoztak akkor — a társadalmi munkában elkészült sportpálya hasznosításának kapcsán —, hogyan lehetne rendszeressé tenni a tömegsport támogatását. Másról is szó volt és számomra új módon. Nem az alá- és föléren- deies hanem az egymás mellé rendeltség aspektusából. Pedig bizonyos, hogy itt sem magától, konfliktusok nélkül alakult ki a tanácsi és nem tanácsi szervek között ma már természetesként ismert együttműködés. Volt a fejlődésnek olyan időszaka, amikor még nem fogadtatott el kizárólagos jelmondatnak, hogy „olyan lesz a város, amilyennek megépítjük”, amikor az „adom, nem adom” még heves viták tárgya volt. De nagyon jó, hogy idestova fél évtizede, csak volt! Horváth István, a VEGY- ÉPSZER igazgatója „új fiúnak” számított Tamásiban, már arról volt nevezetes, hogy „nem lehet tőle lehetetlent kérni”. Amikor egy alkalommal beszélgettem vele azt fejtegette, hogy a dolgozó ember közérzetét nemcsak a munkahelyi, lakóhelyi körülményei is befolyásolják. Ezért partner ő mindenben, ami kedvezően befolyásolhatja a makro- és mikroklímát. Mesélik, hogy dr. Mózes György, a nagyközségi közös tanács elnöke meglátogatta Horváth István kíséretében a VEGYÉPSZER vezérigazgatóját, hogy személyesen is megismerkedjék vele és megköszönje a településfejlesztést segítő addigi támogatást. A vezérigazgató tréfás haraggal mutatott rá: — „Hát maga az a tanácselnök, akinek mindig pénz kell?!” Természetesen nem volt szükség magyarázkodásra, hogy az a pénz, ami „a tanácselnöknek mindig kell”, nem az ő zsebébe vándorol. Ha most vizsgálnák meg, hogy a várossá fejlesztés 1977-ben elkészített és határozat rangjára emelt intézkedési terve alapján mit végeztek a tamásiak, a település az előírásoknak 100 százalékosan tudna megfelelni. Ebben bizony nem kis részük van a már itt honos ipari üzeméknek, munkáskollektíváiknak, Tamási lakosságának. A helyi üzemek, intézmények és a lakosság által 1976 és 1979 között elvégzett társadalmi munka értéke meghaladja a 37 millió forintot. Fél éve sincs, hogy a tanácsi vezetők soros deputáció- jának tagjai föllélegeztek a PÁVA Ruhagyár vezérigazgatójának dolgozószobájában. Úgy látszott, hogy „jöttek, láttak, győztek”. Mire a vezérigazgató asszony a gyors sikertől kipirult arcok láttára szükségesnek tartotta megjegyezni: — Elvtársak, soha nem voltam könnyen adakozó. De ha partnerekre találok, kölcsönösségi alapon kész vagyok ezután is megtenni mindent, amit lehet. Ez hát a titka a gyümölcsöző együttműködésnek — a kölcsönösség. Az adni és kapni igényének egyensúlya, ami az ipar jelenléte híján másfajta — a mostaninál sokkal gyöngébb — hajtóanyagot tudna csak képviselni Tamási városiasodásában... LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Könyé Iván A VEGYÉPSZER büszkesége, a gyártócsarnok Epiil a fadcflí sertéstelep A kezdeti nehézségek után most már teljes erővel épül a faddi Lenin Termelőszövetkezet sertéstelepe. A gazdaság vezetősége már öt évvel ezelőtt elhatározta egy 333 kocaférőhelyes, évi 6 ezer hízót kibocsátó, komplex sertéstelep építését. A beruházás beindítása különféle ökok miatt éveket késett, végül az elmúlt év áprilisában megkezdődött a munka. A teljes telep költségvetése 35 millió forint. Az építkezés ütemének megfelelően az elkészült istállókat folyamatosan telepítik be. A szükséges állategészségügyi vizsgálatokat már nagyrészt befejezték. Mivel ezek jó eredménnyel zárultak, a meglévő KAHYB-állományt fejlesztik, csak kanokat vásárolnak más gazdaságtól. A beruházást ütemesen, három év alatt kívánják megvalósítani. A munkák jelenlegi állása szerint — ha a már megrendelt épületek és technológiai berendezések is időre megérkeznek — el is készülhet a telep 1981. végére. Épül a húskombinát Szekszárdion, annak szüksége lesz „alapanyagra”, tehát a faddi sertéstelepre és a többi épülőre is szüksége van a megyének, a húskombinát termékeire pedig a népgazdaságnak. 1HÁROSI Fotó: Gottvald Szaporodnak az istállók Teljes erővel folyik az építkezés A PÁVA üzemcsarnoka kívül, belül szép, korszerű
