Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

8 Képújság 1980. október 26. Keleti-Beszkidek Vadregényes tájakon Magasra rakott boglyák, erdős hegyoldalak... A Balti tengertől a Dunáig II. Gépek, éghajlat, világszínvonal NDK Negyvenezer műemlék Műemlékek — várak, kas­télyok, patríciusházak, közép­kori városmagok épületei — egész sorára terjed ki a mű­emlékvédelem a Német De­mokratikus Köztársaságban. A védett építészeti értékek mellett számos műszaki jel­legű épület, tárgy is szerepel, így múlt századbeli műhe- helyek, szélmalmok, kerekes­hajók, bányák, stb. A műemlékek felkutatása és gondozásba vétele nem le­zárt folyamat. Most készül ennek alapján az újabb mű­emléklista, amely mintegy 40 000 objektumot foglal ma­gában. A hivatásos műemlékvédők mellett minden járásban tár­sadalmi munkaközösségek se­gítik ezt a jelentős munkát. A berlini munkaközösség eredményes tevékenységét bizonyítja többek között a 250 éves helyőrségi temető ápolása, a Güstrow-kastély diákpincéjének a stílusos megépítése. Drezdai társaik a történelmi kapuk megóvását és szakszerű helyreállítását vállalták. Az NDK állama évente sok millió márkát bocsát a mű­emlékvédelem rendelkezésére. Növénynemesítés lézerrel A lézersugár képes megvál­toztatni a növények átörökítő mechanizmusát. Kísérleteik során gyakorlatban is bebizo­nyították ezt a belorusz fi­zikusok és biológusok. A be­sugárzott búza- és árpavető­magból kikelt növények ter­mése a korábbinál magasabb fehérjetartalmat mutatott. Magyar turisták százezrei, talán milliói is megfordultak az elmúlt években a dél-len­gyelországi hegyvidéken. Za­kopane síparadicsoma, Mors- kie Ok»), a tengerszem és kör­nyéke, a Lengyel-Tátra he­gyéi viszonylag jól ismertek számunkra. Sokkal keveseb­bet tudunk viszont az or­szágrész keleti feléről, a Beszfcidekről, (lengyelül: Bieszczady) pedig e vidék látnivalói, vadregénye, sajá­tos hangulata sók kellemes meglepetést tartogat az ide látogatóknak. Utazási iro­dáink — így az IBUSZ —ér­deme, hogy ma már erre a távolabb eső, romantikus táj­ra mind több turista jut el. A Beszkíidek jellege eltér a Szudétálktól, vagy Zakopane környékétől. Erre hűvösebb az éghajlat, alacsonyabban találjuk a tűlevelű fák hatá­rát. Meredek hegyoldalak, dús erdőségek, festői pata­kok kínálnak felüdülést; sok a lakatlan terület, tehát a magányos pihenést, kikap­csolódást semmi nem zavar­ja. Védik a természeti érté­keket: a Nemzeti Park cél­ja, hogy az ősrengetegek, a nagy kiterjedésű hegyi rétek ne károsodjanak. Az ezrével legelésző juhokat egyelőre valóban kevéssé zavarja az ember: a Keleti-BesZkidek vidékén most van fellendülő­ben a tömeges turizmus. Né­hány éve megépült a hegyvi­déken körbefutó, s a szovjet határhoz néhol egész közéi haladó, százötven kilométer hosszú műút, amely eddig el­zárt tájakat is könnyen meg­közelíthetővé tett. A „Besz- kidi huroknak” nevezett utak a Solina folyóból duzzasztott, 22,5 négyzetkilométeres mes­terséges tavat is érintik. Az 500 millió köbméteres víz­tároló létrehozása hatalmas költséggel járt, mégis meg­térült egy-két év alatt, mivel csökkenti az árvizek pusztí­tásait. A Keleti-Beszkidek egyik központja SanOk. Az itt gyár­tott „San” autóbuszok épp­olyan népszerűek, mint ha­zánkban az IkaruszOk. A hanminc-egynéhány ezer la­kosú város egykori, XVI. szá­zadbeli királyi várában van ma Lengyelország leggazda­gabb ikongyűjteménye, a San folyó partjánál — innen a város neve — pedig nagy ki­terjedésű skanzen várja a lá­togatókat. A Beszkidek — nemcsak néprajzi múzeu­mokban fellelhető — neveze­tességei a fából épült, régi görögkeleti templomok, az egyházi építőművészet érté­kes emlékei. Legalább eny- nyire gyakoriak a hegyvidék számos pontján található, II. Világháborús emlékművek, amelyek a körzetben lefolyt partizánküzdelmeknek, a fel­szabadító harcoknak állíta­nak emléket. Páncélosok, re­pülőgépek ál'lnák betonta­lapzaton az út szélén. A kö­zeli Dukla-hágónál két ágyú fogja közre az úgynevezett „Halálvölgy” emlékművét: 1944—45-ben itt zajlottak a fasiszta erőkkel a legsúlyo­sabb csaták. Sokféle látnivalót kínál te­hát a Keleti-Beszkidek hegy­vidéke, a csodálatos kilátá­son, a természet szépségein kívül. Mind arra csábít, hogy igyekezzünk eljutni erre a kevéssé ismert, távolibb táj­ra. (szegő) A mezőgazdaság előzőleg vá­zolt fejlődése elképzelhetetlen gyors (és jó) gépesítés nélkül, ez pedig lehetetlen párhuza­mosan és teljes mértékben mindegyik KGST-országban. Ez a magyarázata, hogy a KGST-méretű együttmű­ködés a mezőgazdasági gépek és berendezések gyártásában elég gyorsan megkezdődött. Biztonságot és kedvező anya­gi feltételeket jelent ez, ha jól élünk vele. Lássuk Ma­gyarország szemszögéből a KGST-integráció e szektorát. Gabonakombájnokat első­sorban az NDK-ból és a Szovjetunióból, szálastakar- mány-betakarító gépeket az NDK-ból veszünk, de impor­tálunk csehszlovák—lengyel gyártmányúakat is. A cukor­répatermelés és -'betakarítás gépeinek tervezését, gyártá­sát — régi hagyomány alap­ján — Csehszlovákia vállal­ta. A Szovjetunió változatla­nul a traktorgyártás bázisa. A magyar ipar a növény­védő gépek fő KGST-expor- tőre. Megemlíthetjük itt a magcsávázó, a magtisztító, a permetező és a permetléké- szítő gépeket. További ma­gyar terület a KGST mező- gazdasági gépesítés-integrá­ciójában a zöldség- és a gyü­mölcstermesztés, illetve a fel­dolgozás nagyipari gépesítése. Nemcsak gépeket, berende­zéseket, hanem komplett gép­sorokat szállítunk a többi szocialista országba. A KGST-munkamegosztás je­gyében az uborka, a zöldbab, a fűszerpaprika, a paradi­csom és a hagyma termesz­tési gépeit, géprendszereit kizárólag mi gyártjuk. Az országok közötti mun­kamegosztás még nem tökéle­tes, de már kiterjed a tipi­zált részegységek gyártására. Ez azért jó, mert egy-egy or­szág nagy szériát gyárthat belőlük, gazdaságosan. Any- nyit, hogy valamennyi KGST-országot elláthatja velük. Magyarország az adapter-gyártásra speciali­zálódik. A szálastakarmány- betakarító géphez az NDK- nak, a silókombájnokhoz Csehszlovákiának szállítunk adaptert. De azokat a ma­gyar adaptereket, amelyek például alkalmássá teszik a gabonakombájnt a kukorica betakarítására, több szocia­lista ország is vásárolja. Az NDK-ból importált gabona- kombájnok árát teljes egé­szében az oda szállított adap­terek értékéből fedezzük. Két évvel ezelőtt KGST- partnereinkkel együtt elhatá­roztuk, hogy az 1981-ben kez­dődő tervidőszakban a me­zőgazdasági gépgyártást tel­jes mértékben összehangol­juk. A fejlesztés közös és tervszerű lesz. Ami minket illet, nálunk megkétszerező­dik a csávázógép-export, to­vábbá 3500 növényvédő gép szállítását tervezzük az NDK- ba és jelentősen bővítjük a Csehszlovákiába irányuló gyümölcs- és zöldségtermesz­tő gépek választékát. Szóba kerülhet bizonyos konzerv­ipari együttműködés is. Befejezésül, visszatérve a mezőgazdasági termesztésbeli munkamegosztásra, a tőlünk északra fekvő KGST-orszá- 'gokban járva lehetetlen ész­re nem venni az éghajlatbeli különbséget. Prágában, Ber­linben, Varsóban azonnal lát­ható, hogy azokban az orszá­gokban a természet minden évben 2—6 hetes (!), olykor még ennél is jelentősebb ké­sésben van a magyarországi tavasszal, főleg a nyárral szemben. Meglátszik ez már a vonaton a földekről, de még- inkább a városi üzletekben, a piacokon, a zöldség- és gyümölcs-, és persze a virág­standokon. Szembeszökő a különbség a primőridőszak­ban, s egész évben az árak­ban. Magyarország (és a KGST) számára ez azt su­gallja, hogy az eddiginél sok­kal jobbam lehetne és kelle­ne élnünk a lehetőséggel: a primőrök exportjával, s egész évben a virágexporttal. Ki­egészítheti ezt természetesen a hüvélyesek, a kukorica, a melegkedvelő virágok szapo­rításához szükséges vetőmag termesztése, hiszen nálunk jóval hosszabb a vegetációs időszak és segítségünkkel a friss zöldség-, gyümölcskíná­lat, a fogyasztási idény e há­rom országban is meghosz- szafobítíható. A KGST-országok mező- gazdasága tehát kölcsönösen kiegészítheti egymást, gép­gyártása célszerűen és nagy­szerűen integrálódhat, de va­lamennyi ország joggal tart igényt arra, hogy a minőség a többieknél is elérje a vi­lágszínvonalat. És mindegyik országban természetes önér­dek, hogy az általa termesz­tett növények termelése a lehető legkifizetődőbb le­gyen, s az optimális kon­centrációval történjék. F. A. (Vége) A festői szépségű „Beszkidi hurok” mentén áll Karol Swierczewski tábornoknak, a spanyol polgárháború hősé­nek és a második világháború neves lengyel parancsno­kának emlékműve. Hallottatok már az evenkekrö!7 Roman Iljutkim erős alka­tú, magas fiú. Tréningruhá­ban mászik le a tetőről, melynek javításában segéd­kezett és a gazda méltóságá­val várja a kérdést. — Szeretsz a bentlakásos iskolában tanulni? — Igen feleli — lakoniku­san. — Evenk vagyok, evenk iskolában tanulok. Azt mondták, ez a fiú az egyik legtehetségesebb a kép­zőművészeti iskolában. Az is­kola kiállítótermében függő képeit külföldön is ismerik. Roman édesapja és édes­anyja Tinda városától 160 'kl- lomóterre lakik. Ezt a várost tekintik a BAM-hoz tartozó hatalmas terület „fővárosá­nak”. A városka neve Ukri- ma, a szülők két gyermeke, Roman és Szvetlána az ál­lam költségén bentlakásos is­kolában tanul. Egy-egy gyer­mek éves ellátási költsége 1160 rubeljébe kerül az ál­lamnak. — Iskolánkban 100 gyerek tanul — azoknak a szülők­nek fiai és lányai, akik a ha­gyományos rénszarvas­tenyésztéssel, vagy prémbe­gyűjtéssel foglalkoznak és alig van idejük a gyerekek nevelésére — mondja Nelli Beloszludoeva, a bentlakásos evenk iskola igazgatója. — A hagyományos iskolától annyiban különbözik intéz­ményünk, hogy a gyerekek nemcsak tanulnak, hanem Itt is laknak. Naponta négyszer étkeznek, itt pihennek, ta­nulnak. 'Ezenkívül van egy előkészítő osztályunk, ahol játékos formában tanítjuk a leendő elsőosztályosokat. A gyerekek 7 éves koruktól a többi szovjet kisiskoláshoz hasonlóan kezdik a kötelező 10 osztályos képzést. A szovjet alkotmány ki­mondja a Szovjetunió vala­mennyi állampolgárának a tanuláshoz való jogát. E jo­got az anyanyelven való ok­tatás lehetősége biztosítja. Hatvan évvel ezelőtt az even- keknek még nem volt saját írásbeliségük. 1930-ban ala­kult meg az evenk nemzeti körzet, majd 1977-ben az evenk autonóm körzet. Ek­kor született meg az evenk írás is. — Az evenk nyelvet a le- ningrádi északi népek egye­temén végzett Antonyina Po- rotova (tanítja hallgatóink­nak. Annak idején egy, a miénkhez hasonló iskolát végzett — folytatja Nelli Be- loszludceva igazgatónő. — Nagy szerencsénk volt vele: nemcsak jól képzett szakem­ber, de az evenk táncok jó ismerője is. Diákjaink így szakavatott segítséggel sajá­títhatják el a nemzeti kultú­ra alapjait. A tánc ugyanis, hogy úgy mondjam, az even- kek második nyelvét jelenti. Az iskolában csaknem na­ponta mutatunk be filmeket, élénk sportélet folyik, a tél ünnepe pedig valamennyi diákunk számára örömteli esemény. Szabad idejüket a gyere­kek különböző szakkörökben töltik, ezek között különösen népszerű a rajzstúdió. A gye­rekek legjobb munkáit az is­kola kiállítótermében mutat­juk be. Itt függenek azok alkotásai is, akik már elvégezték az iskolát. Közöttük találhatók Roman Iljutkin bátyjának, Alekszejevnek munkái is. A 9. osztályos Szvetlána Iljutkina legnagyobb öröme, hogy falujában az Orbita- szputnyikrendszer segítségé­vel színes televízión nézheti a látókörét tágító televíziós adásokat. — A nyári szünidőt diák­jaink ugyanúgy töltötték, mint más társaik — mond­ja az igazgatónő. — Egy rö­vid otthoni pihenés után a Zárja evenk szovhoz munká­jában segítettek- a felnőttek­nek. Akik egészségi állapota megkívánta, a BAM Lapri elnevezésű úttörő szanatóriu­mában pihenhettek, ingyenes beutalóvali RAVIL BIKTAGIROV (APN—KS) Alitetet Nemtuskin költő az evenk középiskola diákjai között Az evenk nemzeti iskola rajzkörében

Next

/
Thumbnails
Contents