Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

6 I^PÜJSÄG

1980. október 26.

Múltunkból

— Régi ismerősöm, csodálom akaraterejét, szellemi frissességét, kitartó, következetes gyűjtőmunkáját. Pedig Sándor bácsi nem fiatal ember. Nemrég volt a 84. születésnapja. Milyen volt az ünneplés?

— Családi körben, a fiaméknál ültük meg a születésnapomat, de így is tizenegyen voltunk az asztal körül. Ott volt a négyéves dédunokám is. Menyem két tortát sütött a tiszteletemre.

I

— Ügy tudom, Sándor bácsi egyedül él.

— Második feleségem tavaly halt meg, és azóta élek egyedül. A fiam és a menyem már többször hívtak, költözzek hozzájuk, de én szeretem a függetlenséget. Naponta hozzájuk járók ebédelni és a menyem mos rám. Csák a kívülállóknak tűnhet úgy, hogy egyedül vagyok, mert a családom gondoskodik rólam és a lakásomban velem vannak a könyveim, írásaim. Nem vagyok egyedül.

— Arról híres, hogy régi történeteket, néprajzi emlékeket gyűjt, így igen nagy mennyiségű írásos és tárgyi emlék tulajdonosa.

— Ma már ezek nemcsak az enyémek, egy részüket átadtam a dombóvári művelődési otthonnak. Ott őrzik a gyűjteményt, de ha nekem valamilyen adatra szükségem van, bármikor hozzáférhetek.

— Ahol most beszélgetünk, lakásának ez a szobája valóságos múzeum. Ennek a történetét mesélje el.

— öt évvel ezelőtt megüresedett a lakásomnak az egyik szobája — amely valamikor üzlethelyiség volt —, nekem viszont már nem fért el a töméntelen sok tárgyi emlékem, amit a környező községek és falvak padlásairól gyűjtöttem, illetve ismerőseim adtak. Ekkor éltem az alkalommal és megkerestem a művelődési otthon igazgatóját és kértem a segítségét. A városi tanács hozzájárult ahhoz, hogy a helyiséget berendezzem. A művelődési ház polcókat adott és az így létesített múzeumba helyeztem el a múlt századból származó cserépedényeket, régi használati tárgyakat és ezt a vaj- köpülő gépet, amely valaha módosabb paraszté lehetett. Az egyik falon régi, Kanos menti „varrottas” paraszti ruhák vannak, de található itt faragot menyasszonyi láda, egyéb fafaragványok, összesen több mint száz tárgyi emlék.

— Vannak látogatói is ennek a múzeumnak?

— A gimnáziumban és a Szakközépiskolában működik honismereti szakkör, amelynek tagjai sűrűn ellátogatnak hozzám. Ismerkednek a fiatalok a régi edényekkel, s én szívesen magyarázok nekik ezék használatáról. Sokat megfordul nálam dr. Szőke Sándor tanár úr is, aki megírta Dombóvár történetét.

I

— Mikor kezdett foglalkozni a néprajzi gyűjtéssel?

— Tizenegy éves voltam akkor, amikor Gölléből — ahol szüleimmel laktam — Dombóvárra kerültem. Szállásadómnak, édesapám testvérhúgának több történelmi és néprajzi könyve volt. Ekkor kezdtek érdekeim engem a néprajzzal foglalkozó írások. Később, amikor vasutas lettem Baléban, Gönczi Ferenc tanító úr — aki aztán a kaposvári múzeum igazgatója lett — azt mondta nekem: „Sándor, kezdjen hozzá a néprajzi gyűjtéshez, és mindenfélét írjon fel, amit tapasztal.” Adott nekem egy kis szakfüzetet is, amiből megtudhattam, hogy milyen adatokat kell gyűjteni. Első néprajzi dolgozatomat 1918. nyarán készítettem el, amelyet megkülidtem egy országos pályázatra. Az évek során nagyon sok jegyzetet készítettem, valamennyit eltettem arra az időre, amikor majd ráérek azokat feldolgozni. Gyűjtéseimet Kaposvár és Dombóvár környékén végeztem.

I

És hogy lett a Néprajzi társaság tagja?

— 1973-ban kerestek meg azzal, hogy lépjek be. Ekkor már több néprajzi gyűjtésem nyomtatásban is megjelent. Azóta rendszeresen meghívnak a találkozókra, ahol neves néprajzkutatók adnak tanácsot a gyűjtőknek. Legutóbb Egerben volt ilyen találkozó, s ott sók olyan régi ismerőssel sikerült kicserélni a tapasztalataimat, akik szintén hosszú évek óta foglalkoznak gyűjtőmunkával.

— A második világháború alatt a nagyberki vasútállomáson teljesített szolgálatot. A Nagyberkihez tartozó Mosdóson lengyel menekülttábor volt. Erről mondana néhány szót?

— Nagyon jó barátságot kötöttem a lengyel tábor vezetőivel és lakóival. Sok mindenben segítettem is nekik. Hányatott életükről, szenvedéseikről nagyon sok mindent megtudtam, amit aztán később egy dolgozatban meg is írtam. E munkámat elküldtem a budapesti lengyel követségre, a magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesületbe, valamint a Varsói Nemzeti Múzeumnak. Dolgozatomat jónak értékelték és ezért megkaptam a Lengyel Népköztársaság Államtanácsától a második világháború idején Magyarországon tartózkodó lengyel katonai és polgári menekülteknek nyújtót segítségért a Lengyel Népköztársaság Érdemrend ezüst fokozatát, amelyet 1979. július 20-án vettem át a nagykövetségen. E kitüntetésen kívül több oklevelet és első díjat is nyertem dolgozatommal.

— Nagy élvezettel olvastam az egyik vaskos munkáiét. melyben különböző dalszövegeket gyűjtött ösz- sze. Ez hány év alatt készült?

— Talán hatvan éve is van már, hogy gyűjtöm a népdalokat. Vannak summásdalaim, iparosdalaim, de a legkülönbözőbb foglalkozások körébe tartozó dalok is. Még olyanokat is gyűjtöttem, amit most egy kicsit szé- gyellek. Ezek az úgynevezett sikamlós dalok, melyek szövegének egynémelyi'ke nem bírja el a nyomdafestéket. De valamikor a falusi emberek kocsmákban, vagy férfi-ösz- szejövetelek alkalmával ezeket énekelték. Azt se tudom megmondani, hogy összesen hány népdalt gyűjtöttem ösz- sze, mert arra nincs időm, hogy megszámoljam. De az összegyűjtött daloknak még mindig ismerem a dallamát. Májusban egy ilyen régi népdalt énekeltem a pécsi rádió gyermekműsorálban.

— Eddig hány pályázatot

készített?

— Száznál többet, és szinte valamennyit elfogadták. De ne higgye, hogy azért olyan sokat fizetnek. Volt olyan pályázati dolgozatom, amire kéthavi nyugdíjamat ráköl- itötteim. Az a baj, hogy pályázni most már csak géppel leírt dolgozattal lehet. Nekem pedig nincs lehetőségem gé- peltetésre szívességből. Ezért kivételesen tőlem még mindig fogadnak el kézzel írott pályaművet is.

— Mondana valamit a

legutolsó dolgozatáról?

— A nyár folyamán lettem kész vele, amely a Magyar- országon levő török katonai emigrációs táborokról szól. Az esemény 1912-ben volt, amikor a környező országok megtámadták Törökországot. A háborút három—négy hét alatt befejezték, s a megvert török hadsereget Konstantinápoly mellé szorították vissza. A sereg egy részét azonban elvágták a főseregtől, ennek katonái Bosznia területére menekültek. 1912. november 4-én négy magyar helyőrségbe helyeztek el kétezer török menekült katonát. Ezek közül az egyik Miskolc volt. Dolgozatomban e török menekültek 8 hónapjának történetét írtam meg korabeli újságcikkek és más gyűjtőmunka alapján. Dolgozatomat elküldtem a Miskolci Hermán Ottó Múzeumnak, ahonnan dr. Veres László igazgatóhelyettes hamarosan válaszolt is, amelyben tudatta velem, hogy dolgozatomat a múzeum történeti dokumentációjába helyezték el. Egyik másolatát pedig a múzeum által meghirdetett XIX. Istvánffy Gyula honismereti és néprajzi gyűitőoályázatra beadta. Erről küldött egv igazolást Is, melynek szó szerinti szövege a következő: „Igazolás. Alulírott igazolom, hogy Gelencsér Sándor, Dombóvár, Baross u. 3. sz. alatti lakos a Miskolci Herman Ottó Múzeum történeti dokumentációjának megküldte a miskolci török katonai menekülttábor történetéről írott dolgozatának egy példányát. Dolgozata eddig ismeretlen adatokat tár fel Miskolc város történetéből és további kutatásokra inspirációt. Miskolc. 1980. augusztus 28 dr. Veres László igazgatóhelyettes.”

I

— Sándor bácsi 34 éve nyugdíjas. Hogyan telnek a napjai?

— Reggel korán kelek, s mindjárt nekifogok írni. Kéthárom órát dolgozom, utána sétálok egyet, vagy valamilyen könnyebb fizikai munkát végzek. Minden évben magam fűrészelem a tűzifámat, mert kell a mozgás. Délben aztán — mint már mondtam — elsétálok a fiamékhoz, ahol megebédelek, majd rövid pihenés után ismét a gyűjteményem rendezésén, írással foglalkozom, így soha nem unatkozom.

— Milyen témával foglalkozik jelenleg?

— Rengeteg régi feljegyzésemből válogatom össze azokat a szavakat és történeteket, amelyek a népi nyelvjárással kapcsolatosak. Igen sok olyan szó keletkezett az egyszerű falusi nép nyelvében, amely félreértéseken alapul. Ugyanis a magyar szavak közé nagyon sok latin, német és szláv szó vegyült. Régen az írástudatlan pórnép nem értette meg az uraságok és a papok beszédét, mert ezek igyekeztek idegen szavakat belekeverni beszédükbe. A XIX. század elején a papok még az anyakönyvi bejegyzéseket is teljesen latinul tették. Ez sok félreértést okozott, melynek folytán az ismeretlen szavakból hasonló, magyar szóval igyekeztek utánozni az urak beszédét. A fejlődés során sok ismeretlen szó 'is keletkezett, amit a nép lassan tu- dott.csak megtanulni.

— Erre mondana egy példát?

— Amikor a gyufát feltalálták és használata elterjedt, az egyik szennai ember elment Kaposvárra, hogy gyufát vegyen. Nevét azonban nem tudta, így hát úgy kérte a boltostól: „Adjon nékem olyan izét, ami először egyet csösszenik, azután egyet pösszenik, majd velágít.” A boltos így értette meg, hogy gyufát kér.

— Tolna megyében Sándor bácsihoz hasonlóan hányán foglalkoznak néprajzi gyűjtéssel és feldolgozással?

— Rendszeres adatgyűjtőről nem tudok. Találkoztam már főiskolásokkal, akik egy- egy témában pályázatot készítettek. Ha akadna a megyében, aki rendszeresen foglalkozik a népi hagyományok gyűjtésével, szívesen kötnék vele ismeretséget, hogy tanulhassak tőle.

I

— Végül arra kérem, mondja el, milyen kutatási tervei vannak?

— Még legalább négy-öt évre lenne szükségem ahhoz, hogy a birtokomban levő jegyzeteimet feldolgozzam. Remélem, egészségem ezt lehetővé teszi. Már többen mondták, hogy miért foglalkozom én olyan dolgokkal, amelyek nem nekem valók. De én igyekeztem önképzéssel eljutni ide és 85 éves koromban se röstellek tanulni, olvasni. Nem vagyok hiú, becsvágyó ember, de meghat az, hogy idős korom ellenére dolgozhatok és Dombóvár kultúrmunkásai megbecsülik tevékenységemet. Ezt köszönöm mindenkinek, aki segíti munkámat.

— Olvasóink nevében kívánok további sikeres munkát, erőt, egészséget és hosszú életet!

MAGYARSZÉKI ENDRE Fotó: Dombai István

A század élőjén a szocialista mozgalom egyik sokat vitatott kérdése volt a munkásmozgalom és a demokratikus parasztmozgalom kapcsolata, egymáshoz vadé viszonya. A szociáldemokrata párt nem értett egyet számos paraszti követeléssel, különösen ellenezte a földosztást. A párt szemben állt a tőkés- feud állis nagytó rt ökrén dSzer- relt, annak felszámolását követelte, s úgy vélte, hogy az államosított nagybirtokokon szocialista nagyüzemet hoznák létre. A századfordulón tömegesen jelentek meg a parasztpártok, amelyek a földosztást követelték. De ugyanezt követelték a pár- tonkívüli cselédek és részesaratók is.. Az agrárkérdésben jelentkező nézeteltérések jelentősen lazították a1 munkások és a parasztok kapcsolatát. Ez volt, az általános kép. Azt is tudni kell azonban, hogy a pártszervezetek szinte mindvégig élénk kapcsolatot tartottak a parasztsággal, elősegítették szervezkedésükét, harci megmozdulásukat, így volt ez Tolna megyében is. Tolna község addigra már sok tapasztalattal rendelkező munkássága, amely számos sikeres és sikertelen csatát vívott a tőkésekkel, segítséget nyújtott a tolnai és a szedresi uradalmak cselédségének, részesaratóinak. Erről szól a központi (szekszárdi) járás fős zo lgabí ráj án a k. 1004. április. 14-én kelt jelentése, amelyben tájékoztatta az alispánt, az eseményekről. Csak megjegyezzük: az alispán olyan fontosnak tartotta a jelentést, hogy azt azonnal továbbította a földművelésügyi miniszternek. A jelentés betekintést enged a századfordulói m-unkássZenvez- kedés módszereibe is.

Idézzük a jelentésit.

„Alispán Űr! '

Jelentem hogy a tolnai iparos segédmunkások, kik benső összeköttetésben állanak a szociáldemokrata országos párt központjával, a mezőgazdasági munkások és cselédek között igyekeztek bérfelemelésre és munkaab- banihagyásra irányuló mozgalmat kelteni.

Tolnán egy asztaltársaságot alakítottak alapszabályok nélkül, s abba a szomszédos tolnai uradalomban szolgáló cselédeket is bevonták, akik közül 42 egy ízben a szolgálatot is elhagyva az intéző- ség tilalma ellenére Tolnára távozott egy asztaltársasági gyűlésre.

(Minthogy az asztaltársaság vagyona lefoglaltatott, s ki- hágási eljárás magindíftaitott, s másrészt, mert a cselédek a cselédtörvény egyes rendelkezéseire e helyről figyelmeztetve lettek, a mozgalom tovább fejlődése abbamaradt.

Azon körülmény folytán, hogy az uradalmi cselédeknek Tolnára távozása az in- tézőségnek engedélyétől tétetett függővé, s másrészt, mert a Tolnára kirendelt csendőrkülönítmény az izgatókat szabad mozgásukban feszélyezte, — a tolnai uradalom területének elhagyásával Szedres, községre adták magukat az izgatók, hova socia- lista lapokat és röpiratokat küldöttek, úgy hogy sikerült elérniük azt, hogy a törvény szerint elszegődött gazdasági munkások béremelés követelése mellett munkára többé ki nem állottak.

A tolnai szocialisták ívére 52 szedresi'egyén írta alá magát.

A szerződést szegők ellen az érdekelt gazdaság panaszainak előterjesztése után a kihágási eljárást folyamatba fogom tenni, mert a gazdaság tulajdonosa', Bezerédj Andor jegenyési birtokos karhatalommal leendő munkába állításukat nem kívánja.

A tolnai szocialistáknak főleg azok vezetőjének, Király Józsefnek befolyására népgyűlésnek tartását is elhatározták a szedresiek, ezt azonban, minthogy ezélja csak az izgatás, rendbontás és békezavarás, nem engedé- lyeztém. Véghatározatomat természetesen a fellebbezési jogba való figyelmeztetéssel kézbesítettem.

A szocialisták befolyásától várható rendzavarás megelőzése czéíjábcfl, Főispán Űrhoz egy, a munkásmozgalmak ellenőrzése tárgyában kiadott rendeletére tett jelentésemben előterjesztést tettem a tolnai csendőrőrs és si- monmaijorí csendőrőrs felállítására irányuló közbenjárás iránt.

A tolnai őrsnek felállítása már tervbe volt véve, a si- mon.májoirit azonban a tolnai uradalom saját költségén hajlandó eltartani, fizetvén egyúttal a felállításnak összes költségeit.

A tolnai selyemfonodában is igyekeztek srojkot (azaz: sztrájkot) létesíteni a szocialisták, azonban bár többen hajlottak szavukra, annak tudomásukra jutása után, hogy Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott a fonodát hosszabb időre beszüntetné, s így a munkásnők keresetüktől esnének el — a mozgalommal felhagytak.”

Külön érdemes felfigyelni arra, hogy a tolnai uradalom a saját költségének 'kész lett volna felállítani és eltartani egy csendőrőrisöt. Ez az őrs, mintegy saját testőrségként működött volna. Ehhez hasonló esetről csak 1918—1919- ből van tudomásunk. Akkor az első világháborúból Visszatért katonák veszélyeztették a földbirtokosok élet. és vagyonibiztonságát.

A fenti jelentésben szó esik a tolnai selyemfonóról is. Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott 1904-ben azzal szerelte le a munfcásnők mozgalmát, hogy sztrájk esetén bezáratja a gyárat és a munkások kereset nélkül maradnak. (A tőkések napjainkban is számtalanszor kísérleteznek hasonlóval.) Bezerédj Pál taktikája nem mindig vált be, például 1906. márciusában sem. A járási főszolgabíró március 2-.án jelentette:

„... a tolnai selyemfonódá- nál alkalmazott munkásnők tegnapi napon a munkát beszüntették. A mai napon a helyszínén általam történt meghallgatásuk alkalmával a munkabeszüntetés okául azt adták elő, hogy rövidebb munkaidőt és magasabb mun' kabért követelnek. Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott azon indokból, miszerint a fonoda nem nyerészkedési vagy haszonhajtó czélra alakult intézmény, hanem a szegény nép érdekét szolgálja, azzal, hogy nekik állandó foglalkozást és keresetet biztosít — nem hajlandó velük tárgyalásba bocsájtkozni és követelésüket teljesíteni. Mégis kész őket folyó hó 5- én, ha kellő számban jelentkeznek, munkába állítani, ellenesetben a fonoda működését beszüntetni. Miről az illetők értesííttettek.”

A sztrájk végső kimeneteléről nem tartalmaz adatokat az irat. Annyi azonban bizonyos, hogy legalább egyhetes sztrájkot tartottak a tolnai fonónők — s ez nagy siker ott, ahol a tőkés korlátlanul válogathatott a munkanélküliék sokaságából.

K. BALOG JÄNOS

•'s *. ' CGelencsér Sándor

>

néprajzi gyűjtővel