Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-26 / 252. szám
1980. október 26. NÉPÚJSÁG Milyen élményekkel, ismeretekkel és gondolatokkal leszünk gazdagabbak egy-egy film megtekintése után? A film hatását mindennapi cselekvéseink között hol hasznosítjuk, avagy hasznosíthatjuk-e egyáltalán? Netán a megváltott belépőjegy ellenében csak végignézzük a hol kerek, máskor minősíthetetlenül rossz történetet, majd azon elhatározással, hogy ide többé be nem .tesszük a lábunkat, dühösen lépünk ki a mozi ajtaján?! Gyanítom, hogy a mozilátogató közönség zömét elsősorban nem ilyen kérdések foglalkoztatják. Általában arra várnak, hogy a filmhíradó és a reklám után végre feltűnjön a vásznon a főcím. Ha egyes látogatókat mégis ezek a kérdések foglalkoztatnák, akkor se jutna elég energiájuk a morfondírozás- ra, mert gondolataikat eltéríti a cukroszaeskó-csörre- nés, a közbekiáltás és egykét elcuppanó csók. De nem a filmnézést akadályozó körülményekről szándékozom írni. Csupán csak a film szerepéről, mint egyfajta tudat- formáló erőről. A nézőtér elsötétül, pereg a film. Amint futni kezdenek a számozott kockák szemünk előtt, úgy engedjük el magunkat. Figyelmünket behálózza, majd leköti a látvány, a cselekmény: a Mű. Mit várunk a filmtől? Minden művészeti ágnak, így a filmművészetnek is megvannak a maga esztétikai és stílusbeli ismérvei. Ám, mindezek csak akkor élnek, akkor tölthetik be szerepüket, szolgálhatják tudatosan és eredményesen a mondanivalót, a tartalmat, ha közvetlenül nem látjuk viszont ezeket az ismérveket a cselekményvezetésben. Ha nem lóg ki a lóláb, mert nem látjuk, hogy azt a filmbeli eseményt csak azért csinálta a rendező olyanra, mert a követelmények alapján olyannak kellett lennie. Ha a szereplők figuraalakítása is csak azért olyan, mert ha betartja a rendező a 'szerepformálás normáit, akkor nem érheti szó a ház elejét; helyesebben a filmrendezőt. A filmélmény meghatározó kérdései lehetnek: Van-e közünk a filmhez? Az ott látott emberekkel azonosulni tudunk-e? El tudjuk-e képzelni magunkat azokban a helyzetekben, amelyeket látunk? Magunkra tudjuk vonatkoztatni a látványt, s annak belső logikáját, avagy nincs közünk hozzá, és oda raktározzuk el ismereteinkben, ahova az értéktelen dolgdk kerülnek. Régóta vita tárgya a film küldetése. Joggal! Hiszen a film mint egyfajta tudatformáló tényező, nem létezhet lényegi politikai és társadalmi funkció nélkül. Ha egy film hatását a moziból kilépve azonnal nem érezzük magunkon, a film akkor is munkál bennünk tovább. Alakítja, formálja gondolatainkat, hozzájárulhat életünk, környezetünk, körülményeink és a bennünket körülvevő világ kérdéseinek megértéséhez, és megválaszolásához. A filmvászon hatalmával élni kell. A filmrendezőiknek éppúgy, mint nekünk, nézőknek. Ezek a gépek veszik a szöveget és a képet a szerkesztőségünkben. A bal oldali a vállalati telexeknél sokkal gyorsabb telexgép, a másik a képtávírőn érkező képek vételére alkalmas berendezés. A fotólaboratóriumban a színes papírképek sorozatgyártásának legkorszerűbb gépeit használják Ilyen telexgépeken továbbítják a híreket, tudósításokat a mi szerkesztőségünknek is. Százéves a Magyar Távirati Iroda. És nem öreg! Sőt, egyre fiatalabb! Furcsa, de így van: ami az ember esetében gyerekkornak számit, az most, ahogy itt a modern berendezéseket nézegetem, az intézmény öregkorának tűnik. A múlt az öregkor, bár hetven-nyolcvan évvel ezelőtt, az akkori emberek szemében is friss, gyors volt az intézmény. Még a nagyhírű Reuter hírügynökséget is lekörözte. A Reuter csak 1936. január 21-én, 7.15 órakor közölte: meghalt a király. A dokumentumok tanúbizonysága szerint az MTI ezt a hírt már január 20-án kiadta. Nézelődök a nagyteremben és arra gondolok: „Ha Maszák Hugó és Eggyesy Géza, az MTI két alapítója most belépne ide, ahol kábeleken keresztül találkozik egymással a világ, az ország...” Furcsa jelenetnek lehetnénk szemtanúi. 1880. decemberében egy minisztertanácsi határozat Budapestről vidékre 800 szó táviratozását engedélyezte díjmentesen az MTI- nek, vidékről a fővárosba pedig 200 szót engedélyezett. Ma az MTI berendezésein naponta mintegy 3500 gépelt oldalnyi hír érkezik. Ha kinyomnák, két vaskos kötet lenne belőle. * Ontják a híreket, eseményeket világnyelveken a hírügynökségek, fordítók dolgoznak bámulatos gyorsasággal. Hetven hírszolgálati irodától kapják a tudósításo• yt ■■ sú hírügynökség megszervezését. Ezt az új típusú hírügynökséget minden újságolvasó, tv-néző, rádióhallgató ismeri. A 250 újságíró — közülük 21 országból huszonnégy — tudósítja a központot, a központ a rádiót, a napilapokat — köztük a mi lapunkat is — és a televíziót... Száguldó világunkban egyre gyorsuló sebességgel „röpködnek” a hírek egyik országból a másikba, egyik kontinensről a másikra. Ezt a gyorsuló tempót csak a papírtól, ceruzától, írógéptől „megfosztott” újságíró bírja. A külföldi adások szerkesztőségében már ilyen újságírók dolgoznak. Video-display rendszerben öt nyelven továbbítják a hazánk életéről szóló híreket. 'Nincs messze az idő, amikor a display meghódítja az országot. Akkor a tizenöthúsz évvel ezelőtt megcsodált „óriási sebességgel” dolgozó telexgépek múzeumba kerülnek. Csak megnyomjuk a gombot, és a Naphegyen megszerkesztett, betáplált szöveg villanásnyi idő alatt megjelenik a képernyőn, működésbe lép a gyorssajtó... Nézegetem a bonyolult berendezéseket. Két gépen ott látom a feliratot: „Szekszárdi A gépek alig hallhatóan zümmögnek. Adják a jelentéseket, küldik a képeket — a mi olvasóinknak. SZALAI JÁNOS kait, és ugyanennyinek adja a híreket, fényképeket az MTI 250 újságírója és fotóriportere. Gondoljuk csak el: évente innen 30 ezer sajtófotó jut el a világ különböző lapjaihoz. Ez a ma! A világban ma évente 8— 10 százalékkal növekszik az információ. Hét-nyolc évenként ez az anyagmennyiség megduplázódik. Könnyű kiszámolni, hogy tíz év múlva a mai 3500 gépelt oldal már 8000 oldalra növekszik. Ezt a hatalmas mennyiséget hagyományos módon kezelni és feldolgozni már ma is lehetetlen. De hatalmassá duzzad a képmennyiség is. Ma mintegy 5 millió felvételt tárolnak az archívumban. E bővülő, egyedülálló értékkel — történelmi múltunk számos felbecsülhetetlen értékű dokumentumát őrzik itt — csak számítógép segítségével tudnak gazdálkodni. Az MTI-ben nincs szünnap. Itt mindig szolgálat van. Száz éve tart e szolgálat. Az MTI munkatársai mindig igyekeztek hűen tájékoztatni, a legnehezebb időkben is. A hírügynökség szép napjait idézik a Tanácsköztársaság idejéből származó tudósítások. Híven tudósítottak a proletárállam helyzetéről és a honvédő háború első vonalaiból. 1945. január 25-én Budán még folytak a harcök, az MTI már megkezdte adását. Rombadőlí, fűtetlen helyiségekben kezdték el az új típuAz MTI Külföldi Képszolgálatához ötven állandó külföldi partnertől öt-hat ezer kép érkezik havonta. Ennek csaknem kétharmada telefotón. Az MTI továbbítja — a Központi Sajtószolgálat megbízásából — azokat a képeket is, amelyek alatt olvasóink ezt láthatják: „Képtávírónkon érkezett”. A filmvászon hatalma A bel- és külpolitikai hírközpont nagyterme. Itt egymás mellett dolgozik a ma és a holnap technikája: a telexgép és a lapunk első oldalán látható display-rendszer. Ez a gép is valamikor korszerű volt. Ma már múzeumi tárgy. Gépterem a 30-as években. így ömlött akkor az anyag a Hell-gépekből. fiz MTI jelenti SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS
