Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-22 / 248. szám
1980. október 22. Képújság 5 ALAPTALANUL... Jóllehet, a pénzügyi előírások évente csupán egyszeri — év végi — mérlegkészítésre kötelezik a vállalatokat, az idén a legtöbb helyen félévkor, majd háromnegyed év leteltével ismételten kasszát csináltak, hogy számításba vegyék: gazdálkodási intézkedéseiket követően, az új szabályozókat alkalmazva milyen képet fest pénzügyi helyzetük. Hiszen ezekből derül ki, jól sáfárkodtak-e gépeikkel, berendezéseikkel, technológiájukkal, szakértelmükkel, beszerzési, termelési és értékesítési lehetőségeikkel a vállalati kollektívák. Ilyenkor kontrollálják azt is, hogy az előzetesen kalkulált termelői árak jogos vagy jogtalan tételeket tartalmaznak, vagy sem, s ellenőrzik, megalapozott volt-e az év eleji optimizmus, vagy éppen pesszimizmus? Nos, az idei év kezdetén a vállalatok körében a borúlátók tábora volt a nagyobb: tönkremeneteltől, alaphiánytól féltették a gazdálkodókat. Az aggodalom — és az ebből fakadó megkülönböztetett figyelem — nem annyira erősödő világpiaci kötelékeinknek, inkább az új szabályozók hoztak változásoknak: a keményebb, szigorúbb feltételeknek szólt. A jóslatok meredeken zuhanó nyereséget, alaphiányos vállalatokat vártak. Az első háromnegyedév előzetes adatai szerint a gazdálkodók nyeresége a tavalyi átárazott (vagyis az idei feltételek alapján számított) nyereséghez mérten a várakozással ellentétben nem mérséklődött, hanem bővült. Mindezek alapján persze még nem becsülhető meg az alaphiányos vállalatok száma, ugyanis mindez pontosan csak az összes adat (egyebek közt az úgynevezett fel nem osztott költségek) birtokában lehetséges. Mindenesetere a növekvő nyereség nem rossz jel. De mielőtt ennek részleteit — az átlagtól eltérő mutatókat — taglalnánk, az alaphiányról szólva érdemes számításba venni a tavalyi adatokat. A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága vizsgálatai szerint az 1979-es évet összesen 47 gazdálkodó szervezet zárta részesedési alaphiánnyal és 24 vállalat vagy szövetkezet fej-, lesztési alap nélkül tudta maga mögött az esztendőt. Ami az előbbit illeti, az alaphiány több mint kétharmada a mezőgazdaságban mutatkozott. Ugyanakkor a fejlesztési alaphiány döntő része minisztériumi — főként ipari nagyvállalati — szervezetre volt jellemző. A vizsgálatok az alaphiányos gazdálkodás okait kutatva kiderítették, hogy ez csak ritkán tudható be egy konkrét oknak, általában több, sorozatban — és nem csupán a vizsgált évben, hanem korábban is — elkövetett gazdálkodási hibákra, vezetői mulasztásokra vezethető vissza. Sok helyütt a túlzottan .magas készletek, a késedelmes szállítás miatt fizetett kötbér, bírság fogyasztotta el az alapokat. Másutt a lehetőségek felett fejlesztették a béreket. Ez ellentétben a tavalyival, az idei esztendőre már nem mondható el: az év eleji béremelésnél általában óvatosak voltak a vállalatok. A fejlesztési alaphiányt 1979-ben sok helyütt az okozta, hogy a gazdálkodó szervezetek évekkel ezelőtt lehetőségeiket meghaladó beruházásokba kezdtek. Ugyanakkor általában a tervezettnél jobban nőttek — részben a kviitelezések elhúzódása miatt is — a beruházási költségek. A tavaly „alaptalanul” maradt vállalatokról azt is megállapítják, hogy nagy részük külső segítséggel próbál úrrá lenni helyzetén. Az idei év első kilenc hónapjában tapasztalt, a tervezettet meghaladó nyereségnövekedéssel a vállalatok lényegében a tavalyi nyereségösszeget produkálták. Másképpen ez azt is jelenti, hogy ha nem is a borúlátók szerinti mértékben, de változatlanul számítani lehet alaphiányos vállalatokra. Egyébként a nyereség az iparban a népgazdasági átlagnál nagyobb mértékben, mintegy 20—30 százalékkal nőtt a tavalyi, átárazott nyereséghez képest. A szakértők szerint legalább hatszáz olyan vállalat lesz, amelynek nyeresége 50—100 százalékkal több lesz a tavalyi, átszámított eredménynél. Ők azok, akik magasan ugorják át a lécet. Azok viszont, akik leverik (alaphiányosak), a korábbinál sokkal kevésbé számíthatnak külső segítségre. A veszteség fedezésére egyebek közt a tartalékalapokat és az állóeszközök értékcsökkenési leírását is fel kell használniuk. Magyarán ez azt jelenti, hogy aligha lesz lehetőség a gazdaságtalan tevékenység megújítására. Persze, bizonyára továbbra is lesznek olyan alaphiányos vállalatok, amelyeket egyébként kezdeményezőkészség és jó gazdálkodás jellemez, s csupán azért kerültek nehéz helyzetbe, mert korábban — a korábbi feltételek szerint — dinamikus fejlesztésbe fogtak. Róluk minden bizonnyal az átlagostól eltérő mércék szerint-döntenek majd, de az elképzelések szerint nem az egységes követelmények megsértése árán, nem mások rovására, hanem a hitelek, visszafizetési kötelezettségek átmeneti elhalasztásával. MOLNÁR PATRICIA Ha nem is a kör négyszögesítését, de legalábbis ki- egyenesítését oldja meg az Egyesült Villamosgépgyár új terméke, a lineáris hajtómotor. A hagyományos motor évtizedek óta forgatta — és forgatja — körbe-körbe a különféle berendezések, gépek meghajtott részeit, mígnem valakinek első ízben sikerült bonyolult áttételek sorával „kiegyenesítenie” ezt az irányt. A lineáris hajtómotor pedig már eleve úgy épül fel, hogy az egyenes irányú mozgás eléréséhez feleslegessé tesz mindenféle áttételt. Működésének alapelve megegyezik a hagyományos elektromotoréval, de itt nem hengertestbe építik be a forgórészt, hanem azt helyettesítendő, egy sín jár ide- oda. A lineáris hajtómotorokat külföldön már szélesebb körben alkalmazzák. Hazánkban elsőként az ÉVIG kísérleti üzemében fejlesztették ki ezt a fajta hajtómotort és bajai gyáregységükben már megkezdték sorozat- gyártásukat. A most elkészült első száz motor megrendelője az Egyesült Izzó, amely a szovjet exportra készülő színes tv- ,képcsőgyártó sorok ipari robotjait állítja be a munkavégzés helyére a lineáris motor segítségével. A maradék hasznosítása Nem vész kárba a maradék sem a. Győri Richards Finomposztógyárban: lányka és női szoknyákat varrnak belőle. Az üzem termékeinek jelentős hányadát exportáljam mint ahogy szokás, a kiszállítandó tételeknél egy-ikét véggel mindig többet szőnek. Ezt az úgynevezett biztonsági tartalékot — minthogy kis mennyiségről van szó — a kereskedelmi vállalatoknál nem tudják értékesíteni. A gyár a szükségből kovácsolt erényt akkor, amikor a maradékok gazdaságos hasznosítása céljából megnyitotta konfekcióüzemét. Betakarítás a háztájiban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az idei ősz szeszélyeit nemcsak a meteorológusok jelzik nehezen előre, de a tamási népi megfigyelés szerint az ősz tartósságát jelző gyógy- füvünk, az ökörfarkkóró is tétovázik, hogy mit is jósoljon. Ha hosszú, enyhe, szőlőt érlelő, fényes ősz várható, akkor az ökörfarkkóró a nyár végétől állandóan csak a szár csúcsán virágzik. Ha derékon van kevéske virág, akkor fél ősz lesz, de ha lent bont egy-két virágot, vagy csak a magfüzért mutatja, akkor kurta, hűvös lesz az ősz. De hát ilyen szeszélyes időjárás mellett mit is tehet az évszázadokhoz szokott ökörfarkkóró? Ami biztos, az biztos: legyen a virágzás az idén háromesélyes! A szőlősgazdák meg mit tehetnek? Egyesék még mindig a jó időben reménykedve várakoznak. Latolgatják a szüretet. A rizlingszilváni és más korai fajták szürete a család apraja-nagyja és a rokonság segítségével jó időben, mennyiségben, reményen felül sikerült. De ennek ellenére a Donátus, a romái katona, a tamási szőlők védője, akinek jobb kezében pálmaág, bal kezével fürtökkel gazdag szőlőtőkét fog, gondterhelten tekint a várhegyi sok, szép szőlőparcellára, hát még a szebbnél szebb, modern présházakra. Nem hiszem, hogy ilyen szép szőlőkultúrát láthatott valaha Pannónia földjén. Tamási t i t Az ökörfark tétován virágzik Donátus gondterhelten tekint a szőlőkre másik régi szőlőhegyén, Öreg- Henyén, a régi kis kápolna már csak azon tűnődhet, hogy hova lettek ezen a dimfoes- dornbos vidékről a még néhány évtizede „élő” családi házak, bennük a nagyon dolgos családok, a kis kertek, szőlők, présházak, a szorgalmasan megmunkált kis földek. Azt csak a Tamásiba, jobb körülmények közé beköltözött fiatalok mondhatják meg. A szőlőkben, kiskertekben megtermelt piros paprikát már részben felfűzték. A paprikafüzérekkel nemcsak az egykori istállók fala, a pajták ajtaja telik meg, hanem látni lehet az egyik kockaház falán is — mintha csak dísz lenne — pirosán csillogó paprikafüzért. A sütőtök, dísztök, a kobak- és lopótök még száron érik, de ezek is hamarosan házhoz kerülnek. A háztáji külső munka így folyik szépen, rendre, mindaddig, míg az első hó le nem esik. Kép és szöveg: DR. ROPPAN JÓZSEF-rl Napsütés Sárguló lombok Meditáció Fotó: Czakó Paprikafüzérek az istálló falán
