Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-22 / 248. szám

1980. október 22. NÉPÚJSÁG Még semmi nincs veszve Hórom órán ót kellett hallgatni az ablaktörlő monoton zú­gósót. Szekszárdié! Bábolnáig szakadt az eső. Délben azonban mintha elvágták volna. Amikor a dombóvári labdarúgók az autóbuszból kiszálltak és a pályát szemrevételezték, nem volt nehéz megállapítaniuk, bizony ma sárdagasztás lesz. Kézilabda NB II Simonná 4. gólját szerzi az ELZETX elleni találkozón Teke NB II Dombóvári Spartacus—Pé­csi Kesztyű 7-1 (2783-2257). A vendégcsapat tartalékos ösz- szeállításban szerepelt Dom­bóváron és egy pillanatig sem veszélyeztette a listave­zető Spartacus nagyarányú győzelmét. A dombóváriák pontszerzői: Horváth, Mánd- li 475-475, Kollár 473, Illés 471, Tarsoly 466. '. Labdarúgás Országos bajnokság Szekszárdi Dózsa—Sellye 2-0 (0-0). Szekszárd: Vecsei — Papp, Kiss, Dobos, Nagy, Szűcs,' Kőszegi, Uzner, Kint- li, Deli, Bogos. Csere: Patyi, Hodász. Edző: Lubastyik Ist­ván. A sáros, mély talajú pá­lyán több nagy helyzetet ki­hagyó szekszárdi serdülők megérdemelten győztek. G: Deli, Kintli. Jók: Szűcs, Bo­gos, Papp. Dombóvári MSC—Kapos­vári Rákóczi 1-0 (1-0). Dom­bóvár: Kerényi — Varga I., Ács, Bánfalvi, Varga II., Ko­sa, Horváth, Papp, Csanádi, Bencze, Szűcs. Csere: Havna- necz. Edző: Egyed Lehel. A határtalan lelkesedés eredmé­nyezte a DMSC-s serdülők nem várt győzelmét. G: Ben­cze. Jók: Bánfalvi, Ács, Ke­rényi. Szekszárdi Dózsa—Sellye 8-1 (4-0). Szekszárd: Hujbert — Török, Bölcsföldi, Komá­romi, Csorbái, Papp, Dienes, Fábián, Joó, Kiss, Gyöngyösi. Csere: Szabó Gy., Wirth, Já­nos. Edző: Kovács István. Az igen mély talajú pályán a helyzeteit jól kihasználó dó- zsás ifisták ilyen különbség­gel is rászolgáltak győzel­mükre. G: Kiss 5, Joó, Wirth, Szabó Gy. Jók: Kiss, Fábián, Szabó Gy., Gyöngyösi. Kaposvári Rákóczi—Dom­bóvári DMSC 2-1 (1-0). Dom­bóvár: Csipák — Palánki, Vass, Antal, Harnóczi, Hel- meczi, Koósz, Zádori, Péter, Nagy, Horváth. Csere: Dör- nyei, Farkas, Kőműves. Nagy küzdelem után nyert a ka­posvári ifjúsági csapat. G: Helmeczi. Jók: Helmeczi, Csi­pák. A dombóváriak autóbusza a parkolóban állt. Egy teher­gépkocsi kanyarodott arra, majd a gépkocsi vezetője du­dált, integetett. A következő pillanatban már leállította a motort és az autóbuszhoz fu­tott, nagy örömmel üdvözölte Kőműves Istvánt, a busz ve­zetőjét. Mint utólag kiderült, a fiú szintén dalmandi, je­lenleg Pécsen katona, onnan vezényelték az őszi betakarí­tás idejére Bábolnára. A kombinátban egy tehergépko­csit bíztak rá, azzal hordja a földekről — sok társával együtt — a kukoricát a szá­rítóba. A Dalmandi Állami Gazdaság autóbuszának ve­zetője — kiderült — régi is­merős, hisz valamikor a dal­mandi csapatban játszott vagy tizenöt éven át. Egy Lada kanyarodott a bejárat mellé. A kocsi veze­tőjét nem volt nehéz felis­merni, az egykori aranycsa­pat tagja, a dombóvári szár­mazású Buzánszky Jenő szállt ki belőle. Zádori Istvánnal, a szakosztály elnökével érke­zett. Mint megtudtuk, már szombaton este találkoztak Komáromban, ahol Buzánsz­ky felkereste földijeit a szál­lodában. A mérkőzés előtti percek­ben Buzánszkynak is volt néhány biztató szava a dom­bóvári játékosokhoz. Bátorí­totta őket: ne féljenek, ját­sszanak bátran, hisz nincs ve­szítenivalójuk. Ha betartják Herbei edző utasításait, az egyik pontot hazavihetik. Az­tán elbúcsúztak. Potó Lajos­sal, a DMSC pályaedzőjével Tatára mentek, hogy meg­nézzék a Rákóczi SE—Sellye mérkőzést. Hogy miért? Mert vasárnap Dombóvár otthon játszik és a Rákóczi SE lesz az ellenfél. Zászlócsere vezette be a találkozót: Dombóvár és Bá­bolna csapata most találko­zott egymással először. Meg­kezdődött a mérkőzés és a kispadon Herbei edző ciga­rettapusztítása. Mert kilenc­ven percen át a cigaretta nem aludt ki a szájában. A mér­kőzés végére már egy kisebb „halom” csikk volt körülötte. Bizony az első negyedórá­ban nem volt alaptalan az edző idegessége: nagy nyo­más nehezedett Dobos kapu­jára. Még szerencse, hogy a harmincon jóval túl lévő Do­bos olyan ragyogó formában védett. A 32. percben az egyik dombóvári védő a 16-os vonal előtt egy méter­re szabálytalankodott. Az egykori dalmandi játékos, Kőműves István megszólalt: — Az elmúlt vasárnap a- Győri MÁV DAC ellen ilye­nért kaptunk 11-est és vesz­tettük el a mérkőzést. Ezen a mérkőzésen nem kellett ilyentől tartani, mert Tapolczai játékvezető hibát­lanul bíráskodott, bár az iga­zat megvallva, nem volt dur­va a mérkőzés. Az első félidő vége felé Magyar bizonyta­lankodott. Herbei edző nem állta meg szó nélkül: — Zoli, szedje már össze magát. Nem sokat használt az ed­zői figyelmeztetés, mert Ma­gyar még néhány alkalom­mal nagyon bizonytalan volt, hibázott. Mellettünk Zádori István megjegyezte: — Vala­hogy nem megy a Zolinak. Hiába, nincs jó formában. A szünetben az edző nyug­tatta játékosait, majd sze­mély szerint mindenkinek megmondta a konkrét fel­adatot, kire vigyázzon, hogy helyezkedjen a pályán, az adott pillanatban mit tartson szem előtt. Aztán megkez­dődött a második félidő es a Dombóvár támadott. Igaz. ezek nem jelentettek túl nagy veszélyt a hazai kapura, de legalább mentesült a nyo­más alól a dombóvári véde­lem. Az 51. percben egy bá­bolnai támadásnál rövidzár­lat keletkezett a dombóvári védelemben. Az edző azonnal bekiabált: — Szepi, ilyenkor söprö- gessen. A figyelmeztetés Horvátié­nak szólt. És a későbbiek so­rán kiderült, használt. Né­hány perc múlva Herbei a mellette ülő Banainak oda­szólt : — Kezdjen melegíteni. Néhány perc múlva Engert is melegített. Amikor meg­történtek a cserék, a Dombó­váré lett a kezdeményezés. A 70. percben a sokat moz­gó Landekot az egyik védő felvágta. A játékvezető fel­mutatta a sárga lapot, a sza­badrúgás után Magyar előtt nyílt gólszerzési lehetőség. Néhány perccel később rendkívül érdekes eset tör­tént. Nagy Béla már a 16- oson belül járt, amikor hir­telen összeesett. Nem lehet tudni, mi is történt, de any- nyi bizonyos, hogy egyik pil­lanatról a másikra dermedt csend lett a nézőtéren (kü­lönben sem volt nagy bizta­tás). Ebből arra lehet követ­keztetni, hogy 11-es gyanús helyzetet láttak a nézők. Sze­rintünk nem lehetett az, mert Tapolczai játékvezető nem tétovázott volna, még ha a hazaiak ellen is kellett volna rugatni a büntetőt. Ekkor már mindenki — beleértve a játékosokat és a nézőket — érezte: itt pontosztozkodás lesz. A bábolnaiaknak sor­rendben ez volt az őszi idény­ben a negyedik hazai mérkő­zésük, mely 0-0-val végző­dött. A hármas játékvezetői síp­szó nagy örömet váltott ki a dombóváriaknál, hisz Bábol­náról pontot szerezni szép teljesítmény. Érthető jó­kedvvel jöttek le a pályáról, de nem így a hazaiak. A kö­zéphátvédjük, amikor a ki­járathoz ért, elkeseredésében felkiabált szurkolóiknak: — Köszönjük szépen a „lel­kes” biztatást. Ami azt illeti, jogos volt az elkeseredett hang, mert bizony a bábolnai szurkolók nem kiabálták rekedtre ma­gukat. Inkább arra összpon­tosítottak, ha valamelyik já­tékosuk rontott, hibát vétett, kigúnyolják, sértő megjegy­zésekkel illessék. Csurgó—Mözs 12-12 (6-5). Csurgó, 100 néző: V.: Kiss, Biber. Mözs: Meksz — Kláb, Koncz, Bauerné, Fazekasné, Somorjai, Bagdiné. Csere: Kurucz, Vígh, Hederich. A második percben Bagdiné ré­vén a mözsiek jutottak veze­téshez, de gyors hazai góllal egyenlített a pályaválasztó. Az 5. percben Fazekasné is­mét vezetéshez juttatta amö- zsiéket. öt perccel később Bauerné góljával már 3-1-re növelte előnyét megyénk csa­pata, sőt, a 21. percben So­morjai volt eredményes. Ezt követően szépített a hazai gárda, majd Meksz büntetőt hárított. A félidő hajrájában felváltva estek a gólok és két büntetőből 6-5-re fordítottak a hazaiak. Szünet után nagy lendü­lettel kezdtek a csurgóiak és az 5. percben 7—5-re növel­ték előnyüket. A 8. percben Meksz újabb hétméterest há­rított. Ezután ismét felváltva estek a gólok és a 21. perc­ben 11-10-es mérkőzésállás­nál Bagdiné révén sikerült egyenlíteni a mözsieknek. Izgalmas volt a hajrá, előbb a Csurgó volt eredményes, majd a találkozó utolsó per­cében Bagdiné révén egyen­lítettek a vendégek. Döntet­lennel búcsúzott a NB II—töl a mözsi együttes. Gólszer­zők: Bagdiné, Fazekasné 4-4, Bauerné 3, Somorjai. Hőgyészi HSC—Ajkai Alu­mínium 25-16 (13-10). Hő­gyész, 100 néző. V.: Andris­ka, Kincses. Hőgyész: Fritz — Nándor II., Gábor, Tili, Teimel, Nándor I., Galam­bos. Csere: Tóth, Kerekes, Tisza, Németh. A HSC kez­dett jobban és a 2. percben Nándor I. révén vezetéshez jutott. A folytatásban tovább növelte előnyét a hazai gár­da és a 10. percben már 10-2- re elhúzott. Ezután erősített az ajkai csapat, s hátrányát szünetig 3 gólra ledolgozta. A második félidő 10. percé­ben minimálisra csökkent a hőgyésziek előnye: 14-13. Nándor I. révén azonban két újabb gyors góllal növelte előnyét a pályaválasztó. Ez visszaadta a csapat önbizal­mát, fokozta a játékkedvet és a textiles csapat sorozat­ban lőtte góljait. Idei leg­jobb játékával, színvonalas mérkőzésen búcsúzott az NB II-tői a hőgyészi gárda. Gól­szerzők: Nándor I. 11, Nán­dor II., Galambos 4-4, Till 3, Teimel 2, Gábor. ELZETT SE—Szekszárdi Spartacus 12-9 (5-7). Szek­szárd, 50 néző. V.: Nagy III., Szentgyörgyi. Szekszárd: Tóth — Simonné, Katzenberger, Fritz, Vadászné, Ráczné, Hos- nyánszkiné. Csere: Varga, Törkölyné, Lóridon, Tekau- er, Czibor. Az erősen felázott, sáros pályán büntetőből a bajnokcsapat szerezte meg a vezetést, de Simonné révén gyorsan egyenlítették a ha­zaiak. A 4. percben már má­sodik büntetőjüket értékesí­tették a vendégek — Vadász­nának sikerült egyenlíteni. Négy perccel később két gólra növelte előnyét a fővá­rosi csapat, rövid ideig, mert Hosnyánszkiné és Simonné góljaival ismét egyenlített a Spartacus. A 20. percben Ráczné büntetőből lőtt góljá­val átvette a vezetést, majd Fritz révén kettőre növelte előnyét a hazai együttes. Szünet után, a 14. percben egyenlített az ELZETT. Bün­tetőből a hazaiak jutottak vezetésihez, mire gyors ven­déggól volt a válasz. Máso­dik büntetőjét hibázta el a Spartacus, de a 20. percben Vadászné ismét a hazaiakat juttatta vezetéshez. A hajrá­ban az iramot fokozó vendé­gek egyenlítettek, majd há­rom gólra növelték előnyü­ket. Szünet utáni gólratö- rőhb játékával megérdemel­ten nyert a bajnokcsapat. A Spartacus gólszerzői: Si­monné 4, Vadászné 2, Hos­nyánszkiné, Ráczné, Fritz. Értéke» a Bábolnán szerzett egy pont, még abban a* esetben is, ha a hazaiak lényegesen közelebb álltak — a helyzetek alapján — a győzelem kivívásához. Reménytkeltő viszont at a lelkesedés, mellyel a DMSC játékosai kilencven percen át har­coltak. Érthető az edző tanácstalansága is, amikor kérdésünkre — hogy kiket tartott játékosai közül jónak — legelőször azt mondta, hogy valamennyien dicséretet érdemelnek. Egyetértünk az edzővel és várjuk a folytatást, azt, hogy fel­zárkózzanak, hisz még semmi nincs veszve... —ny— Cselgáncs Országos úttörő egyéni bajnokság Mivel a főiskolásak túlnyo­mó többségének, valamint a gyakorló általános iskola ta­nulóinak is szabad szombat­ja volt, így már a reggeli órákban nagy volt a mozgo­lódás a cselgáncsozók részé­A verseny második nap­ján a felsőbb súlycso­portok résztvevői léptek tatamira ről. Az úttörők egyéni orszá­gos döntőjére összesereglett gyerekek ekkor már elfog­lalhatták „birodalmukat”, a tornatermet. A parkolóban lévő ZIL teherautó rögtön árulkodott: megérkeztek a házigazdák, hogy elhelyezzék a szükséges kellékeket, pon­tosabban versenykész álla­potba hozzanak mindent. Bár a kezdésig még jócskán volt idő, de már a bírók is fel­tűntek. Köztük volt Óvári Sándor, a versenybíróság el­nöke is, aki elmaradhatatlan közreműködője a megyeszék­hely valamennyi cselgáncs­rendezvényének. Nagy múltú versenybírói tapasztalatát jól hasznosítja a versenye­ken. Most is ismerősként kö­szönt ránk. — Ügy tudjuk, hogy szíve­sen jár le a szekszárdi ver­senyekre — jegyeztük meg. — Igen, mert elégedett va­gyok mind a körülmények­kel, mind pedig a rendezés­sel. Ez a tornacsarnok ideá­lis fel tét el éket biztosít szá­munkra — válaszolta Óvári Sándor. A mérlegelés után 19 egye­sület, százharminc verseny­zője részvételével megkezdő­dött a kétnapos küzdelem­sorozat. Szombaton hat súly­csoport döntőjét rendezték, míg vasárnap délelőtt a ne­hezebb fiúknál négy súlycso­portban avattak bajnokot. A verseny vegyes rendszerben bonyolódott, először körmér­kőzésekre került sor, majd egyenes kieséssel folytatódott. Megyénk színeit három ver­senyző képviselte. Igaz ugyan, hogy már korán ki­estek a küzdelemből, de a szakvezetés nem is táplált velük szemben illúziókat. Már az is szép volt, hogy a vidék-bajnokságon kiharcol­ták az itteni részvételt. Végeredmény: 29 kg: 1. Nyeste (Miskolc), 2. Král (Tatabánya), 3. Horváth (Győr) és Fábián (Debrecen). 32 kg: 1. Horváth (Tatabá­nya), 2. Bahócs (Kecskemét), 3. Kosa (Bp. Spartacus) és Sinkó (Baja). 35 kg: 1. Tar (Debrecen), 2. Horváth (Kecs­kemét), 3. Molnár (TFSE) és Haja (Debrecen). 38 kg: 1. Fehér (TFSE), 2. Sipos (Bp. Spartacus), 3. Tamás (TFSE) és Kurucsó (Debrecen). 41 kg: 1. Lendvai (TFSE), 2. Földes (Győr), 3. Nagy (Deb­recen) és Pusztai (Miskolc). A 45 kg-os súlycsoportban: 1. Rácz (Miskolc), 2. Horváth (Tatabánya), 3. Horváth (TFSE) és Tőkés (TFSE). 49 kg: 1. Mine (U. Dózsa), 2. Hajnal (Szolnok), 3. Lantos (Kecskemét) és Traub (Cse­pel). 53 kg: 1. Ludvig (TFSE), 2. Lengyel (Üttörő Stadion SE), 3. Szörényi (Kecskemét) és Bérnyei (Miskolc). 58 kg: 1. Horváth (Bp. Honvéd), 2. Vangyas (Tatabánya), 3. Bé- ra (Siklós) és Kultes (Nagy­atád). +58 kg: 1. Végh (TFSE), 2. Tolnai (Philaxia), 3. Lővei (Miskolc) és Németh (Ajka). — B. — Nagy küzdelmet hozott a 32 kg-osok döntője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents