Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
1980. október 19. NÉPÚJSÁG 5 Huncutság vagy szervezés? Bármely fogalom jut eszünkbe, üti meg a fülünket, azonnal egy képpel társul. Az emberek többsége már csak ilyen vizuális típus. Ha azt mondom szervezetlenség, malterfoltos, micisapkás építőket látok; verik a blattot egy habarcsosláda tetején. Ha azt mondom szervezettség, a műhely üvegkalitkája előtt álló tányérsapkás művezető képe ötlik elém, körülötte félkaréjban állnak az emberek, és mindenki személy szerint megkapja a maga feladatát. Igazak ezek a „filmkockák”, vagy hamisak? Azok is meg nem is. Mert a kőműves a ház utca felöli frontját vakolja, így hát szem előtt van. De nem láthatunk át a házak falán, ahol az unatkozó adminisztrátorok, előadók még csak nem is leplezik, hogy nem csinálnak semmit: kiterítik az asztalra a keresztrejtvényt, s körömlakk acetonszaga lengi őket körül. De hát minek is mímelnék a munkát, hisz ők örülnének legjobban ha dolgozhatnának. így van ezzel a kőműves, az adminisztrátor, és a kimutatásfüzetet vonalzó kezdő mérnök is. Napjaink egyharmadát a munkahelyünkön töltjük, s nem hiszem, hogy akadna bárki, aki hosszabb-rövidebb ideig ne lett volna kénytelen ülni, és malmozni. És mérgelődni. Nincs annál borzalmasabb, mint amikor az ember tétlenkedik, dolgozna, de nem tud. Mert nincs például az almaszedésnél láda, a présgépnél vaslemez. Ólomlábakon jár az idő, s néhány perc óráknak tűnik. Minthogy az emberek többsége nem saját maga szervezi meg a munkáját, főnökei szervezőkészsége, vagy annak hiánya határozza meg, hogy mit csinál, s menynyit keres. Persze a főnök sem mindenható, ó is tudja, vagy tudhatja, hogy a tavalyi hiánycikk kiállításra 1300 olyan hiánycikket sikerült a rendezőknek összeválogatniuk, amelyek gyártása megoldatlan, a szocialista országokból történő behozatala sok esetben bizonytalanba tőkés import pedig túlságosan drága lenne. Hasonló kiállítást 1975-ben rendeztek — akkor még csak ötven termék szerepelt a listán. Ez a helyzet, s hiába osztogatja a feladatokat a micisapkás művezető, ha nincs elegendő bolygókerék, vagy 16-os csavar a raktárban. Az ám, a csavar! Nyugdíj előtt álló szakmunkás nyilatkozatát hallgattam nemrég a rádióban. Véleménye szerint azért megy olyan komótosan mostanában a munka, mert a dolgozók hol ezt nem találják, hol azt. A különböző méretű csavarok például egy óriási faládában találhatók — ömlesztve. Ha valamilyen méretűre szüksége van a dolgozónak, könyökig turkál a ládában, s percek telnek el mire megtalálja azt, amit keres. És elmeséli inaskodásának első napját. A mester kiöntött a gyalupadra öt doboz különböző méretű csavart, összekeverte, és a kisinas egész délelőtt válogatott. Egy, csupán egyetlen nagyobb csavart talált a mester a kisebbek dobozában. Újra kiöntötte az egészet, a kisinas pedig kezdhette elölről a válogatást. „Ekkor egy egész életre megtanultam, hogy rend a lelke mindennek” — mondta az idős szakmunkás. Nemrégiben Dombóváron, az Alkotmány Tsz-ben jártunk, megnéztük a cukorrépa-kombájnt. Jó gép, gyorsan és sokat dolgozik, két hét alatt kiszedi a száz hektárról a répát. Fontos dolog, de legalább annyira fontos, amit a tábla szélén láttunk. A répakoronákat elvitték a szarvasmarháknak a legelőre, — hadd szokják meg a répalevelet. Ha ugyanis elvonul a kombájn, a teheneket és tinókat kihajtják a répaföldre, — pár nap alatt tisztára legelik a területet. A cukorrépa után gabona kerül a földbe, — a már letakarított terület szélén ott a műtrágyaszóró. Az ellenkező oldalon zsákokkal megrakott pótkocsik. Még a földben a cukorrépa egy része de már a helyszínen van a gabonavetőmag. így van ez nemcsak itt, hanem azokban a szövetkeztekben is, ahol kiemelkedően jó eredményeket produkálnak. A gyengébbek gyakorta mondják: huncutság van a dologban. Hát tessék, aki irigyli csinálja, vagy ha úgy tetszik huncutkodja utána. Meglehet, este elalussza a tévéhíradót. Tsz-ben dolgozó főmérnök ismerősöm az őszi csúcsmunkák idején 80—150 kilométert tesz meg naponta UAZ-zal földúton, zötyögős terepen. A verkli viszont többnyire simán megy: időben hozza viszi a dolgozókat a busz, van mindig teherautó és vagon, az átvevőhelyen pontosan kitöltik a bizonylatokat, s a tsz-tagok járandósága is akkor érkezik a portára, amikor otthon van a gazda. Megint csak nem tudok mást mondani: tessék utána csinálni. Szervezzük a munkát a gyárban, az üzemben, meg otthon is. A szervezés készsége lehet adottság is, de meg is lehet tanulni. A házimunkára naponta három-négy óra jut, s ha egy négytagú családban az asszony az anyagbeszerző és mindenes, ugyancsak jó kell sáfárkodnia az idejével. Mert mindenki szeretne jóllakni, s elég kínos ha a tiszta ruhát reggelente a vasalniválók közül kell előhúzkodni. Néhány év, s a házimunka olyan rutinná válik, hogy teszi az ember a dolgát, akárcsak egy robotgép. Délelőtt tíz óra van, állunk sorba friss kenyérért Ger- jenben a péknél. Sokan vagyunk, Mari néni meg egyedül él így hát mi vagyunk neki a hallgatóság és a társaság. Sorolja is szépen, hogy mit csinált hajnali három óta. Megtömött tíz kacsát, kettőt levágott és megpucolt, főzött, és felfűzött öt füzér paprikát. Most éppen pihen — várja a visszajáró aprópénzt. Nézem göcsör- tös, kék erekkel szabdalt kezét, s eszembe jut, hogy nemsokára ülést tart a Szervezési és Vezetéstudományi Társaság. • D. VARGA MARTA Egy pecás Ha a dunai személyszállítás nálunk nem is jelentős, azért az áruszállításba! továbbra is nélkülözhetetlen a vízi szállítás. Megyénkből főleg gabonákkal teli uszályok futnak ki, de fontos a kompforgalom t szomszédos megyével is Gyakran találkozhatunl vasérccel teli uszályokkal hazai és külföldi üdülőhajókkal. A halászoknak is fontos a Duna, bár a hálókban egyre kevesebb a hal Ad viszont a meder sok-sol kavicsot, ami nélkülözhetetlen az építkezésekhez, é; vizet mindenekelőtt, amelj például a paksi atomerőmí számára fontos. Fotó: Bakó Jenő A Kitűzd IV. . Halra várva Pest felé tart egy jugoszláv üdülőhajé Minden csendes Hatalmas autók szállítják a sódert Domboriból
