Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-19 / 246. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból NEM TÜNDÖKÖLNI, HASZNÁLNI... (7. old ) A BALTI TENGERTŐL A DUNÁIG (8. old.) A NAPTÁR NÓGATÁSA . (8. old.) VILLÁMGYORS TŰZOLTÁS (12. old.) AZ ELEKTRON­CSŐTŐL AZ INTEGRÁLT ÁRÁMKÖRIG (12. old.) A GOBELIN BOLGÁR MŰVÉSZE (9. old.) EGY TIZENÖT ÉVES SZERZŐDÉS MARGÓJÁRA (9. old.) KOCKÁZATOS VÁLTOZÁSOK (14. old.) CIENFCEGOS KALAPJA ÉS A LEGENDÁS JACHT (9. old.) GABÓCA GAZTETTEI (10. old.) PEDAGÓGUSOK ÉS A KÖZMŰVELŐDÉS (10. old.) A SZOVJET DRÁMAIRODALOM ŰJ NEMZEDÉKE (10. old.) KALAPÁCS ALÁ KERÜL LEONARDO DA VINCI KÉZIRATA (11. old.) XXX. évfolyam, 246. szám. ÁRA: 1,60 Ft 1980. október 19., vasárnap DUNA-PARTON A MUNKA BECSÜLETE (3. old.) KÖZPONT — KÖZPONT NÉLKÜL (3. old.) SZÜRET (4. old.) HUNCUTSÁG — VAGY SZERVEZÉS? (5. old.) A tomerőmű-építkezós A főépületben a reaktortartály Tíz óra 30 perckor méltó­ságteljesen emelkedett a reaktortartály egyre maga­sabbra és 10 óra 41 perckor megszólalt az Őrlik hajókürt- je, jelezve: paksi földre ér­kezett az első magyar atom­erőmű reaktortartálya! A fentebbi esemény 1980. már­cius 25-én történt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, sok minden történt a reaktortar­tállyal is. A csehszlovák Skoda művek szakemberei 17, különleges előírásokat kö­vetelő hegesztési varratot ké­szítettek. Felhelyezték a csősonkokat, amelyekhez csat­lakozni fog majd a primer- kör csőrendszere. A munká­latokkal október elején vé­geztek, azóta az Erőmű Be­ruházási Vállalat szakem­berei töviről-hegyiire átvizs­gálták a 230 megapond (ton­na) súlyú reaktortartályt. Tegnap reggel pedig újabb ipartörténeti eseménynek le­hettünk tanúi Pakson, a ne­hézkikötőben. Az Országos Villamostávvezeték Építő Vállalat nagy tudású és ta- pasztalatú szocialista bri­gádja megkezdte a reaktor- tartály beszállítását a fő­A szállítás előre kidolgo­zott útvonalon történt, ha­talmas érdeklődés mellett. Szinte az építkezés minden műszakban lévő dolgozója ott tolongott az útvonal mellett, hogy egyetlen pillantást még vethessen a reaktortartályra. A közel félórás út után ér­keztek meg a főépület be­szállító útvonalához. Itt jegyzőkönyvileg, kicsit ün­nepélyes hangulatban Illyés László, az Erőmű Beruházási Vállalat primerköri kiren­deltség vezetője átadta a tartályt további munkála­tokra és természetesen vég­leges szerelésre Jacsó Ist­vánnak, a Gyár- és Gépsze­relő Vállalat szerelésvezető­jének, a GYGV-sek már (Folytatás a 2. oldalon.) épületbe. A berendezést a kétszer 160 megapond (ton­na) kapacitású kikötői daru emelte ki az épületből, majd egy „százlábúra” rakták, amely tulajdonképpen egy különleges kiképzésű 96 ke­rekű tréler. Ezzel a mun­kával, a felerősítésekkel ti­zenkét óra előtt tíz perccel végeztek. Az enyhülésért Hagyomány immár, hogy pártunk Központi Bizottsá­ga időről időre áttekinti a nemzetközi élet eseményeit, értékelve két ülése között eltelt időszak jelenségeit. Mostani tanácskozása olyan időpontban ült össze, ami­kor Földünk több pontján konfliktus veszélyezteti a bé­két, sőt fegyverek is dörögnek. A nyolcvanas évtized nem ígérkezik könnyűnek. Nap­jainkban az enyhülés híveinek, a fegyverzetcsökkentés, a leszerelés szorgalmazóinak kemény harcot kell vívni- ok azokkal, akik minden lehetséges eszközzel meg­kísérlik a nemzetközi feszültség fokozását, tovább foly­tatják a fegyverkezési hajszát. A Központi Bizottság megállapította: a világpolitiká­ban továbbra is egyidejűleg hatnak az enyhülés és a fe­szültség tényezői. Ha leltárt készítünk magunknak csu­pán az elmúlt néhány hónap eseményeiből, világos kép rajzolódik ki. Látjuk, hogy a szocialista közösség, szö­vetségeseivel együtt változatlanul következetesen, ha­tározottan küzd a világháború elhárításáért, a feszült­ség csökkentéséért, az országok, a népek együttműkö­déséért, a nemzetközi nyugalomért, a fejlődésért. Elég emlékeztetni arra: az elmúlt években a szocia­lista közösség, a Szovjetunió több konstruktív javas­latot tett a leszerelés, a fegyverzetkorlátozás érdeké­ben. Hosszú és nehéz tárgyalásokon, a kölcsönös kompronisszumok útján sikerült aláírni a hadászati fegyverek korlátozását szabályozó SALT—H. szerző-1- dést. Ám ez a megállapodás — az Egyesült Államok ve­zető köreinek politikája miatt a — mai napig nem lé­pett érvénybe. Kontinensünkön az utóbbi két évtizedben létrejöt­tek a különböző társadalmi rendszerű és szövetségi rendszerekhez tartozó államok együttműködésének fel­tételei. Európa országai kapcsolatainak tovább javításá­hoz azonban elengedhetetlen az előrelépés a katonai enyhülés terén. A Központi Bizottság éppen ezért üd­vözöl minden ilyen tárgyalási kezdeményezést, minde­nekelőtt azt a megbeszéléssorozatot, amely éppen most kezdődik Genfiben a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok között az európai nukleáris fegyverzet csökkenté­séről. Európa, az egész világ, a magyar nép létérdeké­ről van szó. Ezért emel szót az MSZMP vezető testüle­té is a „korlátozott atomháború” cinikus, embertelen doktrínája ellen, amely elfogadhatóvá akarja tenni embermilliók pusztulásának lehetőségét. Az enyhülés és a feszültség elemeinek együttes jelen­léte módot ad a kibontakozásra, de felvázolja az újabb hidegháború lehetőségét is. Éppen ezért tulajdonít nagy jelentőséget a Központi Bizottság az államok vezetői közvetlen és tárgyszerű megbeszéléseinek, a béke meg­óvását, s a dialógus fenntartását szolgáló eszmecserék­nek. Természetesen kiemelt jelentőségük van számunk­ra azoknak a szálaknak, amelyek legközelebbi szövet­ségeseinkhez fűznek bennünket. A szovjet—magyar kapcsolatok alapja — húzta alá a Központi Bizottság közleménye — országaink, népe­ink törekvéseinek egysége, az azonos célokon alapuló történelmi barátság, örvendetes, hogy kapcsolataink eredményesen járulnak hozzá együttműködésünk to­vábbfejlődéséhez. Érthető az a figyelem is, amellyel a magyar nép mil­liói, a magyar kommunisták a lengyelországi eseménye­ket követik. Országainkat évszázados történelmi hagyo­mányok fűzik össze, s ma ezen túl még a szocialista szolidaritás szálai is. Partnerei, szövetségesei vagyunk Lengyelországnak. Mindez megalapozza a magyar kom­munisták, s az egész népnek azt a kívánságát, hogy szilárd legyen a Lengyel Népköztársaság. „Bízunk ben­ne, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével a lengyel munkás-osztály, a lengyel nép a rendszerellenes erők tevékenységét visszaverve, szocialista megoldást talál az ország jelenét és jövőjét érintő kérdésekre” — olvashatjuk a KB-ülés közleményében. Pártunk Központi Bizottsága állást foglalt a közép- keleti helyzet, az Irak és Irán között kirobbant fegy­veres konfliktus ügyében. A közlemény minden, béke­szerető magyar ember véleményét fogalmazta meg, apaikor a tárgyalásos, politikái rendezésre szólított fel — a két hadviselő ország népeinek érdekében is. A Központi Bizottság fontos gazdasági kérdéskörrel is foglalkozott: megtárgyalta az iparirányítás fejlesztésé­nek alapelveit. A közlemény emlékeztet arra, hogy az elmúlt évtizedek során a szocialista ipar irányításának szervezete jól szolgálta az építést, a gazdaságfejlesz­tést. A továbblépés igénye, a megváltozott gazdasági és termelési feltételek sora az iparirányítás szervezeti ke­reteivel szemben azonban új követelményeket támaszt. Ezért a kormány munkájában erősíteni kell az iparpo­litika irányítását, s ezzel összhangban a végrehajtásban növelni a vállalatok önállóságát, az érdekeltségen ala­puló felelősséget. Mindez igényli, hogy az iparirányításban ésszerű szervezeti változtatásokra, hatásköri összevonásokra, át­csoportosításokra, új iparirányító szervezet létrehozásá­ra kerüljön sor — hangoztatja a KB közleménye. Szo­cialista demokratizmusunk lényeges eleme, hogy a kol­lektívát, a gyárak dolgozóit érintő kérdésekben foko­zott mértékben kell hangot kapniok azoknak, akikre az intézkedések vonatkoznak. A XII. pártkongresszus a Központi Bizottságra bízta a tagdíjfizetés új rendjének kidolgozását. A KB mostani ülése elvégezte ezt a munkát. A kongresszuson elhang­zott észrevételeknek megfelelően korszerűsítette a tag- díjfizetésnek — a párthoz való tartozás e jelének — rendszerét. Az ide-oda utazgató ember már-már elfelejti. Gyermekkoromban magam is sokat hajóztam a Dunán. Nagy utas­szállító hajók szállították az embereket, többnyire azokat, akik pesti piacokra jártak a megyéből, de azokat is, akik­nek nem volt sürgős a dolguk, ráértek hajóval utazni. Megyénkben azonban megvannak még a fontos kikötők, ré­vek a Duna partján. Itt készítettük ötödik oldalon látható felvételeinket. Képünkön a gerjeni rév és komp látható.

Next

/
Thumbnails
Contents