Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-15 / 242. szám
4 ltfcPÜJSÄG 1980. Oktober 15. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Hiánycikkek Rácz József Szekszárdról így ír: „...Az idei év májusában költöztünk be Szekszárdon a Bottyán-hegy 19. számú ház húszlakásos épületébe, amelyet a TOTÉV épített. Időközben kiderült, hogy az ajtók, ablakok nem zárnak megfelelően, ezért azokra értékcsökkenést is megállapítottak. Ez azonban számunkra csekély vigasz, mivel a réseken át nemcsak a levegő áramlik szabadon, hanem egyik-másik helyen az esővíz is befolyik. A réseket még a tél beköszönte előtt szeretnénk leszigetelni. Ehnez szükségünk lenne „Purfix” szigetelő szivacsszalagra. A megyeszékhely valamennyi számba vehető üzletét végigjártuk, de szivacsot nem kaptunk. Az Otthon Áruházban például azt mondták, nem tudják, mikor kapnak, az is bizonytalan, hogy kapnak-e egyáltalán az idén. Manapság rengeteget beszélünk az energiatakarékosságról. Az az érzésem, sok esetben meg is maradunk ennél — mármint a beszédnél, ahelyett, hogy cselekednénk. Mi nem akarjuk az utcát fűteni, ugyanakkor lehetetlen hozzájutni megfelelő szigetelőanyaghoz. Ha netán mégis, kérem tájékoztassanak róla. A gond nemcsak az enyém. A Bottyán- hegyen jó páran vagyunk hasonló gondban, a nemrég átadott, új házakban...” A levelet a Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályára küldtük meg, ahonnét Sólyom Zoltán osztályvezető a következőket válaszolta: „...A „Purfix” szigetelő szivacsszalagot a Fővárosi Kézműipari Vállalat gyártja, megyénkben a TITÁN Kereskedelmi Vállalat forgalmazza. Az ipar nem szállította le a harmadik negyedévre vállalt mennyiségeket. A nagykereskedelmi vállalatnak a negyedik negyedévre is van szerződéssel lekötött mintegy 7200 csomag szigetelő szivacsszalaga. Jelenleg az Otthon Áruház háztartási osztályán kapható TERMO- STOP szigetelő szivacsszalag, 1 centiméter szélességű, amely az ablakok szigetelésére alkalmas. Reméljük, hogy a Kézműipari Vállalat teljesíti a szerződésben lekötött mennyiségek leszállítását és ekkor megoldódik a nyílászárók szigetelésének gondja is...” Halászlékocka Gajdoss Gyuláné a következő szövegű levelet küldte szerkesztőségünkhöz: „...Elöljáróban: nem saját problémám. Már körülbelül egy éve állandóan hiányzik az üzletekből a halászlékocka. Mivel a halellátás is akadozik, némileg pótolná a halat (természetesen a halászlé ízesítésére is kiváló). Sokan keresik, szeretik. Más megyékben kapható. A közelmúltban kis mennyiséget kapott a Skála Áruház és a helyi halszaküzlet is később, de percek alatt elkapkodták. Nemrég, az 50-es felújítása után, a nyitás napján elterjedt a hír, hogy lesz halászlékocka is. Sokan elmentek, de hiába. Időközben az a hír kelt szárnyra, hogy a halszaküzlet — mint speciális — lesz e cikkel állandóan ellátva, ott árusítják. Nem így törtért. Kérdésem, mikor lehet a mi megyénkben is kapni?...” Erre a levélre Sólyom Zoltán osztályvezető az alábbiakat válaszolta: ....A halászlékocka alapanyaga — a fűszereken kívül — maga a hal. Mivel közismert tény volt országosan a második és harmadik negyedévi halhiány —, így ebben az időben halászlékocka sem készült. Sem megyénkben, sem más megyékben nem volt beszerezhető e cikk. A szeptember eleje óta megváltozott ihalhelyzet folytán — mivel megkezdődtek az őszi lehalászások, várható, hogy a február óta hiányzó halászlékocka a közeljövőben a szekszárdi halszak- üzletben ismét kapható lesz. Az azonban már most előre látható, hogy a kis meny- nyiségben legyártásra kerülő halászlékocka mennyiségekből a kiskereskedelem a fogyasztók részére igény szerinti ellátást biztosítani nem tud.” , Kenyér géppel és kézzel „...Az utóbbi időben a paksi kenyérgyárban sem tudnak már olyan jó kenyeret sütni, mint előzőleg. Igaz ugyan, hogy van egy fajta, az úgynevezett „alföldi” kenyér, ami nagyon szép és nagyon finom is, csak az a baj, hogy nyolc forint kilója. Az volna a jó, ha 5 forint 40 fillérért is ehető kenyeret sütnének...” — írja L. F.-né Paksról. Levelét a Tolna megyei Sütőipari Vállalatnak küldtük meg Szekszárdra, ahonnét Turányi László gyáregységvezető a kpvetkező választ adta: „...A fehérkenyér (5,40 Ft kg) gyártása, paksi üzemünkben tésztafeldolgozó gépsoron, míg az alföldi kenyér tésztafeldolgozása kézi erővel történik. Sajnos, a gépsorral gyártott kenyér minőségi paraméterei kedvezőtlenebbek az iparágban. Az üzem ellátási körzetének kenyérigénye nem teszi lehetővé, hogy a rendelkezésre álló munkaerővel a kenyér- tészta-feldolgozó gépsort ne használjuk, ugyanis a napi kenyérigény 56—62 mázsa közötti, hétvégeken 76—84 mázsa között ingadozik. A kenyértészta gépi feldolgozása során a bélezete az átlagosnál valamivel tömörebb, de nem eredményezheti a kenyér sületlenségét. Lelki- ismeretes munkavégzéssel, a technológiai utasítás pontos alkalmazásával a paksi üzemben is biztosítható jó minőségű kenyér, még gépi gyártás esetén is. Időnként előfordul, hogy a minőségromlás az üzemtől független körülményből adódik. Legutóbb ilyen eset augusztusban volt, amikor is olyan magas savfokú liszteket kapott a paksi üzem is, hogy azokat csak más lisztekkel keverten lehetett felhasználni. Ennek ellenére a minőség ingadozása elkerülhetetlen. Említést érdemel, hogy a paksi üzem augusztusban egyes lisztszállítmányokat, azok egyenge sütőipari értéke miatt a szállító malomnak visszaadni kényszerült...” Telefonszámunk: 12-284 Ml VÁLASZOLUNK 4 minőségszabályozás és ■ -ellenőrzés oktatásáról, valamint a minőségellenőrzést végző dolgozók képesítéséről szól a könnyűipari miniszter 5/1980. (IX. 23.) Kip. M számú rendelete, amelynek hatálya a könnyűipari ágazatba tartozó gazdálkodó szervezetekre és a könnyűipari minőségellenőrző intézetekre terjed ki, s amely szerint képzésben, illetve továbbképzésben kell részesíteni a minőség alakításában közvetve, vagy közvetlenül részt vevőket. A jogszabály meghatározza, hogy kik vehetnek részt alap- illetve középfokú vizsgaköteles tanfolyamon, kik mentesülnek a képzés, illetve továbbképzés alól (pl. a 45. életévüket betöltött nők és az 50. életévüket betöltött férfiak, az okleveles mérnökközgazdászok és gazdasági mérnökök, stb.) kimondja azt is, hogy a képzésben, illetve továbbképzésben részvételre kötelezett dolgozóknak tanulmányaikat a minőségellenőri munkakörbe történő alkalmazásukat követő két éven belül meg kell kezdeniük és a képesítést meg kell szerezniük, aki pedig ennek nem tesz eleget, kénesítés hiányában minőséaellenőri .munkakört nem tölthet be. A rendelet — amely 1980. október 1. napján hatályba lépett — a Magyar Közlöny idei 69. számában jelent meg. A gépjárművek tüzelő- és kenőanyaga mennyiségi, minőségi normájának megállapításáról szóló korábbi jogszabályt módosítja a közlekedés- és postaügyi miniszter 18/1980. (IX. 25.) KPM számú rendelete, amelyből az alábbiak szó szerinti idézését tartjuk indokaltnak: „A KPM Autófelügyelet az üzemanyagfogyasztás céljából bármely gépjárművet hatósági műszaki vizsgálatra rendelhet be. A vizsgálat díja azonos a gépjárművek időszakos vizsgálatára jogszabályban megállapított díjjal. A díjat az üzemben tartó abban az esetben köteles megfizetni, ha a KPM Autófel- ügyelet megállapítja, hogy a gépjármű fogyasztása a ‘ normát meghaladja.” (Magyar Közlöny idei 70. száma.) A Tanácsok Közlönye idei 33. számában olvasható az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium 35/1980. ÉVM—IM számú együttes közleménye az állampolgárok telek, lakás- és üdülőtulajdonának egyes kérdéseiről szóló jogszabályok értelmezése tárgyában. A közlemény szerint annak elbírálása során, hogy az épület, illetőleg az összefüggő helyiségcsoport lakásnak vagy üdülőnek minősül-e, elsősorban a létesítésének célja, másodsorban pedig a használatának módja a döntő. Mégis, ha az épület (összefüggő helyiségcsoport) létesítési célja üdülő, de azt állanó lakás céljára használják, amíg a használatnak ez a módja fennáll, lakásnak kell tekinteni, mert az üdülési igényiket a lakásigények kielégítésének szükségessége megelőzi. A sütőipari termékek forgalmazásának vizsgálata tárgyában jelent meg közlemény a Kereskedelmi Értesítő f. évi 25. számában, s abban — többek között — az olvasható, hogy a péksüteményeknél szinte általános, miszerint nyitásra kevés üzlet kapja meg a megrendelt árut, a szállítórekeszék, ládák, tárolópolcok, az úgynevezett vető- teknők egyes üzemekben szennyezettek, penészesek, mosatlanok voltak, a szállító járatok az árukat tartalmazó ládákat, rekeszeket a földön helyezték el, stb. A közlemény természetesen megjelöli a szükséges teendőket is, s ezek között szerepel a szakszerűtlen árukezelésből, tárolásból keletkező minőségromlások megelőzését célzó folyamatos ellenőrzés. DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke „Varázslatos Magyarország” A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete és a nyugatnémet Univers kiadó a Hilton Hotelban rendezett sajtótájékoztatón mutatta be a „Varázslatos Magyarország” című fotóalbumot. Bayer Ilona, a Tv-híradó riportere bemutatja a kötetet. Czele György: Hogyan készül egy fénykép vasárnap délelőtt? A Fényképész a kert végében állt, előtte a fényképezőgép szilárdan lábakra szerelve. Szemben, az újonan elkészült, még vakolatlan ház előtt pirosra festett pádon feszengett a család; a nagymama, a nagypapa, az apa és az anya, karján pár hónapos csecsemővel. Valamivel távolabb, dacosan elkülönülve a csoporttól egy tizenhárom év körüli kislány állt farmer- nadrágban és koszos tornacipőben. A Fényképész integetett: — Egy kicsit közelebb egymáshoz! Még egy kicsit... Felsírt a csecsemő, mire az anyja szórakozottan ringatni kezdte. A csecsemő elhallgatott. — Az egész ház benne van? — kérdezte az apa gondterhelten. — Minden benne van — mondta a Fényképész. A gép fölé hajolt, és beállította az élességet. Ekkor az apa indulatosan a térdére csapott: — Mari! Gyere már ide! Könyörögni kell neked? A kislány megrázta a fejét és nem mozdult. Az apa felállt: — Mari! Gyere ide, a hétszentségit! Ha én megyek oda, megbánod! — Fogadj szót az apádnak! — mondta az anyja élesen. A Fényképész csípőre tett kézzel figyelte a fejleményeket. Aznap még öt helyre kellett mennie, így hát minden elvesztegetett perc értékes volt számára. Idegesen toporgott a gép mellett. ■ Az apa már üvöltött: — Ide gyere! Nem hallod? Néhány bámészkodó ember jelent meg a kerítés utca felőli oldalán. A kislány habozott, aztán lassan elindult a pad felé. Tekintetében dac és rémület birkózott egymással; győzött a megtorlástól való félelem. — De minek, ha nem akarok... — mondta szelíden, halkan. Az apa lökött egyet rajta: — Oda! — parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon.— Guggolj az anyád elé! A Fényképész rágyújtott egy cigarettára. A kislány engedelmesen leguggolt; arcán látszott, hogy csak a még nagyobb megszégyenüléstől való félelem akadályozza meg abban, hgoy elsírja magát. Az apa leült a vadra. Együtt volt végre a család. — Kész? — kérdezte a Fényképész hangosan. — Tessék! — mondta az apa méltatlankodva és idegesen. — Mi készen vagyunk! A Fényképész belenézett a gépbe, kezébe vette a kioldózsinórt. Ekkor az anya váratlanul megszólalt: — Te. Ervin... Az autót nem akarod? Az apa azonnal felugrott. — Egy pillanat! — kiáltotta fontoskodva. A Fényképész felegyenesedett. Tudta, hogy semmit sem tehet, várnia kell; a megrendelő kívánsága szent és sérthetetlen. Elővett egy zsebkendőt és letörölte homlokáról a verejtéket. Munkája általában idegőrlő és fárasztó volt, de legalább nem kellett gondolkoznia; az ezerszer gyakorolt, gépiesen elvégzett, egyszerű mozdulatok sorozata semmifajta szellemi erőfeszítést nem igényelt. Néha olyan érzése támadt, mintha maga is a fényképezőgép alkatrésze lenne, mint a zárszerkezet, vagy az optika, vagy a kioldózsinór... Az apa kiszaladt az utcára, és csakhamar a kitárt kapuszárnyak között befarolt a kertbe egy vajszínű Zsigulival. Megállt a pad mellett, a virágágyás közepén. Ekkor a nagymama, aki idáig nyugodtan ült és hallgatott, elkezdett kiabálni: — Jézusmária! A virágok! — Ugyan, mami! — mondta az anya. — Majd ültetünk másikat! Az apa lihegve leült a pádra. A Fényképész felemelte a kezét: — Vidámabban! Mosolyogjanak! A. nagypapa értetlenül nézett az apára: — Mit mond? — kérdezte. — Azt, hogy mosolyogjunk — mondta az anya idegesen. — tgy! És megmutatta, hogyan kell mosolyogni. — Ja... ■— bólintott a nagypapa. Mosolyogtak. A csecsemő felsírt a pillanatnyi csendben, de az anyja most nem ringatta; ültek mereven, néztek szembe a géppel. Halk kattanás — végre elkészült a fénykép. Az anya felugrott, rázogat- ta a szoknyáját: . — Ez a kölyök megint bepisilt/ — kiáltotta. A nagymama dühösen fordult az apához: — Mi lesz a rózsáimmal? — kérdezte. A nagypapa az anyára nézett: — Kell még mosolyogni? Vagy mi van? A kislány kihasználva a zűrzavar adta lehetőséget, felugrott, és elszaladt a ház háta mögé. — Mari! — kiáltotta az apa. _ Hova mész? Kitekerem a nyakad! Tehetetlen dühében beugrott a kocsiba, óriási lendülettel elindult, és megfordult a virágágyáson. A nagymama a fejéi fogta: — A rózsáim! A Szűz Maria rohassza rá az eget, erre a disznóra.... Ezeknek itt levegő az én munkám! A nagypapa komoran bólogatott. A Fényképészt a kirobbanó családi háború már nem érdekelte; szenvtelen arccal, közönyösen összehajtogatta gépe állványát. Arra gondolt, hogy minden zavaró körülmény ellenére az előnyös, tiszta délelőtti szórt fények segítségével kifogástalanul elvégezte munkáját; a megrendelő elégedett lehet — béke, biztonság és jó közérzet jellemzik az elkészült fényképet.
