Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-02 / 231. szám
1980. október 2. NÉPÚJSÁG 3 A tomerőmű-építkezés A gépállomástól az atomermvi csőrendszerig A falusi műhelyek hangulata más mint egy nagyüzemé. Kezdhetjük azzal, hogy itt van tér, van levegő, van elegendő mennyiségben zöld: fű, virág, fa. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat bölcskei üzeme is ilyen. Szinte elveszik a tengernyi zöldben az iroda, az út, az üzemcsarnok. De bárhol járunk a megyében, a hajdani gépállomásokból alakult üzemek — a tamási VEGYÉPSZER, a gyön- ki MEZŐGÉP és a bölcskei GYGV — területe mindenütt ilyen. Arra ma már nincs módunk, hogy érzékeltessük a hajdani gépállomás hangulatát — a szerző kora szerint sem —, de arra igen, hogy az utóbbi két évben mi történt Bölcskén. Tapasztalatból is és a változásokat átélt munkások, vezetők elmondása alapján. Horváth József igazgató 1961-ben került ide a gépállomásra. Három időszakról tud mint szemtanú és alakító, alapitó beszámolni. — A termelőszövetkezetek megalakulásával változott meg a gépállomások helyzete. Annyit már mindenki tud, hogy a mezőgazdasági technika elterjesztésében ezek az üzemek jártak élen. A szövetkezet alakulása után innét mentek, pontosabban küldtük az embereket a közös gazdaságokba az ottani géppark irányítására. Azután átalakultunk gépjavítókká, később pedig a MEZŐGÉP Vállalat egységeként gépgyártókká. — Az új tanulása, vagy bevezetése többnyire ellenállásba ütközik. Itt Bölcskén tapasztalt ilyet? , — Mint már mondottam, a gépállomások élenjárók voltak, az ott dolgozók mindig az újra figyeltek, a váltás ezért sokkal kevesebb gondot jelemett, mint máshol. — Azzal, hogy a Gyár- és Gépszerelő Vállalat vette át az üzemet még nagyobbak lettek a követelmények. Ez terheket rótt az emberekre. Hogyan vették az akadályokat? — Minőségi változás történt. A segédmunkásból szakmunkás, a betanított hegesztőből minősített hegesztő lett. Ez rangot is jelent, de anyagi elismerést is. Nem akadt egyetlen egy ember sem, aki megijedt ettől. Sőt! Megfigyeltem : magabiztosabbak lettek, értik-érzik az üzem fontosságát. A község életében is egyre inkább meghatározó szerepe lesz a Gyár- és Gépszerelő Vállalatnak. Ezen belül pedig az itt dolgozó munkások rangja is más. Varga Gyuláné véletlenül lett hegesztő. Esztergályos tanulóként kezdte Tolnán, de az első félév után elfogyott a „csapat”, akkor választotta ezt az új szakmát. Bölcskén egyedül van a nők között, aki letette az argongázas minősítő vizsgát. A tekintélyét már előbb megszerezte a férfiak között biztos kezével, szorgalmával és komolyságával. Olga a keresztneve, a névből is tekintély sugárzik, ennek ellenére tudja mikor szabad viccelődni, sőt azok is tudják ezt, akik együtt dolgoznak vele. — Hogyan változott meg az élete az utóbbi időben? — kérdezem tőle. Tudom, hogy 20,50 az órabére, az itt dolgozó férjéé pedig „csak” 20 forint. Vargáné, amikor minősített munkát végez, még kap óránként három forint minőségi prémiumot. — Nem okoz gondot a családban, hogy én többet keresek — mosolyog. — Sőt, amikor a tanfolyamon voltam, építkeztünk, nekem semmit sem kellett csinálnom. így nyugodt kézzel kezdhettem Varga Gyuláné minősített hegesztő mindennap a munkát Pakson. — A faluban? — Az asszonyok érdeklődnek többször is. Van aki csodálkozik. Egyszer egy fénykép jelent meg rólom az újságban, s az alá volt írva, hogy Varga Gyuláné minősített hegesztő, azóta más szemmel néznek rám az emberek ! — A gyerekek? — Két lányom van. Büszkék az anyura. Csak annyit tudnak a szakmáról, hogy az biztos valami osztályos dolog, mint náluk a kitűnő. Azt hiszem, ennek örülök a legjobban: büszkék rám a lányaim ! — Balogh Lajos gépész- technikus egy korszerű üzemből, Budapestről jött Bölcskére. — Szakmailag sokkal magasabb követelmények előtt állunk mint két éve, amikor még mezőgazdasági betakarító gépeket gyártottunk. Üzemfenntartási művezető vagyok, nálunk lehet talán a legjobban érzékelni a minőségi - változást. Szervezettebb Balogh Lajos gépésztech- - nikus üzemfenntartásra van szükség, sok új gépet kellett megismerni, azokat üzembe helyezni, később karbantartani. Nem láttunk előtte csőesztergát, lángvágó automatát, vagy ilyen korszerű hegesztő berendezést. Ezekkel meg kellett ismerkedni, ez pedig mindannyiunknak nagy munka. Balogh Lajos és a karbantartók ma is tanulnak, sőt a tervek szerint, ahogy érkeznek a gépek, újabb tanulni- való akad Bölcskén. A gépállomástól eljutni az atomerőművi csőrendszerek gyártásáig nagy feladat. Változniuk kellett a vezetőknek, a volt betanított munkásoknak, a szakembereknek. Két év alatt évtizednyi fejlődés tapasztalható az üzemben. Munkájukkal Pakson elégedettek. Az üzem dolgozói pedig a Gyár- és Gépszerelő Vállalattal. Tudják, az atomerőmű nélkül, a Gyár- és Gépszerelő nélkül erre a szintre önerőből nehezen juthattak volna el. HAZAFI JÖZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY Tíz és fél milliós piac Piacra termelünk, pénzért dolgozunk, piacról élünk. Közgazdasági értelemben a piac a termékeknek és a szükségleteknek kínálat és kereslet formájában való találkozó és ütköző helye, ahol a termékek gazdát cserélnek. Itt derül ki végsősoron, mit érnek. Manapság szinte mindenki a külső piacokról beszél: olyan termékeket kell előállítanunk, amelyekért a világpiacon jó árat kapunk. Szinte mindenki a külső egyensúlyról beszél, tehát arról, hogy mekkora az ország adósságállománya, hogyan lehet az eladósodási folyamatot megállítani? Nehéz gazdasági helyzetben előfordul, hogy egy olyan részcél, mint a külső egyensúly a főcél rangjára emelkedik. De ilyenkor is a szocialista gazdaság alapvető célja marad az emberek egyre növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek lehető legteljesebb kielégítése, a belső gazdasági, politikai és hangulati egyensúly fenntartása, erősítése. Nincs arra tapasztalat, de közgazdasági elmélet sem, hogy a külső egyensúly tartósan fennállhat-e a belső egyensúlytalanság körülményei között. Nincs tapasztalat arra, hogy egy ország helyzete rendbejön a belső ellátás rovására. A belső egyensúly alapeleme a lakossági ellátás egyensúlya, kiegyenlítettsége, egyenletessége, a kínálat és a kereslet megfelelése nagyságban és összetételben. Tíz és fél milliós piac nem kis piac. Érdemes és gazdaságos erre a piacra termelni. Az MSZMP XII. kongresszusának határozata szerint is a külkereskedelmi és a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyi helyzetének javításában „alapvető szerepe van a belső egyensúlyi tényezők megszilárdításának”. Nem lehet hatékony az olyan szerkezetátalakítás, amely belföldi hiányokhoz, ellátási zavarokhoz vezet. A lét- biztonság fontos eleme a fogyasztói biztonság. Ennek két elágazása van: az árbiztonság és az ellátási biztonság. Nem tarthatjuk a lakosságot állandó bizonytalanságban afelől, hogy mikor hogyan alakul az árszínvonal, iletve mikor mi fog a piacról, az üzletekből eltűnni. Az ellátási biztonság és a termelékenységnövekedés egymással egyenrangú követelmények: egymás feltételei, s mindkettő a jólét növelésének szolgálatában áll. Rövid távon az ellátási biztonság a népgazdasági termelékenység követelménye elé is léphet. Meg kellene például szüntetni néhány termék termelését, mert ez gazdaságtalan. De mégsem lehet megszüntetni, mert ezekre a termékekre szükség van. És mivel szükség van rájuk, talán nem is olyan gazdaságtalan a termelésük. A gazdaságosság nemcsak hatékonysági, jövedelmezőségi kategória, hanem arányossági kategória is. Az a tény, hogy valami kell, a terméknek, a termék előállításának kedvező gazdasági megítélést ad. Nem ok nélkül mondjuk napjainkban kissé halkabban, hogy a gazdaságtalan termelést meg kell szüntetni, és kissé hangosabban azt, hogy a szükséges termelést tovább kell folytatni. A termelési szerkezet korszerűsítése azt is jelenti, hogy e kínálat az eddiginél jobban igazodjon a belföldi szükségletekhez. Az év eddig eltelt hónapjaiban e nehéz körülmények között is iparunk és mezőgazdaságunk ezt a követelményt szem előtt tartotta. Köszönet és megbecsülés jár érte. DR. PIRITYI OTTÓ Magyarország, Orosháza Szekszárd és Orosháza közt van egy hasonlóság, a nagyjából azonos lélekszám. Bolond dolog, meg némi primitívség is, hogy az ember óhatatlanul, ösztönösen ilyesmit keres. Ha az olvasó netán visszaemlékezik rá, az igencsak távoli Zalaegerszeg táján szintúgy hasonlóval kezdtem, öregségemre úgylehet „elszekszárdiasulnak” mércéim. Alisca persze az előbbieken kívül Orosházától mindenben különbözik. Az dombos és szép, emez sík és jellegtelen. Ha netán volt valamikor jellege, akkor most azért nincs, mert éppen átalakul az iparosodás (üveggyár, már felvágottat is készítő Baromfifeldolgozó Vállalat) és az olaj jóvoltából. Már bevezetőmben is jeleztem, hogy nem idegenforgalmi vonzereje miatt iktattam be sorozatomba. Az idegenforgalmi vonzerő híját cseppet se lebecsülő éllel, hanem tényként írom. Enélkül még zavartalan, magas színvonalú emberi életet lehet élni bármely településen, csak szándék, eszközök és némi egészséges lokálpatriotizmus ne hiányozzon hozzá. Itt, úgylehet, ez utóbbival nincsen semmi baj és mivel a lokálpatriotizmusnak gondosan számon tartott Tolna megyei gyökerei vannak, ennek utána nézni eleve érdekesnek tűnt. Később pedig annak bizonyult. Elöljáróban azonban még hadd szaporítsam a különb- ségekszámát. A ^ megyeszékhely Szekszárdnak máig sincs érdemleges, átfogó története. A járási székhely Orosháza ilyet már 1965-ben megjelentetett. 27 szerző tollából származó, hatalmas terjedelmű, 967 oldalon dúsan illusztrált, tudományos munka. „Orosháza néprajza” — egy másik kötet — majdnem ugyanilyen testes. De az orosháziak már 100 évvel az újratelepítés után — 1844-ben — -se sajnálták a fáradságot megemlékezni a múltjukról, ami Tolna megyében (is) gyökerezik. A 225 éves jubileum. idején pedig —- 1969-ben — küldöttséget hívtak ide az „anyaközségből”, Zombáról. A zombai múlttal először az evangélikus templom tő- szomszédságában, a lelkészi hivatalban, Koszorús esperes jóvoltából találkozom. A pompás kézírással rótt sorok ' kifogástalan latinsággal mesélnek egy XVIII. századi magyar népvándorlásról. Az' 1844-es fordítás szerint a régi zombaiak előbb hitbéli: „még lelkiisméretek szabadsága erőszakulásától is tartván, ezen . .. emberi hatalomszózat által letiltatott buzgó hívek ... elhagyták házaikat, szántóföldjeiket, jogaikat és fölszedvén minden övéiket, bújdosva jobb hazát keresni indultak. Az új lakhelykeresésben főügyvivőik voltak: Ravasz György, Rajki Pál, Szilasi István, Sitkéi Mihály, Német György, Győri István és Köcze István ...” Ez tömören annyit jelent, hogy a Zombán földbirtokos Dőry uraság tiltotta a szabad vallásgyakorlástól evangélikus „árendás”, tehát köl- tözködési joggal bíró jobbágyait. Mire azok felkerekedtek és 1744. április 24-én báró Harruckern Ferenc birtokán újra alapították az akkor puszta Orosházát. Ne becsüljük alá a valláserkölcsi indítékok fontosságát, de azért ne csak az istenükben erős várként bízó evangélikusok hitbéli hűségére gondoljunk. Két nagybirtokos gazdálkodásbeli képességeinek különbözősége is fontos szerepet kapott itt. Az egyik oldalon ott a Habsburg-hű Dőry, aki lojalitását még azzal is bizonyítani igyekszik, hogy magyarok helyett az uralkodóház hitén lévő németeket tobo- roztat Németországból. A másik oldalon a semmivel se kevésbé katolikus Harruckern, aki azonban jól tudja, hogy az apjának császári kegyből juttatott megyényi birtokra munkáskéz is kell. Fütyül tehát jobbágyai hitére, de arra már ügyel, hogy egyazon településre azonos vallásúak és nemzetiségűek kerüljenek. Kedvezményeket ad, legalább eleinte, és hamarosan bezsebeli a minden korábbi földesúrénál nagyobb hasznot. A zombaiak persze, akiknek emlékét ma Orosházán Zombai utca hirdeti (Zombán pedig Orosházi van), kemény és összetartó emberek voltak. A legelőikre igényt tartó szomszédos hódmezővásárhelyiekkel is vívtak néhány, fejeket beszakasztó tusát. Dénes Sándor tanító vezetésével érkeztek és már 1744. augusztusában papot hoztak maguknak Sárszentlőrinc- ről, nemes Horváth András személyében. Horváth tiszte- letes nem lehetett akárki és a lelkész szerepe is más akkoriban, mint napjainkban. Halléban és Leydenben végzett, beszélt, vagy írt-olvasott németül, hollandul, latinul, görögül és héberül. Az ő ke- zeírását mégcsak túlságosan betűznöm se kellett az anyakönyvben, az alapító Fekete, Ravasz, Rajki, Szilasi, Szalai, Mészáros, Sós, Szekeres, Szülök családok eseményeit megörökítő bejegyzéseknél. Gyönyörű írása volt és szerencsére kopásálló téntája is. Orosháza és Zomba kapcsolata évtizedekig nem szakadt meg. Emberileg mi sem érthetőbb ennél. A férfiak „hazajártak” Tolnába feleségnek valóért, 1768-ban pedig már innen adakoztak a sárszentlőrinci orgona beszerzése érdekében. Legutoljára — ez századunk 70-es éveiben volt — tégláért jártak otthon. Híre jött, hogy Zombán hídépítéskor előkerültek az ősi, ki- csinyded és a Dőryek által szétveretett evangélikus templom alapfalai. Nosza, elmentek és elhoztak annyi téglát, hogy most azokból épült emelvényen áll az „alapító atyák” már repedt, szép, kis harangja. Az orosházi templomban egyébként 3500 ülőhely van. A tervező — ez szép benne — ismeretlen. Nehézkezű, nagy művész lehetett, aki kitűnő akusztikát teremtett, melyet országos hírű művészek hangversenyein is kihasználnak. Én nem vagyok hivatásos idegenforgalmár, de azért valamilyen jelesebb alkalomra el tudnék képzelni ide szervezett látogatást Zombáról. Persze, nemcsak ennek ürügyén, hanem kellő ismeretterjesztéssel kombinálva. (Folytatjuk) ORDAS IVAN Az alapítók utcatáblája Orosházán