Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-02 / 231. szám

A KÉPÚJSÁG 1980. október 2. Az óbudai Óbudán, a Nagyszombat, Korvin Ottó, Viador és Szőlő utca áltat határolt területen, az egykori aquincumi katona- város déli részén találjuk fő­városunk egyik legjelentő­sebb római kori emlékét. Itt építették fel a római katonák számára időszámításunk 145. évében a Duna vidék legna­gyobb amfiteátrumát. Alap­rajza a körhöz közel álló el­lipszis, hossztengelye 132, ke­reszttengelye 108 miéter. Ha­talmas építmény volt, néző­terén egyszerre 10—I1B ezer ember foglalhatott helyet. Elsősorban gladiátor, és ál­latviadalokat rendezték itt, csatornarendszere és magas védfala azt bizonyítja, hogy vízi ütközeteket is eljátszot­tak benne. Nézőterének falmaradvá­nyai évszázadokon át sza­badon álltak, csak az idő vas. foga pusztította lassan, de annál könyörtelenebből. A rómaiak bukása után, a nép- vándorlás viharos évtizedei­ben eredeti rendeltetése fele. désbe merült. Arénáját', me­lyet még a XVIII. században is csak vékony törmelékréteg fedett, egy időben dögteme­tőnek és vesztőhelynek hasz­nálták. Erre utalnak régi né­met nevei is: Galgenberg, Schichtenberg. Az amfiteátrum az 1838-as árvíz után külvárosi nyomor, tanyává vált. Ugyanis a kör­nyéken lakó szegény embe­rek elsősorban a közeli kék­festő és kelmenyomó gyárak munkásai itt telepedtek le. Erre biztatta őket az amfite­átrumnak a környékből kissé kiemelkedő volta. Remélték, hogy egy újabb árvíz idáig nem fog felemelkedni és így nem rombolja le vályogvis­amfiteátrum kaikat a medréből kilépő Du­na. A környékről kevés földet hordtak az arénába, s ezen építették fel szűk udvaraik­kal szorosan egymáshoz si­muló egészségtelen, nyomo­rúságos lakhelyeiket. A terület új nevet is kapott, méghozzá olyan előkelőt, amely egyáltalán nem illett hozzá, Királydombnak, Ki. rályhegynek kezdték nevezni. Hosszú ideig még a régé­szek sem sejtették, bogy a Királydomb putrijai alatt amfiteátrum rejtőzhet, habár az ellipszis formájú alaprajz és az itt-ott felbukkanó római kváderkövek, az egykori né­zőtér alapjai gyanút ébreszt­hettek. Nem tudták ugyanis elképzelni, hogy Aquincum­ban, amelyet a hiányos feltá­rás miatt a valóságosnál sok. kai kisebbnek képzeltek, két amfiteátrumot készíthettek. A kisebbiket ugyanis, az eszter­gomi vasút töltése mellett fekvő csigadombit már ko­rábban kiásták. A harmincas évek elején a királydomb! szégyenletes, egészségtelen nyomortelepet megszüntettek, lakóit elköl­töztették és az amfiteátrumot 1935 és 1940 közt kiásták. Az arénáról négy-négy és fél méter vastag földet távolítot­tak el, számszerűen '48 000 köbmétert. Kiásása és elhor. dása 200 munkás és 100 kordé féléid munkáját vette igény­be. Ma az egykori Királydomb visszakapta amfiteátrum jel­legét; rómaiak emlékét hir­dető látványosság, bár aré­nájában gladiátorok és vad­állatok helyett csak vidám gyermeksereg kergetődzik és labdázik. Régészeti szenzáció Hétezer éves új kőkori tele­pülésrendszert talált Békés­ben a Dévaványa és Szeg­halom vidékén kutató angol— magyar régészeti expedíció. Az oxfordi Ashmolean Mú­zeum tizenegy régészéből, biológusából és fizikusából, valamint a békéscsabai Mun­kácsy Mihály Múzeum és az MTA Régészeti Intézete há­rom-három kutatójából álló csoport, szeptember közepén kezdte meg munkáját. Az angol régészek vezetője, dr. Andrew Sherrat, az MTI munkatársának kérdéseire válaszolva elmondotta: — Kelet-Magyarország új­kőkori — 4000—7000 évvel ezelőtti — településrendszere rendkívül gazdag anyagot kí­nál a régészeknek. A hétezer évvel ezelőtti maradványok sem pusztultak el. A lelő­helyekre lelkes amatőrök bukkantak rá, majd 1968-tól az MTA Régészeti Intézete folytatott rendszeres kutatást. Az angol és a magyar aka­démia együttműködése foly­tán a tavalyi után ez már a második közös expedíciónk az Alföldön. — Ezek a települések Észak- nyugat-Európában elpusztul­tak. Az Alföld összekötő ka­pocs volt Nyugat- és Dél- kelet-Európa közt, és itt a mezőgazdaság sokkal hama­rabb fejlődött ki, mint innen nyugatra. Az itt lakók kultúr­növényei a búza és az árpa, különböző kezdetleges fajtái voltak. A kutatás során a mezőgazdaság egész rendsze­rét megpróbáljuk rekonstru­álni, ugyanis nemcsak a ter­mesztett, hanem a kísérő nö­vények magvait is sikerült elkülönítenünk. A legkorábbi háziállatok, a szarvasmarha és a juh mellett a ló kivéte­lével szinte minden ma élő háziállat csontjaira és elég nagy számú halcsontra is rá­akadtunk. Wagner könyve - magyarul A napokban került a köny­vesboltokba a zeneirodalom óriása, Richard Wagner „Bar­na könyve”. A zeneköltő 1865-ben barna' bőrbe kötött ékes könyvet kapott későbbi élettársától, Liszt Cosimától, Liszt Ferenc lányától. A ze­neköltő ebbe írta legszemé­lyesebb vallomásait, feljegy­zéseit. A napló — nagy szen­zációt keltve — 1975-ben je­lent meg egészében először, német nyelven, a Wagner- múzeum volt őrének, Joachim Bergfeldnek jegyzeteivel, s most — a világon az elsők között — Magyarországon. A könyv döbbenetesen érdekes dokumentuma Wagner és Co- sima akkor még titkolt sze­relmének és Wagner Liszt iránti indulatának, féltékeny­ségének. Sok egyéb mellett a Parsifal első prózafogalmaz­ványát is ebbe a könyvbe írta Wagner. VÉRTESSY MIKLÓS Az amfiteátrum Szovjet lapokból--------------------v-------------------------------------------------------------------------------­S ZOVJETUNIÓ A lap e havi számának ve­zércikke Kétféle szövetség címmel Leonyid Brezsnyev krími találkozásainak tapasz­talatait összegezi. A testvéri szocialista államok vezetői a szocialista közösség országaik legfontosabb bel- és külpoli­tikai kérdéseiről, a nemzet­közi küzdőtéren rájuk váró közös tennivalókról tárgyal­tak. A moszkvai olimpia vissz­hangjáról, győzteseiről is be­számol a folyóirat. A Szaljut—6 űrállomás kétségtelenül fontos szerepet játszik a világűr kutatásában. A jövőben is szeretnék ol­vasni a Szaljut állomáson végzett munkáról — írja Keith Wilson Skóciából. Több hasonló kérésnek is eleget téve mutatja be a lap az űr­állomáson dolgozók életét, munkáját. Az Újdonságok az orvostudományban című • ro­vatában a Szovjetunió idei 10-es számában A betegség- megelőzés nagy lehetősége címmel a Grúz SZSZK On­kológiai Központja munka­társainak bajmegállapító el­járásáról szól a cikk. A világ­nézetünk alapjai rovat Az ifjúság eszmei nevelése el­méletben és gyakorlatban címmel közöl cikket. Két balett bemutatójáról, egy lettországi hagyomány­ról, a KISZ és a Komszomol kapcsolatairól érdekes be­számoló olvasható a lapban. Üjra Szocsiban: Igor Bel- jak, az 1979—80-as tanévre meghirdetett Ki tud többet a Szovjetunióról? című vetél­kedő győzteseinek nyári él­ményeit összegzi. A melléklet címoldalán Bállá Demeter fotóművész­nek a Szovjet Kultúra és Tu­domány Házában rendezett Sport a képzőművészetben cí­mű kiállítás egyik szobor- portréjáról, J. Petruskováról készült képe látható. A lap belső oldalain cikk is olvas­ható e témakörből. Milyen és milyen lesz a Gorkij-telep? Minden megol­dás érdekel, Rendhagyó mó­don című Írások; Két ukrán kisregény és az októberi filmbemutatók, a novemberi előzetes mind-mind érdekes olvasmánya a Szovjetunió mellékletének. LÄMOK ASSZONYOK Valerij Voikov Vállvetve című írása a szabad Angola népének új életéről ad beszá­molót. 1 Dublőrök címmel Vlagyi­mir Dzsanibekov és Magyari Béla űrhajósok életútját ele­veníti fel a képes beszámoló. Már nem szomjazik a föld címmel Gennagyij Golovin a sokszínű Kalmükföldet mu­tatja be. A balatonkenesei Egyetér­tés Termelőszövetkezet Zrí­nyi Ilona baromfifeldolgozó brigádja hazánk felszabadu­lásának 35. évfordulóján Ál­lami díjat kapott: A tizen­négy kitüntetett munkájáról, életéről szól Orosz Mária cikke. Közli a lap a Szabad Ma­gyarország címmel meghirde­tett fotópályázatra beérkezett fényképeket. Ismerkedjünk meg! A kétoldalas gyűjte­ményben az olvasók kérdé­seire válaszolnak a lap mun­katársai. Divat, gyermekme­se, regény és színházi rovat egészíti ki a Lányok, Asszo­nyok 10. számát. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom októ­beri számának Próza rovata bővelkedik érdekességekben. Juvan Sesztalov: Vörös le­genda a fehér havon című kisregénye a 40—50 évvel ez­előtt történt manysi földi ese­mények hiteles története. A középpontjában a régi és az új világ összeütközése áll. A kisregény nagy érdeme nem­csak a folklór-jelenségek és -tárgyak leírása, hanem a ré­gi és új világrend képviselői­nek, harcosainak és passzív híveinek remek jellemrajza. Anatolij Ananyev a lélek- rajz mestere. Erkölcsi tiszta­ság jellemzi Fjodor Ivanovics című kisregényét. Ebben is megtalálhatjuk az emberi ér­zések és indítékok alapos elemzését, az állhatatosság és a pozitív érzelmek próbáját. A Líra rovatban Jurij Vo­ronov költészetét mutatja be a lap. Jurij Voronov költé­szetének talán legfontosabb témája a leningrádi emberek hőstettei. Az utóbbi időben egyre gyakrabban kérnek be­bocsátást költészetébe más, mai témák is. A'Leonyid Martinov emlé­kezete című összeállítás mél­tatja Az ember tragédiájá­nak fordítóját a két nyelvű rovatban. A Közös dolgaink rovatban Szergej Fagyejev a vilniusi magyart, Mykolas Karciaus- kast mutatja be. A fiatal szovjet írók küldöttségének tagjaként járt Magyarorszá­gon, ő az első kétoldalú ta­lálkozó kezdeményezője. For­dításai közül kiemelkedik Jó­kai, Mikszáth regényeinek, valamint Ady, József Attila, Radnóti verseinek litván nyelvre fordítása. Afganisztáni napló címmel közli a folyóirat Anna Szle- zova írását. Az 1978-as af­ganisztáni forradalom győzel­me utáni időket tárgyalja. E jegyzetek szerzője néhány hónapon keresztül orosz nyel­vet tanított a kabuli taninté­zetben. Azon a történelmi fordulóponton látta ezt az ősi országot, amikor az új élet arra kényszerült, hogy meg­védje magát a reakció táma­dásaival szemben, ahogyan ma is ezt kell tennie. szputnyik Az SZKP XXVI. kongresz- szusa elé című rovatban a fo­lyóirat októberi száma közli Ivan Kapitanov, az SZKP KB titkárának Az SZKP sze­repe a szovjet társadalom po­litikai rendszerében című ta­nulmányát. „A BAM alagútjai” címmel a folyóirat színes összeállítást közöl a 3145 km hosszú vas­útvonal építőinek munkájá­ról. Ízelítőül hadd említsük meg, hogy bár az itt közle­kedő szerelvények mindösz- sze 10—15 perc alatt halad­nak majd át a Szevero— Mujszkij hegygerincbe vájt alagúton, az építőknek nem kevesebbre, mint tíz évre volt szükségük az alagút át­fúrásához. Se szeri, se száma az ufók­ról és az idegen bolygóközi lényekről napvilágot látott, meghökkentő elméleteknek. Miként vélekednek minderről az űrhajósok? Vajon milyen ismeretlen jelenségekkel néz­tek már szembe űrrepüléseik során? Lehet-e komolyan ál­lítani, hogy találkozhatunk bolygóközi lényekkel? Az utóbbi években a szov­jet sajtó gyakran ír Viktor Satalov matematika szakos tanárról, akinek pedagógiai módszerei szenzációt keltet­tek. Szimon Szolovejcsik író, egy levél nyomán látogatott el abba a városba, ahol Sa­talov tanít, hogy meggyőződ­jék arról, mi is a valóság. A riport címe: „Satalov kódjai — avagy: a sikeres tanulás alapja”. Az Orvostudomány című rovaton belül „A jóté­kony gyaloglás” címmel ol­vashatunk írást. „Viszkóz a sebészetben” címmel a bo­nyolult műtéteknél alkalma­zandó új eljárásról tájékoz­tat. A Könyvespolc rovatban Mihail Botvinnik exvilágbaj- nok önéletrajzi írását, A sakkolümposzhoz vezető úton címmel olvashatjuk. indig is irigyeltem, akiknek ilyen hiábavaló dolgokra jut idejük, mint a naplóírás, és most lám csak, én is itt ülök a vacsora maradékaitól éppen hogy megtisztí­tott asztalnál, az ablak előtt, egy kiterített, tiszta papír­lap fölé görnyedve, a kezemben toll, a legolcsóbb kincstári golyós, és a függöny mögül sötéten elő-előpislogó ablakba meredve várom, hogy visszatérjen hozzám a már magam mö­gé utasított nap. A lehetetlen apróságokkal teli idő zsákjába túrva először elámulok, eszembe idézve ezt-azt, nocsak, mi meg nem történt velem, mivel nem töltöttem az időmet, mi­re nem pazaroltam a mai napot, és hitetlenkedve gondolok rá, hogy a többi is csaknem így múlt el, így kellett elmúlnia, s így kell majd az ezután jövőknek is, így hagyok kicsúszni a kezem közül, így hagyok elveszni mindent. Pedig de sokan vagyunk, akik nem készíthetünk különb leltárt, de velük most nem gondolok. Bárki leülhet ugyanígy a papír elé, bármelyik napja végeztével, ha igazán őszintén akar számot vetni ma­gával, bármit cselekedett, jelentősét vagy jelentéktelent, be kell ismernie, a céduláján hasonlóan kicsinyes rendben sora­koznak a tennivalók: fölhívni ezt, elmenni ahhoz, megbeszél­ni amazt, bevásárolni, tej, kenyér, cukor, olaj, alma, hagyma, krumpli, és így tovább, megjavítani az ajtó zárját, ablak­vasalás, kerítésfestés, minek folytassam, gondolom, ismerős. Nem ezen múlik. Hát akkor min? Bármiből okulhatsz, vagy semmiből se, a legostobább semmittevésből éppúgy, mint a leghasznosabb cselekedetekből. Lássuk csak! Szinte akaratom ellenére áradnak felém most már vissza az elmarasztalt per­cek, pillanatok. Reggel! Janival az iskolába, aztán Kati, Matyi az óvodá­ba. Vissza, haza. Erzsi néni jött meszelni az előszobát, glet­Oláh János : lUaplo teld le, csak úgy kutyafuttába, mert tegnap éjjel nem volt hozzá kedved. Most meg kevés rá az idő,- meglátszik majd. Be kell nézned a nagymamához, üzent. Olajos kóccal el­tömítem a WC-tartály elzárócsapját, csöpögött. Posta, Föl­adom a levelet Katinak Németországba. Ezt írtam tegnap este a glettelés helyett. Újabb adalék az írás hiábavalóságához. Meglep, hogy még ilyen személyes esetekben is így van. To­vább! Lúdtalpbetétet javíttatni. Kell! A kínzó derékfájás miatt már nem halaszthattam tovább. Automata WC, egy fo- rinért magadra zárhatod, de takarítani nem takarítja senki. Aztán az óvodás rajz- és egyéb eszközök, a tisztaságcsomagok bevásárlása. A fele nincs, de ami van, az is kétszáz forint. Aztán a Filmtudományi Intézet portájáról kellett elhoznom égy levelet. Néhány buktát veszek útközben, egy pádon ülve meg is eszem őket. Micsoda visszataszító mohóság. Nincs időm szégyenkezni miatta. Be kell néznem csomagtartó lábért egy címre, amit hirdetések' között leltem. Persze, amit keresek, nincs. Aztán egy autóalkatrész-kereskedés. Itt ebédszünet van. Egy maszek a Moszkva téren. Itt kapok. Lesz mit szerelnem otthon. Haza! Megérkezem. Jani még nincs, pedig itt kéne lennie. Gyerünk keresni! A Dombos utcán jön velem szembe. Énekkaron volt, csak én elfeledtem. Föllélegeztem. Ebédet ké­szítek, késő van, eszünk. S már menned kell az óvodába a kicsikért. Pedig egy kávét még megittam volna. Sorba állok az ebédbefizetésnél. Tejet, kenyeret, ezt-azt veszek a boltban. A gyerekek a közért előtt a Miatyánk utca sarkán gesztenyét szednek önfeledten, de én türelmetlenül ott vagyok a sarkuk­ban, gyerünk, gyerünk, sietni kell. Mire fölérünk a merede­ken, már indulnom kellene, de a nagymama még sehol. Az­tán mégis megérkezik. És én megyek edzést tartani. Észre sem veszem, és ennek is vége van. Sietve, hogy a nagymamát fölváltsam, mennék haza, de az egyik gyereket, most látom csak, a szertárból kijövet, félájultan viszik a folyosón az öl­töző felé. Föllökték, rádobtak két szőnyeget, és úgy ugráltak rajta. És most a két bűnös viszi. Mentők, kórház, értesíteni a szülőket. Aztán haza. Fél tizenegy. Vacsorázom, meglocsolom a betont, megetetem a kutyát, aztán leülök, hogy mindezt le­írjam, miközben előtolakszik vádolón minden, ami még a kezemre vár, a galambfészek, a széntároló, az ablakok szige­telése, a csomagtartó összeszerelése, és még ezer, talán ezek­nél is fontosabb dolog. Most kellett volna — írás helyett cse­lekednem. Nem tettem. Ha legalább aludnék! Egy óra van, és holnap hatkor kelek. Ép eszű vagyok egyáltalán? mikor aztán átolvasom ezeket a sietve rótt följegyzé­seket, holnap vagy holnapután, rá kell döbbennem, hogy nem volt érdemes. Minden mondat mögött ezer megíratlan hiánya ásít. Ha megírnám, azok mögött ugyanúgy ezer meg ezer ásítana. S ekkor megáll a toll a ke­zemben. Egy darabig leteszem majd, de csak addig, amíg tart bennem a belátás. Sajnos nem sokáig. Gyönge vagyok, kép­telen rá, hogy bármi elhatározás mellett kitartsak, ha száz­szor belátom, ha százszor elismertem is igazát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents