Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-05 / 208. szám
1980. szeptember 5. NÉPÚJSÁG 3 Tolna megyeiek keze munkája Szálloda a Balaton partján Tulajdonképpen nem nagy ügy. Szálloda több is épül a Balaton partján. Habár joggal mondhatja bárki, manapság szállodáról írni bátorság, építeni pedig még inkább. Ez az intézmény azonban több szempontból is kivétel. Először is legyünk lokálpatrióták: a balatonföldvári Juven- tust Tolna megyei építők készítették. Másrészt, ellentétízlésesen szolid a porta kialakítása ben a híradásokkal, ebben az Express által fenntartott épületben vendégek is vannak. Oly annyira vannak, hogy Andorka Sándor igazgató a jó üzletemberként dörzsölheti össze tenyerét, amikor mondja: — Az első nyári szezon alatt minden tekintetben be- járódott a Juventus. A kihasználtsága jó. Az igazgató kísér végig bennünket a négyszintes épület minden traktusán. A Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat munkáját dicséri a szépen elkészített hall, a szobák ízléses festése, minden ami kell egy szállodához. — A munkát jellemzi az átadáskor írt hiánylista. A Juventus szállóban mi került erre? — kérdezem. — Itt is volt hiánylista, s még ma is vannak gondjaink. Például a szennyvíz elvezetése, vagy egy krónikus dugulás a vezetékrendszerben, ezt még most, a szezon végére sem javították ki az építők. A hiánylistáról ennek ellenére csak jót mondhatok. Apróságok kerültek a jegyzőkönyvbe, olyan dolgok, amelyek egy kis figyelmességgel elkerülhetők. összességében elégedettek lehetünk a TOTÉV munkájával. — Ezt nem csak azért mondja, mert még két szálloda építése visszavan? — Szó sincs róla. Nem kell udvariaskodni. Ezt nem is várja el tőlünk a szekszárdi vállalat. A balatonföldvári Juventus szálló 300 személyes, lent a vízparton pedig épül két négyszázas blokk, két év múlva már ezek is vendégeket fogadhatnak. Az építők mellett feltétlenül szót kell adnunk a berendezőknek, csak azért is: az egyedi bútorokat a tamási KOP-KA ÁFÉSZ Szállította. Erről Tóth József kereskedelmi főosztályvezetővel beszélgettünk. — A Tolna megyei Beruházási Vállalat már több ilyen feladattal bízott meg bennünket. Mi rendeztük be 1977- ben a tamási gimnáziumot, később pedig a dombóvári művelődési házat. A két munkával elégedettek lehettek, mert megbízást kaptunk a Juventus szállóra is. — Azt hallottam, hogy amikor elkészültek a szálló berendezésével, a BalatonA főbejárat fenyvesi Express igazgatója kifejezte azt az óhaját, hogy vegyenek részt az üdülő bútorzatának cseréjében. Ezek szerint a KOP-KA lakberendezéssel is foglalkozik? — Nekünk megéri. A Juventus 7 millió forintos forgalmat jelentett, ebből nálunk marad a tíz százalék. A balatonföldvári Juventus szálló az első szezont szép sikerrel zárta. Ehhez a Tolna megyeiek lelkiismeretes munkájukkal nagyban hozzájárultak. H. J—G. K. Elkészült a part melletti épület vázszerkezete Kellemes környezet fogadja a vendéget a hallban Értelmesen, rugalmasan Nagy kötöttárugyárunk igazgatója kesergett: nem érteni a kereskedelmet. Már napok óta vitatkozik egy régi partnerével, hogy bátran vegye át azokat a termékeket, amelyeket most egy export széria mellett ugyanolyan gépbeállítással készíthetnének neki, mint külföldi megrendelőjének. A legfontosabb tulajdonságokat tekintve nincs különbség, mindössze színben nem egyezik a hazai megréndelés a külhonival. Egy csík a ruhadarabon nem kék, hanem sárga színű... De a partner ragaszkodik a formális szerződéshez, ezt pedig nagyon nehéz teljesíteni. Nincs éppen sárga festék ... Nem áll módomban a vitát, minden részletre kiterjedően visszaadni. Talán nem is szükséges. Egy olyan jelenségre irányítja a figyelmet puszta jelzése is, amelyet — a nem könnyű anyagellátási és termelési körülmények között —, érdemes szóvá tenni. Azt, hogy a szerződési fegyelem és a szerződéskötési problémák egy része fölösleges vitákra vezethető vissza. Köztudott, hogy nálunk nincs minden rendjén a szerződéses vállalati kapcsolatokkal. Sok a pontatlanság, a fegyelmezetlenség, gyakran kerül sor még bírósági eljárásra is, mert egyik üzem nem végzi el vállalt feladatait, s nem szállít megrendelőjének. Az is köztudott, hogy ilyen okokból néha kisebb-nagyobb zavarok támadnak az ellátásban, kifogynak az üzletekből még fontos fogyasztási cikkek is. Éppen e bajok orvoslására időnként határozott döntések és intézkedések születnek, amelyek pontosan megszabják a vállalatok, az egymással kapcsolatban állók jogait és kötelezettségeit. És persze vannak szigorú ellenőrzések, vizsgálatok a helyzet értelmezésére, objektív meghatározására. Tény — mindezek hasznosan befolyásolják a szerződéses kapcsolatok fegyelmét. — Ám önmagukban nem termelnek árut, s nem növelik a vállalkozó szellemet. Ha ugyanis csak a szigorúság nő, az nem oldhat meg minden olyan esetet, hétköznapi ügyet, amelynek sorsa sokkal inkább múlik a vállalatok egymás közötti bizalmán, jó, valóban szocialista szellemű együttműködésén — és nem utolsósorban rugalmasságán. Azon például, hogy a megrendelő tudomásul vegyen olyan körülményeket, amelyeken a termelőnek nem áll módjában változtatni, és azt, hogy az adott helyzetben a szerződés be nem tartásán, a vitán kívül esetleg van más megoldás — a célszerű kompromisszum. Szerencsére van példa arra is, hogy a rugalmasság, a teljesítés érdekét és nem a szerződés formális betűjét tekintő megoldás eredményesebb. Éppen a panaszkodó gyár igazgatója említette, hogy ilyen színvitája csak az egyik megrendelőjével volt — a másik áruház örömmel fogadta a kikötöttől eltérő szerződésteljesítést. Hiszen kiderült, a vevők még örülnek is annak, hogy nem a megszokott terméket látják viszont a pultokon. Hogy miért hoztuk föl ezt a tulajdonképpen egészen mindennapos, apró ügyet? — Azért, mert a merev ragaszkodás nem mindig célravezető — nem szolgálja az ellátás érdekeit. Esetleg könnyen az lehet a következménye, hogy a termelés helyett a jogi vita veszi át a főszerepet, a rossz értelemben vett csűrés-csavarás a szerződéskötések alkalmával. Túl az elmaradó szállítások okozta kieséseken, a károkon, a termelés érdekei is megsínylik az efféle szövegmunkát. Ezzel az idő telik, emberek fáradnak — csak áru nem lesz több. A megoldás az, hogy a szerződő felek — szűk vállalati érdekeiknél messzebb látva, népgazdasági szemlélettel ülnek az asztalhoz és állapodnak meg. Abban, hogy közösen veszik figyelembe az anyagellátást, az objektív körülményeket és azt a kötelességüket, hogy árut kell adniuk. Mert bármennyire nem veszik észre, az adott kényszerű vitában — az első számú érdekük mégis csak a célszerű megegyezés, a vevők ellátása. M. I. A kukorica nedves tárolása (I.) Toronyban, fólia alatt Eltűntek a szép, mesével és dallal fűszerezett kukoricafosztó esték. Itt van a nyakunkon a kukorica tárolásának gondja. És az energia árának emelkedése. Gyakorta állok meg a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok majorjainál a roskadozó kukoricagórék előtt. Eljárt felettük az idő. Nincs annyi ember, hogy győzze a kukoricát törni, behordani. Gép állt az ember szolgálatába. A hatvan-hetven mázsákat termő jó fajták betakarítása csak géppel lehetséges. Másfél-két évtizede még dolgoztak csőtörők, ezeket manapság csak a hibrid kukorica betakarításánál használják. A gabonakombájn állt be csőtörőnek és morzsolónak. Az SZK, a Claas, a Gigant és a JD kombájnok négy-nyolc sorról tudják egyszerre betakarítani a gazdag termést. A szántóföldről a szárítóba, onnan a magtárba kerül a szemes termény. S a magtárból újabb fuvarral az állattartó telepekre. A kukorica betakarítása rendkívül energiaigényes. Egyrészt a gépi munka révén válik azzá, másrészt pedig a termés szárítása miatt. Ugyanis a nagy nedvességtartalmú kukoricát nem lehet tárolni, magtárba vinni. A szárítás pedig igencsak drága. Egy tonna termésnél — ha 16—20 százaléknyi vízelvonást akarunk elérni — 28—40 kiló tüzelőolaj elégetése válik szükségessé, a szárító típusától, a növény víztartalmától függően. Tolna megyében több mint negyven működő szárítóüzem van, főként a termelőszövetkezetekben. Ezekben a napokban mindenütt dolgoznak a szerelők, kijavítják a gabonaszezonban keletkezett hibákat, a gépeket felkészítik a kukorica fogadására. A szezon kezdődik szeptember végétől, s tárt — igen gyakran az első hó leeséséig. Sok minden indokolja, hogy a termés mielőbb lekerüljön a földről. Nemcsak az energia drágasága, hanem az is, hogy időben elvethessék az őszi gabonaféléket a kukorica után. A gazdaságokban mindenütt keresik azokat a lehetőségeket, melyek révén meggyorsítható a betakarítás, illetve csökkenthető a szárítási-tárolási költség. Több helyen évtizede foglalkoznak már az energia- takarékos kukoricabetakarítással. Kovács József, a Szekszárdi Állami Gazdaság és Borkombinát termelési igazgatója, elmondta, hogy ők már tíz éve eredményesen alkalmasnak háromféle módszert is. Mindegyiknek az a lényegé, hogy a szemtermés 30 százalékos nedvességtartalommal kerül betakarításra, s levegőtől elzárt rendszerben konzerválódik a felhasználás idejéig, toronyban vagy falak között. A nedves tartósítás előnyeit a szakembereknek nem szükséges bizonyítani. A nedvesen tartósított kukorica etetésének sok előnye van. Az étrendi hatása jobb mint a szárított kukoricáé; azonos béltartalom mellett jobbak az emésztési együtthatók; jobb a hízó sertések súly- gyarapodása. (Az állat- tenyésztési kutatóintézet vizsgálatai szerint a nedvesen tárolt kukoricát fogyasztó állatok csoportja, a szárí- tottat fogyasztókhoz képest 5,8 százalékkal gyarapodott többet naponta.) A nedves kukorica megakadályozza a takarmány portását, miáltal a lebegő szemcsék nem bántják az állatok légútjait, a tüdő szövetét, így kevesebb a betegség. Ugyanakkor a nedves takarmány leköti az istálló légterében lévő egyéb kórokozókat is. Igen jelentős az FÓLIÁS KU KO RIC APRIZ M A 45 cm-es földtakaró A Tolna megyei Gabonaipari Vállalat ilyen fóliás-prizmás tárolást ajánl a gazdaságoknak. a tény is, hogy kedvezőtlen időjárás esetében, amikor a termés fuzáriumos fertőzésű — nedves állapotban ez a hatás jelentősen csökken, a jószág megeszi a terményt. A nedves tárolásnál keletkező tejsav értékesül az állat szervezetében. A nedves kukorica kihordása az etetőbe, könnyebb, mint a szárazé. (Folytatjuk) PÄLKOVÄCSJENŐ
