Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-05 / 208. szám

2 ^NÉPÚJSÁG 1980. szeptember 5. Izraeli támadás Dél-Libanonban A PFSZ a BT közbelépését kéri Izraeli egységek és libano­ni jobboldali szövetségeseik szerdán este egyórás tüzérsé­gi támadást intéztek a dél­libanoni Szidón kikötőváros sűrűn lakott körzetei ellen. Sok lakóház, több középület és egy mecset megrongáló­dott. Szaad Haddad őrnagy kon­zervatív milíciái az ugyan­csak tengerparti Tyr váro­sát, valamint Nabatijeh-t és a déli országrész más szek­torait is lőtték. A libanoni partok mentén, Tyr és Szi­dón között eközben izraeli hadihajók cirkáltak. A váro­sok ágyúzásával Haddad ki akarja zsarolni a libanoni kormánytól, hogy állítsa helyre a jobboldali milíciák kezében lévő dél-libanoni körzetek víz- és villamos- energia-ellátását. Haddad né­A Chilei KP a „népszavazásáról A szeptember 11-re terve­zett chilei „népszavazás” célja az, hogy a jelenlegi fa­siszta diktatúra hatalmát év­tizedekre törvényesítse — állapítja meg a Chilei Kom­munista Párt Santiagóban terjesztett nyilatkozata. A választási komédia ter­vét az ország minden demok­ratikus szervezete elítélte: a készülő népszavazást semmi­képpen nem lehet valódinak tekinteni, hiszen az ország­ban rendkívüli állapot van érvényben, betiltották a po­litikai pártokat, nincsenek jelöltlisták, a rezsimmel szemben álló erők nem hasz­nálhatják a tömegtájékozta­tási eszközöket sem — mutat rá a nyilatkozat. A dokumentum a továb­biakban felhívja a figyelmet arra, hogy a „választási” elő­készületekkel egy időben erő­södik a terror az országban. hány nappal ezelőtt fenye­gette meg a libanoni kor­mányt, hogy tüzérségi táma­dást indít, amennyiben Bej- rút nem hajlandó „önként” nyújtani ezeket a szolgálta­tásokat. A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet az ENSZ-ben azzal vádolta Izraelt, hogy csapatokat von össze libano­ni területen. Hasszán Abdel Rahman, a PFSZ állandó ENSZ-megfigyel őjének he­lyettese Jasszer Arafat meg­bízásából Kurt Waldheimhez intézett levélben sürgős in­tézkedéseket kért a világ- szervezettől az újabb agresz- szió elhárítására. A levél, amelyet Waldheim a Biztonsági Tanács doku­mentumaként köröztet az ENSZ székhelyén, megálla­Róma, Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: Szerdán késő este befeje­ződött Dominic Mintoff mál­tai miniszterelnök váratlan római látogatása. A máltai kormányfő négy órán át tár­gyalt Cossiga olasz minisz­terelnökkel és Emilio Co­lombo külügyminiszterrel. Megfigyelők tudni vélik: olasz tárgyaló partnereitől ígéretet kapott arra, hogy Róma gazdasági és katonai segítségben részesíti a sziget- országot, amelynek Líbiával érdekellentétei támadtak. Az olasz kormány hivata­los szóvivője a Chigi palotá­ban, a miniszterelnökségen lezajlott tanácskozás után az újságírók értésére adta, hogy Olaszország nem önzetlenül pítja, hogy Izrael csapatokat von össze a határövezetben fekvő Mardzsajun, Kleia és Kafr Kila térségében, s az ország belseje felé nyomul. Fegyveres harcot sürgetett nemcsak Izrael, de az azt támogató ország ellen is az iráni külügyminisztérium szerda este kiadott és a te- heráni rádió által sugárzott közleménye. Az iráni külügyminiszté­rium nyilatkozata, miután kitért Jeruzsálem ügyére, a „csatamezőre” szólította az iszlám országokat és nem­csak szavakat, de tetteket is követelt. Mindeddig semmi­lyen komoly akcióra nem ke­rült sor Izrael ellen, és az eddig hozott határozatok holt betűk maradtak — szögezte le a közlemény. ajánlotta fel segítségét Mál­tának, hanem „valamit vala­miért” alapon. Közvetve utalt rá, miről is van szó: Olasz­ország egyelőre mégsem ter­vezi a Saipem II. kőolajfúró platform visszarendelését a Medina talapzatról, jóllehet Líbiának erre vonatkozóan korábban ígéretet tett. Az ,olasz szóvivő „kiváló­nak és barátinak” minősítet­te a két ország kapcsolatát. Mint elmondta, elhatározták, hogy meggyorsítják azt az el­járást, amellyel szerződésbe iktatnák jó viszonyukat. Vagyis jogilag is szentesíte­nék, hogy Olaszország a NATO tagjaként szavatolja Málta védelmét, cserében pe­dig gazdasági és esetleg ka­tonai koncessziókra tesz szert. '* Elutazott a kongói külügyminiszter Magyarországi látogatását befejezve csütörtökön eluta­zott Budapestről Pierre Nze, a Kongói Munkapárt Politi­kai Bizottságának tagja, a Kongói Népi Köztársaság külügyi és együttműködési minisztere, aki Púja Frigyes külügyminiszter vendégeként tartózkodott hazánkban. A vendéget a Ferihegyi re­pülőtéren Púja Frigyes kül­ügyminiszter búcsúztatta. Törökország Bizalmi vita A török nagy nemzetgyűlés (parlament) szerdán meg­kezdte Nesmettin Erbakan, a Nemzeti Jólét Pártja (MSP) elnöke által korábban be­nyújtott bizalmatlansági in­dítvány megvitatását. Az in­dítvány ezúttal Hayrettin Erkmen külügyminiszter el­len szól, de veszélyezteti De- jnirel kisebbségi jobboldali kormányát is. (Demirelnek két hónappal ezelőtt éppen az MSP segítségével sikerült átvészelnie egy bizalmatlan- sági indítványt.) A bizalmatlansági indít­vány több vonatkozásban bí­rálta a jelenlegi kormány külpolitikáját. így hiányolta az iszlám országokkal való szorosabb kapcsolatok kiépí­tését, kifogásolta Törökország szoros kötődését a Nyugat­hoz, a Közös Piacba való be­lépési szándékot és követel­te az Izraellel fenntartott kapcsolatok azonnali felbon­tását. Erbakan a parlamenti vita kezdete előtt kijelentet­te: hajlandó visszavonni a bizalmatlansági indítványt, ha Demirel kész megszakíta­ni a kapcsolatokat Izraellel. Mintoff római egyezsége Málta ismét a NATO érdekkörébe kerülhet Chile nyomdokain Bolíuía — Puccsorszög Hasztalan fenyegetőzött öngyilkossággal Lidia Gueiler asszony, Bolívia elnöke arra az esetre, ha a hadsereg puccsot kísérelne meg: uno­katestvérét, Luis Garda Me­za tábornokot nem tudta fel­tartóztatni. Űjabb hatalom- átvétel zajlott le a kis An- dok-államban — fennállásá­nak 155 éve alatt a 189. Az eltelt egy hónap eseményei azonban mindinkább kétsé­gessé teszik a tábornok or- száglását. Bár Garcia Meza húszéves „átmeneti idősza­kot” tervez, arra, hogy feles­leges ilyen hosszú távra el­képzeléseket szőnie, nemcsak Bolívia múltja figyelmeztet, hanem a kibontakozó belső és külső ellenállás is. Olyan pillanatban avat­koztak be a katonák ismét a politikusok dolgába, ami­kor úgy tűnt: Bolíviában végre sikerül kilábalni a zűrzavaros múlt viszontag­ságaiból. A csalások nélkül megtartott június végi vá­lasztásokon a baloldali De­mokratikus és Népi Egység jelöltje, Hernan Siles Zuazó szerezte meg a győzelmet, de mert nem jutott abszolút többség birtokába, a parla­ment volt hivatott dönteni az új elnök személyéről. A döntést azonban a katonák már nem várták be, csele­kedtek és még csírájában el­fojtották a demokratikus ki­bontakozást. Hatalomra ke­rülése után a chilei katonai junta nyomdokain haladva Garcia Meza a marxizmus elleni „kereszteshadjáratra” szólította fel tiszttársait. Azóta naponta érkeznek hírek újabb és újabb politi­kai gyilkosságokról, letartóz­tatásokról, utcai harcokról. A junta nem engedi külföld­re Lidia Gueilert sem, sőt, még a tudósító külföldi új­ságírók is veszélybe kerül­tek. Garcia Meza tábornok a „marxizmus veszélye” mel­lett az ország súlyos gazda­sági helyzetével indokolja a terrort. Azt állítja, hogy a szegény Latin-Amerikában is nincstelennek számító, kül­föld felé eladósodott Bolívia talpraállításához erőskezű vezetés szükséges­„Érvei” azonban csak ott találnak megértésre, ahol ha­sonlóan gondolkodnak: Chi­lében és Argentínában. Vi- dela argentin tábornok ezzel büszkélkedett: „Mi készítet­tük fel a bolíviai tiszteket, mint ahogy korábban min­ket az Egyesült Államok”. A diktátori rokonszenven túl gazdasági megfontolások áll­nak a háttérben: a jövőben Buenos Aires számíthat arra, hogy a bolíviai gáz- és vas­érc-szállítások nem Brazíliá­ba, hanem Argentínába irá­nyulnak majd. A chilei „ba­rátság” már nem ígérkezik ilyen felhőtlennek. Száz év­vel ezelőtt, a Salpeter hábo­rúban Bolívia elvesztette Csendes-óceáni tartományát, és azóta nem volt olyan kor­mány, amely ne tett volna ígéretet a terület visszaszer­zésére. Ráadásul a puccs előtt Garcia Meza tábornok nyíltan hangoztatta egy „re- vansháború” szükségességét. A többi latin-amerikai or­szágtól a junta elszigetelő­dött. (Chilén és Argentínán kívül csak Brazília, Uruguay és Paraguay ismerte el.) La Paz számára azonban a leg­fontosabb Washington véle­ménye. Garcia Meza arra számított, hogy az Egyesült Államok (bár korábban több­ször óvta a tiszteket a be­avatkozástól) inkább velük működik együtt, mint a bal­oldali liberális Siles Zuazó- val. A feltételezés egyelőre nem bizonyult helyesnek. A nemzetközi tiltakozás olyan erős volt az újabb puccsal szemben, hogy a Fehér Ház­nak le kellett állítania gaz­dasági és katonai segélyeit. Az Egyesült Államoknak egyébként azért is érdeke lett volna a demokratizálás, mert az amerikai tőkebefektetések haszna csak szilárd rendszer­ben garantálható. Garcia Mezának létkérdés, hogy bármilyen eszközzel, rövid időn belül megszilár­dítsa helyzetét. Különben az Egyesült Államok segélyeit és befektetéseit nélkülöző, összeomló gazdaság előbb- utóbb maga alá temetné a juntát. Az ellenállás azon­ban — különösen az ónbá­nyák vidékén — erősebb, mint ahogy a katonák gon­dolták. Bármerre is fordul­nak a tisztek, visszautasítás­ra találnak. Ellenük van az egyház, a munkásság, sőt, még a puccsokba belefáradt kispolgárság is, amelynek rokonszenvére Chilében a kezdetben még számíthatott Pinochet. Garcia Meza nem alapozhat a polgári pártok széthúzására sem: Siles Zua- zót támogatja valamennyi je­lentősebb csoportosulás. A választások nyertese az ille­galitásban máris megalakí­totta ellenkormányát, ame­lyet több latin-amerikai or­szág törvényesnek ismert el, s amely általános ellenállás­ra szólította fel a bolíviai né­pet. LAMBERT GÁBOR Demokrácia — bolíviai módra (A jugoszláviai Magyar Szó karikatúrája — KS) Camp David - jégen Csütörtök esti kommentárunk. Nem okozott különösebb meglepetést, hogy az ameri­kai elnök közel-keleti különmegbízottja, Sol Linowitz legutóbbi izraeli és egyiptomi tárgyalásai sovány ered­ménnyel zárultak. Az amerikai diplomata azon fára­dozott, hogy a Jeruzsálemet „oszthatatlan és örök fő­városává” deklarált izraeli döntés nyomán támadt fe­szültséget enyhítse, s rávegye Washington duzzogó partnereit az emiatt felfüggesztett tárgyalások felújí­tására. Nos, ez utóbbiban Begin és Szadat — elvben — egyet­értettek, de a megbeszélések újrakezdésének időpont­jában már kevésbé, így ez nyitott kérdés maradt. Az egyiptomi elnök ezt már korábban egy amerikai— egyiptomi—izraeli csúcstalálkozó megtartásához kö­tötte. Az izraeli miniszterelnök viszont most a Linowitz különmegbízottal folytatott megbeszélések csak úgy járult hozzá a csúcstalálkozóhoz, ha a következő he­tekben folytatódnak a tárgyalások Egyiptommal a pa­lesztin araboknak szánt „önkormányzatról”. Vagyis Szadat előfeltételét a saját előfeltétele teljesítésétől tette függővé. Begin hangoztatta, hogy Izrael „semmit nem változ­tatott politikáján” az amerikai diplomatával folytatott megbeszélések eredményeként. Közölte vele azt is, hogy nem módosít' a megszállt területeken folytatott településpolitikáján, s így további tíz település létesí­tésére készül. Ami pedig a csúcstalálkozót illeti, Begin szerint arra csupán az „autonómia-tárgyalások” újra- felvétele — és valószínűleg csak a novemberben sorra kerülő amerikai elnökválasztások — után kerülhet sor. Hasonlóképpen vélekedik erről Kairó is, amely jól tudja: az elnökválasztások előtt a Fehér Ház lakója — a zsidó szavazatokkal számolva — nem igen gyako­rolhat nyomást a cionista államra. Csak Carter lenne annyira naív, hogy az eleve vesz­tett ügyet erőszakolja? Szó sincs róla: az elnök tudja, hogy a keze meg van kötve és „szabadulni” sem áll szándékában. Akkor hát, miért indította útnak külön- megbízottját? Csupán annak demonstrálására, hogy ragaszkodik a Camp David-ben tető alá hozott rende­zési tervéhez — egyetlen külpolitikai sikeréhez, és erre a szavazók figyelmét is fel kívánja hívni. Nos, eny- nyiben — a látszat fenntartásában és újraválasztási esélyeinek növeléséhez segédkezet kapott partnereitől. Camp David-et azonban — az érdekeltek közmegegye­zésével — egyelőre „jégre tették”. FALFI VIKTOR Sarlós István a XI. kerületben Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára csütörtökön a főváros egyik legnépesebb városrészébe, a 180 ezer lakosú XI. kerület­be látogatott. A pártbizott­ság székházában Szatmári István első titkár és Grubics István tanácselnök tájékoz­tatta a helyi politikai, gazda­sági munkáról, a városfej­lesztési elképzelésekről, a pártkongresszus határozatai­nak megvalósításával kapcso­latos teendőkről. Ezután a Gamma Művekbe látogatott Sarlós István. A program az új város- központ és a Fehérvári úti lakótelep megtekintésével folytatódott. Végül a Kaffka Margit Gimnáziumban a he­lyi oktatási intézmények ve­zetőinek, az iskola pártszer­vezetek titkárainak párt- aktívaértekezleten időszerű politikai kérdésekről tartott tájékoztatót Sarlós István. PANORÁMA BUDAPEST A Magyar Külügyi Intézet meghívására augusztus 31 — szeptember 3. között Buda­pesten tartózkodott Karsten Goigt, a Német Szociálde­mokrata Párt (SPD) parla­menti képviselője. Az inté­zet szervezésében előadást tartott az NSZK külpolitiká­jának néhány időszerű kér­déséről. Megbeszélést folyta­tott az MSZMP KB Külügyi Osztályán a nemzetközi hely­zettel összefüggő témákban, látogatást tett a KB Társa­dalomtudományi Intézeté­ben és az országgyűlés kül­ügyi bizottságánál. Az SPD képviselőjét fogadta Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB Külügyi Osztályának vezető­je és Nagy János külügyi ál­lamtitkár. * Csütörtökön kétnapos láto­gatásra Szabolcs-Szatmár megyébe érkezett a hazánk­ban tartózkodó vietnami kül­döttség, amelyet Tran Dang Khoa, a nemzetgyűlés alelnö- ke, a Vietnami Hazafias Front elnökségének tagja vezet. A delegáció tagjait Nyíregyhá­zán, a megyei pártbizottság székházában Tar Imre első titkár tájékoztatta a keleti országrész életéről, gazdasá­gi építőmunkájáról. Ezt kö­vetően a vietnami küldött­ség felkereste a nyíregyházi Bessenyei György tanárképző főiskolát. BERLIN Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés Tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és Anatolij Gribkov hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők törzsének főnöke csütörtö­kön megérkezett a Német Demokratikus Köztársaság­ba, hogy részt vegyen a tag­államok fegyveres erőinek küszöbönálló, „Fegyverba­rátság—80” elnevezésű közös gyakorlatán. PRÄGA A Korea népével való szo­lidaritás szeptember 9-i nem­zetközi napja alkalmából a Szakszervezeti Világszövet­ség nyilatkozatot adott ki székhelyén, Prágában. Az SZVSZ felhívja minden or­szág dolgozóit és szakszerve­zeteiket, hogy szeptember 9-én aláírási akciókkal, gyű­léseken és minden más le­hetséges formában nyilvá­nítsák ki tömegesen szolida­ritásukat a koreai nép iránt — hangzik a prágai nyilat­kozat.

Next

/
Thumbnails
Contents