Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-28 / 228. szám
1980. szeptember 28. ^tÉPÜJSÁGH A szekszárdi múzeumban Kordováner János szőnyegei és F. Szabó Mihály kerámiái Madaras tál. F. Szabó Mihály munkája nyozza és teremti újjá. VagyA múzeumban rendezett kiállítás látogatója általában restelkedik, ha a „műtárgyak” láttán legelőször praktikus célú ötletei-vágyai tárnáidnak: azt latolgatja, hogy bele tudná-e építeni saját lakásába — a legprofánabb enteriőrbe — a kiállított darabokat. Jogos a röstellkedé- se, hiszen — a forgalmi érték ellenére — mindén igazi műalkotásnak a birtoklás ■ tényétől független sugárzása kell, hogy legyen — rossz értékmérő tehát a megszerezhetőség. Ennek a kiállításnak viszont éppen az a „próbája”, hogy feltámasztja-e a nézőben a lakásdíszként, a praktikus tárgyként való használás vágyát. Az iparművészeti tárgyak ugyanis csak akkor jók — s ez a jóság, a praktikus és profán célokra való használhatóság kényszere sugárzik a nem kereskedelmi célú kiállításon is —, ba mindennapi szükségleteket, természetes emberi igényeket szolgálnak. (Ha Kordováner János és F. Szabó Mihály a népművészeti hagyományokra hivatkozva teremt modem használati tárgyakat, legelőször nem is a fortnaallaikítás és a díszítés hagyományos eljárásaira gondol.1 Inkább az emberi igényekre: a régiekre, mélyek esztétikai értékű megnyilvánulásokra • kényszerítették azokat a mestereket, akik vállalták a szolgálatot. És a mai igényekre is, természetesen, hiszen a szőnyegek is, cserepek is kézműves műhelyekben készülnek, ráadásul „rentabilitásra” törekvő műhelyekben — létkérdés tehát a funkcionális meghatározottság. Ami azonban nem azt jelenti, hogy a „használati tárgyak” készítője feláldozná az önkifejezés vágyát a használhatóság oltárán! Ahogy a népművészeti hagyományt mindig is a nemzedékek során kialakult, a páról-fiúra öröklött jelek és ábrák egyéni tartalmaikkal telítése éltette, manapság is meg kell találnia a művésznek a hagyomány és újítás teremtő egyensúlyát. Vagyis a hagyományként emlegetett technikát, forimaaiakítást és díszítést nemcsak a modern lakáskultúrával — mint igény- rendszerrel — kell egyeztetnie a művésznek, hanem a maga érzéseivel, kifejezendő hangulataival és meggyőződéseivel is szinkronba kell hoznia. Ezekhez a tartalmaikhoz kell megtalálnia a formát. Kordováner János, aki Fe- renczy Noémi növendékeként tanulta meg a textil kompozicionális és funkcionális törvényszerűségeit. amikor háziipari és népművészeti sző-, vétkezőtek tervezője lett, a szőnyegszövés kézműves technikájából és a torontáli típusú gyapjúszőnyegék motívumaiból indult ki. Nem készen kapott elemekből építkezett1: a formaalakítás, a komponálás elveit igyekezett megérteni és átllényegíteni. Rájött például arra, hogy a szövés mechanizmusai miatt a kompozíció a szimmetria és a ritmus szabályaihoz igazodik, ebből a kényszerűségből — s z.övés technikai evidenciából — azonban erényt teremtett. Nem a hagyományos kompozíciót változtatta meg, nem erőltette a bonyolultabb ritmusképleteket, a meghökkentő aszimmetriát, hanem jelképi értékű jelieket alkotott, s ezeket komponálta a hagyomány (és a szöVés- teebniikai kényszerűség) alapján. A stilizált emberalakok, állatok és növények abban az értelemben „jelek”, mint a képzőművészéti alkotások „ábrái”: a kifejezés, az emberi tartalmak hordozói. Kordováner karakteres állatfigurái, ünnepien szertartásos lányalaikjai, a szőnyegek felületén méntamias szabályossággal, mégis játékosan szét- hintett virágai a derű és a játékosság félreérthetetlen ..jelei” — vallomás értékűek. S ha a kiállítás látogatójának olyan vágyai támadnak, hogy a maga környezetébe szeretné beépíteni ezeket a „vallomásokat”, nyilván azért támadhatnak, mart mindannyiunk természetes igénye a derű, a játék — ha másképp nem lehet, legalább a mikrovilágban. F. Szabó Mihály, aki Kántor Sándor karcagi fazekas műhelyében, de édesapja tanítványaként sajátította el a fazekasmesterséget, látszólag „ornamentikát” tanult az elődöktől. Nemcsak mestereitől, hanem az elmúlt századok névtelenjeitől is, hiszen egyéni leleménye éppen az, hogy a régészeti ásatások során töredékesen előkerült késő-középkori, hódoltság kori cserepek motívumait tanuilináF. Szabó (Mihály kancsója is töredékekből rekonstruál. Jóllehet a szó eredeti formájában visszaállít jelentésű, amit vállalt, korántsem mechanikus eljárás, F. Szabó ugyanis nem „motívumokat” keres a eseréptöredókeken. hanem az alkotó ember keze nyomát, s ezekben a „kézjegyekben” a magáéval azonos (vagy azonosítható) emberi tartalmakat. Ha a madaras tálak mindig más páváit, gázló madarait, kakasait rajzolja az írókával, nem „utánozza” hajdan volt mesterét, hanem azért ujjong, mert társra talált a madarak sze- retetében. Öntörvényű . művész Kordováner János, s a nálánál sokkalta fiatalabb F. Szabó Mihály is rátalált már erre az útra. Jóllehet kiállításuk első látásra a birtoklás profán vágyait indukálja — ami egyébként az iparművészeti tárgyalkótás szükségszerű „próbája” —, ezt az öntörvé- nyűséget is észre kell vennünk. M'ert a népművészeti hagyományra hivatkozván nem „népművészetet” teremtenek. SZILAGYI MIKLÓS Fotó: GAÁL ATTILA MŰVÉSZET Krum kán palotája A bolgár állam első fővárosában, PüsZkában befejezték az előkészítő munkálatokat a mai Bulgária területén fellelhető legősibb monumentális épület, Krum kán palotájának helyreállításához. A tudósok véleménye szerint a palota építését a IX. század elején, Krum kán uralkodásának idején kezdték el. Alapterülete elérte a 4000 négyzetmétert, és hajdan a város központjában volt. Az épületet 911 körül égették fel. I: Nílbiforus bizánci császár hadjárata idején. Később a régi építmény fölött egy új palotát emeltek, amelyet a régészek „tróntarem”- nek kereszteltek el. A régészeti ásatások során számos, a Vilii—IX. századból származó használati tárgy került elő. Napvilágra került az a titkos járat is, amely a palotát a lakóépületekkel kötötte össze. Az épségben maradt alapozás és falmaradványok alapján úgy rekonstruálják a palotát, hogy a majdan idelátogató turisták világos képet nyerhessenek az épület és a „trónterem” beosztásáról, hajdani pompájáról. A tervek szerint a rekonstrukciót 1981-re, az első bolgár állam alapításának 1'300. évfordulójára fejeZik be. Középkori kőkeresztek A Német Demokratikus Köztársaságban műemlékvédelem alá helyezték az ország területén sok helyütt fellelhető, a középkorból származó kőkereszteket. Ezek javarésze a Drezda környéki Szász- Svájc útjai mentén és Türin- giában található. A XIII—XVI. században emelt keresztek egykor dűlő- határokat jeleztek, vagy elkövetett bűnök emlékét, esetleg valami szerencsétlenség színhelyét jelölték. A középkori erkölcs és jog néma tanúi ezek a kőkeresztek, úgyhogy nemcsak régészeti, de jogi emlékeknek is tekinthetők. Számúik 1200-ra tehető. Legelésző állatok. Kordováner János textilje Megyénk legújabb képzőművészeti beruházásának ünnepélyes átadása ma délután 4-kor lesz. Ünnepi köszöntőt mond dr. Szabópál Antal, a Tolna megyei Tanács elnöke. művész seccója a gyönki általános iskolában
