Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-28 / 228. szám

1980. szeptember 28. NÉPÚJSÁG 9 KGST Autóval: honnan, merre? I. Áttörés a szocialista országokban A csillogó, száguldó autó változatlan sztár. Nyugaton, keleten egyaránt. Vannak, akik egyenesen fetisizálják. Messzemenő következteté­seket vonnak le gyártásából, elterjedettségéből. Mások fitymálják, ma is luxusnak tartják. Akár így, akár úgy — a motorizáció vitathatat­lan. A hetvenes évek az autó nagy áttörését hozta az európai szocialista országok­ban. Mit láthatunk a sze­mélyautóról a KGST hori­zontján? EZREKBŐL MILLIÓKIG A kezdet kezdete nagyon szerény volt. Annak idején, amikor a Szovjetunió az egyedüli szocialista ország­ként létezett, személyautó gyártására alig jutott ereje. 1928-ban 100 (száz) darab személyautó készült a Szov­jetunióban. Igaz, 1937-ben már 18,2 ezer, de a háború közeledtével. kisebb gondja is nagyobb volt a támadástól fenyegetett országnak, így a termelést 1940-ben 5,5 ezerre fogták vissza. S még egy adat, már a KGST-korszak- ból: 1950-ben a szovjet sze­mélyautó-termelés 64,6 ezer darab, összehasonlításul csak annyit, hogy Csehszlovákia 1948-ban 18 ezer, 1950-ben 24,4 ezer személyautót gyár­tott. A teherautó-gyártás a KGST-országokban 1971-ig megelőzte a személyautó­gyártást. 1978-ban azonban személyautó-gyártásunk már kétharmadát tette ki az egész járműgyártásnak, ha a darabszámot nézzük. Most, két éve, 2,1 millió személy­autó készült hat KGST-or- szágban, s ez csaknem há­romszorosa az 1970. évinek. Különösen sokat fejlődött a lengyel autóipar. 1970-ben a KGST személyautó-gyártás kilenc százalékát adta, 1978- ban 16 százalékát. mennyi kocsi fut? Ám lássuk országaink sze­mélyautó-sorrendjét, ami a termelést illeti. 1970-ben a sorrend ez volt: 1. Szovjet­unió (344 ezer), 2. Csehszlo­vákia (143 ezer), 3. NDK (127 ezer), 4., Lengyelország (64 ezer). 5. Románia (24 ezer), 6. Bulgária (8 ezer da­rab) személyautóval. Most, két éve. a sorrend kissé vál­tozott: 1. Szovjetunió (1 mil­lió 312 ezer). 2. Lengyelor­szág 326 ezer), 3. Csehszlo­vákia (176 ezer), 4. NDK (171 ezer). 5. Románia (72 ezer), 6. Bulgária (15 ezer). Ha a személyautók fel- használását nézzük, akkor is­mét más a sorrend. A leg­több kocsit természetesen a Szovjetunió exportálja: 1978- ban 387 ezer darabot. Utána az NDK következik (92 ezer), Csehszlovákia (87 ezer), Len­gyelország (57 ezer), s Rorhá- nia (22 ezer darab) kivitelé­vel. Belföldi felhasználásra a legtöbb kocsit szintén a Szovjetunió produkálja (925 ezer darabot), majd Lengyel- ország (269 ezer), Cséhszlo- v'ákia (89 ezer), az NDK (79 ezer), és Románia (50 ezer darab). Ezzel világosan ösz- szefügg a KGST-országokban a személyautók elterjedett- ségének fordított aránya. Két évvel ezelőtt ezer főre a leg­több személyautó az NDK- ban (143), Csehszlovákiában (129) és Magyarországon (78) volt, a legkevesebb Romá­niában (19). E tekintetben érdekes a KGST-átlagot is megnéznünk: ezer főre 35 személyautó jutott 1978-ban. MIBE KERÜL AZ AUTÓ? Kiderül az eddigiekből, hogy egy-egy ország motori­zációja nem csak a gyártás mennyiségétől függ. További tényező: mibe kerül egy autó? E téren nem rendelke­zünk teljes képpel, de né­hány összehasonlító adat va­lamelyest megvilágítja a helyzetet. A havi átlagkere­sethez viszonyítva a Zsiguli 2101-es típus a legolcsóbb az NDK-ban, majd Magyaror­szágon, valamivel drágább Csehszlovákiában, s jelentő­sen drágább a Szovjetunió­ban, vagyis a legnagyobb KGST-ország az autógyártás „életnívó-emelő funkcióját” elsősorban barátaira irá­nyítja. De nézzük meg az autó­export más számait is, nem érdektelenek. A fejlett iparú, tőkés országokban mind több Lada, Polski Fiat és Skoda fut. A Szovjetunió 1970-ben 8,6 ezer darab sze­mélyautót adott el Nyugaton, főleg Angliában, Belgiumban és az NSZK-ban, két éve már 94,4 ezret. Lengyelor­szág kivitele erre a piacra 1970-ben 2,3 ezer, két éve 25 ezer volt. Csehszlovákia e két esztendőben 18,2 ezer, illetve 30 ezer darab Skodát adott el ugyanott. A lengyel autókat főleg az NSZK-ban, Franciaországban és Finnor­szágban veszik. A Skodáknál nincs ilyen kiugró piac — csaknem minden tőkés or­szágban egyenletesen vásá­rolják. (Folytatjuk.) FIRON ANDRÁS Bulgária Trák kupolasír A Bolgár Tudományos Akadémia Trákológiai Inté­zete vezetőjének, dr. Alexan­der Föl professzornak az irányításával indított régé­szeti kutatóút résztvevői nemrégiben a maga nemében egyedülálló leletre bukkan­tak. A délkelet-bulgáriai Malko Tarnovo várostól három ki­lométernyire észak-nyugati irányban sajátságos trák ku­polasírt fedeztek fel, ame­lyet a Sztrandzsa-hegység- ben található fehérmárvány tömbökből építettek. A szé­pen megmunkált márvány­tömböket ólom- és vaskap­csokkal kötötték össze. A sírkamra belsejének alakja méhkasra emlékeztet. A ku­polát megkoronázó trapéz­alakú márványlapok elren­dezése, felrakása különlege­sen szép. Ipari érdekességek A burgaszi Kőolaj- és Földgázkutató Intézet mun­katársainak sikerült új, ala­csony nyomású polietilént kifejleszteniök. Ez igen sta- bij és ötszörte jobb fagy- és hőálló termék, mint az ed­digiek. Zöldség- és gyümölcs­szállításra szolgáló rekesze­ket készítenek majd belőle és tejtermékek csomagoló­anyagaként kívánják haszno­sítani. * A szófiai OSSZAM Fejlesz­tési Iroda szakemberei auto­mata „etető” berendezést konstruáltak szerszámgépek­hez. Főleg olyan aggregátok­nál alkalmazzák, amelyek villamos motorok csapágy­pajzsait munkálják meg. A cserepoveci kohászati üzem egyik idomhengerlő mű­helyének részlege „Északi Magnyitka” A cserepoveci acélmű Különleges hangszermúzeum A világ egyik leggazdagabb hegedűgyűjteményével ren­delkezik az NDK-beli mark- neukircheni hangszermú­zeum. A múzeum tárlóiban 1600 különféle és különleges európai, afrikai, amerikai, távol- és közel-keleti hang­szert őriznek. Van közöttük miniatűr, mindössze öt centi­méter hosszú hegedű és 360 regiszterrel felszerelt, 1,80 méter magas óriás harmo­nika. A múzeumot a Vogtlandon létesítették, azon a vidéken, amely évszázadok óta neve­zetes hangszerépítő mesterei­ről. A régi hangszerek egy részét már száz évvel ezelőtt elkezdték gyűjteni a vogt- landiak, maga a múzeum vi­szont csak 1945-ben létesült és kapott otthont a műemlék Paulus-váracskában. A gyűjtemény évente 50 új szerzeménnyel gyarapodik. Vannak itt vonós és penge­tés hangszerek, rézfúvós, billentyűs és nyelves zene­szerszámok, valamint modern elektronikus gyártmányok. A legrégibb darabok közé tartozik az 1609-ből szárma­zó lant és az 1640-ben készí­tett gamba. Az egyik legér­dekesebb tárgy egy nyolc­vanéves New York-i auto­mata zongora, amelynek mű­ködését egy — lyukasztással programozott — papírtekercs vezényli. A távoli tájak hangszerei sem hiányoznak: többek között félszáz afrikai zeneszerszám, köztük tam­tam-dobok és kiringik. Koreai NDK Magasan képzett bányászkollektíva A Ryongyang Ércbánya Vállalat Kumszan-tárnájá- nak dolgozóit az egész ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaságban úgy emlegetik, mint a „hős szakasz”-t. Ök ugyanis az utóbbi 18 eszten­dőben minden alkalommal túlteljesítették éves tervüket, és elnyerték a Három For­radalom Vörös Zászlaját. A kumszaniak most újabb izgalmas hírrel lepték meg az ország lakosságát: az itt dolgozó 123 bányász elvégez­te a Kumdoki Bányaműsza­ki Technikumot, mégpedig úgy, hogy emellett napi ter­melési feladataikat is ellát­ták. A levelező-oktatás elő­nyeinek felhasználásában jó példával jártak elől az üzem pártbizottságának a munka­társai, akik a bányász-aktí­vák számára rendszeresített levelező képzésen vettek részt, ami a politikai isme­retek mellett a gazdasági is­meretek jelentős bővítését is jelentette. A 123 új technikus, mint a tanulás éveiben, most is összetart, közösen vitatják meg a napi feladatokat és tettekkel bizonyítják, nem hiába tanultak! Gondot oko­zott például a bányában már egy ideje, hogy a csillék, szállítószalagok elöregednek. A technikusok olyan új he­gesztő-ragasztó eljárást dol­goztak ki, amellyel a szállí­tó-berendezéseket szinte újjá lehet varázsolni: átlagos élet­tartamuk így megháromszo­rozható, és a javítást is a helyszínen végzik. A műsza­ki értelmiség új tagjai más feladatok megoldásával is sorra bizonyítják rátermett­ségüket. Fa- és fafeldolgozó ipar A Jugoszláv Gazdasági Ka­mara becslése szerint a fa­ipar éves exportrátája mint­egy 4 százalékkal, a bútoro­ké pedig 5—6 százalékkal emelkedik 1985-re. Az iparág kivitelénél egyaránt számba veszik mind a fejlődő orszá­gokat, mind pedig a keléti és nyugati fejlett országokat. Bár a faipar az utóbbi években folyamatos fejlődés­ről adhat számot, a szakem­berek mégis úgy vélik, hogy sem ez a növekedés, sem pe­dig az export jelenlegi struk­túrája nem feleil meg a l ehe­tőségeknek. Jugoszláviának mintegy 8 millió hektár erdőterülete van, vegyesen fenyő és lomb- hullató fákból és évente nö­velik ezt az állományt. Az idén például 40 ezer hektárt telepítenék be erdővel. Az elmúlt évtlizédebben 380 bútorgyár látott munkához és több, e gyárak erejét növelő egyesülést alapítottak meg. Ezek az egyesülések egyezte­tik a termelést, ellátják a fej­lesztés és a piackutatás fel­adatait, ami az iparág jelen­tős termelésnövekedését teszi lehetővé. Az egyesülések kö­zött a nagyobbak a szaraje­vói Sipad, a belgrádi KriVaja- Zavidovici és Jugodrvo, a ljubjanai Slovenijales és Les- nina, a szkopjei Treska. Az iparág az elmúlt esz­tendőben több mint nyolc és fél milliard termelési értéket hozott létre. Partnerei között a legjelentősebbek a Szovjet­unió. Olaszország, az NSZK és az Amerikai Egyesült Ál­lamok. Újabban igen jelentős partner Egyiptom is. A választék bővítésére Ju­goszlávia többféle nyersanya­got és félkészterméket hoz be, így trópusi fát, furnírle- m ez eket, különféle díszítő- és ragasztóanyagokat, zárakat. Az export-import lehetősé­geket jól segítik a vegyes tár­saságok, amelyeknek számát — főleg a fejlődő országok­ban — a következő években tovább gyarapítják. „Északi Magnyitka” — ez­zel a névvel tisztelik meg a szovjet emberek a cserepo­veci kohászati üzemet, ugyanis ezáltal a világ egyik legnagyobb vállalatához, az Uraiban levő Maginyiitogorsz- ki Kohászati Kombináthoz hasonlítják. Idősebb testvéré­hez hasonlóan a vologdai te­rületen levő cserepoveci üzem is sajátos akadémia, amelynek tapasztalatai sok­ban meghatározták és meg­határozzák a vaskohászat fejlődését az országban. Az „Északi Magnyitka” vi­szonylag fiatal: üzemcsarno­kainak építését 1948-ban kezdték meg. Az építkezés gyorsított ütemben folyt. Az első nyerisvasat már 1955- ben lecsapolták. Nem sóikkal később megkezdte a terme­lést a hatalmas kokszölómű, kiöntötték az élső martin- acélt, megjelentek az első acélbugák. Az építők és sze­relők sok olyan új műszaki megoldást alkalmaztak, ame­lyek meggyorsították a mun­kát. csökkentették az anyag­felhasználást. A gyár tovább épül, évről évre egyre több terméket szállít a népgazdaságnak. A múlt év végén olvasztották a 100 milliomodik tonna acélt. Míg az első 50 millió tonna kibocsátásához 13 esztendőre volt szükség, addig a második félszáz millió tonnát öt esz­tendővel hamarább érték el. Ez a siker nemcsak az új ka­pacitások üzembe helyezésé­nek eredménye, hanem közre­játszik benne a legkorszerűbb technológia alkalmazása, a működő aggregátok széles kö­rű rekonstrukciója. A legközelebbi időben a cserepoveci kohászati üzem­ben megkezdi működését az új oxigénkonverter üzem, az ország egyik legnagyobb acélolvasztó komplexuma. A •következő 11. ötéves tervidő­szakban nyersvasat fog adni a termelékenységét tekintve tomatizálják, a nyersvas ki­egyedülálló új nagyolvasztó, bocsátása folyamatossá válik. Irányítását maximálisan au- (APN — KS) A pantomim mestere A magas állami kitünteté­sek odaítélése az egyik mód­ja a tisztelet kifejezésének, amellyel a csehszlovák tár­sadalom adózik művészeinek. Az elismerések közül is a „Nemzeti Művész” cím. Ezt általában olyan művészek kapják, akik jelentős mérték­ben gazdagították a csehszlo­vák kultúrát. Ilyen Ladislav Fialka, a csehszlovák panto­mimművészet kiemelkedő alakja, aki a magas kitünte­tést az idén vehette át. A Na zábradli Színházat — ahol Ladislav Fialkla panto­mim-együttese fellép — gyak­ran keresik fel Prága látoga­tói. Bizony, igen kevesen tudják, hogy a cseh panto- mimnaík csupán húszéves ha­gyománya van. E művészeti ág meghonosításában, felvi­rágoztatásában jelentős sze­repe volt Fialkának. iA 48 éves művész a francia Marcel Mairceaut tekinti pél­daképének. Nagyra tartja a francia pantomimiskolát, csakúgy, mint Charlie Chap­lin és Buster Keaton tevé­kenységét. Sokszínű művészi munkájához természetesen merített a cseh népi színház hagyományaiból is. OLaidislav Fialka 1959-ben egyike volt a Na zábradli Színház megalapítóinak. Az együttes első műsorát már több mint háromszázszor ját­szották. Erőfeszítései eredmé­nyeként a cseh pantomim las- sanrlassan „világmárka” lett. Pantomimegyüttese sok or­szágban fellépett már, s be­mutatkozásának mindenütt nagy visszhangja és jó kriti­kája volt. Folyamatban van a soron következő olvasztás. Az idén több ezer tonna fémet olvasztottak terven felül. Ladislav Fialka

Next

/
Thumbnails
Contents