Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-28 / 228. szám
1980. szeptember 28. NtPÜJSÄG 5 Csörög a telefon Bizony gyakran csörög, kiváltképp a munkahelyeken, s ritkábban otthon. Különösen azóta, mióta megyénk is bekapcsolódott a korszerű, crossbar-rendszerbe. Szekszárdon és több településen egyszerűbbé vált a telefonálás... Fölemeljük a hallgatót, rendszerint jön is a kívánt búgó hang, s máris tárcsázhatunk, beszélhetünk, beszélünk is, hisz beszédes nép a magyar. • Csakhogy, gyakran eszünkbe se jut rövidebbre fogni mondandónkat — főként a hivatalban —, s fittyet hányunk a szigorú tényekre, hogy csevegésünk közben a gép „veri" a forintokat, a számla pedig egyre nő. önfeledten hívjuk az öcsit, a bácsit, a sógort, érdeklődünk az ottani időjárás felől (noha reggel a rádióban is meghallgathattuk), tudakoljuk, hoz-e csirkét vasárnap a nagyi, megbeszéljük, mit nem kaptunk az ABC-ben, vagy megjött-e a szomszéd új Ladája. A crossbar sok örömet, de legalább annyi bosszúságot hozott életünkbe, öröm, hogy pillanatok alatt kapunk kapcsolást, s egy-egy aprócska ügy megbeszélése végett nem kell elzarándokolni a város egyik végéből a másikba... Ezzel szemben a munkahelyek telefonköltsége aránytalanul, sőt indokolatlanul rúg a csillagos égig. Több helyen panaszolják, hogy a számla az utóbbi félévben megkét-három- (sőtl)szorozódott. Hiába vezették be a becsületkasszát; hiába a kis füzet a készülék mellett, amibe állítólag az írandó, ki hova és milyen ügyben telefonozott, s amennyiben a beszélgetés magántermészetű, hány forintot kell befizetnie az „ügyfélnek”. Szóval baj van a telefonokkal, a telefonálókkal, sőt gyakran — tisztelet a kivételnek — a telefonok hivatalos kezelőivel, más szóval az intézmények telefonközpontosaival is. Mert a forintot nem sajnálva húzzák az időt, mert nem tartják be a telefonálás íratlan szabályait. Amikor csörög a telefon, unottan beleszólnak, hogy „halló", hozzá nem tennék munkahelyük megnevezését. Erre a vonal túlsó vége elbizonytalanodva kérdi, hogy „ezzel és ezzel a hivatallal beszélek?”, mire csattanva haitik a válasz, hogy „nem is a sóhivatallal”. Ez a rövid, néha sokkal cifrább eszmecsere máris egy vagy két forintot tesz ki. S ha napjában munkahelyenként tíz ilyen adódik, az annyi mint tíz vagy húsz, ami havonta három-, illetve hatszáz forint, évente pedig... no, nem folytatom. Legfeljebb szomorúan hozzászámolom(juk) a viccmesélés, a receptcsere, vagy tudomisén minek a díjait. VHM. iA képzőművészeti világhét második napján nem ildomos aa ünneprontó szerepben tetszelegni... Remélem, hogy írásom nem csökkenti az eseménysorozat jelentőségét és látványosságát. Tűnődöm azokról, aklilk ellenkező előjellel közelednék a műalkotásokhoz. Magyarul: akik nem nyitott szemmel és értelemmel fordulnak a műalkotások felé, hanem kalapáccsal, de legalábbis a nyers, fizikái erővel. Ugye nagyon frissek még azok a hírek, melyek tudatták velünk, hagy a dombóvári új művelődési központi élőtiti téren „ismeretlen tettesek” megcsonkították Samu Géza szobrászművész íaangyalát. Máshol, lelkiismeretlen és felelőtlen kőművesmunka tette tönkre egyik, míg vandál kezek a másik műalkotást. (Aki netán azzál áltatná magát, hagy megyénkben — az előzőekben említett — dombóvári példa, csak ..fehér holló”, 'azt sajnos el kell keserítenem. A szekszárdi Gemenc Szálló sairkán lévő bronzszarvas jobb szarvát, most, a napokban nyerte vissza. Ezt ugyancsak megtisztelték az ismeretlenek. A szekszárdi Babits Mihály Mégyei Művelődési Központ képzőművészeti stúdiójának szoborparkjában — gondolom — ezért látható kevés és változatlan kiállítást anyag, mert a szervezők már megúnták az örökös szoborMálílt- glatiásokat. Az „újkori barbárok” nem látványosain, szerencsére inem is gyakran — közelednek a műalkotásokhoz. De közelednek — néha még bátran Is —, hiszen sejtelmes és érthetetlen módon nem nagyon vannak tetteiknek tanúi. ■Ha nines tanú — tudjuk, hogy általában más. ügyekben (sincs gyakran, hát éppen ilyen ügyekben miiért lenne több?! —, nincs kit felelősségre vonni. Ha pedig nem lehet megtalálni az ismeretlenekét, akkor a rongálás csak puszta tény marad. Megoldás nélkül. Egy-egy ilyen szo- bordörvtögetés pénzt és bánatot emészt. Az előbbit a biztosító —■ ha egyáltalán biztosított az anyagi —, a másodikat a kiállító művész és a művészetbarátok részéről. Azok az emberek, akik arra vetemednek, hogy műalkotásra emeljenek kezet, érzelmi barbárok — betegek. Reménykedem abban, hogy a jövőbeli’ szofoorrongóiá- sóknak nemcsak néma tanúi lesznek. S a megszólalt tanúk majd segítséget nyújtanak abban, hogy ezek az „újkori barbár betegek” nyerjenek is beutalót abba a szanatóriumiba, ahol minden közösségellenes fenesóget gyógyítanak: a b'üntétlésvégrehajtásd intézetekbe. Ha nem most. akkor az 1980-as képzőművészeti világhetet követően, bármikor. , * SZŰCS LÁSZLÓ JÄNOS A MÉM íRSZ helikoptere napraforgó-lomtalanítást végez a Högyészi ÁG-ban Napraforgó-betakarítás @ ár hetes szusszanásnyi idő maradt az aratás után. A kombájnok vezetői, a traktorosok, a szárítóüzemek dolgozód megpihenhettek. A gépműhelyek mesterei újabb 'rohamra indultak az elhasználódott csapágyak, ékszíjak, motorok ellen. Kezdődik az őszi betakarítás, a talajelőkészítés az újabb vetéshez... A megyében bárhol állunk meg a földek szóién, a szövetkezeti majorok környékén, Vagy a háztájiban, & kisgazdaságokban — javában folyik a betakarítás vagy a betakarítási előkészület. A szekszárdi pincék környékén a hordákat mosók munkájától hángos a vidék. Pincehelyien a Vörösmarty Termelőszövetkezetben három, nagy teljesítményű silókoímbájn dolgozik. Több mint 150 hektár silókukoricát vágnak le e napokban, a szállítójárművek 40 vagonnal visznek be a majorba. A Paksi Állami Gazdaságban már a másodvetést takarítják be. A 90 hektáros zöldbabból 30 hektár a borsó után került földbe. A másik táblán javában folyik a panadicsomszüret. Augusztus elején még kézzel szedték, a gép szeptember 15-én kezdetti, a háromhetes kiesés sok káírt is okoz, de megelégedéssel nyugtázhatják Pakson, a Konzervgyárban, hagy a 120 hektáros tábláról a tavalyinál több termés érkezik a feldolgozó gépekhez. Mehetünk bárhova; Tamásába, Bonyhádira, Gerjenbe, Tolnára, Dunaföldvárra. Németkérre — mindenhol megkezdődött az őszi betakarítás, sok helyütt befejezték már a tallajelőkészítést, az őszí Vetéshez. Ma már nem létezik kampánymunka a mezőgazdaságban, esetleg pár napos pihenő, s utána kezdődik az újabb „csata”, a következő nagy munka... Fotó: .GOTTVÁLD KAROLY éHIPKP Bk 8” ÄH PEf PW iUU; - . . y. ............................................• _ S zedik a másodvetésű babot Paradicsomkombájn a paksi határban Silózás Pincehelyen Előkészítik a talajt vetéshez Sok feladata van a szállítóknak az idén
