Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-02 / 205. szám
1980. szeptember 2. Képújság 3 Tudósítóink írják p | . f§ • | . •• ' g§ A nagycsaládosok segítéséről Minden tanévkezdés előtt felmérik a tolnai selyemgyárban, hogy kik azok a nagycsaládosok, akiknek jól jönne egy kis tanszervásárlási segély. A szakszervezeti bizalmiak ez évben is felmérték az egyedülálló nők és a nagycsaládosok helyzetét, majd a gyári üszb elé került a téma, az igények és lehetőségek egybehangolására. Az üzemi szakszervezeti bizottság július 21-én tárgyalta napirendként az iskolai segélyezést. A gyermekek száma, a szociális helyzet, a jövedelmek nagysága alapján differenciált összegeket állapított meg. A szükségesnek ítélt összeg meghaladta a vállalat által biztosított keretet, s ezért úgy döntöttek, hogy a gyári segélyezési keretből további 1850 forintot tesznek hozzá, s így 20 600 forint lett a felosztható ösz- szeg. Július 29-én összehívták az érintett szülőket, s ismertették velük az iskolai segélyezés lehetőségeit, módját. Arra is felhívták a figyelmet, hogy most van a kedvezményes tanszervásár időszaka, éljenek az állam által biztosított kedvezményekkel is. Ezt követően osztották ki a segélyösszegeket, összesen 28 család részesült 20 600 forint készpénzsegélyben, melyet tanszerek, táskák, köpenyek, s az iskolában szükséges egyéb eszközök vásárlására fordíthattak. SCHÄFFLER ÄDÄM A Láng Gépgyár dombóvári gyáregységében a dolgozók szociális helyzete alapjában véve jó, de vannak nagy- családosok, gyermekeiket egyedül nevelő szülők, akik számíthatnak a kollektíva gondoskodására is. A szak- szervezet különös figyelemmel kíséri ilyenkor, a tanév kezdetekor azoknak a családoknak a helyzetét, ahol a szokásosnál nagyobb gondot jelent a gyerekek felkészítése az iskolai évre. Nagycsaládosnak a 3, vagy annál több, kiskorú gyerek szülei számítanak, de nálunk nem vesszük ilyen mereven a számokat. Ha indokolt, a kétgyerekes szülő, vagy az egy- gyerekes, egyedülálló dolgozó is támogatásban részesül. A nyár folyamán eddig részben a dolgozók kérésére, de több esetben a bizalmi kezdeményezésére 13 dolgozónk kapott 400—600 forint szociális segélyt a gyerekek beiskolázására. Három segélykérelem a napokban kerül elbírálásra. A tanszervásárlás a Láng Gépgyárnál nem vált gyakorlattá, mert nehéz volt egyeztetni az igényeket a lehetőséggel. Ügy praktikusabb, ha a szülő a pénzt kapja meg, és azt vesz, természetesen a gyerekekkel együtt, amire szükség van, ami az igényeknek és ízlésüknek legjobban megfelel. OSZLÄNCZI JANOS A téma kapcsán első utam a ZIM bonyhádi gyáregységébe vezetett, ahol Palkó Antal, az szb közgazdasági felelőse válaszolt kérdéseimre. — Gyáregységünknél, a nagycsaládosok és a gyermeküket egyedül nevelő szülők támogatása kiemelt feladat. Míg az 1979-es évben 81 fő részére 38 100 forint segélyt folyósítottunk (ez átlagosan 470 forint), addig ez az idei évben már (augusztust is beleértve) 71 fő. A kifizetett összeg 37 050 forint. Természetesen a segélykifizetések ösz- szege az év végéig még tovább növekszik. A tanévkezdés anyagi terheinek csökkentésére 36 nagycsaládos és gyermekét egyedül nevelő dolgozónk részesült támogatásban, 19 550 forint összegben. A segélykérések elbírálása minden esetben nagy körültekintéssel történik, a segélyösszegek megállapítása differenciált. — Nálunk nincs kifejezetten iskolakezdési segély — kezdi válaszát Savanya István, a Bonyhádi Cipőgyár szb-elnöke —, viszont a nagycsaládosok és a gyermeküket egyedül nevelők segítésére mi is nagy gondot fordítunk. Hatvanöt nagycsaládos és 54 gyermekét egyedül nevelő dolgozónk van. Számukra évente 37 ezer forintöt utalunk ki. A segélyezés évente egy alkalommal, karácsony előtt történik, a segélyezési albizottság javaslatainak figyelembevételével. A nagycsaládosok üdültetésével, s gyermekeik üdültetésének segítésével is támogatjuk dolgozóinkat. Nem segély, de átmeneti megoldást jelenthet az érintettek számára a vállalati OMB. Summázva a hallottakat, elmondhatjuk, hogy a nagy- családosok és a gyermeküket egyedül nevelő dolgozók ügye jó kezekben van Bonyhád mindkét nagyüzemében. BAYER BÉLA Cikón a községi tanács elnökétől, Forray Gergelytől, Mőcsényben a községi közös tanács elnökétől, Krutki Páltól az iránt érdeklődtem, hogy a két tanács területén hogyan alakul a nagycsaládosok helyzete, és a tanács milyen segítséget nyújt a leginkább rászorulóknak. Cikón aránylag könnyebb a helyzet, mert a nagycsaládosok lakáshelyzete, életkörülményei pár családtól eltekintve, megfelelőnek mondhatók. Mőcsényben és társközségeiben viszont kedvezőtlenebb. A tanácsok a leginkább rászoruló családokat szociális, rendkívüli, illetve gyámügyi segéllyel, és más módon is segítik. A mőcsényi tanács 1979-ben 8 család részére 34 ezer forint, 1980-ban pedig 4 család részére 5200 forint rendkívüli segélyt utalt, ki, főként gyermekruházatra, tanszerre, illetve élelmezésre. Bonyhád város Tanácsa öt család számára 37 ezer forint gyámügyi nevelési segélyt folyósított a mőcsényi közigazgatási területre. A szociális támogatáshoz tartozik részben az a 250 ezer forint rendszeres szociális segély is, amelyet az idős, keresőképtelenek megsegítésére utal ki évente a tanács. Mőcsényben a közelmúltban adták át műszakilag azt a 800 ezer forintos célcsoportos beruházásból és a tanács saját alapjából épített komfortos két lakóházat, amelyet nagycsaládosok között sorsoltak ki. OTP-kölcsönnel lakás- vásárláshoz, kedvezményes házhelyjuttatáshoz is segítséget nyújtanak a tanácsok. A nagycsaládos szülők gyermekei az elsők között élvezhetik az óvoda, iskola, napközi által biztosított kedvezményeket. A tanácsok a' jövőben is fokozott figyelemmel kísérik illetőségi területükön a nagycsaládosok helyzetét, életkörülményeik alakulását és a leginkább rászorulók továbbra is számíthatnak a támogatásukra. LOVÄK andrAs OMÉK ’80 Érdekességek a kiállításról Kenyeret és cirkuszt kértek az eltunyult rómaiak annak idején — amennyiben hinni lehet a fámának. Nem hinném, hogy mi eltunyult nép vagyunk, kiváltképp nem rómaiak, de azért némi cirkuszt, vagy árnyaltabban fogalmazva, látványosságot, néznivalót azért mi is el tudunk viselni alkalomadtán. Egy kiállítás erre is alkalom. Mi van az idei mezőgazdasági kiállításon, ami még a néznivalón felül élményt nyújt? Hogy hazai hangokkal kezdjük, itt vannak a tenge- liciek és a gyerekek kipróbálhatják lovaglási tudományukat a sárga és kellőképp alacsony fjord fajtájú lovakon. Apropó, lovak. Mindennap van lovasbemutató, van, amelyik komolyabb, mondhatni, vérre megy — az országos lovasbajnokság —, és van, amelyik csak látványosság, de annak nem akármilyen, mint a hortobágyi csikósok bemutatója. Van naponta állatbemutató, amikor is a lovaspályán felvezetik a tenyészállatokat. Aki műszaki érdeklődésű, az a gépbemutatót nézheti végig. Ezenkívül természetesen mindennapra jut bőségesen rendezvény a szakmai tanácskozásokon kívül is. Hogy csak néhányat soroljunk: a fakitermelési verseny győzteseinek bemutatója, szövetkezeti táncegyüttesek műsora, a második országos juh- nyíróverseny döntője. Birkapaprikás-főző verseny, halászléfőző verseny, állatárverések, és így tovább. Mint minden hasonló jellegű rendezvényen, itt is van néhány csodabogár, vagy afféle feltaláló, aki meghökkentő ötletekkel áll elő... itt van például Popráczy Imre Pestről. Amit hozott, az nem kevesebb és nem több, mint a rugós ásó. Ásó, mint a többi, csak egy kissé módosítva. A nyél tetején egy rollerkormányhoz hasonlatos fogantyú (ebbe két kézzel belekapaszkodik az ember), alul pedig a nyél tövénél egy ívben hajlított szár, amelyik hátra ível a talajra, ott kell rálépni, vagyis ezt a kitámasztó szerkesztyűt leszúrni. Aztán kézzel belenyomjuk az ásót a földbe és egy köny- nyed mozdulattal kifordít- juk-dobjuk a talajt. Ami alul volt, az fölülre kerül és megfordítva. Popráczy úr szerint ezzel a szerkentyűvel a lábat kíméljük, mivel a kezekre vár az ásáshoz szükséges energia hetven százalékának kifejtése. Mindezzel együtt az ásás könnyebb lesz, Popráczy úr szerint valóságos felüdülés. Én mindenesetre maradok annál, hogy hagyományos módszerrel és orcám verítékével, valamint kaszás napszámos értékű munkámmal műveljem azt a kertet, melyet művelni akarok. Aztán itt van megint csak például Forintos Ernő Győrből, amit hozott, az nem más, mint a hasított fólia. Hogy mi az a hasított fólia? Hogy mi az, uram? Nem más, mint forradalom a kiskertekben. Az utóbbi évek legnagyobb találmánya és amit akar. Természetesen. Ennek ellenére megnézhetjük közelebbről. Amit csinál, minimum érdekes, és Forintos úr, a nyugalmazott postás, jelenleg feltaláló és mindenes, bárkinek elmagyarázza töviről-hegyire, hogy mi újság a hasított fólia körül. Eszerint nem kell drága sátrakat építeni, elég a hulladék fólia is. Az elültetett palánta fölé egy méter széles, negyven centi magas és tetszőleges hosszúságú fakeret kerül. Erre a fólia, közepén kihasogatva, halszálkához hasonlatosan, húsz centi széles és kétcentinként megismétlődő vágásokkal. Öntözés például a fólián keresztül olyaténképp, hogy a nyílásokon egyenesen a palánta tövéhez jut a víz. Gyomirtás oldalról — addig ki kell szabadítani a leföldelt széleket. Forintos úr szerint a felmelegedéshez — mivel kicsi a légtér — sokkal kevesebb napfény kell, mint egy hagyományos fóliasátorban. Ha hideg van, kifeszül a fólia és a hasítékok befagynak, de ha minden kötél szakad, még egy réteg — nem hasított — fólia kerül a hasított fölé és passz. — Értve? — Tökélesen. — Namármost... Kezd nö- vögetni a palánta. Ekkor felülről egy karót dugok mellé, de elég egy léc is, ami hulladékanyag. A növényt átsegítem a résen, ki a szabad levegőre, és a fólia tovább marad. A tövénél állandóan meleg marad a talaj és a csapadékot is oda gyűjti. Kérem tisztelettel, meg lehet nézni, mekkora a paprikám, paradicsomom és minden. Mert én mindent, még a szőlőt is ezzel a szisztémával nevelem a kertemben, és állítom, hogy többet terem, mint a szabadföldi. Nem hiszi? Ki kell próbálni — mondja Forintos Ernő. Okosabbat mi sem tudunk mondani. — st — A differenciálás kérdései (I.) Teljesítményelv és bérkülönbségek Már több mint egy évtizede a gazdasági és politikai vezetés követelménye a jövedelemkülönbségeknek a teljesítménykülönbségekhez való igazítása, más szóval a jövedelemelosztásnak a teljesítményelvre alapozása. Ez azt jelenti, hogy azokat a teljesítményekeit kell jelentősebben honorálni bérben, prémiumiban, az előrejutás és egyéb anyagi és nem anyagi eszközök tekintetében egyaránt, amelyek nagyobb mértékben járulnak hozzá egy-egy vállalat funkcióinak teljesítéséhez. Ugyanakkor fokozottabban kell hátrányos helyzetbe hozni azokat, akiknek alacsony szintű (mennyiségű és minőségű) munkája veszélyezteti a munkaszervezetek feladatainak teljesítését. Különös jelentőségű ez a kérdés napjainkban, amikor is a gazdasági egyensúly megteremtése és megtartása — az ismert hazai és nemzetközi gazdasági feltételek mellett — szinte elképzelhetetlen anélkül, hogy az ezt megalapozó és a dinamikus fejlődés garanciáját jelentő munkateljesítmények elismerése ne súlyuknak és jelentőségüknek megfelelően történne meg. Amennyiben ugyanis a jövedelemkülönbségek a teljesítménykülönbségekhez igazodnak, a magasabb jövedelem egyúttal az érintett dolgozók magasabb teljesítőképességét, tevékenységük nagyobb értékét, a munkahely és a társadalom számára személyük nagyobb fontosságát is kifejezi. A munkateljesítményeknek a jövedelmekben való erőteljesebb érvényre juttatásával tudjuk csak elérni azt, hogy a dolgozók a hatékony gazdálkodásra irányuló magatartást tekintsék céljaik megvalósításának, azaz szükségleteik kielégítésének legfontosabb eszközéül. MUNKA SZERINTI ELOSZTÁS Ez a követelmény korántsem idegen a szocialista, társadalmi viszonyok lényegétől — még akkor sem, ha a szocializmus nem mondhat le egyenlőségi eszményének érvényesítéséről! —, sőt azokból logikusan következik. Akkor ugyanis, amikor a teljesítményelvet kívánjuk érvényesíteni a megtermelt javak elosztása területén, nincs másról szó, mint arról, hogy megkíséreljük a szocializmus elosztási elvét, a munka szerinti elosztást megvalósítani. Ez az elv azonban már önmagában is egyenlőtlenségeket tartalmaz, amennyiben a társadalom tagjai képességeik szerint és kifejtett munkájuk alapján is nagymértékben különböznek egymástól, s így szükségszerűen differenciálódnák a megtermelt javakban való részesedésüket illetően is. Mégis, oly sok törekvés ellenére még ma is távol vagyunk attól, hogy a teljesítmények jelentőségüknek megfelelően' érvényesüljenek a jövedelmek elosztásában: sőt, a szocialista társadalom építése során nem ritkán tapasztalhattuk, hogy — többek között — az egyenlőségre törekvés eszményét ideológiai eszközként felhasználva az elvtelen, s felelőtlenséget szülő egyenlősdi elosztási gyakorlat alakult ki. A jövedelmek differenciálásában az alapvető s általában még nem kellőképpen felismert társadalmi konfliktus sokszor abból származik, hogy a vállalati kollektívák — különösen a kiscsoportok, brigádok, részlegek — a bérkülönbségek csökkentését tartják ,igazságosnak”, szemben azokkal a társadalmi érdeket közvetítő „felsőbb” törekvésekkel, amelyek a gazdasági egyensúly biztosítása és a fejlődés dinamizmusa érdekében éppen a nagyobb mértékű differenciálást igyekeznek előtérbe helyezni. A szocialista társadalomban az egyenlőségre való törekvés természetes vágy, ugyanakkor a vállalati (s egyben az össztársadalmi érdek is) a nehezen megszerezhető képesség és készség, illetve a kiemelkedő teljesítmény fokozott anyagi megbecsülését követeli meg. Mégis mi annak az oka, hogy még napjainkban is, megannyi határozat és felhívás ellenére sok munkaszervezetben a béreket és prémiumokat az egyéni teljesítményeket nagymértékben figyelmen kívül hagyva oszt- ját szót? Aligha lehet feltételezni azt, hogy ez valamiféle szubjektív hibának, a társadalmi érdekből adódó célszerűség meg nem értésének a következménye. Nem nehéz bebizonyítani, hogy itt mélyebb okok, a bérügyi döntéseket egyértelműbben meghatározó tényezők játszanak közre, olyanok, amelyek nehezen magyarázhatók az egyenlőségre törekvés vágyával, s melyekkel szemben a vezetés is gyakran tehetetlennek bizonyul. Pontosabban, a munkahelyi közösségek differenciálással szembeni ellenállását — amely szubjektív emberi döntésekben testesül meg — objektív társadalmi viszonyokban és tényezőkben kell keresnünk. A KÖZPONTI SZABÁLYOZÁS BUKTATÓI A vállalatokon belüli egészséges bérkülönbségek kialakítását hátráltató tényezők közül elsőként a központi szabályozásban alkalmazott megoldásokból fakadó érdekeltségi kérdéseket említjük meg. Abban ugyanis, hogy napjainkban a teljesítmények a vállalatok jelentős részénél nem foglalják el azt a centrális helyet, amit eddigi fejtegetéseink alapján és a hatékony működés követelményeinek történő legjobb megfelelés érdekében be kellene tölteniük, jelentős szerepet játszanak a szabályozórendszerből következő okok. A szocializmus három és fél évtizedes történetében alkalmazott központi bérszabályozás nemhogy a differenciálásra ösztönzött volna, sokkal inkább erősítette az egyenlősdire való törekvéseket. A bérezés, a munka- és munkáskategorizálás 1956 előtti központosított szabályozása ugyanúgy, mint az ezt követő úgynevezett, átlagbérgazdálkodás megegyezett abban, hogy a munkáért járó bért az állam és nem a vállalat garantálta, s ez nem függött a vállalat eredményes gazdálkodásától. E megoldások mellett a dolgozók bérszintjéről nem a vállalatvezetés döntött, még a bérarányok meghatározása is csak szűk keretek között tartozott a hatáskörébe. Ily módon a vezetésnek ugyanúgy, mint a 'munkáskollektívának az volt az érdeke, hogy mennél magasabb bér szintet harcoljon ki a vállalat számára. Dr. Rozgonyi Tamás szociológus (Folytatjuk) Időben kapták az iskolai segélyeket Arra költik a segélyt, amire szükségük van Kétszázötvenezer forint rendszeres szociális segé Iskolakezdésre 19 ezer forint Négyökrös szekér
