Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-02 / 205. szám
A "népújság 1980. szeptember 2. Következő heti filmjegyzetünket a Mentolos ital című francia filmről írjuk Moziban Picasso a kalandfilmhős A szertelen, bohém festő, Picasso alakja, kabaréba illő különcségei, pózai, kalandfilmszerű eseményekben gazdag élete szinte kínálja a filmszerű feldolgozást. Alakját felismerhetjük a „Jő hegyeken szökellve...” című regény lapjaitól a most bemutatott Picasso kalandjai című film képsoraiig több irodalmi alkotásban. Persze kérdés, hogy ha lehámoznánk az egyénisége körül kialakult legendákat, a_ propagandagépezet sokszor tudatosan alkalmazott fogásait, mennyivel lenne szürkébb a kép. Igaz, ezzel az igénnyel a film szerzőpárosa, Hans Alf- redson és Tage Danielsson — ez utóbbi rendezői minőségében — sem lépett fel. Nem életrajzot, hanem szórakoztató, kalandfilmet akartak készíteni. Nem is titkolták, hogy a filmíráskor szabadon engedték fantáziájukat, a festő élete szinte csak ürügy volt, hogy bohózatukat elkészíthessék, Picassónak —és főleg művészetének — nem sok köze volt az egészhez. Még a filmben bemutatott festményeket, a sorozatban készülő kék és rózsaszínű ké-. pékét sem a világhírű művész, hanem Pér Ahlin készítette. Bár a képeken felismerhetőek a mester stílusjegyei, azok mégsem másolatok, hanem Per Ahlin önálló alkotásai. „Az eddig a legkülönfélébb művészekről készített ún. önéletrajzi filmek... romantikus fényben tüntettek fel mindent, s 70 százalékban hazugságok voltak. Mi elhatároztuk, hogy 90 százalékig fogunk hazudni, figyelembe véve a Picassótól is oly sokszor ismételt mondást: A művészet olyan hazugság, amely leplezi a valóságot” — nyilatkozta a film rendezője. Sajátságos művészi, alkotói programjának ismeretében sem tudtam lelkesedni filmjéért, mert nem hiszem, hogy a banális poénok halmozásával, a „hazugságok” egy csokorba gyűjtésével közelebb jutottunk a valósághoz, jobban megismertük ezt a világhírű festőt, mint ha a műveivel, életművével találkoztunk volna. Mindenesetre számomra egyéniségéről többet mond a világbékét szimbolizáló galambja, mint Tage Danielsson kétórás bohózata, ami egyébként saját közegében sem hiszem, hogy a műfaj csúcsának számít. TAMÁSI JANOS Kossuth-könyvek Kislexikonok Megkezdődött a tanév az általános és középiskolákban éppúgy, mint a pártoktatás iskolai formáiban. Az egyetemek, főiskolák is hamarosan kezdenek. Mindenfajta tanévkezdésre felkészült a Kossuth Kiadó is. Az elmúlt évben „hiánycikk” volt és taláh éppen ezért sokan keresték a Filozófiai Kislexikont. Megtalálhatók benne az alapvető filozófiai fogalmak, kategóriák. A fontosabb témák, személyek hosszabb szócikkeket kaptak. A középiskolák világnézeti tantárgyához éppoly jól használható az immár hatodik kiadásban megjelent kislexikon, mint az egyetemeken, főiskolákon, nem is beszélve a marxizmus—leni- nizmus esti egyetem különféle tagozatairól. Ezenkívül kapható a könyv- terjesztőknél három másik, alapvetően fontos lexikon is. Tavaly jelent meg ismét a hézagpótló Esztétikai Kislexikon, de van Közgazdasági Kislexion és Munkásmozgalom-történeti Lexikon is a terjesztői hálózatban és a könyvesboltokban. A pécsi tv-stúdió a bányásznapot köszönti Riportok a mélyből A 30., jubileumi bányásznapot ünnepli a Televízió pécsi stúdiójának Pannon Krónika című műsora szeptember 5-én, pénteken 17.45- kor. Az első riport egy rekord titkait kutatja. Pécs-Bányaüzemben egy munkacsapat június hónapban 150 méter vágatot hajtott ki, mintegy 20 négyzet- méteres szelvényű alagutat nyitva az új bányamező széntelepei felé. A kiemelkedő teljesítmény meghatározói? A szervezettség, a műszaki- technikai színvonal és természetesen az emberi tényezők. A nagy értékű technikai berendezések lehető legjobb kihasználása érdekében a brigád áttért a folyamatos munkarendre; áldozatvállalásuk, az európai színvonalú technikai berendezések, a szállítás és az anyagellátás megszervezése együttesen hozta meg a sikert. A hatékonyság növekedése a személyi jövedelmekben is megnyilvánul: itt 14 000—15 000 Ft körül mozog a havi átlag- kereset. A Pannon Krónika stábja 600 méteres mélységbe invitálja a nézőket: íme, a holnap bányája... Az elemekkel vívott harcnak voltak és lesznek, sajnos, áldozatai is. A műsorban megismerkedhetünk Erdei Antal komlói rokkant bányásszal, aki a gyógyulás és a felépülés éveiről, a munkatársak és a család gondoskodó szeretetéről mond őszinte szavakat. A Mecseki Szénbányák kutatási osztályának munkája az öt fő bányaveszély elhárítását, az emberi élet védelmét, a bányamunka veszélyeinek mérséklését szolgálja. Tudományos munkacsoportjai: a gázkitörés-veszély, a porártalom, a robbanás- és tűzveszély leküzdésével, illetve a levegő tisztaságának védelmével foglalkoznak. A szénporrobbanás félelmetes erejéről meggyőződhetünk a György-aknai kísérleti táróban végrehajtott robbantás felvételeit figyelve. A tudósítás a tudomány és termelés közvetlen kapcsolatának gyakorlati eredményeiről számol be. Belépés csak tv-nézőknek. Akár ez is lehetne a műsor uránbányászblokkjának alcíme. A Mecseki Ércbányászati Vállalat Il-es és III-as üzeme a 80-as évek közepére kimerül. Ezéket az üzemeket váltja majd fel a vállalat új, V-ös üzeme. A pécsi stúdió forgatócsoportja leszállt az 1100 méter mély aknába, s először készített a monumentális föld alatti beruházásról tudósítást. A Pannon Krónikát követően, szeptember 7-én, vasárnap délután két helyszínről kapcsolásos élő adásban tudósít a pécsi körzeti stúdió a Bányásznapi randevú pécsi eseményeiről. Az adást a stúdió új központi kapcsolójából vezérlik. A pécsi stúdió a képrögzítő központ, a filmgépterem és a most átadott stúdió vezérlő- központ üzembe helyezésével gyakorlatilag felkészült a regionális adások megkezdésére is. VELKOVICS VILMOS Bővülő információ Nem Pesten élünk, de a technika áldása következtében, hallhattuk, láthattuk a robbantást. Azt a robbantást, mellyel egy budapesti épület vett búcsút tőlünk. Reggel mondta be először a rádió: a Nyugatival szemben, ahol a sportbolt volt. Ennyit tudtak a házról. A Déli Krónika már többet tudott. Nem sokkal. Az Esti Magazin azt tudta, hogy ez az épület volt a valamikori indóház és tudta azt is, hogy a rajta levő szobrokat bizony jó lett volna a robbantás előtt leszedni, mert azok értékesek, és a gyalogos aluljáróban méltó helyük lehetett volna. A félnyolcas tévéhíradóban láthattuk magát a robbantást. ök nem beszéltek az indóházról, a tévé erről nem tudott. Viszont tudta, hogy itt volt az Ilkovics, és hogy azok a bizonyos szobrok nem érnek semmit, gipszből vannak és teljesen értéktelenek. bakó Kidió Akiknek nyűg a szó Diákok, egyetemisták, dolgozó fiatalok, valamint H. Sas Judit és dr. Ransehburg Jenő Gáspár Sarolta műsorvezetésével arról beszélgettek, vitatkoztak a csütörtöki Disputában, hogy a fiatalok tudnak-e beszélgetni. A műsor egyértelműen jó és okos volt, aminek első számú magyarázata: hogy a vita résztvevői mind, mind tudnak beszélni. Szépen fűzött, világos mondataikkal nem beszéltek a téma mellé, hanem pontosan (és tömören!) azt mondták el, amit akartak. És ez olyan nagy dolog? — kérdezhetné bárki. Bizony az! Mert nem egyszer láthatunk, hallhatunk a rádióban, tv-ben, társaságban olyan fiatalokat, akiknek nyűg a szó, akik képtelenek arra, hogy gondolataikat elmondják. Számtalan olyan diákot ismerek, akik érzik, értik a tananyagot, de szavak híján nem tudják azt „elfelelni”, vagyis a számonkérésnél csődöt mondanak. Tanulságos, egyben döbbenetes volt a műsor elején az a hangmontázs, amiben a ri- portemő megkérdezte a kis óvodástól, hogy sokat beszélgetnek-e az óvodában. íme a gyerek válasza: — Az óvónénik azt szeretik, ha keveset beszélünk, és halkan! Tanulság, hogy a gyerekeket nem szabad leinteni a beszédről, beszélgetni kell velük, később okosan rá kell nevelni őket az olvasásra, stb. Akkor nem lesz ennyi, szavakkal bizalmatlan, befelé forduló fiatal. — h — TV-NAPLÓ Tudósklub Négy kiváló tudós ül a tudósklub asztala körül, Ha- nák Péter, Huszár Tibor, Schmidt Péter és Vörös Károly. Mindegyik a tudomány ismert kitűnősége, a téma is érdekes: Haza és haladás. Délután hat órától az adás végéig (22.55) két telefonon is lehet hívni a műsort, a kérdésekre a négy tudós azonnal válaszol. Tehát minden együtt van ahhoz, hogy pergő, eleven és tanulságos beszélgetésnek, netán vitának legyünk tanúi, de valahogy a vita nem akar kialakulni, a résztvevők sorra megtartják saját előadásukat, imponáló magabiztossággal, de a néző folyvást arra gondol, hogy majd ezután következik, amire várt.Pedig vitára ingerlő megjegyzések hangzanak el, például a 67 utáni társadalmi struktúra kettősségéről, a magyar nemzetiség hegemóniájáról, ami a dualizmuson belül megnyilvánult, vagy arról, hogy a kapitalizmus anorganikusán lépett a magyar életbe, a nemesi életforma ellenében. Megannyi vitatéma, mert ellenérv is van mindegyikre, ahogy az is megkérdőjelezhető, hogy a liberalizmus valóban korlátozott volt-e a nemzetiségekkel kapcsolatban. Arról is lehetne vitát nyitni, hogy a magyar fejlődés mennyiben alakult a hatalmi érdekek szerint, de arról is, ami a beszélgetés során nem hangzott el, hogy a monarchia, a ,,Länderkonglomerat” a maga monarchikus bürokráciájával egyáltalán alkalmas volt-e arra, hogy népeket és eszméket fogjon össze, hisz az egyenlőtlen fejlődés ténye nemcsak az iparra és mezőgazdaságra volt érvényes, hanem a szellemi életre is. S hogyan nyomta rá bélyegét a korra 49 hóhéra, Ferenc József, akit „gáláns uralkodónak”, „Európa gavallérjának” neveztek, de félműveltségének az áthatolhatatlan bürokráciára volt szüksége, amivel valóban meg is teremtett egy kispolgári biztonságérzést, csak épp azzal nem számolt, hogy a monarchia végeredményben történelmi esetlegesség, s a bürokratikus államberendezést az első történelmi szélfúvás összedönti, ami meg is történt. A beszélgetés résztvevői az 1921 utáni helyzetet a dualizmussal szemben is elmarasztalták, amiben sok igazság van, de épp az okokat kellett volna jobban feltárni. Mert Horthy, aki az államvezetésre annyira alkalmatlan volt, mint a történelemben csak nagyon kevesen, valójában a monarchiát folytatta, s azt sem vette észre, hogy a monarchia egykori bürokratikus biztonsága is hiányzik, egyetlen támasza a hatalmáért rettegő arisztokrácia, amely már létében is régen anakronisztikus volt. Az 1945 utáni helyzetről vajmi kevés szó esett, pedig Hanák Péter feltette a kérdést az egyéni érdek és a centralizáció ellentétével, ahogy Huszár Tibor is, amikor a mai helyzetről azt mondta, hogy új társadalmi viszonylatok jönnek létre, midőn a tsz egyre jobban leválik a hagyományos faluszervezetről. Nem folytatom, pedig még följegyeztem egyet s mást a beszélgetés során. Ez is mutatja, hogy csupa okos, sőt izgalmas kérdés merült fel a hetvenperces beszélgetés során, anélkül, hogy a részletek valóban izgalmat kelthettek volna. Talán túl sokat akart a tudósklub egyetlen beszélgetésbe sűríteni, vagy a vitavezető nem tudta egységes mederbe terelni a sok bölcs megnyilatkozást? Mindenesetre elgondolkoztató, hogy egy kitűnő sorozat nagy érdeklődéssel várt adása — ne szépítsük — csalódást okozott. Feltehetően másnak is. Mert a két telefon hiába várta a nézők közül jelentkező vitapartnert, egyetlen kérdés hangzott el, az sem volt igazi kérdés. Legszívesebben azt tanácsolnám: kezdjék el újra a beszélgetést, valóban vitára serkentve, hisz a haza és haladás kérdése mindig időszerű. Megérné. CSÁNYI LÁSZLÓ Ránk erőszakolt erőszakok A televízió 1. műsora — a címnél finomabb kifejezéssel élve — elkényeztetett bennünket az elmúlt héten az erőszakkal: a szokott és megszokott, sőt olykor szokványossá vált krimik mellett most Jean Gabint is háborús filmben láthattuk, Marlene Dietrich pedig a western műfajában hódította meg újra az idősebbeket, s először a mindennap felnövő nemzedéket. Mert mindennap felnőnek valakik, akik mindig a mindenkori tegnapig nem láttak háborús filmet. Ezért nem felesleges, sőt nagyon is szükséges láttatni időnként a bűnügyi és vadnyugati erőszaktörténeteken kívül az embertelen háborút is. De hogyan? Hat adásnap alatt négy olyan filmet mutattak be a tv-ben, amely a II. világháború idején játszódik, ám közülük három szinte kedélyes felfogással adott bepillantást földünk e nehéz időszakába, s csupán az Emberi torpedó riasztott az erőszaktól a történelem valóságát művészi eszközökkel bemutatva. A háborút végső soron nem lehet elégszer és elég szempontból tanulságul állítani elénk, de az a fiatal, aki sokszor lát háborús filmeket, s esetleg a már említett „kedélyes” beállításban, bizony könnyen úgy járhat vele, mint a bűnügyi filmekkel: a borzalom már nem annyira borzalmas, mert megszokott, s helyette csakis a nyomozás logikájára, fordulataira, a rejtély megoldására figyelünk, és különben sem igazi, csupán kitalált borzalmakról van bennük szó. De a háborús erőszak valóban háborús erőszak. Kegyetlenségét nem szabad sem vígjátékizálva elhomályosítani, sem bagatellizálni, sem a túl gyakran vetített, megszokott látványokkal monotonizálni. V. Z.
