Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-23 / 223. szám

1980. szeptember 23. NÉPÚJSÁG 3 Huszonhat kukoricával kísérleteznek A szekszárdi növényter­mesztési rendszer meglehető­sen gyakran lép partnergaz­daságai elé újítással, valami meglepő szervezési kérdés­sel. Azt tudjuk, hogy a nö­vénytermesztési rendszerek léte az egyik forrása a nö- r vénytermesztési eredmények felfutásának, azt viszont ke­vesebben ismerik, hogy mi­lyen fajtapolitikával lépnek elő a következő években. Pompás bemutatón tapasz­talhattuk, hogy korszerű nö­vények, termesztési techno­lógia, ehhez szükséges gép­park áll rendelkezésre, azaz a hatodik ötéves tervre ké­szen áll a KSZE kukorica- fajtapolitikája. I regszemcsén, a helybeii termelőszövetkezettől bérel a rendszer tizenöt hektárt, ahol kísérleteit folytatja. Ezt mu­tatták be több mint három­száz szakembernek. A rende­zés ismét nagyvonalú, szak­szerű volt, s a tizenöt hektá­ros kukoricatábla talán még az eddigieknél is pontosabb áttekinthetőséget adott. Amit a községi művelődé­si házban az előadók — dr. Somsics István (OMFI), dr. Németh János (GKI, Sze­ged), és Herczeg Attila (Mar- tonvásár) — az új fajtákról mondtak, mind a hazai nö- vénynemesítők munkáját di­cséri. Hiszen ezek a fajták már nemcsak mikro- és kis- parcellákon adnak száz má­zsán felüli termelési ered­ményt, hanem nagyüzemi mé­retekben is. Különösképpen, ha az öntözési kultúra szín­vonalát emelik, mint erről dr. Kovács Gáborné (Szarvas) szólt kutatásaik eredményeit ismertetve. Mint mondotta, még hatalmas tartalékok van­nak a kukoricák különböző fajtáiban. Mostanában a gaz­daságok inkább a rövid te­nyészidejűeket, az alacsony FAO-számúakat kedvelik. Ezekből is igen jó a válasz­ték. A tizenöt hektáros táblán megtekinthettük, hogy a KSZE kitűnő szakemberei példásan készülnek a jövő évek feladataira. Itt ugyanis huszonhat kukoricát állít-, tak kísérletbe. Érdekes mó­don: minden növényből két- két sort vetettek — egy sor kezdték és lementek 13 centi­méterig. Egy hektáron a tő­szám 45 ezerről 103. ezerre növekedett — szemmel lát­hatóan nem nagyon a cső mé­retének és számának rová­sára. A szakemberek úgy véle­kednek, hogy számos, a kí­sérletben látott fajta, alkal­mas nagyüzemi termesztésre, így például az ASC 256-os (8,8 tonnát termett kisparcel- lán egy hektárra számítva), ígéretes az NK PX—20-as (76 tonna), a Pi 3709 MSC (11,2 tonna), a SzeSC 369 (10,3 ton­na), a SzeMSC 515-ös (10,8 tonna), a SzeSC 444-es (12,1 tonna). A különféle tenyész­idejű és kutatóintézetektől származó fajták a jövő évi és az utána következő években a termesztők rendelkezésére állnak, mondta Rózsás Atti­la. Ám nem hagyják abba a kutató-kísérletező munkát. Véleményük szerint ugyanis a most ismert fajták, illető­leg a még nem elismertek is további tartalékokkal ren­delkeznek. A szakemberek igen elége­detten távozhattak az ireg- szemcsei bemutatóról, hiszen a KSZE* fajtapolitikával, ajánlataival segíti a termelé­si biztonságuk megteremté­sét. A szekszárdi növényter­mesztési rendszer idén 158 122 hektáron termeszt kukoricát, taggazdaságaival. PÁLKOVACS JENŐ Fotó: Gk 400 méter hosszú —, három különböző időpontban. Az eredményekről Rózsás Attila, a KSZE agrármérnö­ke tájékoztatta a több mint százötven taggazdasági kép­viselőt. A fajta- és tőszám- kísérleteknek az a célja, hogy kiválasszák azokat a legjob­bakat, amelyek hasonló táp­anyagellátás mellett a legtöb­bet adják. A vizsgálatra a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel közösen került sor és a szinte napról napra vezetett naplókból, feljegyzé­sekből tudjuk, hogy a kísér­letben részt vevő legtöbb ku­korica a mai viszonyaink kö­zött alkalmas köztermesztés­re: rövid tenyészidejűk, ma­gas tőszámuk, nagy csőtermé­sük, csekély víztartalmuk és korai betakaríthatóságuk ré­vén. A kukorica Iregszem- csén is kéthetes érési késés­ben van, de még mindig jobb állapotban található, mint a szántóföldi nagy táblákon. Érdekes módon szemléltették a növények fejlődését: a tő­távolságot 32 centiméterrel / í, Iregszemcsei bemutató a KSZE fajtapolitikájáról Jól előkészítették a bemutató színhelyét Somsics István a kutatási eredményeikről beszélt i Megmérték a kukoricát Egyes fajták száz mázsát „tudnak” Tokaj © .......E hegyeken laknak az ö röm istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, a palackokba zárt arany­színű lángokat, hogy prédi­kálják a népeknek, misze­rint a föld nem siralom völ­gye.” E föld csakugyan nem si­ralom völgye, sőt legkevésbé itt az. Amit Petőfi Sándor már 1844 februárjában sza­vakba foglalt és ami Tokaj (még nem városában, hanem) nagyközségében emléktáblán is olvasható. Sosem jártam még a szőlővesszein nektárt csepegtető Tokajban. Éppen ezért Miskolcot) elhagyva, Szerencstől a vonat ablakába állok, hogy habzsolhassam a látványt, amely egykor volt főszerkesztőmet, a „Falusi vasámajp”-os néhai Uríbán Ernőt élete talán legjobb ri­portsorozata megírására kész­tette. A látvány mesés. Messziről a hegy olyan, mint egy lágy női mell. Nem célom sző­lészeti jellegű szaktanul­mányt írni, így közelebb ke­rülve is csak a látvány esz­tétikai örömeinél maradok és igyekszem nem odafigyel­ni a hegy lábánál gyarapo­dó szőlőkre. A feljebb lát­ható helyükre sem. Zemp­lénnek Lázár István szemé­lyében ott az avatott szak­írója, mellette, utána úgy­se lehet, meg nem is érdemes újat mondani. A vasútállomásra még nem érkeztek meg a ruha­tári számok, tehát elég sú­lyos bőröndömet a forgal­mista részelteti baráti ven­déglátásban. — Már csak nem sétáltat­ja végig a városon! A következő élményben P. L. M. helyi iparos és K. M. barátja jóvoltából ré­szesülök az Utasellátó peron­részén. Ádázul vitatkoznak Jókai Fekete város című művén. •_ Közbeszól belőlem a Mik- száth-rajongó és Fekete gyé­mántokra javítok. Perceken belül az irodalom legközepén vagyunk és P. L. M. hajszálpontos részletes­séggel meséli Dumas: Mon­te Kristófjának (ami így tu­lajdonképpen jobban is hang­zik) mozzanatait Fariat ab­bétól a jaininai pasa lá­nyáig. Mindennek forrása a „régi” Olcsó Könyvtár, melyből mindketten a 3—4 forintos kötetek tömegét vet­ték meg és aminek kultúr­történeti jelentőségét tokaji létem első perceiben módom van érzékelni. Tokajét később. A település, melyet közsé­gi rangja ellenére itt illet­lenség „város”-nál alább be­cézni, ízléssel és szinte tün­tető gonddal vigyáz magá­ra. A Borsodtourist térké­pei — részben a Bogrod- keresztúri Kerámiaipari Szö­vetkezet falicsempe formá­jában történt kivitelezésében is — könnyűvé'teszik az el­igazodást. A mértéktartó íz­lés azonban alighanem már a Rákóczi—Dessewffy kas­tély építőinek sajátja volt és ezt mai utódaik se vesztették el. Újszerű, hatásos szálló épül á kerámiások boltjával át- ellenben és a Hudák kádár­dinasztia „kastélyai” se lóg­nak ki a sorból, noha a budai Rózsadombon szintúgy helyük lehetné. Az ízes rövidítésű ÉMÁSZ (a mi DÉDÁSZ- unk helyi párja) se restellt megőrizni egy régi kertka­put és csak mögéje építette új irodaházát. Tokajban szobra vagy em­léktáblája van a kuruc To- káji Ferkónak, a Nagy Fe­jedelemnek, néhai dr. Mün- nich Ferencnek, az itt szü­letett Pamlay Edének és Die­nes Pál matematikusnak, Klapka György ágyúgolyóval is ékes volt főhadiszállásá­nak. Szapolyai János kúriája helyén ma óvoda működik, ami sokkal egészségesebb funkció, mint amilyen az 1526. október 14—16: közt itt történt királyválasztás volt. Nincs emléktáblája viszont' annak, hogy Tokajban már az Ideiglenes Kormány meg­alakulása után 3 nappal kéz­zel és csomagolópapírra kezd­ték szedni a helyi „Népaka­rat” című újságot: Kiadója bizonyos Gyoroki Sándor volt, forrása — MTI nem lé­vén — egy detektoros rádió. A sok helyesírási hiba té-- nyét se lehet tagadni. Sajtó­történeti fontossága vitatható, érdekessége kétségtelen. Az Országos Széchényi Könyv­tár netán érdeklődő sajtó- osztálya Pellei Lajos Mihály- nál (ő a bevezetőben említett P. L. M.), a volt szedőnél lel­het még példányt. Ahogy P. L. M. bonyolult egyéniségét futólagos talál­kozásunk árán megismernem sikerült, alighanem csak le­fényképezésre ... „ (Folytatjuk) ORDAS IVÄN Üveg nélkül Is szép...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents