Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-23 / 223. szám
A NÉPÚJSÁG 1980. szeptember 23. Moziban Bunuel erkölcsi meséi Idétlenség? Szenilitás? Politikai bohócfintor? Ezeket gondolhattuk mi, nézők a filmművészet talán legkorosabb rendezőegyénisége, Luis Bunuel A szabadság fantomja című filmjének meghökkentő és az első látásra értelmetlennek tűnő képsorai láttán. A spanyol származású, Franciaországban élő rendező éppen 74. életévét töltötte be, amikor szerzőtársával, Jean-Claude Oharriére-rel megalkotta a harminckette- dik filmjét. Balgatag dolog lenne a film miértjeit csak a rendező tekintélyt parancsoló életkorának puszta tényében keresni. Bunuel rendezői pályájának indulásakor — 28 éves volt akkor — a film- művészetbe nagy botránnyal bevonult Az andalúziai kutya című filmjében ugyanezt tette. Fityiszt mutatott a világnak, a szürrealizmus filmre alkalmazásával mondott társadalombírálatot. Pereg A szabadság fantomja, s mi azt érezzük, hogy olyan irányba vezeti figyelmünket és értelmünket a rendező, ahol a tagadás az igenlést jelenti, ahol a rossz alapvetően a jó. Ebben a világban az értékítélet-alkotás rendszere is a feje tetejére állított. De a filozófia se mentes ettől a bukfenctől. Bunuel — noha jezsuitáknál nevelkedett — támadja az egyházat. Erre példa a film nyitó epizódjában látott jelenet, ahol a napóleoni háború katonái templomban garázdálkodnak és a főtisztek vidáman falatoznak a szentséget adó kehelyből. Az államhatalom karikíro- zására nagy hangsúlyt fektetett a rendező, halszem- optikával tárja föl az események hátterét. Katonák páncélkocsival rókákra vadásznak, egy testközelségben lévő gyermek jogilag nem létezik, egy tömeggyilkos éppen ha- lálraítéltetésével válik szabaddá és népszerűvé. A társadalom erkölcsi normái e filmben felbomlottak. A bunueli ember értékrendjében a székelés elfogadott társasági szertartássá lép elő, míg az étkezés arcpirító és obszcén dologgá válik, amelyet bezárt ajtók mögött kell elvégezni. Párizs műemlékeiről készített fényképek esztétikailag — és értékükben is rútabbak és eltévelyedetteb- bek, mint a pornográf felvételek ! A film egymást követő epizódjainak tréfái igaz, hogy nevetést váltanak ki a nézőből, de ez csak addig felhőtlen, amíg a néző rádöbben arra, hogy így is lehet (ne) élni. Ami az embertől származik, általa feltételezett és megvalósítható — a jogrend, a hatalom, a filozófia, az emberi kapcsolat —, mindaz az ember által ellentétes tartalommal se elképzelhetetlen. Itt a megértés kulcsa. A láttatott és a meglévő valóság közti különbség megítélése már a néző dolga. Bunuel művében erkölcsi meséket láthattunk. Csak türelem, idő, de legfőképp emberi és politikai fogékonyság szükségeltetik megértésükhöz. SZtCS LÁSZLÓ JÁNOS Tévénapló „Sajtcédula” Milyen nyugodtan nyilatkoztak a vasárnapi Hétben a Volán Elektronika dolgozói. Még azok is, akiknek megmondták: a munkahely és a dolgozó is jobban jár, ha elmegy a cégtől. Itt senkitől sem válnak el haraggal. Ennél a vállalatnál az a szokás, hogy minden dolgozóról „házi sajtcédulát” vezetnek, feltüntetve rajta, hogy ki mire alkalmas, melyik az a munkakör, amely egyéniségének, képességének legjobban megfelel, figyelembe véve persze egészségi állapotát és családi körülményeit is. Sőt, önmagukat is ellenőrzik ezeken az adatlapokon: azt például, hogy miért nem kapott jutalmat, kitüntetést hosszú ideje valaki. A szimpatikus igazgató úgy véli: a vezetői feladatok legfontosabbika, hogy törődjék az emberekkel, mert jó munkahelyi légkör csak így alakulhat ki. Márpedig, ha az emberek jól érzik magukat, önként és felelősséggel adják képességeik maximumát. Ha valaki rosszul dolgozik, nem „fúrják”, hanem keresik a visszaesés okát, s ha kell, 4—5 munkahelyen is kipróbálják. Az esetek többségében sikerül megtalálni mindenkinek a helyét, azt a helyet, ahol elégedett, sikerélményhez jut, ahol áz ambíciója találkozik a tehetségével... Ez a messzemenően emberséges módszer nemcsak a dolgozókra, hanem a vezetőkre is vonatkozik. Az igazgató helyettese rossz műszerészként kezdte a pályáját 15 éve — ugyanennél a vállalatnál. „Sajtcédula” sokhelyütt van, ilyen részletes viszont aligha. És valószínű, hogy nem kell minduntalan elővenni azt a bizonyos sajtcédulát, ha valakinek az egyéniségére, képességére és gondjaira kíváncsiak. d— Rádió Az első óra előtt - de minek? Nyelvtörténeti kuriózumok Művészeti fórum Hogyan készül a mii? A nyelvünk múltja iránt érdeklődő olvasók a közeli napokban több új kiadványnyal is gyarapíthatják könyvtárukat az Akadémiai Kiadó és a Gondolat Kiadó jóvoltából. Széles körben hozzáférhetővé válik az úgynevezett Jókai-kódex, amely az első kézzel írott magyar könyv. A kutatások szerint egy ferences barát másolhatta a XV. század negyvenes éveiben egy, XIV. századi latinból fordított ismeretlen magyar kódexből. Tartalma Assisi Szent Ferenc legendája. A kódex nagy értéke, hogy 162 lapnyi terjedelmével hiteles képet nyújt a XIV— XV. századi magyar . nyelv állapotáról. Nyelvünk még régebbi múltjába kalauzolja az olvasót Benkő Loránd akadémikus tanulmánya Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei címmel. A mű a legkorábbi magyar szövegemlékcsoportot: a Halotti beszédet és könyörgést, a königsbergi töredéket és szalagjait, az Ömagyar Mária-siralmat és a gyulafehérvári sorokat mutatja be részletes elemzéssel. Az utolsó simításokat végzik a nyomdában az általános nyelvészeti tanulmányok 13. kötetén, amely ugyancsak a nyelv történetének régi korszakával foglalkozik. A nyelvről való gondolkodás története című, Telegdi Zsig- mond és Szépe György szerkesztette könyv először közöl magyar nyelven eredeti tanulmányokat és tudományos bírálatokat arról, hogy a régi görögöktől kezdve hogyan ismerték fel a nyelv fontosságát az európai kultúrában. A közeljövőben két szómutató is az üzletekbe kerül. Bárczi Gézának, a néhány évvel ezelőtt elhunyt nyelvtudósnak a rádióból, a televízióból ismert összefoglaló munkáit is kezébe veheti az olvasó. A kötetet tanítványa és munkatársa, Papp László szerkesztette több mint négy évtized tanulmányterméséből válogatva. A műben megtalálhatók a nagy nyelvtudósnak a hangtanról, az alaktanról, a mondattanról, a szókészlet alakulásáról és változásáról, a nyelvi rétegekről, a nyelvjárásokról, a városi népnyelvről, a stílusról, a helyes magyar beszédről, anyanyelvűnk magyarságáról szóló írásai. Eddig szokatlan, de máris rokonszenves a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ kezdeményezése: október 1-én 15 órakor, a megyei művelődési központ színházi előcsarnokában művészeti fórumot rendeznek. A fórum vendégei: Fertőszögi Béláné, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának művészeti főelőadója, Sipőcz Győző, a megyei tanács vb építési osztályának vezetője, Lőrinczy Gyula, a tervező vállalat építészmérnöke és Vecsési Sándor festőművész. Segítségükkel kívánják bemutatni azt a folyamatot, amelynek eredménye a művészi alkotás megjelenése megyénk különböző településein: épületekben, parkokban, köztereken. A vendégek ösz- szetétele is mutatja, hogy e folyamat más-más megközeHárom Tolna megyei és egy vendég énekkar adott egymásnak randevút szeptember 20-án, szombaton a bonyhádi művelődési központ színháztermében. A találkozónak több apropója is volt. Az egyik, hogy a helyi együttes és a körmendi kórus évek óta testvéri, baráti kapcsolatokat ápol, s ez utóbbiak ezúttal viszonozták a vendég- fogadók korábbi látogatását. A másik, hogy ezekben a napokban ünnepli az Erkel kórus újjáalakulásának ötéves jubileumát. Köszöntötték a nézőtéren immár nyugdíjasként helyet foglaló Fetzer Feri bácsit is, aki oly 6ok éven át karnagya volt a bonyhádi énekkarnak és lelkes munkása a megye kórusmozgalmának. A kölcsönös üdvözlések és szalagozás után Schmidt Ágnes és Kránitz Rita IV. osztályos tanulók — készülve a német nemzetiségi folklórversenyre — egy duettet énekeltek bájos közvetlenséggel. Ezt követte a teveli vegyeskar (karnagy: Szauer János) bemutatkozása, ők is jubilálnak, decemberben ünnepük tízéves „születésnapjukat”. Műsorukból Bárdos Tiszai dallamok c. szerzeménye tetszett legjobban. Kellemes meglepetést okozott a mözsi Bartók Béla női ütésben tárul majd fel: a megrendelő, a tervező, az alkotó és végül a befogadó szemszögéből. Ez a fórum egyik célja. A másik: tájékoztatni az érdeklődőket arról, hogy az elmúlt öt évben milyen művészeti beruházások valósultak meg megyénkben és milyen újabbak várhatók a hatodik ötéves tervben. Szó lesz arról is, hogyan alakult megyénkben a műemlékvédelem. Ehhez kapcsolódik majd a Tolna megye műemlékei című fotókiállítás is a fórum helyszínén. A beszélgetést — amelyen a fórumon megjelentek megyénk képzőművészeti életével, a művészeti beruházásokkal, a műemlékvédelemmel kapcsolatos kérdéseikre kaphatnak választ — dr. Szilágyi Miklós, a Béri Balogh Ádám Múzeum igazgatója vezeti. kar (karnagya: Schmidt József né, zongorán kísért: Thész László). Karai, Thész, Kodály és Bárdos egy-egy népdal- feldolgozását énekelték stílusosan, precíz kidolgozottsággal. Minősítésük arany, s ez a „fém” szombat este valóban csillogott. Szünet után a bonyhádi Erkel Ferenc szövetkezeti vegyeskart hallgathattuk (karnagy: Rónai Józsefné). Sikerrel mutatták be Tillai Német népdalok, Ismeretlen szerző Zúgj hullám c. spirituáléját. Jól formálták meg Juhász Ha tűz a napfény c. szokatlan hangvételű kórusművét. Változatos műsort állított össze ez alkalomra a körmendi vegyeskar (karnagy: Faragó János és Faragó Já- nosné). Előadásukban Purcell Rigók és Csajkovszkij Bérc romantikus, érzelemgazdag megformálása volt figyelemre méltó. Leghitelesebben Gárdonyi A munka c. szerzeménye hatott. A Tolna megyei székely és magyar népdalcsokor bemutatását a közönség kedves gesztusként fogadta. A hangversenyt színesítette Elmauer József zongoraszólója. A példásan megrendezett, jó hangulatú kórustalálkozó összkari számok eléneklésé- vel ért véget. LEMLE ZOLTÁN A fórumra várják a tanácsok, az oktatási és közművelődési intézmények, a társadalmi szervek képviselőit, a hivatásos és amatőr képzőművészeket, a megyei tervező- és építőipari vállalat.;, egyszóval: Szekszárd és megyénk művészetszerető, környezetünk kultúrája, megyénk szépsége, hírneve iránt érdeklődő lakóit. Akik a fórumon nem tudnak megjelenni, kérdéseiket írásban, vagy telefonon is eljuttathatják a fórum vendégeihez. Legkésőbb szeptember 30-ig. Cím: Babits Mihály Megyei Művelődési Központ módszertani osztálya. A borítékra írják rá: Művészeti Fórum. Telefon: 11-922. A művészeti fórumról lapunk is beszámol. A legértékesebb, legközérdekűbb kérdéseket és válaszokat lapunkban is közöljük. Kossuth-könyvek Ehrlichman: A Cég Megjelent a kiadónál a John Ehrichman híres könyve, A Cég, amelynek történetét a televízió egyszer már levetítette és a 2. műsorban éppen ismétli. Bizonnyal nagy siker lesz a CIA belső ügyeiről szóló regény is. Mert műfaját tekintve ez azért nem dokumentumkötet, még akkor sem, ha írója egyik szereplője volt a Watergate- botránynak, s az események egy részét közvetlenül is ismerhette. Egy részét, mint ahogy a botrány teljes történetét senki sem ismerheti. Még nem derült fény a Kennedy-gyil- kosságra, a „magányos gyilkos” halálára és Jack Rubi, a „magányos gyilkos” merénylőjének a halálára sem. Épp így homály fedi Robert Kennedy, Sirhan Sirhan és George Wallace elleni merényletek hátterét és a közöttük fellelhető összefüggéseket. Az amerikai titkosszolgálatot ugyanis sokan és sokszor leleplezték már, de mindenki csak részleteket tudhatott az ott folyó ügyekről, és a napfényre került igazságok sem biztos, hogy mindig igazságok. Könnyen elképzelhető az is, hogy ami kiderül, azt is manipulálják valahol valakik. Kedvenc tömegkommunikációs eszközöm, a Maigyar Rádió, döbbenetesen rossz műsorral örvendeztetett meg az el'mlúlt kedden, a Kossuth hullámhosszára, VI óra 7 perckor. Kritikai életünkön olykor joggal lehet számonkér- ni a köntörfalazást, remélem, az előző mondatra ez nem vonatkozik. „Az első óra előtti” címmel Kronstein Gábor vezetett egy vitát, ami ha jól sejtem, a tanítóképzésről szólt. (Történetesen Szekszár- don is van tanítóképző főiskola.) Vitatkozott Czakó Gábor író, aki diplomás jogász meg gyakorló szülő, bár ugyanilyen alapon egy dip- lomátlain zongoralhangoló és aktív nagypapa is helyet kaphatott volna a műsorban. Hallható volt még két férfihang, a vitavezetőé és Náb- rády Istváné, aki a Budapesti Tanítóképző Főiskola főigazgató-helyettese. Egyikük orgániuma se olyan jellegzetes, mint Melis Györgyé vagy Simándi Józsefé, tehát az érdeklődő bajosan' dönthette el, hogy mikor, melyikük beszél. Bruck Lászllóné általános iskolai igazgatóval kapcsolatban ilyen probléma nem maradt. Legfeljebb csak az, hogy melyik iskolát igazgatja, de ez voltaképpen nem fontos. ■ Az viszont igen, hogy az elhangzott vélemények szerint vonzóerő dolgában „legalsó szinten a pedagógus pálya van”. A mai iskola, ahová gyerekeink járnak, „nem derűs, nem színes”, sőt, „nem érzelem gazdag”. Ámbár kívánatos lenne, hogy a pályakezdő pedagógus „dominán- sabto hangot hozzon az iskolába”, amelyek valamelyikében főiskolai tanulmányai során „bizonyos” időkeretet eltöltött”, az illető mégis „olyan konfliktusokon megy át, amilyen az ő egyénisége”. Tetejébe valószínű, hogy a tantestületek tespedtek, de mindenesetre „olyanok — amilyenek”. . Az idézőjelbe tett kifejezések úgy hangzottak el, ahogyan idézem azokat és a kiragadás mit sem ront eredeti értékükön. Bár az előző mondat utolsó szavát is idézőjelbe kellett volna tennem. Meglehet, hogy az egész 25 perces műsor címét épp eny- nyire. Ugyanis miről volt (elvben) szó? Az elképzelhető legfontosabb dolgok egyikéről. Kikre, milyen kiválasztás és képzés alapján bízzuk a gyerekeinket? Az erre a célra alkalmazott módszer jó-e, avagy a „legreáktciósabb”? Törvény szerint ugyan nincsenek, de a valóságban vannak-e Magyarországon „lezárt iskolatípusok”? Bizony vannak. A közgazdasági vagy netán kereskedelmi szakközépiskolából indultak között ma hány diplomás közgazdászt üdvözölhetünk? Szociológusokat kell-e képezni tanítói diplomával, vagy netán a végzettek vérévé változtatni a szociológia eredményei iránti érdeklődést? Van iskolareform, miért mégis a hagyományos iskola szellemében1 és igényei szerint képzőnk? Az „általános” iskolai pedagógust miért fenyegeti már főiskolai évei alatt a „szak”- (értsd: beszakosodott, beto- kosódott) emberré válás réme? Mindez csírájában benne volt ebben a tökéletesen félresikerült műsorban, melyben senki jószerivel egyetlen saját maga által felvetett gondolatot se fejtett ki. Mintha mottóul választották volna az egyik férfihangot, mely szerint: „Van véleményem róla, de nem az én feladatom eldönteni. ..” A rádió évek óta elkényezteti hallgatóit izgalmas, érdekes témákkal, műsorokkal. (168 óra', Kaposi Rózsa és a többiek.) Örök rejtély marad számomra, hogy milyen tapasztalaitok birtokában'-. 1. miért rontotta a saját színvonalát? 2. miért „vitaműsor” alcímmel, amikor a résztvevők egymástól függetlenül, külön- külön szobákban, netán otthon, borotválkozás vagy főzés köziben is elmondhatták volna véleményükét? 3. miért „Az első óra előtt” címmel szeptember 16-án, amikor az a bizonyos első óra (a hivatalos évnyitót nem számítva) szeptember 2-án reggel 8-kor volt? A rádió szívesen és többnyire okkal-joggal ismétel. Erre a célra, ebben az esetben se okot, se jogcímet nem kell keresni. ORDAS IVÁN Kórustalálkozó Bonyhádon A következő heti filmjegyzetünket a Péntektől hétfőig című NDK filmről írjuk
