Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
1980. szeptember 21. ^EPÜJSÄG 9 < t Bölény vadászat -fényképezőgéppel — A mi erdeinkben szabadon él a medve, a farkas, a hiúz, a jávorszarvas, hegyeinkben a zerge, a mormo- ta, vizeinkben szép számmal van hód — mondta egyszer a kocsiban Jerzy Tarnovski mérnök barátom, amint Haj- nówkát elhagyva a szovjet határhoz közeledtünk. — Még fekete pisztráng is létezik — folytatta —, azt hiszem, ez világszenzáció. De azért ne higgye, hogy a természet megvédésével minden rendben van. Távolról sem. A folyókat már fenyegeti az ipar szennyvize. Némely városunk fekete a füsttől, koromtól. Persze, igyekszünk megmenteni a természetet, magunknak és a gyermekeinknek. És nemcsak víztisztító és füstszűrő berendezésekről van szó. A régi bányák környékén a meddőhányók dombjaira humuszt és bokrokat telepítünk. Idővel megnő ott majd a fa is. Száz és száz, ha nem ezer ilyen salakhegy létezik. Az őstermészetet pedig nem hagyjuk bántani. Ezért jelöltünk ki 13 nemzeti parkot, a 626 természetvédelmi rezervátumon kívül. Az egész együtt 1786 négyzetkilométer, nem kis terület. Közben befutottunk Bialo- wiezára, magyarul Fehértoronyba. Kis falu, de híres. Van benne vadászkastély, szálloda, menedékház, múzeum. Miről híres? Itt él a világ legnagyobb bölénycsordája. Igen, a közeli 1250 négyzetkilométeres ősvadon, amelyből 507 négyzetkilométer esik Lengyelország területére a becslés szerint másfélszáz bölény él. Az az állat, amelyet nemrég még a kihalás fenyegetett. És mi mégis bölényvadászatra jöttünk. Igaz, csaa fényképezőgéppel. Bár, ahogy körülnéztem, a vendégek között voltak olyanok, akik szívesen vittek volna haza bölénytrófeát. Például némely nagypénzű külföldiek. — Csak ezt próbálnák meg! — mondta Jerzy barátom. — Aki itt vagy másutt egyetlen bölényre. fegyvert emelne, annak az egész lengyel nemzettel gyűlne meg a baja! A mi közös kincsünk az ...és a tisztáson megjelentek a bölények... a félezer bölény, amelyet már az egész országban sikerült felnevelni. Másnap kora hajnalban indultunk az ősvadonba. A főutcán parasztszekerek vártak ránk. Áthaladtunk a masszív gerendákból ácsolt kapu alatt. Tetején felirat: Park Naro- dowy — Nemzeti Park. A szekerek szinte roskadoztak a turistáktól. Bekanyarodtunk az őserdőbe, a vakító napfényből a félhomályba. Égbe- szökő fenyők, mammut tölgyek között döcögtünk. A páfrányok, a moha, a smaragd színű ősgyep titokzatossá varázsolták a tisztásokat. Leszálltunk a szekerekről, s gyalog, be az erdőbe! Az ősbozótban nem tanácsos lelépni az ösvényről. Folyondárok között, ügyelve minden lépésre, jutottunk el Jagelló Ulászló hatszáz éves tölgyéhez. Alatta megpihentünk. Akkora, hogy vagy százan aláfértünk. — És most, kérem — szólt a túravezető —, most a bölényekkel randevúzunk. A gyenge idegzetűek jöjjenek a szekerekhez. Igen, asszonyom, a kisgyerekkel is, jöjjenek, önök majd a karámban lévő bölényeket nézik meg. Akik pedig bátrak, jöjjenek velem. Ha szerencsénk lesz, becserkészünk egy csordát. Torkomban dobogó szívvel álltam a bátrak közé. Elindultunk. Libasorban, csendben haladtunk. Beszélni itt nem szabad. Ilyen csend talán csak az ősköd idején létezett... És akkor, egyszerre, a sűrűből recsegő-ropogó csörtetés hallatszott. Nem túl messze, egy tisztáson megjelentek a bölények. Kisebb csorda, alig hat-hét állat. A bika vezetésével egész család, köztük a kis- bölény. Kattognak a gépek, a vadászat sikeres volt. Igaz, van aki a bölények között szeretné lefényképezni magát, hogy elhiggyék neki a találkozást. Ezt azonban a bölények nem várják meg. Nekilódulnak, vissza a sűrűbe. — De mi sem várjuk meg a sötétedést, mert akkor — mondja Jerzy — a bölény már nem ilyen barátságos. Illetve az elszántabbak maradhatnak. De nekik is fel kell mászniuk a magasfigyelőkbe — az biztonságos. Felejthetetlen nap volt. Európában szabadon élő, vadbölényeket láthattunk. És bízhatunk benne, hogy pusztítsa bár a természetet a civilizáció bármennyire — a bielowizelai bölényeket unokáink, s az ő unokáik is megcsodálhatják majd... (firon) Dubna - a tudósok együttműködésének példája Korszerű technika a földeken A kambodzsai Kadal tartományban kísérletképpen gépesített földművelő brigádok alakultak, amelyek korszerű gépek, elsősorban szovjet gyártmányú „Belorusz” traktorok segítségével jelentős területeket művelnek meg. Az első eredmények minden várakozást felülmúltak. Kambodzsa történetében most először alkalmazták ilyen hatékonyan a korszerű gépeket. Régebben csak néhány gazdag földbirtokos tulajdonában volt egy-egy traktor és más korszerű mezőgazdasági gép, de ezek az év nagy részében kihasználatlanul maradtak, mivel alkalmatlanok voltak a kis földparcellák megművelésére. Most a korszerű technika bevonult a kambodzsai parasztok életébe: eddig körülbelül 300 traktort kaptak a Szovjetunióból és Bulgáriából. A traktorokat Kandal, Bat- tambang, Kampongthan és Sien Reap tartományokban hasznosítják, mivel ezeken a területeken a legkedvezőbbek az adottságok a talaj gépi megművelésére. Ebben az évben számos, korszerű technikával ellátott mezőgazda- sági szövetkezet alakult az országban. Ezek mintájára alakítják át a későbbiekben az egész kambodzsai mező- gazdaságot. A • szocialista országok nemzetközi tudományos központja a dubnai Egyesített Atomkutató Intézet közel húsz éve tart kapcsolatot az Európai Atomkutató Szervezettel (CERN), amely Nyu- gat-Európa 12 országát egyesíti. Gyümölcsöző kapcsolataiknak jó példájául szolgálhat a műon kísérlet. Ebben Dubna és a CERN tudósain kívül a müncheni egyetem fizikai intézetének és a francia atomkutató intézet tudósai is .részt vesznek. A cél az,. hogy kibővítsék az ismereteket az elemi részek szerkezetéről és természetéről, ellenőrizzék az úgynevezett kvark-hipotézist. Fejlődnek a tudományos kapcsolatok az amerikai fizikusokkal is. Dr. Charles Karmak, az Albany egyetemről a „Kristall” berendezéssel folytatott kísérletben vesz részt a szerpuhovói nagy energiájú fizikai intézet protongyorsítójában. E területen az első kísérleteket a dubnai szinkronfázotronban végezték. Több mint tízéves együttműködésre tekint vissza az Egyesített Atomkutató Intézet, a torinói egyetem és a frascati nemzeti magfizikai intézet. Ez idő alatt kutatások sorát végezték a pozitív és negatív töltésű ionok, valamint a hélium—4 és hélium —3 atommagok rugalmas kölcsönhatásának vizsgálatára. Dubnában és Torinóban sok kilométer filmet dolgoztak fel, amelyeken a nagynyomású kamrákban végbemenő atom kölcsönhatásokat rögzítették. Több mint harminc publikáció jelent meg a dubnai és az olasz tudósok munkája eredményeképpen. Értékes eredményeket mutathat fel a dubnai fizikusok együttműködése, a franciaországi R. Bernas laboratórium tudósaival. Aktívan fejlődnek az intézet kapcsolatai a brightoni (Anglia) Sússex egyetemmel, az NSZK, Svédország és Svájc tudományos központjaival. Az Egyesített Atomkutató Intézet egyébként ösztöndíjat biztosít a nem tagországok tudósainak. Ez lehetőséget ad arra, hogy Dubnában kutatásokat folytathassanak a MAGATE, az UNESCO, Franciaország, Jugoszlávia, Ausztria, India és más országok fizikusai. Érdemes megemlíteni, hogy az Egyesített Atomkutató Intézet-azzal is hozzájárul a nemzetközi együttműködéshez, hogy rendszeresen megküldi nyomtatott kiadványait majdnem hatvan ország több mint ezer tudósának címére. Az Egyesített Atomkutató Intézet hatékony együttműködése sok ország tudományos központjával meggyőzően cáfolja a nyugati propagandának azokat az állításait, hogy nehézségek és korlátozások gátolják a kapcsolatokat a szocialista országok tudósaival. A műszíves kisbika és a nyomdász „Itt nyugszik Hasszán — második életében élt 150 napot” — ez lenne a felirat a brnoi kisbika sírján, ha létezne ilyen. Nem létezik, de Hasszán emlékét mégis megőrzik szülővárosában, a morva .fővárosában. Hasszán ugyanis kísérleti kisbika volt, akinek a szívét a brnoi egyetem paltológiaHfizio’lógiai tanszékének orvosai műszívvel cserélték ki. Hasszán állapota a december 10-i műtét után 150 napon át kielégítő volt, s lehetőséget adott a rendkívül fontos műszív-kísérletre. Ennek jelentőségéről csak annyit hogy a brnoi kísérlet előtt tizenkét más kutatóintézetben próbálkoztak hasonló műszív- megoldással, de 150 napig csak a nyugat-berlini és az amerikai Salt Lake City-i laboratóriumban tudták életben tartani a kísérleti állatot. A szívműtétekben a csehszlovák orvosok egyébként is sikeresek. A Vecerni Praha riportot közölt a minap az 55 éves Oldrich Paulik nyomdászról, akit 37 éves korában infarktus ért. Akkor, az intenzív kezeléssel lábraállítot- ták, de állapota továbbra sem volt jó, és éveken át fokozatosan romlott. A szívgyógyszerek nem sokat segítettek. Kilenc évvel később, 46 éves korában, a kivizsgálások sora után így került be a prágai szívsebészeti klinika kísérleti intézetébe, ahol különös figyelmet fordítanak az érműtétekre. Ott úgy döntöttek, hogya bal lábából kioperálnak egy eret, átültetik a szívbe, s így segítik annak működését. A műtét, amelynek során 45 percre leállították Oldrich Paulik szívműködését, amíg a vérkeringést külső módszerrel vezérelték, Csehszlovákiában az elsők egyike volt az ilyenféle beavatkozások között, de akkor még Európában is. Dr. Libor Hejhal professzor, dr. Pavel First professzor, dr. Alfréd Bélán és dr. Juraj Fabian, a szívsebészet és a szív- betegségeket kutató intézet vezetői azóta nemzetközi hírnevet szereztek műtéteikkel. Az érátültetéses szívműtétek egyes vonatkozásában úttörő munkát végeztek. Páciensük, Oldrich Paulik pedig, immár kilenc éve, fél napos műszakban dolgozik a nyomdában, naponta sportol — közben másfél kilométert kocog! — rendszeresen járja a hegyeket és marad ereje nyaralójának kertjére is. A jelek szerint a kitűnő prágai szívsebész kollektívához hamarosan felzárkóznak a brnoi professzorok is. B. J. Kuba bővelkedik természeti szépségekben. Ezek közül is kiemelkedik a Cienaga de Zapata szívében elterülő Kin- cses-tó és környéke. Itt található a Guama turistaközpont, amely méltán érdemli ki a víziparadicsom nevet. A fő közlekedési eszközök itt a hajók, amelyek tizenkét szigetecske körül kanyarognak, ahol ősi taino-indián kunyhók, építmények, fahi- dak, y faösvények növelik e vadregényes táj vonzerejét, ugyanakkor azonban a mai ember, a világjáró turista minden igényét is kielégítik a korhű környezetben kialakított éttermek, uszodák, a fürdési, horgászási lehetőségek. Itt rendezik meg minden évben a nemzetközi pisztráng-horgászversenye- ket is. Kuba Guama, a viziparadicsom „Mérgesítő” gomb a falon Csodálatos játékfal A berlin—kőnigsheidei Makarenko óvoda kicsinyei nem győznek szórakozni a csodálatos játékfal előtt. Kövér pingvin, nagyfülű elefánt, kapzsi zsiráf, vidám majom tekint rájuk, faautók robognak, különös formájú madarak, halak vonzzák a tekintetüket. És minden megfogható, mozgatható! Egyes alakok még meg is szólalnak. Ha megnyomják a pingvin hasát, ha megfogják a hóember orrát — csodálatos módon — hangot is adnak. A bagoly üvegszemei jobbra- balra járnak, s mindig más színt tükröznek. Különösen érdekesek a falon lévő gombok: ha megnyomja az ember, valahol mindig valami fény gyullad ki. Egyszer a hal szeme villog, máskor a függőlámpa világít — néha pedig nem történik semmi... Ez a „mérgesítő” gomb az alkotó, fiatal berlini iparművésznő tréfája. Dagmar Müller Prezlauer Berg-i lakásán elmondja, hogy a berlini tanács megbízásából készítette a 3x1,35 méteres játékfalat. Mindig új és új ötleteken töri a fejét, hogy a gyermekek fantáziáját kielégítse. Az óvoda vezetői kitűnőnek találják a falat, a játékos formák, az élénk színek különösen megfelelnek az életkor igényeinek. Az alkotóművész a berlini iparművészeti főiskolán 1971- ben diplomázott, ezt követően a görlitzi színházban, majd az ifjúsági televíziónál szerzett gyakorlatot. Festményeit és grafikáit most készül kiállítani. Dagmar Müller most a berlini „Joliot-Curie” óvoda ebédlőjébe készít falat. A gyermekek kívánsága alapján ,a fal akváriumot ábrázol majd. Lakása falán egyelőre papíron látható a vázlat: tengeri csikók, cápák és más tengerlakók „úszkálnak” a képen. Előbb kísérletképpen halvány pasztellszíneket használ, de később erős színek uralják majd a kompozíciót. „Számomra is új feladat volt — mondja a művésznő — egy ilyen nagyméretű — 4,30x2,70 méteres — falat tervezni, amelyen még egy ajtó is van. Lassan azonban, remélem, sikerül a megoldás. Barátaimmal és művészkollégáimmal minden esetre megbeszéltem az elképzeléseimet. Persze a tanácsokból és a kritikákból csak azt fogadtam meg, amivel magam is egyetértek. Hogy végül is mi ez a munka: festészet, iparművészet? Azt hiszem, egyik sem egészen, yalami új: mindenből valami!” (gáti) Dagmar Müller csodálatos fala a berlini Makarenko óvodában. Láthatóan tetszik a ki- csínyeknek ma HUnBHHSi IBBHIIBinBBBBHHBIBBBUBBnHHHBUBBHHUHnÉHnSHBBinBHI BHHÜBÜ \ A sokoldalú iparművésznő játékfigurái mindenütt nagy- tetszést aratnak.
