Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-19 / 220. szám
1980. szeptember 19. NÉPÚJSÁG 3 fi belvizek ellen Nagydorogon komoly gondot okoz már évek óta a belvíz. Az eliszaposodott árkok nem képesek elvezetni a csapadékot és a mélyebben fekvő területeken feltörő talajvizet. A község egyes részein a konyhakertek rendszeresen víz alatt álltak és a lakások épségét is fenyegette a víz. Most az Országos Vizügyi Alap támogatásával megkezdődött a községben az árok- és csapadékvíz-elvezető hálózat tisztítása és építése. Elsőnek a Banai-árok tisztításához fogtak, mely a kisebb árkok vizét hivatott elvezetni. A több mint 20 millió forintot érő munkából az idei évben 5 millió forint értékűt végeznek el. A munkát a Szekszárd—Paksi Vizitársulat végzi. czakó Helyenként az árkot a föld alá vezetik, fölötte új hidak, már szabad elfolyása van a víznek ' utak épülnek ________________________'__________• A fővárosba érve egy pillanatig kacérkodom a gondolattal, hogy Szűcs Zoltán vezérigazgató engedélyével élve a Déli pályaudvaron, vagy a Keletiben kérjek szállást, de aztán jobb belátásra térek. Bármennyire érdekes lenne a „vasminiszter” Baross Gábor szobrának tőszomszédságában lakni, valószínűleg ugyanolyan zajos. Már a barcsi, vagy éppen győri szállás se volt éppen hangszigetelt, de ezen igazán nem lehet csodálkozni. Baross Gábor egyébként sűrűn eszembe jutott, kitapasztalva azt, hogy viszonylag milyen könnyű Magyar- országon sugarasan (azaz a fővárosból kiinduló vonalak valamelyikén), és milyen nehéz körkörösen közlekedni. Ez a koncepció, melyhez természetesen a történelmi Magyarország méreteit-arányait is hozzá kell képzelni, Baross Gábort dicséri. Budapestről természetesen nem tudok újdonságokkal, vagy bölcs tanácsokkal szolgálni az olvasónak. Itt születtem, életem nagyon jelentős részét a Budafoki út környékén éltem, a fővárosban otthon vagyok. Csak éppen otthont kapni nem akarok soha többé, de ennek indoklása nem ide tartozik. Most tehát személyeskedni fogok és azt mesélem el, hogy hová viszem én Budapesten, ha ritka vendégeim között egy valóban kedves is érkezik. A Várba feltétlenül a Vérmező felől megyünk fel, a Mátyás-templom tengelyében érkezünk, így a Halász- bástyáról egyszerre tárul az idegen elé a főváros teljes panorámája. Nem megyek be a Hiltonba, mert ehhez úgysincs pénzem," viszont ha vasárnap van, úgy az Űri utca 9-ből leviszem a vendéget a föld alá. A Vár alatt bonyolult, sok kilométer hosszú barlangrendszer van és barlangmúzeum. Az én gyerekkoromban még a mai Vármúzeum pincéjéből volt megközelíthető és jól emlékszem a falhoz láncolt csontvázra, akit élő korában egy szórakozott börtönőr egyszerűen ottfelejtett. Ezután kerítenék sort a Szarvas tér felől a királyi palota múzeumaira, ami persze már nem egynapos program. Jó, ha valaki tudja, hogy cseppkőbarlangot nézni nem feltétlenül kell elmenni a távoli Aggtelekre. Óbudáról közelíthető meg a Pálvölgyi- cseppkőbarlang, kiépített utakkal, villanyvilágítással ellátva és természetesen csak idegenvezetővel látogatha- tóan. Gül-baba sírja is érdekes a Rózsadombon és ha már idáig eljutott az ember, úgy jólesik egy pohár bor a - Margit utcában, a Margit- kert vendéglőben. Amit én ugyan még akkor ismertem meg, amikor az ember itt a zsebből elővett tízóraijához tányért, evőeszközt kapott, de ami most — „idegenfor- galmasítva” — is hangulatos. A fővárosban nemcsak bevásárolni lehet, hanem alkalmilag sétálni is. Például a Margitszigeten, ami nemcsak azért van, hogy a két végével egy-egy hidat, a hátán pedig sportuszodát, strandot tartson. Hangsúlyozottan budai vagyok, ezen belül is lágymányosi, tehát Pesttel szemben némileg elfogult. Ennek ellenére, ha vidéki rokon gyerekek érkeznek, nem sajnálom az 1 forintosokat és végigviszem őket a metró valamennyi vonalán. A legnagyobb mértékben képesek élvezni. A Népligetben ott az új Planetárium, a Városligetben pedig már szerencsére csak a kiállítócsarnokok egy része van ott. Kevés főváros büszkélkedhetik azzal, hogy oly sokáig és oly nagy terv- szerűséggel fosztotta meg lakóit egyik legszebb közkertjüktől, mint Budapest. Gyalogolni Pesten a Belvárosban érdemes. Nagyon sok európai fővárosban szerzett tapasztalatom alapján állíthatom, hogy lökdösődésben sem vagyunk alábbvalók egy nemzet fiainál sem. Fürödni én a Rudasban szeretek, talán mert ott tanultam meg úszni. Ebédelni a nagykörúti Birka-csárdában, de ha kiváltságosán vastag a pénztárcám, akkor a Szarvas térre is elzarándokolok vadhúst kóstolni. Kedvenc múzeumom az Szépművészeti, aminek olvastán kérem a sznobokat, hogy ne legyintse- nek. Egyik-másik gyűjteménye a világranglistának is a legelején van. Kedvenc parkom a Nemzeti Múzeumé, olvasóhelyem pedig ugyanitt a Széchényi Könyvtár terme, mely remélhetőleg előbb- utóbb átköltözik egyszer a Várba, hogy többen elférjünk benne. Budapestről természetesen érdemes kirándulni is. Én hétköznapokon legszívesebben Szentendrére megyek, de alig valamivel több idő árán könnyű felkeresni a vácrátóti batonikuskertet, a ráckevei Savoyai-kastélyt, a Pilisben pedig a Vadálló- köveket, a Rám szakadékot és a Holdvilág-árkot, mely Ko- dolányi: Holdvilág-völgye című regényében nyert megörökítést. Budapesten lakik minden ötödik polgára hazánknak és ez egy kicsit sok. Főleg amikor kétmillió ember csúcs- forgalom idején lepi el az utcákat és a közlekedési eszközöket. Budapest tagadhatatlanul világváros és nagyon komoly (nem magyar!) vélemények szerint egyike a világ legszebb városainak. (Folytatjuk) ORDAS IVAN Sokan látják, kevesen ismerik. A Budai Vár ős kapubejáratának védötornya. Fotó: Bakó Jenő Szállítási feladatok Kezdődik a csúcsforgalom Fegyelmezett együttműködéssel Az ősz a mezőgazdasági termékek begyűjtésének szakasza, a szállítási csúcsok ideje, mert év vége közeledtén már mindenütt „tudják”, hogy mi a tennivaló. Az őszi csúcsforgalom elején vagyunk. A Tolna megyei szállítási bizottság, a szokásokhoz híven, idén is tanácskozott a fuvarozókkal és a fuvaroztatókkal. Az erők felmérése, a feladatok teljesítésének sorolása a téma ilyenkor. Az idei őszi „téma” azonban más, mint a korábbi években volt, éppen a mezőgazdaság „késése” miatt. Hozzávetőlegesen három hét késés van a növények érésében, illetőleg ebből következően az őszi feladatok elvégzésére is rövidebb idő áll rendelkezésre: a földekről úgy kell betakarítani a termést, hogy az őszi vetés, mintegy hatvanötezer hektáron, időben a földbe kerüljön. Ugyanakkor az ipar, a kereskedelem, a fogyasztók ellátása is folyamatos, naponta visszatérő feladat. A szokásos napi fuvarok mellett tehát az idén igen sok szállítanivaló van, szerencsére terven felül is, hiszen kukoricából, burgonyából igen jó a termés, több lett, mint amennyit terveztek. A teljesség igénye nélkül soroljunk fel néhány sarkos számot, érzékeltetve ezzel a feladat nagyságát: a szántóföldekről tehát be kell takarítani mintegy ötszázezer tonna kukoricát, kb. százezer tonna cukorrépát, harminckétezer tonna napraforgót, 25 ezer tonna burgonyát, hatezer tonna almát, hét és fél ezer tonna szőlőt, tízezer tonna paradicsomot... És e nagy munkához rendelkezésre áll a Volán ötszáz tehergépkocsija, az ÉPFU másfélszáz nagy kocsija — természetesen ezek a járművök a szokásos fuvarral lesznek elfoglalva, csak töredék juthat a mezőgazdasági szállítások teljesítéséhez. A mezőgazda- sági üzemek rendelkeznek közel háromezer pótkocsis traktorral és 1200 tehergépkocsival. A MÁV tehergépkocsiparkja az év „rendes” fuvarozási szakaszaiban is kevés, a pécsi igazgatóság területén naponta legalább ötszáz kocsival többet tudnának a fuvaroztatók fogadni, mint amennyi njost rendelkezésre áll. Éppen ezért igen fontos, hogy a szállíttatok és a fuvarozók az ősz folyamán szigorú fegyelemmel működjenek együtt. Sajnos idén sem úgy kezdődött az év, mint azt a MÁV és a Volán illetékesei kérték: az év elején kevés volt a fuvar. A féléves tervet egyik nagy fuvaroztató sem teljesítette. S az év második felére „sűrűsödött” a helyzet. Az elmaradt szállítások pótlása nagyon nehéz lesz, annak ellenére, hogy az eíszállításra kínált áru mennyiségének csökkenése egész évben tart, tehát idén nem lesz annyi áru, mint tavaly volt. Oka az elmaradásnak az is, hogy a vagonokat késve rakják ki. A MÁV adatai szerint: az év első hét hónapjában 51 834 kocsit raktak ki késve, azaz a vagonok állásidején el lehetett volna vinni 270 000 tonna árut. Az év hátralévő részében nem csökkennek a szállítási gondok. A MÁV kevés fedett kocsit tud adni, a Volán és az ÉPFU főleg hét végén vállalkozik nagy tömegű árut szállítani. A mezőgazdasági üzemek többsége saját áruját győzi szállítani. A nagymányoki, a decsi, a sióagárdi termelő- szövetkezetek, illetve a szekszárdi és a paksi állami gazdaságok kérnek csak segítséget. Az ősz folyamán a MÁV és a Volán külön tervet készített. Ezek szerint zöld utat kap a zöldség, gyümölcs és a gabona — a vetőmag is. Bátaszék és Szekszárd kö- * zött a vasút tengelynyomását felemelték húsz tonnára; a bátaszéki vasútállomáson befejezik a rakterűiét betonozását; rövidítik a teherkocsik javítási idejét; a cukorgyárakhoz irányvonatokat küldenek és kedvezményeket adnak az olyan szállítóknak, amelyek hajlandók a munkaszüneti napokon is rakodni. A MÁV rakodópályaudvarain különös figyelmet fordítanak arra, hogy a kocsikat teljes terheléssel küldjék el, ugyanis az a gyakorlat, hogy egy- egy vállalat nem használja ki a vagon terhelhetőségét, sem kilóban sem térben. A Volán 11-es Vállalat naponta öt billenős és öt fixplatós gépkocsit tud adni mezőgazdasági áruk szállítására, az ÉPFU pedig minden hét végén nemcsak kocsit, hanem rakodógépet is ad. A közlekedési, szállítási dolgozók szezonja kezdődik most, s tart legalább három hónapon keresztül. A szállítókkal megtörtént a tervegyeztetés, a dolgozókat eligazították, megbeszélték a tennivalókat mindenkivel. PÁLKOVÁCS JENŐ Több betongerenda A negyedik negyedévben enyhül, jövőre pedig megszűnik az építkezésekhez oly fontos födémgerendák hiánya a Beton- és Vasbetonipari Művekben végrehajtott termékszerkezet-váltás eredményeképpen. A vállalat hát gyárában az év végéig befejeződő rekonstrukció-sorozat nyomán lehetővé válik, hogy több célú, műszakilag igényesebb, a korszerű építési technológiák alkalmazását biztosító vasbeton és feszített beton gyártmányokat készítsenek, s rugalmasan tudjanak alkalmazkodni a mennyiségi, minőségi és választékbeli igényekhez. Az új technológiák kialakításakor arra törekedtek, hogy a gyártásban minél kisebb legyen az anyag- és energiafelhasználás. Kisebb költséggel előállított, az anyag tulajdonságait jobban hasznosító födémszerkezeti elemek a gyártásban és az építkezésben egyaránt gazdaságosak. Az ötéves rekonstrukciósorozat utolsó állomása a dunaújvárosi gyár, ahol az év végéig befejződik a beruházás. Az itt előállítható évi egymillió méter födémgerendával együtt a BVM évente összesen több mint hat és fél millió méter előfeszített és vasbeton födémgerendát gyárt. 1981-től kezdve ezzel a vállalat ki tudja elégíteni a beton- és vasbetonipari termékek iránti növekvő keresletet. (MTI) Budapest
