Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-17 / 218. szám

a Képújság 1980. szeptember 17. Tudósítóink írják fi felvásárlásról (Folytatás az 1. oldalról.) SEGÍT a kertbarátkor Ismeretes, hogy a kister­melők az államháztartásban fontos szerepet töltenek be. Termékeikkel hozzájárulnak mind a város, mind pedig a falvak zöldség- és gyümölcs- ellátásához. Az idei év időjá­rása sok gondot okozott a termények megóvása szem­pontjából. Eleintt a hideg, majd a hirtelen beállt hőség és szárazság késleltette az érést, rontotta az áru minő­ségét. Pincehelyen a felvásár­lást az ÁFÉSZ végzi, s az áru a Paksi Konzervgyárba ke­rül. A felvásárlás vezetője, Bölcskei Zoltán elmondta, hogy a változó időjárás a mennyiségben nem okozott kiesést, sőt, az idén még több a gyümölcs mint tavaly volt. Községünkben — bár ez sem minden termelőre mondható — inkább a minőséggel van a baj. Kevés gondot fordíta­nak a gazdák a gyümölcsfák permetezésére, a kártevők el­leni védekezésre. Ezen kíván segíteni a kertbarátok köre, ahol kiváló szakemberek elő­adása, filmvetítése segíti a szaktudás megszerzését. Ta­vasz óta felvásároltak bab­ból 85, kajsziból 25, meggy­ből 10 mázsát. A szilva sze­zonja most kezdődött. Méz­ből eddig kb. 30 mázsát, to­jásból 30 ezer darabot vásá­roltak fel. Megveszik a mák gubóját is. Ezen felül a zöld­ség- és gyümölcsbolt is vásá­rol közvetlenül a termelők­től, s azt helyben el is adja. Április óta az így felvásárolt mennyiség 5203 kilogramm, ez pénzben 93 540 forintot tesz ki. Az önkiszolgáló bolt is vásárol ugyanúgy, mint a zöldségbolt, a termelőktől gyümölcsöt és zöldségfélét. Horváth Anna HÁROMEZER KISTERMELŐVEL SZERZŐDTEK Dombóváron már évek óta szervezetten végzi a felvásár­lást az ÁFÉSZ. A város és városkörnyéki községekben közel háromezer kistermelő­vel vannak szerződéses vi­szonyban. A szerződésekben a legkülönbözőbb áruféleségek felvásárlása szerepel. így a szokásos zöldségféléken kívül igen nagy kisállat-forgalmat bonyolítanak le, de szállítási szerződés alapján a Sziget­vári Konzervgyárnak is vá­sárolnak uborkát, szilvát. A legfontosabb feladatuknak azt tekintik, hogy a város lakosságát ellássák friss zöld­áruval. Ezért Dombóváron több olyan boltjuk is van, amelyek közvetlenül vásárol­ják fel a friss zöldárut na­ponta, s így elégítik ki az igényeket. Buda Józsefné, a felvásárlási osztály vezetője szerint, megfelelő az ellátás, és átvesznek minden olyan felkínált terményt, amelynek minősége kifogástalan, mert a vásárlók csak a friss, jó minőségű árut keresik. A kis­termelőket az ÁFÉSZ egész éven át segíti. így például vetőmagot biztosít, s a téli hónapokban szakmai előadá­sok keretében szaktanácso­kat is ad. Most folyik az ét­kezési szárai bab, az alma és egyéb, téli tárolásra is alkal­mas zöldségféle felvásárlása. Magyarszéki Endre „MINDENT, AMI MEGTEREM” — Felvásárolunk mindent, ami megterem — mondja Siklósi Imréné, a tamási Kop-Ka ÁFÉSZ dolgozója, aki nemcsak munkájának tartja a felvásárlás intézését, hanem szívügyének is. Rég­óta dolgozik az ÁFÉSZ-iro- dán, több éves tapasztalattal szervezi a kistermelők árui­nak felvásárlását. — Én is ott kezdtem, ahol a termelők: a palántázásnál. Sok kertésszel állunk szerző­déses kapcsolatban, ők több ezer palántával segítik azo­kat, akik fóliás termesztéssel primőröket termelnek. Tőlük zöldség-, gyümölcsüzletünk felvásárolja az árut, és ezzel is igyekszünk javítani az el­látást. Támogatjuk ezt a ter­melést, jól járunk mi is, mert biztosítani tudjuk az ellátást, és jól jár a szerződő termelő is, mert majdnem a fogyasz­tói árat kapja a termésért. De jól jár a vevő is, hisz jó minőségű és viszonylag olcsó primőrhöz jut. Kis és ^ nagy mennyiségben egyaránt* átve­szi üzletünk a zöldséget és gyümölcsöt. Akikkel nem kö­töttünk szerződést, azoknak 20 százalékkal kevesebb pénzt tudunk fizetni, mint a fo­gyasztói ár. Üzletünkben a tárolás megoldott, tároló­helyeink és hűtőkamráink vannak. Zöldségüzletünktől vásárolnak az iskolák, óvodák és még sorolhatnánk az in­tézményeket, amelyek szin­tén vevőink. Hogy mindig megfelelő mennyiségű és mi­nőségű árunk van, ezt jórészt a kistermelőknek köszönhet­jük. Felvásárolunk gyümöl­csöt, • bodzát, stb. *a konzerv­gyárak részére is. Az ÁHT bizományosaként szerződést kötünk sertéshizla­lásra és mi vásároljuk fel, fizetve a kistermelőknek a felárakat. Szövetkezetünk sertéshizlaló szakcsoportjának sertéseiből látjuk el húsbolt­jainkat, vendéglátó egysége­inket. A szakcsoport tagjai­nak a felárakon felül még a tápkiszállítási, serté^zállítá- si kedvezményt is megadjuk. Koppán Endre AZ „EGÉSZSÉGES” KONKURRENCIA NEM ART Magyarkeszin is, m:/nt más faluban, a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése az ön- fogyasztáson és az áruértéke­sítésen alapszik. Ma még igen jelentős, 50 százalékot meg­haladó az önfogyasztás zöld­ségből és vágóbaromfiból; ugyanakkor a családi szük­séglet mellett a megtermelt termékek — az említetteken kívül: gyümölcs, tojás, hízott sertés, vágómarha- és házi­nyúl — értékesítése kedve­zően alakul. A háztáji és kisegítő gaz­daságok mezőgazdasági ter­mékeinek mennyisége az elő­ző évihez képest növekedett, különösen az állattenyésztés, azon belül is legjelentőseb­ben, 13 százalékkal a vágó­sertés-értékesítés. Az Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat zökkenőmentesen és időben veszi át a hízó sertéseket. A nagyobb mennyiségű gyümöl­csöt és a zöldségféléket a Kop-Ka ÁFÉSZ és a helyi termelőszövetkezet vásárolja fel. Jó ez a konkurrencia a kistermelők számára, mert a felajánlott áru mindig gazdá­ra talál. A közelmúltban fejeződött be mintegy 40 mázsa csete- bogyó és napjainkban folya­matos a hosszúszilva, vala­mint a bab felvásárlása. Minárik Lajos KÉT NAPPAL ELŐBB... Bonyhád város és a város­környék kistermelőinek érté­kesítési gondjait jórészt a Bonyhád és Vidéke ÁFÉSZ oldja meg. Fazekas Boldizsár, a felvásárlási csoport vezető­je kérdéseimre elmondta: „Egyrészt bolti hálózatunk végez felvásárlást — a fel­ajánlott árut szerződés ese­tén a mindenkori fogyasztói árnál — 20 százalékkal ke­vesebbért, szabad felvásárlás esetén pedig 25 százalékkal olcsóbban veszik át. Másrészt főállású felvásárlóink vannak. Az ő területük a vegyes fel­vásárlás (tojás, bab, mák, gyógynövény, nyúl, galamb). Szezon jellegű gyümölcsátvé­tel esetén (meggy, sárgaba­rack) a kistermelőktől köz­vetlenül a konzervgyárakba szállítunk. A nagyobb téte­lekben felkínált áruért a szö­vetkezet gépkocsija megy ki, ha az eladó azt 48 órával a szállítás előtt bejelenti. Ed­dig a felajánlott árufélesége­ket minden esetben átvettük, megadva értük a szerződött árat.” Bayer Béla KEVÉS SZŐLŐT VÁSÁROLNAK Ebben az esztendőben kö­zel egy hónappal később kez­dődhetett meg a földvári cse­megeszőlő szedése a Duna- földvári Tsz-ek Közös Kerté­szeti Vállalatának szőlészeté­ben : a hűvös, csapadékos, napfényben szegény időjárás késleltette ennyire a fürtök színeződését, beérését. A gaz­daság igazgatója, Miru Sán­dor feljegyzéseiből megálla­pította, hogy az utóbbi tíz esztendőben kétévenkénti hullámzással, egyre későbbre tolódik el a szőlőszedés kez­dési időpontja. A hatvanas évek végén a Csabagyöngyét július 23—24-én, az idén au­gusztus 14-én kezdték szüre­telni. Az Afuz-Ali fajta még szinte teljesen éretlen... Áz időjárás okozta gondot növeli a piaci helyzet is: a szőlő eladása vontatottan ha­lad. Talán oka lehet a nyári gyümölcsök — körte, dinnye, őszibarack, stb. — bőséges választéka is. A szőlőszedés sürgős mun­ka, sietni kéne vele. Sajnos, a gyakori esők következté­ben a bogyókban nem kép­ződik megfelelően a cukor: a szőlő must készítésére még alkalmatlan. A termés ma még szép, mosolygós, de a bogyók felrepedezése meg­kezdődött. Kép és szöveg: Szeleczky József Ma még a viszonylag egészséges szőlőből Bődé Józsefné 40 rekesszel is megszedne és elcsomagolna naponta, de annyira nincs igény... A párbeszéd bármelyik olyan szekszárdi boltban meg­történhet, ahol befőttes üveget kellene árusítani. A vásárló, mivel a polcokon nem talál befőttes üveget, az üvegvisszaváltótól érdeklődik. — Tessék mondani, van befőttes üveg? — Sajnos nincs! Üres befőttes üveg nincs, de lenne mit beletenni. Szaporodnak a hobbikertek, s bennük a gyümölcsfák is. A kiskertekben, gyümölcsösökben sok minden meg­terem: zöldbab, uborka, paprika, barack, szilva... Van, akinek annyi, hogy a piacra is jut belőle. Sokan viszont néhány üveg befőttet, lekvárt, savanyúságot készítené­nek abból, amit frissen nem fogyaszt el a család. Elten­nék télire saját szájíz, saját recept szerint. Mert ez is divat lett: a saját szájíz, az országos szab­vány helyett. Am, ha nincs miben eltenni a felesleget, akkor télen boltban vásárolnak azok is zöldbabot, lekvárt, befőttet, savanyúságot, akik különben önellátók lettek volna. A kár kettős: aki felesleget, termelt, mit tesz a több­lettel? Hagyja pusztulni. Néhány kiló zöldbab, paprika, uborka, szilva... nem a világ. Egy-két esetben valóban nem az. De ha a kiskertek zömében így van... Gondoljuk csak végig: mennyivel kevesebb ember el­látásáról kellene gondoskodni központi árualapból, ha azok, akik önellátásra is képesek, lehetőséget kapnának erre?! Látszólag nem nagy ügy a befőttes üveg. Az sem érdemelne szót, hogy lekváros köcsög sincs. De az üveg- és köcsöghiány a megtermelt értékek pusztulását eredményezi! Ez pedig nem lehet érdeke: sem az üveg-, sem a ke­rámiagyáraknak, sem a kereskedelemnek! Akkor hát miért nincs? (Sz. J.) Üj üdülő Hévízen Hévízen birtokba vették a beutaltak az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, valamint az ország valamennyi szén- és ércbányájának összefogásával felépült új gyógyüdülőt. .......... ereven nézett maga elé, szigorú vonallá vékonyodott M száját mintha mosolyra húzta volna valami. Verítéke összegyűlt arca mély árkaiban, nagyot nyelt, de nem —emelte kezét, hogy letörülje. Beszélt. — Megértelek én. Fáj neked, hogy az a férfi elhagyott. Fáj. Mégis, tudod mit mondok én neked? Most kell felállnod, drágám, éppen most kell erősnek lenned. Az élet (apró só­hajtás), meg tud gyötörni bennünket. De mi, lásd, erősebbek vagyunk nála, ellent tudunk állni. Minden körülmények között. Kis szünetet tartott. Eligazgatta az asztali vázában az eredetiekhez meghökkentően hasonlító műanyag rózsákat, gyönyörködött pár pillanatig bennük, majd ismét ugyanarra a pontra nézett. — Mit mondtál? Hangosabban beszélj, mert én már na­gyot hallok. Hol is tartottunk? Minden körülmények között... meséltem már, nem? Annak idején nekem nagyon sokan ud­varoltak. Szép voltam, karcsú, vékony derekú. Ha valahol megjelentem, minden férfi velem akart foglalkozni. Úgy ám! Szép szál legények voltak az udvarlóim, pirospozsgás arcúak, vállasak, szóval igazán derekak. Nekem meg választanom kellett volna. De melyiket a sok közül? Indulatosan rácsap tenyerével az asztal lapjára. — Egyiket azért jobban szerettem a többinél. Katona volt, fekete szemű — keleti éjszakának hívják az ilyen sze­met. Azt nagyon tudtam volna szeretni. — Persze, azt hiszed, engedtem neki. Nagyon rosszul hi­szed, és tiszteletlen vagy. Úriember volt, soha nem kért vol­na tőlem ilyet. Csak bámult azokkal a nagy, setét szemeivel. Egyszer, tánc közben azért próbálkozott. Azt mondja: nem akar sétálni, Aranka? Én meg néztem, és gyűlöltem akkor. Mert akartam sétálni. És azt mondtam neki, mit képzel, még hírbe hoz! Odakint már este van, a parkból felhallatszik a szökő­kút csobogása, á fák surrogása, ahogy jár a lombok között a Zalán Tibor : Akar sétálni, Aranka? szél. A tükör elé ül, kibontja a haját, mely leomlik a földre. Nézi magát, fejét hátra hajtja, végigsimít a nyakán. — Nem értheted te ezt. Nem voltam és életidegen, de­hogyis. Hányszor álmodtam vele, hogy a fák között összeta­lálkozunk. Sötét ruha van rajta, az arca sápadt, kicsit zavart, ahogy így mosolyog. Nem szólunk, belékarolok, s elindulunk, végig a sétányon, kart karba fonva. Lábunk alatt alig hajlik a fűszál, ő megáll most, illatos szivarra gyújt, s az alkonyi csöndben a lenyugvó nap felé int. Nézzük a naplementét, egymáshoz húzódva, így sokáig. S a szivartól bagószaga van, de mit bánom én, legyen bagószaga, férfihoz ez amúgy Is illik. Arca mostanra megnyugszik, elmosódnak a vonásai a puha fényben. — Meglátogatott. Nem hiszed el? Pedig úgy igaz, ahogy itt vagyok. Hercegnőm, mondta, hercegnőm, és sokáig tartot­ta markában a kezemet. Meglátogatott. Kicsit már őszül, de még mindig mutatós a szürke öltönyében. De hiszen ön ré­gen meghalt, mondtam neki, ön már meghalt a második vi­lágháborúban. Ellenségesen hajol előre, csak sziszegi a szavakat. — Most meg mit nevetsz? Nem hiszed el? Itt voltak mind, mind eljött hozzám és meglátogatott. Mindegyiken szürke öltöny volt, s volt mindnek arany óralánca. Jártunk a kertben, meg-megálltak, illatos szivarokra gyújtottak, fúj­ták a füstöt, karikára. És amikor elmentek, mindnek a hajtó­kájára tűztem egy szál őszirózsát. Néztek, néztek, s vissza­nézték a régi arcomat, s ők is visszaváltoztak fiatal nézésem­től, az öregek meg csak csodálkoztak, s az igazgató is azt mondta, ha sokáig ilyen fiatal tudok maradni, elvesz felesé­gül. Pedig neki már három gyereke is van, meg felesége. Hűvösödik, a verejték fölszárad az arcán, tekintete mind távolibb, kezét összekulcsolja az ölében. — Hiába, nem maradtam fiatal. Nem sikerült. Mit mon­dasz? Jó hogy eljöttél, örülök neked. Tegnap leejtettem a szemüvegemet. Most szüntelenül homályban botorkálok. Azt mondják az öregek, a kert végében, a nagy kövek között kí­gyó lakik. Elmentem oda kora reggel, s tudod mit láttam? Szarvast evett a kígyó, mert óriási nagy kígyó, s az öregek nem hazudtak. S amikor meglátott engem, felém kezdett te­kergőzni, én meg el akartam futni, de nem bírtam, jaj is­tenem. .. ! Ujjaival belemarkol az arcába, könnye kicsordul, utat keres magának a ráncok barázdáiban, álláról fekete szok­nyájára hullik. — Mit kezdenék én nélküled, mondd csak, mit kezdenék én nélküled? Miért kell neked Magyarországon élned? Min­dened meglenne itt nálunk, találhatnál szép, gazdag férjet is magadnak! — Néha azt álmodom, otthon vagyok megint. A nagy kerti székben ül apám, hallgat, nagyokat szív a pipájából, anyám pedig sárga napernyőjét a feje fölé tartva, virágot szed az árok partján. És azt álmodtam, hogy én ott vagyok, de engem nem látnak, és szólok hozzájuk, és nem válaszol­nak, mert nem hallanak, és megérintem őket, és nem rea­gálnak, mert nem érzik az érintésemet, és akkor elkezdek mindig sírni, nagyon sokáig sírok olyankor, mert azt hiszem, hogy a sírásomat legalább meghallgatják azok, akiket szeret­nék szeretni. ■ • eleüt a vázába, az megbillen, s a földre zuhan. A csö­B römpölésre fehérruhás, magas férfi lép be, rosszallóan csóválja a fejét. Halkan szólal meg mégis, hogy meg ne riassza az öregasszonyt: — Möchten Sie spazieren gehen, Aranka? — Akar sétál­ni. Aranka?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents