Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-17 / 218. szám

2 Képújság

1980. szeptember 17.

JabloDski az időszerű feladatokról

PANORÁMA

BUDAPEST

Varsóban Henryk Jablons- ki elnökletével ülést tartott a Lengyel Nemzeti Egységfront Országos Bizottsága és megvitatta az ország jelenlegi helyzetét érintő problémákat, valamint a nemzeti egységfront időszerű feladatait.

Megnyitó beszédében Henryk Jablonski, az államtanács elnöke hangsúlyozta, hogy az ország életénél? egy igen nehéz szakaszából őszinte párbeszédek és kölcsönös engedmények útján jutottak ki. Rámutatott: a munkabeszüntetések jelentkezésének első pillanatától kezdve az államhatalmi szervek következetesen betartották azt az elvet, hogy a társadalmi konfliktusokat politikai eszközökkel kell megoldani, és ez meghozta gyümölcsét.

A gazdasági nehézségekről szólva Jablonski hangsúlyozta, hogy a válságjelenségeket a túlzottan központosított

Muskie a SALT—ll-rol

Edmund Muskie amerikai külügyminiszter hétfői sajtó- értekezletén úgy nyilatkozott, hogy nagyon helyénvaló lenne, hogy a SALT—II szerződés az elnökválasztási kampányviták középpontjába kerülne, mert ez megfelelő légkört teremthetne a szenátus számára a hadászati nukleáris támadó fegyverek korlátozásáról szóló megállapodás ratifikálásához. Érvelése abban állt, hogy mivel a republikánus elnökjelölt, Reagan a SALT—II makacs ellenzője, Carter pedig a megállapodás támogatója, a kérdésről kettőjük között folytatandó vita „felvilágosítaná az amerikai közvéleményt” és ennek nyomán megfelelő tömegháttér alakulhatna ki a szerződés ratifikálására. Arra a kérdésre, vajon a novemberi elnökválasztások után sor kerülhet-e a ratifikálásra, Muskie azt válaszolta, hogy szerinte erre már nem lenne elegendő idő a kongresszus idei munkájának befejezése előtt.

Muskie hangot adott annak a véleményének, hogy a Szovjetunió Afganisztánnal kapcsolatos politikája nem zárja ki a már megkezdett leszerelési párbeszéd folytatását, noha Washington álláspontja nyomán „a folyamat lelassulhat”.

adminisztratív és gazdasági szerveknél elkövetett hibák tovább súlyosbították.

A napjainkban az egész pártban folyó széles körű vita arról tanúskodik, hogy a párt felismerte: a jövőben megengedhetetlen a demokrácia veszélyes alábecslésének visszatérte mind a párt belső életében, mind az állami szerveknél. Mindenkinek — a LEMP és más politikai pártok tagjainak, a pártonkívülieknek — felelősséget kell érezniök közös sorsunkért, ha a demokráciát teljesen valóra akarja váltani. A gyakorlatban az elkövetkező időszakban ez mindenekelőtt a közösen elfogadott kötelezettségek valóra váltását jelenti — hangsúlyozta az államtanács elnöke.

Jablonski a továbbiakban rámutatott, hogy a várt eredmények a kollektívák megfelelő ütemű munkája, a vállalatok hatékonyságának fokozása, a termelés minőségének javítása és a munkafegyelem fokozása nélkül nem valósulnak meg.

A stabilitás, a nyugalom és a rend — ezek az elengedhetetlen feltételei annak, hogy pótoljuk az elszenvedett veszteségeket, tartalékokat hozzunk létre, felélesszük a kezdeményezőkészséget, megsokszorozzuk az alkotóerőket. A stabilitás ugyanakkor következetes harcot tesz szükségessé mindazokkal szemben, akik ellenségei a nép egységének, akik gyűlöletet szítanak és terjesztenek, akik arra törekednek, hogy megrendítsék az államhatalmat, akik fellépnek szövetségeseink — Lengyelország függetlenségének alapvető garanciája ellen szögezte le Jablonski.

Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke táviratban üdvözölte Csao Ce-jangot, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökévé történt megválasztása alkalmából.

*

Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese kedden küldöttség élén Svédországba utazott a göteborgi magyar hét megnyitása alkalmából. Látogatása során megbeszéléseket folytat svéd kormánytagokkal • és gazdasági személyiségekkel.

*

A Magyar Néphadsereg kijelölt törzseinek és csapatainak katonái, akik részt vettek a Fegyverbarátság ’80 közös gyakorlaton, feladataik sikeres teljesítésének befejeztével hazaérkeztek a Német Demokratikus Köztársaságból. Katonáinkat a határon ünnepélyesen fogadtál?.

HÁGA

Hollandia 1981-ben a NATO által — amerikai sürgetésre

— igényelt 3 százalék helyett csupán másfél százalékkal növeli katonai kiadásait. Ezt tartalmazza a többi között az állami költségvetés tervezete, amelyet kedden Beatrix királynő a holland kamara két háza előtt elmondott trónbeszédében hozott nyilvánosságra.

BECS

Újabb áremelkedéseket jelentett be az osztrák kormány. Az intézkedések értelmében jelentősen emelkedik a villany, a gáz, valamint a postai szolgáltatás és a vasúti jegyek ára.

SAN SALVADOR

Hétfőn, az ország nemzeti ünnepén merényletek és fegyveres összecsapások következtében mintegy 40 ember vesztette életét Salvadorban

— jelentették a hatóságok. Santa Anában, az ország második legnagyobb városában húsz holttestet találtak, közülük többön kínzások nyomai láthatók. Megfigyelők szerint ez arra mutat, hogy a tettesek jobboldali terrorszervezetek tagjai voltak. Ugyancsak hétfőn Adolfo Majano ezredes, a kormányzó jobboldali katonai junta tagja a hadsereg „belső átszervezésére” szólított föl.

A hadsereg felügyelete alatt

Polgári kormány alakul Törökországban

Evren tábornok, a pénteken hatalomra került török katonai junta vezetője kedden kijelentette, hogy „még ezen a héten” polgári kormányt alakítanak, de hangsúlyozta, hogy a kabinet a hadsereg felügyelete alatt fog működni. A puccs óta tartott első sajtóértekezletén a tábornok nem közölt további részleteket a kormányról, így azt sem mondta el, hogy ki lesz a miniszterelnök.

Evren tábornok ígéretet tett az „anarchia” felszámolására és a polgári kormányzathoz való végleges visszatérést a „terrorizmus és zűrzavar elleni alkotmányos rendszabályok” megerősítésétől tette függővé.

A továbbiakban a török katonai kormányzat vezetője megerősítette, hogy Ankara eleget tesz NATO-kötelezett- ségeinek és teljesíti valamennyi katonai és gazdasági szerződését. Kifejezte reményét, hogy Törökország és az Egyesült Államok kétoldalú kapcsolatai fejlődni fognak.

Bejelentette, hogy gazdasági programot dolgoznak ki, amelynek megvalósításához a fejlett tőkés országokat tömörítő gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet (OECD) segítségét kérik. Utalt arra is, hogy számítanak a puccs előtt Törökországnak ígért hitelek zavartalan folyósítására.

Az országban enyhítették a kijárási tilalmat, amely ezentúl éjféltől hajnali öt óráig tart. Másik fejlemény, hogy a katonai kormányzat felszólítására — a beígért 70 százalékos fizetésemelés reményében — immár 70 ezer sztrájkoló munkás vette fel a munkát, magában Isztambulban 33 ezer munkás dolgozik ismét.

Türkest, a „Szürke Farkasok” elnevezésű félfasiszta szervezet vezetőjét és Erba- kant, a jobboldali Nemzeti Jólét Pártja elnökét — mindketten a hadsereg őrizetében vannak — várhatóan másfél hónapon belül bíróság elé állítják. Házi őrizetben tartják a 450 tagú török parlament alsóházának 78 képviselőjét.

A pénteken elmozdított kormányfőt, Demirelt és elődjét, Ecevitet, akik katonai „védőőrizetben” vannak — a katonai kormányzathoz közel álló források szerint — valószínűleg nem állítják bíróság elé, az azonban teljesen kizártnak látszik, hogy a katonai kormányzás idején politikai tevékenységet fejtsenek ki.

Burnuszok Becsben

Kedd esti kommentárunk.

Bécs legelőkelőbb szállodáinak homlokzatán tizenhárom ország lobogója leng: ismét az osztrák főváros az OPEC- konferencia házigazdája. A szervezetet lehet bírálni és lehet dicsérni, csak egyet nem lehet: kétségbevonni, hogy döntései nemcsak a világgazdaságban, de a világpolitikában is húsba- vágóak.

A mostani konferencia több szempontból sajátos, érzékeny helyzetben ül össze, s nem akármilyen biztonsági intézkedések közepette. (Ausztria nagy súlyt helyez arra, hogy Bécs nemzetközi konferenciavárosként felzárkózzék Genf mellé. Biztonsági szervei mindent megtesznek, hogy megakadályozzák az 1975 decemberi, bécsi OPEC-konferencia elleni terrortámadáshoz hasonló akció megismétlődését.)

Az a közismert tény, hogy a szervezetben egymástól eltérő struktúrájú és politikai alapállású országok tömörülnek, már a tanácskozás legelején kitűnt. A hagyományos „rotációs” rendszer alapján ezúttal Irak képviselőjének kellett volna betöltenie az elnöki tisztséget, mégis Algéria külügyminisztere elnököl. Ez annak a következménye, hogy a kiterjedt, határmenti összecsapásban jelentkező iráni—iraki viszály miatt Teherán szabályszerűen megvétózta Bagdad elnöki „járandóságát”.

A másik fő ellentétpár egyik tagja ugyancsak Irán, a másik azonban a legnagyobb olajexportőr: Szaúd-Arábia. E két ország vitája érzékenyen érinti az egész világgazdaságot. Nézeteltérésük ugyanis két kulcskérdésben csúcsosodik ki: a kitermelt olaj ára és mennyisége. Az ár és a mennyiség, természetesen, dialektikus kölcsönhatásban áll egymással. Irán — és számos más olajország — szerint Szaúd-Árábia eddig, túlságosan olcsó árat számított: 159 liternyi olajért 28 dollárt kért. Ezt akkor is fenntartotta, amikor a tagállamok júniusi algíri ülésükön, 32 dollárban állapodtak meg. Irán közben már 37 dolláros árat szabott, ráadásul csökkentette termelését, ugyancsak ellentétben Riaddal, amely gyors ütemben növelte azt. Irán most azzal vádolja Szaúd^Arábiát, hogy nem törődik az „arab” érdekkel, csak a saját hasznát nézi. Szaúd- arab részről viszont — észrevehetően amerikai sugallatra — azt vetik Irán szemére, hogy nem törődnek a „világgazdaság stabilitásával”, egy minden eddiginél súlyosabb világgazdasági összeomlást kockáztatnak.

A számokból kibontakoznak a várható kompromisszum körvonalai. Irán esetleg valamelyest csökkenti, Szaúd-Arábia pedig emeli az árat, de nem csökkenti termelését. Bár egyelőre még kérdés, hogy Ríjad számára mi bizonyul erősebbnek: Washington kívánsága az olajmennyiség fenntartására, vagy a többi OPEC-államnak a vádja, hogy a jelenlegi szint „túlkínálatot” jelent és kicsorbítja az olajfegyver élét...

HARMAT ENDRE

Az OPEC-miniszterekre ezer osztrák rendőr és „terroristaelhárító” szakember vigyáz. iKülönleges rendőri osztag tart az Imperiál palotához, a konferencia színhelyére.

A palesztin probléma - közelről (2.)

Of helyzetre war na

A tömeges zsidó bevándorlás Palesztinába, amely a harmincas évek elején kezdődött, végképp elmérgesítette a viszonyt a másik őshonos közösséggel, az arabokkal. Pénzzel — az arab tulajdonú földek felvásárlásával — csellel, és nem utolsósorban terrorral erőszakos gyarmatosítási folyamat zajlott le az országban. A terrorizmust, mint harci módszert, a cionista fegyveres csoportok honosították meg a térségben: a Stem, az Irgun és más szervezetek elűzték földjeikről a palesztinokat, merényleteket követtek el a brit gyarmati hatóságok képviselői, sőt 1947-ben még az ENSZ főmegbízottja, Bema- dotte gróf ellen is. A félelem légköre menekülésre késztette az arab lakosságot.

Az angololok kivonulási szándékának bejelentése után az ENSZ megpróbált igazságot tenni: egy zsidó és egy arab államra osztotta Palesztina területét, Jeruzsálem városának pedig nemzetközi státust szánt. Ez a megoldás azonban a felek egyikét sem elégítette ki, s 1948 tavaszán, Izrael állam egyoldalú kikiáltása után kirobbant a fegyveres harc. Egy éven át dúlt az első háború, elsodorva az ENSZ eredeti felosztási tervét. Izrael katonai sikerei nyomán a maga javára módosította a kijelölt határvonalakat. Jordánia magához csatolta a tervezett palesztin arab állam egy részét, a Jordán folyó nyugati partvidékét és Kelet-Jeruzsálemet, Egyiptom pedig a Gazai-övezetet.

Még jobban' elmélyítette a válságot az 1967 tavaszán végrehajtott izraeli agresszió. Izrael megszállta Ciszjordá- niát, Gazát, valamint az egyiptomi Sinai-félszigetet, a palesztinok újabb áradatát kényszerítve menekülésre. Voltak köztük olyanok, akiknek — miután egyszer már eljöttek Izrael területéről — újra el kellett hagyniuk otthonukat. A sok szenvedés és megalázás váltotta ki a palesztinok ellenállását: 1965- ben Jasszer Arafat vezetésével megalakult első, s mindmáig legjelentősebb harci szervezetük, az A1 Fattah. A különböző ellenállási szervezeteket a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet egyesíti, Jasszer Arafat elnökletével. Egyes szélsőséges szervezetek közülük az igaz ügynek csak kárt okozó terrorista módszereket alkalmaznak, de a mozgalom derékhada reális célért, az önrendelkezésért és a

független palesztin arab állam megalapításának a jogáért küzd.

Miután az egész közel- keleti válság kulcsa éppen a palesztin kérdés, világos, hogy ennek megoldása előfeltétele bármiféle átfogó, tartós és igazságos politikai rendezésnek. Izrael azonban erről hallani sem akar, s fővédnöke, az Egyesült Államok — bár szóban elismeri a palesztinok jogait — támogatja ebben. Az 1978 őszén Camp David-ben megkötött amerikai—izraeli—egyiptomi megállapodások nyomán csupán egyiptomi—izraeli különbéke született, a palesztin araboknak nyújtandó még oly korlátozott autonómiáról szóló tárgyalások pedig zsákutcába jutottak. A Camp David-i megállapodásokat az arab országok és a palesztinok egyöntetűen elvetik. Izrael pedig a zsidó települések erőszakos létesítésével a megszállt területeken világosan tudtára adja mindenkinek: nem áll szándékában onnan kivonul- hi.

Azt, hogy a palesztin ellenállási mozgalom jelenleg hol tart, az A1 Fattah nemrég megtartott kongresszusa jelezte. Egyik legfontosabb határozata az Izrael elleni fegyveres harc elsődlegességét deklarálta. Vajon ez teljes lemondást jelent a politikai eszközök igénybevételéről? — kérdeztem Bej rútban Abu Szalehtől, a szervezet egyik vezetőjétől.

— Semmi esetre sem — hangzott a válasz. „Csak hát ki kész tárgyalni vélünk? Izrael történetesen még a Camp David-i formula alapián sem, amelyet mi ettől függetlenül is elfogadhatatlannak tartunk. A válasz erre csak a fegyveres harc fokozása léhet részünkről.”

A palesztinok táborában felülkerekedett a meggyőződés, hogy a politikai rendezés előtti út megnyitásához változásokra, új realitásokra és új helyzetre van szükség. S nem tartják kizártnak, hogy ez csak egy újabb közel- keleti háború révén érhető el. A helyzetet igazán veszélyessé az teszi, hogy — más indítékokból — mintha Izrael is így vélekedne: Tel Aviv egyre nyilvánvalóbban a PFSZ-re és Szíriára Dél- Libanonban mérhető csapás lehetőségét mérlegeli.

PÁLFI VIKTOR

(Következik: 3. Jövőre, Jeruzsálemben)

Előtérben a túszügy

Kedden a teheráni parlamentben megkezdődött az amerikai túszok ügyével kapcsolatos vita. Az ülésen megjelent 181 képviselővel Hase- mi Rafszandzsani, a parlament elnöke ismertette a külügyi bizottság állásfoglalását az amerikai—iráni viszonyról.

Khomeini ajatolláh, az ország vezetője — mint ismeretes — annak idején nem foglalt egyértelműen állást a túszok esetleges szabadon bocsátásával vagy bíróság elé állításával kapcsolatban: a kérdés elől kitérve, a létrehozandó parlamentre ruházta a döntést.

Az utóbbi hetekben került ismét előtérbe a túszügy. Gyorsan követték egymást az ezzel közvetve és közvetlenül összefüggő amerikai és iráni nyilatkozatok, levélváltások. Washingtonban bizakodó hangulatot“* keltett Khomeini ajatollah múlt heti beszéde: az iráni vehető által megfogalmazott követelések — általános megítélés szerint — elfogadhatóak lehetnek az Egyesült Államok számára, hiszen nem foglalnak magukban nyilvános bocsánatkérésre vonatkozó felszólítást- Khomeini beszédét azonban a képviselők többféleképpen értelmezik, és a jelek szerint a parlament keményebb irányvonalat képvisel az ajatollah- nál. Washingtonban ennek ellenére sokan komoly reményeket fűznek a teheráni törvényhozás döntéséhez.

Dél-Libanon: Az izraeli légierő „névjegye”