Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-16 / 217. szám
2 KÉPÚJSÁG 1980. szeptember 16. Törökország Rendkívüli állapot, letartóztatások Szovjet segítség Lengyelországnak Törökország új katonai vezetői, a pénteken hajnalban vértelen államcsínnyel hatalomra került nemzetbiztonsági tanács hat tagja — élükön Kenan Evren tábornokkal —- vasárnap este közleményt hoztak nyilvánosságra. Ebben elrendelték, hogy az ország különböző gyáraiban sztrájkoló' mintegy negyvenezer dolgozó munkaadói azonnali hatállyal adjanak hetvenszázalékos béremelést a munkásoknak, és egyben felszólították a sztrájkolókat, hogy hétfőtől vegyék fel a munkát. (Mint ismeretes, a katonai kormányzat betiltott mindenféle szakszervezeti tevékenységet.) A nemzetbiztonsági tanács közleménye másrészt megerősítette, hogy Zimbabwe Heves összecsapások összesen mintegy negyvenen sérültek meg Zimbabwé- ban a hét végén azokban az incidensekben és összecsapásokban, amelyekben' Robert Mugabe miniszterelnök és Joshua Nkomo belügyminiszter hívei kerültek szembe egymással. Nincs jele azonban annak, hogy magának a két politikusnak is része lett volna híveik összecsapásaiban. A legsúlyosabb incidens a főváros közelében fekvő Chi- tungwizában történt: kézigránátot dobtak egy vendégekkel teli sörcsamokba. A jelentésekből sokszor nem derül ki, melyik szervezet emberei követték el a merényleteket és kik voltak az áldozatok, de annyi megállapítható, hogy a chitungwizai incidensek ösz- szefüggnek a kormány azon .tervével, hogy mintegy 17 ezer volt gerillát telepít le ideiglenesen a városban. Törökország betart minden gazdasági megállapodást, amelyeket az előző kormány kötött más országokkal. A pénteki államcsíny óta, a szélsőjobb- és szélsőbaloldali terroristák utáni hajtóvadászat és a rendkívüli állapotnak az egész ország területére történt kiterjesztése eredményeképpen eddig 182 személyt vettek őrizetbe és nagy mennyiségű fegyvert koboztak el. A megerősített járőrszolgálat ellenére vasárnap a dél-törökországi Ada- nában ismeretlen fegyveresek — feltehetően egy szélsőséges csoport tagjai — a nyílt utcán agyonlőttek egy járőr- szolgálatot teljesítő századost. Alparslan Türkes ezredes, a szélsőjobboldali nemzeti Az Afgán Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma jegyzékben tiltakozott az Egyesült Államok kabuli ideiglenes ügyvivőjénél amiatt, hogy amerikai állampolgárok súlyos bűncselekményeket követtek el az ország területén. A jegyzék megállapítja: szemtanúk vallomása alapján cáfolhatatlan bizonyítékok vannak arra, hogy amerikai állampolgárok részt vettek afgán személyek meggyilkolásában. Nyomatékosan sürgeti, hogy a vétkeseket mielőbb bíróság előtt vonják felelősségre. A külügyminisztérium közli, hogy az afgán hatóságok a közelmúltban letartóztatták Seikh Mul Mir és Modir Mu- hammed Gul ellenforradalmár banditát. Vallomásukban beismerték: tudomásuk volt arról, hogy ez év márciusának végén amerikai újságírócsoport kelt át törvényellenesen a pakisztáni— afganisztáni határon, majd csatlakozott az ellenforradalmi bandához. A határsértők afganisztáni ruhát öltve megváltoztatták külsejüket. — Az ellenforradalmárok — hangzik a jegyzék — megtámadták Tatehabad települést, valamint Szorhrud falut (Nangarhar tartomány), innen magukkal hurcoltak hámozgalom pártjának elnöke, a hírhedt félfasiszta Szürke Farkasok vezetője, akinek nagy része volt abban, hogy Törökország a tönk szélére jutott, vasárnap reggel megadta magát a katonai hatóságoknak. Türkest az Izmir közelében levő Uzunuda szigetére vitték, ahol Mecmettin Erbakant, a Nemzeti Jólét Pártjának elnökét is őrzik. Demirel megbuktatott kormányfőt és Ecevitet, a korábbi miniszterelnököt a hatalomátvétel óta egy nyugattörökországi helyőrségben tartják védelem alatt. A két politikus csak annyit közölt telefonon jelentkezett török újságírókkal, hogy a katonai hatóságok felkérték őket, ne adjanak nyilatkozatokat. rom munkást, akik egy öntözőcsatorna tisztítását végezték. Az amerikai újságírócsoport egyik tagja utasítást adott a banditáknak a munkások megkínzására, majd arra, hogy fejezzék le őket. Mindezt az amerikaiak filmre vették. — Nem sokkal a felháborító akció után, az Egyesült Államokba hazatérvén, Dán Rather, a CBS amerikai televíziós társaság kommentátora, a Christian Science Monitor című lapnak adott nyilatkozatában közölte: március végén a forgatócsoport vezetőjeként jutott át Afganisztán területére, és ott filmet készített „Az afgánok szabadságharca” címmel. A Rather-interjúban elmondottak teljes mértékben fedik a banditák vallomásában elhangzottakat. — Ezek után semmi kétség afelől — szögezi le az afgán külügyminisztérium jegyzéke, — hogy Dan Rather maga is részt vett az afgán munkások embertelen megkínzá- sában és lemészárlásában. A tény tehát az — állapítja meg végül a jegyzék —, hogy afgán földön véres gyilkosság történt, és az egyik gyilkos is azonosítható, aki nem más, mint maga Dan Rather amerikai állampolgár. A lengyel kormány bejelentette, hogy a Szovjetunió által Lengyelországnak nyújtandó segítség keretében a két ország megállapodást írt alá, amelynek értelmében a Szovjetunió 150 millió dollár értékű pótlólagos árusegélyt juttat Lengyelországnak. Megegyezés született arról is, hogy a lengyel kormány körülbelül 260 millió dolláros hitelt kap tízéves visszafizetésre, alacsony kamatláb mellett. Emellett a szovjet kormány módosította annak a 280 millió dolláros hitelnek a visz- szafizetési határidejét, amelyet Lengyelország tőkés piacokon történő nyers- és alapanyag-vásárlás céljából vett fel. A szovjet segítség összesen 690 millió dollárt tesz ki. Ez a segítség — állapítja meg a lengyel hírügynökség — nagy jelentőségű Lengyelország gazdasági nehézségeinek leküzdése szempontjából. Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: Lengyelországban folytatódnak a helyi pártszervezetek megbeszélései a legfontosabb eszmei-politikai és társadalmi feladatokról. A hét végén plenáris ülést tartott a LEMP lublini vajdasági bizottsága. A tanácskozáson Mieczyslaw Jegielski, a LEMP KB PB tagja, miniszterelnök-helyettes is részt vett. Két másik vajdaságban aktívaértekezleten vitatták meg a tennivalókat. Az ipari üzemek, vállalatok túlnyomó többségében nagy ütemben folyik a munka a lemaradások behozására. A tennivalók nem csekélyek: egyedül az építőiparban hatmilliárd, az építőanyag-iparban pedig 750 millió zloty értékű kiesést okoztak a nyári munkabeszüntetések. A mezőgazdaságban, ahol a rendkívül kedvezőtlen időjárási körülmények ismétlődő viharok, árvizek okoztak gondot, továbbra is minden órát kihasználva dolgoznak az emberek. Erőfeszítéseiknek köszönhető, hogy a hét végére a gabona 96 százalékát sikerült learatni, s most már csak az ország legészakibb részein van betakarítani való. Az afganisztáni külügyminisztérium jegyzéke A harmincötödik Hétfő esti kommentárunk. Ma, szeptember 16-án ismét benépesül a New York-i East River partján álló híres üvegpalota nagyterme: megkezdődik az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének harmincötödik ülésszaka. Az ENSZ. a második világháború végén alakult meg, azzal a céllal, hogy segítsen megakadályozni a fegyveres konfliktusokat, és világméretű tárgyalási fórumot nyújtson a népek, nemzetek képviselőinek. A szervezet megalakulása első pillanatától kezdve érzékletesen tükrözi világunk hatalmas változásait. Ez elsősorban a meghatározó folyamatra, az erőviszonyok változására vonatkozik. Nem véletlen, hogy működése kezdetén az Egyesült Nemzetek Szervezete csak nevében volt világszervezet. Ez nemcsak azért volt így, mert akkor a taglétszám a maihoz képest még lényegesen alacsonyabb volt (mintegy ötvenen voltak az alapítók), hanem azért is, mert a tőkés világhatalmak akkor minden gond nélkül rá tudták kényszeríteni akaratukat a tagállamokra. Hogy ez milyen mértékben volt így, arra talán a legjellemzőbb, hogy az emlékezetes koreai háborút a hidegháború amerikai apostolai még a világszervezet kék lobogójába csomagolhatták. Később, nem utolsósorban Kongó, a mai Zaire apokaliptikus kezdetei idején, az ENSZ még ugyancsak enyhén szólva felemás magatartást tanúsíthatott. A New York-i üvegpalota a továbbiak során js jó szeizmográfnak bizonyult. Ahogy múlt az idő, úgy váltak mind érezhetőbbekké ebben a palotában azok a változások, amelyek „odakint”, a nagyvilágban végbe mentek. A Szovjetunió és a szocialista országok erejének növekedése, a szocialista világrendszer kialakulása, a nemzeti felszabadító harc diadalmas folyamata — mind olyan jelenségnek bizonyult, mely éreztette hatását a világszervezetben és lassan, kérlelhetetlenül, megváltoztatta annak arculatát. Ma már elmondhatjuk, hogy a világszervezet igyekszik jól szolgálni az emberiség nagy törekvéseit, a fegyverkezési hajsza korlátozására, a javak igazságosabb elosztására, az országok közeledésére, a béke megőrzésére irányuló erőfeszítéseket, amelyek élvonalában mindig ott találjuk a szocialista országokat. A jelenlegi ülésszakra a korábbinál bonyolultabb, sok tekintetben veszélyesebb helyzetben kerül sor. Ez annyit jelent, hogy az ülésszak résztvevőire a szokásosnál is nagyobb feladatok várnak. Szinte jelképesnek tekinthető, hogy a most kezdődő rendes ülésszak legfontosabb témáiról a minap befejeződött rendkívüli világgazdasági ülésszakon is óhatatlanul szó esett. Ez a tanácskozás újabb bizonyság volt arra, hogy földünk gigászi gondjai csak egyetemes erőfeszítéssel, a problémák dialektikus összefüggésében oldhatók meg. Hiába volt a rendkívüli ülésszak témája „csak” a fejlődő országok szegénysége (az ENSZ százötvenhárom tagállama közül százhúsz tartozik ebbe a kategóriába!), ezt a kérdést egyszerűen nem lehetett az okok és következmények (klasszikus- és újgyarmatosítás, fegyverkezési hajsza, a bizalom hiánya, stb.) nélkül tárgyalni. A világon, ahol gyermekek milliói éheznek, évi 450 milliárd (!) dollárt költenek, fegyverkezésre. Az új ülésszak egyik legfontosabb feladata, hogy fórumot adjon az ezzel kapcsolatos konstruktív javaslatok megvitatásának. Hasonlóan fontos feladat, hogy a világszervezet megpróbálja egyengetni a veszélyes regionális feszültségek enyhítésének útját: a Közel- és Közép-Kelettől egészen Délkelet-Ázsiáig éppen elég sürgős tennivaló akad ezen a téren. Minden remény megvan arra, hogy az ENSZ ezúttal is teljesíti egy már hosszú esztendők óta hasznosnak bizonyult funkcióját. Arról van szó, hogy a világ magas rangú állam- férfiainak és diplomatáinak összesereglése eleve kiváló alkalmat nyújt a kétoldalú tárgyalásokra. Máris úgy_ tűnik, hogy ez most is így lesz, hiszen komolyan lehet számítani — többek között — a szovjet és az amerikai külügyminiszter, Andrej Gromiko és Edmund Muskie találkozójára. Nem frázis az, hogy a mostani, veszélyekkel és reményekkel terhes helyzetben a szokásosnál is nagyobb szükség van minden közeledési felület maradéktalan kihasználására. A nemzetközi közvélemény ebben a nem akármilyen vonatkozásban is érdeklődéssel várja a harmincötödik ülésszak eseményeit. HARMAT ENDRE A palesztin probléma - közelről Tejtestuérek viszálya „Az Ür — akármilyen val- lású is lett légyen — joggal kérhetné számon Káin- Izraelen, hogy hol van testvére, Ábel?” — mondja mély meggyőződéssel Szaid Naif Asszad. A 62 éves fegyvermesterrel nemrég Dél-Li- banonban, a Tyr kikötőváros melletti Rashidija menekült- táborban ismerkedtem meg. Ez a sátrakból és beton téglás házikókból álló, mostoha tengerparti tábor — 15 ezer Palesztinái arab sorstársával együtt — 1948 óta otthona. Pedig igazi otthona, szülővárosa, Acca, alig 12 kilométerre van — számára mégis elérhetetlenül messze, mert a tábortól hét kilométerre Libanon és Izrael határa húzódik, s Acca már „odaátra” esik. A zsidók és a palesztin arabok testvér voltáról Naif Asszad ezt mondotta: „Mindketten egyazon, a szemita népcsalád tagjai vagyunk. Ettől még lehetne köztünk ősi az ellenségeskedés is, csakhogy múltunkat nem ez jellemezte. Sok történelmi művet olvastam, s ezekből tudom, hogy mi vagyunk azoknak a kanaánitáknak az utódai, akiket a sivatagból a Palesztina területére bevonuló nomád zsidó törzsek le- igáztak, majd velük együtt békében éltek évezredeken keresztül — a különböző hódítók által ránk kényszerített közös iga alatt is. A viszály magvát csak a cionizmus ültette el.” Naif Asszadnak még személyes emléke is van a két nép múltbéli barátságáról: Palesztina földjén századunk elején is az a szokás dívott, hogy ha az egymáshoz közel lakó zsidó, illetve arab család nagyjából egy időben újszülöttel gyarapodott, egy-egy hétre gyereket cseréltek és szoptatták-gondozták a vendég babát. A gyerekek „tejtestvérekké” váltak, s a közfelfogás szerint a továbbiakban ugyanúgy illett szeretniük, tisztelniük és segíteniük egymást, mintha édestestvérek lettek volna. Aki ezt nem tartotta be, mindkét közösség megvetését vonta magára. Naif Asszad apjának még volt ilyen „tejtestvére”: egy zsidó asszony, akitől 1948-ban, amikor az első arab—izraeli háború idején ők .menekülésre kényszerültek, sírva búcsúztak el, s akivel apja haláláig rendszeresen leveleztek. Az idők azonban változtak: Naif Asszadnak és már Libanonban született gyerekeinek egyetlen „kapcsolata” a régi hazával az, hogy onnan a nehéztüzérség rendszeresen lövi a menekülttábort, s időnként izraeli repülőgépek is bombázzák ideiglenes otthonukat. Kora tavasszal egy aknaszilánk megsebesítette A fegyverkovács, aki bízik abban, hogy fiai és unokái egyszer visszatérnek hazájukba. a jobb felső karját, s azóta béna a keze. „Elsősorban azért sajnálom, mert nem javíthatom többé harcosaink fegyverét. Négy fiam azonban harcol, és hiszem, hogy ők és unokáim visszatérnek hazánkba, s békében élnek majd zsidó testvéreikkel” — vallja a fegyverkovács. Ez a hit tartja össze és készteti harcra az Izrael által megszállt területeken élő és az emigrációba kényszerí- tett 3 millió palesztin arabot. S bármennyire is ellentmondanak ennek a mai realitások, a palesztinok ragaszkodnak e meggyőződésükhöz. A köztük és a zsidók közötti Viszály ugyanis csak a század elején kezdődött, amikor a török fennhatóság alatt álló Palesztinába megindult a zsidók első bevándorlási hulláma. Akkor még a zsidók Palesztina összlakosságának csupán 13 százalékát alkották. Az 1917-es Balfour- deklaráció után, amely Anglia részéről hazát ígért a világban szétszórt zsidóknak, az etnográfiai arányok gyorsan változtak: az angol gyarmati hatóságok segítségével megkezdődött a zsidók tömeges bevándorlása Palesztinába. Kétségtelen, hogy ehhez hozzájárult az európai fasizmus zsidóellenes hajszája, majd irtóhadjárata is. Ám a palesztinok válasza erre: „Mi nem üldöztük a zsidókat, így hát nem méltányos velünk megfizettetni mások bűneinek a számláját. Továbbá mélységesen igazságtalan egy népnek oly módon biztosítani hazát, hogy egy másikat hontalanná tesznek...” PÄLFI VIKTOR (Következik: 2. Uj helyzetre várva) PANORÁMA BUDAPEST Hétfőn ülést tartott a Magyarok Világszövetségének Elnöksége. A tanácskozáson — amelyet Bognár József akadémikus, a szövetség elnöke vezetett — részt vett és felszólalt Sárlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára is. ♦ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Rényi Péternek, a Népszabadság főszerkesztő-helyettesének, az MSZMP KB tagjának kiemelkedő újságírói, szerkesztői munkája elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Rév Lajosnak, az OKISZ elnökének több évtizedes munkássága elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományoz-, ta. PRÄGA Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, Csehszlovákia köztársasági elnöke hétfőn Prágában fogadta Stefan 01- szowskit, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagját, a központi bizottság titkárát, aki a CSKP KB meghívására rövid látogatást tett a csehszlovák fővárosban. HANOI A Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága legutóbbi plénumán megvitatta az ország új alkotmányának tervezetét. A párt lapja, a Nhan Dán hétfői számában ismerteti az ülésről kiadott közleményt. A plénum intézkedéseket hagyott jóvá az alaptörvény megvalósításáról, azt követően, ha majd a nemzetgyűlés elfogadja azt. HAMBURG Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár a leszerelés kérdéseivel foglalkozó levelet intézett Leonyid Brezsnyev- hez. A hírt maga a kancellár közölte az SPD választási lapjában vasárnap megjelent nyilatkozatában. A levél tartalmát illetően Helmut Schmidt nem bocsátkozott részletekbe, de hangoztatta: célja az, hogy előmozdítsa az előrelépést a leszerelés létfontosságú kérdésében. Nyilatkozatában a kancellár hangsúlyozta: az amerikai elnökkel^ folytatandó tárgyalásokon 'arra törekszik, hogy előmozdítsa a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti párbeszéd továbbvitelét, illetve elmélyítését.
