Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-16 / 217. szám

1980. szeptember 16. NÉPÚJSÁG 3 Héj nélküli tökmag Növénytermesztés - takarékosan Katonák társadalmi munkája Vízelvezetés a Korvin Ottó utcában Jó néhány olyan kultúra termesztésével foglalkoznak a tamási Béke Termelőszövet­kezetben, amelyek kevésbé elterjedtek a megyében. Er­ről kérdeztük a közös gazda­ság elnökét, Kiss Istvánt. — Mióta foglalkoznak ezeknek a növényeknek a termesztésével? — Néhánnyal már elég rég­óta, így közel tizenöt éve len­nel, nyolc éve anyarozzsal, régebben kezdtük mustárral és van néhány kultúra, me­lyek termesztését nemrég kezdtük. — Mi volt a kezdeti elkép­zelés ezekkel a növényekkel kapcsolatban? — Pár évvel ezelőtt tisztá­ban voltunk azzal, hogy a közgazdasági szabályozók, az árviszonyok afelé hatnak, hogy a világipaci áraknak megfelelően alakuljanak a belföldi árak is. Világos volt az is, hogy meglehetősen emelkedni fognak az energia- költségek. Erre próbáltunk felkészülni. Olyan növénye­ket választottunk ki, amelyek viszonylag kevés műtrágya­felhasználás mellett is jól te­remnek. A meglévő techni­kánkkal — vagy a gépek át­alakításával — művelésük megoldható és a betakarítás után nem kell szárítani, vagy a termés mennyisége miatt a szárítás költségei alacsonyak. — Mekkora területen fog­lalkoznak jelenleg ezekkel a növényekkel? — A vetésszerkezetben ezerötszáz hektáron van ilyen növény. A főnövények — tehát a búza és a kukori­ca — mellett a területüket évről évre fokozatosan emel­jük. — Nyári betakarítású nö­vényekről van szó. Vegyük talán sorra ezeket. i— Itt van például az anya­rozs. Ezt gyógyászati célok­ra használják. A termesztés­hez a rozsnak minimális mű­trágya-hatóanyagot adunk, mert különben könnyen meg­dől. Tavaly 68 kiló ható­anyagot adtunk a rozs alá, ez a kukoricában szokásos hatóanyag-mennyiségnek csak tört része. A betakarításnál minimális energia megy a szárításra, mivel hektáron­ként kétszáz kiló anyarozs terem. A termelési érték hek­táronként ötvenezer forint, ami például a búza értékét területegységenként messze meghaladja. Még az idei év­ben is, amikor nálunk is re­kordtermés volt. A betakarí­tás sem jelent olyan gép­igényt, mint a kukoricáé. Az már a mi problémánk, hogy a betakarításhoz szükséges gépeket át kell alakítani. Négyszáz hektár volt az idén a mustármag. Ezt nem kell szárítani, mert a beta­karítása csak teljesen érett állapotban történhet, vagyis kevesebb az energiaköltség, amely a termesztést terheli. Évek óta jól kifizetődő növé­nyünk az olajlen. Idén négy­száz hektárnyit termesztet­tünk. Tavasszal vontatott volt a kelés, és később közel ötven hektár megdőlt, ennek ellenére kielégítőnek ítélem a termést. Az ember nem hin­né, de tény, hogy például lencséből behozatalra szoru­lunk. — XJgy tudom, több éve termesztenek tököt, méghoz­zá héj nélküli tökmagot ter­mőt. — A fent vázolt termelési, illetve növénytermesztési koncepciónak megfelelő ez a kultúra is. Nagyüzemek nem­igen vállalkoznak rá, pedig a nyugatnémet partner a meg­lévő terület kétszeresének a termését is megvenné. Azért nem vállalkoznak, mert a termesztése nem gépesített, és ma a kézi erő nemcsak, hogy drága, de egészen egyszerűen nincs is. Viszont a kultúra kis területen nagy termelési ér­téket képvisel. A termesztést úgy oldottuk meg, hogy ház­tájinak adtuk ki a tagjaink­nak. Ki-ki vállalkozó kedve szerint nyolcszáz-ezerhatszáz négyszögöl területet vállal. Idén ebből százhatvanöt hek­tár van. Több szempontból is hasznosnak bizonyult ez. Egy­részt sok olyan fiatal szak­ember dolgozik a szövetke­zetben, akik itt bent laknak Tamásiban, és a modern, emeletes házakban nem tud­nak állatot tartani, kertjük sincs, vagyis a téesz-tagok hagyományos jövedelemki­egészítő tevékenységét nem tudják folytatni. Mindamel­lett ez a megélhetéshez kell, vagyis gondoskodnunk kellett erről is, ha azt akarjuk, hogy a fiatalok itt maradjanak. A tök termesztése nem vonja el a közös munkától a dolgo­zókat, mert többnyire hét vé­gén művelik és megfelelő­képp jövedelmező ahhoz, hogy szívesen foglalkozzanak vele. Ez természetesen a kö­zösnek is jövedelmező — a megtermelt tökmagot Nyu- gat-Németországba exportál­juk. — Ezek kevésbé ismert kul­túrák. Mennyiben jelent ez nehézséget a termelés irányí­tóinak? — A szakembereknek je­lentős többletmunkát ad az irányítás, és kár lenne tagad­ni, hogy a termesztésben meg kellett fizetni a tanuló­pénzt, amíg a gyakorlati ta­pasztalatokat megszereztük. De ez már megvan, ezt már tudjuk. Minden növénynek megvan a maga felelőse, sza­kosodás nélkül a fejlődés el­képzelhetetlen. Persze, nem lehet leragadni egy növény­nél, mert lehet, hogy holnap már másikat kell ter/neszte- ni, ami jövedelmezőbb, gaz­daságosabb. Itt van például a lencse, amit húsz éve nem termesztettünk, és most újra meg kellett tanulni. Az anya­rozs termesztésében segítsé­get kapunk a Kőbányai Gyógyszergyártól és a Gyógy­növénykutató Intézettől. Régi a kapcsolat és jó, mondhatni egymástól tanulunk. — A termesztéshez, a be­takarításhoz speciális gépek kellenek. Van jó néhány be­rendezés, amelyet saját kivi­telezéssel kellett készíteni. Ehhez milyen a szakmunkás- gárda? — Én úgy ítélem meg, hogy a műszaki gárda jól végzi munkáját, és nem egy fel­adatot egészen kiválóan megoldottak már. Maga a betakarítás is minőségileg jobb munkát követel, mert apró magvakról van szó és a lent például szintén NSZK- ba szállítjuk, ahol meglehe­tősen szigorúak a minőségi követelmények. Idén vettünk három E—512-es kombájnt, és valamennyi típus közül talán ezek végzik a legjobb munkát, remélhetőleg az al­katrészellátásuk is javulni fog. — Milyen beruházás kel­lett a jelzett növények ter­mesztéséhez? — Az említetteken kívül még annyival többet igé­nyeltek ezek a kultúrák, hogy — különösen export eseté­ben — a tisztításhoz is spe­ciális gépeket kellett ven­nünk. így van például az anyarozs válogatásához foto- cellás magszeparátorunk is. — Szerepel-e új növény termesztése a jövő évi elkép­zelésekben, amelyik ennek a koncepciónak megfelel? — A piackutatás fontos ré­sze a tevékenységnek. így ke­rült be a lencse a termesztés­be, amit jövőre megduplá­zunk, de van néhány növény — gyógynövény is —, amely­nek termesztésével úgymond kísérleti szinten foglalkozunk. Egyrészt kipróbálásra jó ez, másrészt a szakmai ismere­teket gyarapítjuk vele. — Az említett növények közül már csak a tök van kint a földön, a többit beta-, karították. Milyen évet zár­tak a fő növények mellett ezekkel a kultúrákkal? — Igen, már csak a tök van kint, és megemlíteném, hogy az idén megpróbáljuk a húsos részét — tehát a mel­lékterméket — hasznosítani. Ami a kérdés első részét il­leti, arra egy számmal tudok válaszolni. A nyári növények termelési értékét negyven- millió forintra terveztük és hatvanmilliót hoztak. — st Jó néhány éve már annak, hogy megépült Szekszárdon a Korvin Ottó utca. (Sőt, az alatta húzódó szennyvíz- csatorna hibái miatt időköz­ben újjá is építették.) Hiába volt azonban a szép, széles úttest, az utca lakói tanács­tagi beszámolókon — és leg­utóbb, a tanácstagi jelölő­gyűlésen — rendre panasz­kodtak a csapadékvíz elveze­tésének megoldatlansága miatt. A házak között, mögött a korábban épített kis játszó­téren gyűlt össze a csapadék­víz, kiadósabb esők után. A tanács nem tudott anyagiak­ban annyit előteremteni, amelyből futotta volna az esővíz elvezetésére, a lakók kétkezi ereje viszont kevés volt. Más megoldást kellett tehát keresni. A városi tanács műszaki osztálya arra tett ígéretet, hogy amennyiben a csatornát társadalmi munkában meg­építik, biztosítja az anyagot. Végül is a munka elvégzésé­re a Budai Nagy Antal lak­tanya katonáit kérték fel. A KISZ-szervezet vállalta a munkát. A mintegy százharminc méter hosszú vízelevezető csatorna megtervezését vál­lalták a sorkatonai szolgála­tot teljesítő szakemberek. A kivitelezést pedig a közel­múltban bevonult sorkatonák. Nagyszabású vízügyi mun­kálatok kezdődtek Győrnél, amelynek során átvágják a Mosoni-Duna egyik kanyaru­latát és új mederbe terelik a Rábca folyót. Ezzel nemcsak az árvíz elleni biztonságot növelik, hanem városrende­zési célokat is szolgálnak. A programot 150 millió forint költséggel, 6 év alatt való­sítják meg. Az átvágással a kanyargós, 4,5 kilométer hosz­Közben nehézséget okozott a betoncsövek beszerzése, vé­gül sok utánjárással, a pécsi TÜZÉP révén sikerült elő­teremteni. Szombat délután — a dél­előtti kiképzés és a lisztes­völgyi MHSZ-lőtéren végre­hajtott lövészet után — hoz­záláttak a katonák a mun­kához. Sipos Márton és Má- tés László üzemmérnök sor­katonák irányításával ásták ki az árkokat a gerincveze­ték és a csatlakozó vezeték­ágak számára. Az ácsok az aknák zsaluzatát, a kőműve­sek az aknák betonozását ké­szítették. Mire besötétedett, a lefektetett csövek egy részét be is temették. Vasárnap reggel folytató­dott a munka. A szombat délutáninál kisebb létszám­mal, hiszen sok katonának érkezett látogatója. Délután viszont ismét „beszálltak” ők is. Estére így elkészült a zárt vízelvezető csatorna, a Kor­vin Ottó utca lakóinak örö­mére. A szekszárdi óvodákban, bölcsődékben, iskolákban vég­zett, korábbi társadalmi mun­kák után a katonák ezúttal nagyobb értékű akcióval szol­gálták a város és egy kisebb lakóközösség érdekeit. szú Duna-szakasz 2150 mé­terre rövidül. A Rábca folyót 2,1 kilomé­ter hosszúságban vezetik úi mederbe. Nyolc kilométer hosszúságban új védvonala­kat építenek, ugyanakkor fe­leslegessé válik 16,5 kilomé­ternyi jelenlegi gátszakasz. Az ármentesített terület 2,7 négyzetkilométerrel nő. Meg­szűnik az árvízveszély Győr északi és északnyugati lakó­körzeteiben. B. I. Vízrendezés Magyarország, Soproni bányászok O Arra valószínűleg még edzett művészettörténészek se mernének vállalkozni, hogy „a leghűségesebb város” va­lamennyi műemlékét rendre sorolják. Olyan sok van, sőt egyre több lesz. Az evangéli­kus eklézsia lemond egy kö­zepesnek tűnő épületről? A régészek csodálatos gótikus ülőfülkék sorára bukkannak a kapualjban. Ugyanők egy kissé mélyebbre vágják a csákányt? Máris a római Sca- rabantia kövein vet szikrát az acél. Mindez a gyakorlat­ban természetesen távolról sem ilyen simán történik. A tudományos feltáró munka gondos előkészítést, rendsze­rezést és később majd látjuk még, hogy. lelkesedést is igé­nyel. Sopront (ennek kiderítésé­hez persze felmenő ágú csa­ládtagjaim számolási készsé­ge kellett) éppen negyven éve láttam, tehát volt mit és miért néznem. A nézelődés egy modern műemlékkel kez­dődött. Majdnem biztosan tu­dom, hogy ezzel a meghatá­rozással semmit se tévedek. A GYSEV pályaudvaráról van szó, az egyik legszebb közhasznú épületünkről, melynek tervezői nemcsak hallottak valamit a modern­ségről, hanem szerencsénkre minden hivalkodás nélkül, gátlástalanul mertek is mo­dernek lenni. Ha a felhasz­nált anyagok (amihez nem értek) ennek nem vetik gát­ját, erre az épületre alkotó és használó még hosszú ide­ig büszke lehet. Ami a használatát illeti! A dohányzók döbbenten figyel­hetik, hogy az első véletlen vétséggel eldobott csikk nyo­mában tüstént takarító asz- szony rohan és eltünteti. Az eredmény? Az utasok hasz­nálják a hamutartókat és nagyjából * úgy viselkednek, ahogyan én azt már főhiva­tású újságírói pályám hajna­lán se hittem el, hogy vala­ha viselkednek majd. Tévedtem. Országot bóklászó tapasz­talataimat utólag összegezve, alighanem csak Sopron és 1—2 város esetében. * Lehet, hogy a szerencse a bátraké, de olykor azokat se kerüli el, akiknek hozzáértő kollégái vannak. Báván bá­mulva a bevezetőben részle­tezni se mert, de azért per­sze létező műemléki kataló­gusra, a Kisalföld teljes sop­roni szerkesztősége egyet ajánlott. (A szerkesztőség kéttagú.) Menjek a Központi Bányászati Múzeumba, a Templom utca 1-be. A Központi Bányászati Múzeum akkor ugyan éppen még nem volt, de csak na­pok választották el a szep­tember 3-i újjászületéstől és szakembereit az alkotó jelle­gű megőrüléstől. Ezt a kife­jezést most találtam ki, de valamit talán érzékeltet a lé­nyegből. Amikor Molnár Ádám igazgató körülvezetett a majd kétszeresére bővült kiállító termekben, a pincé­től a padlásig mindenhonnan, a legvalószerűtlenebb he­lyekről a bányamérnökök, népművelők, grafikusok buk­kantak 'elő. Nem diplomával, hanem fúróval, szekercével, lombfűrésszel vagy malteros­kanállal a kezükben. Ez ért­hetőbb nyelvre úgy fordítha­tó, hogy szó szerint az egész magyar bányásztársadalom összefogott a saját múzeu­ma érdekében. Mázaszászvár- ról a főkönyvelő egy fa fogas­kerekes szállítógép védelem alá helyezését követelte, egy főmérnök milliós (!) értékű bányagép-modelit alkotott ési így tovább... Ehhez hasonló alkotási lázat csak megyénk múzeuma újjászületése ide­jén, tavalyelőtt figyeltem meg. Persze felületesen, hi­szen itt lakom és így Szek- szárd túl közel van. Magyarország nem bányá­szati nagyhatalom. De 1325 és 1525 között, két évszázad évi átlagában mégis csak innen származott Európa arany termelésének 40 száza­léka, az ezüstnek 30 százalé­ka. A mai Karl-Marx-Stadt, a régi Chemnitz egykori pol­gármestere — Georg Agricola (1494—1555) — évszázadokig elismert szakkönyvében ki­emelt helyen említi hazánkat. Európa első bányajogi köny­ve IV. Bélát dicséri és Sel­mecbányán használtak a vi­lágtörténelemben először lő­port — ékelés helyett. 1753— 1870 között a hazai szénter­melés fele a szomszédos Brennberg-bányából szárma­zott A Selmecről jó 60 éve ide emigrált főiskola hagyomá­nyainak különb eszmei foly­tatóját keresve se lehetett volna találni a soproniaknál. Mire ezek a sorok megjelen­nek, valószínűleg már 200 éve lesz Mária Terézia halálának. A 40 évig uralkodott, sok- gyrmekes király-császárnő- ről megoszolhatnak a véle­mények. A bányászok az el­ső magyar koronás főre em­lékeznek személyében, aki ju­talommal kecsegtette (sőt Habsburg létére ezt a ju­talmat ki is fizette) mindazo­kat, akik olvasztók működte­tésére alkalmas széntelepe­ket kutattak fel. És létrejött Salgótarján, Dorog, Pécs-Vasas... Minderről persze soha nem adhatok hírt, ha jó sorsom el nem visz Sopron egyik leg­szebb részébe, az újjászületett volt Esterházy-palotába. A bányászok hagyománytiszte­lők. Az udvaron ott az első igazgató, Faller Jenő szobra. Szeretem, amikor tisztelik a hagyományokat. (Folytatjuk.) ORDAS IVÁN Fotó: BÁRÁNY ZOLTÁN, a KBM archívumából Az új Központi Bányászati Múzeum a volt Esterházy- palotában van

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents