Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-02 / 180. szám
XXX. évfolyam, 180. szám. ARA: 1,20 Ft 1980. augusztus 2., szombat Mai számunkból A CARTER-EMBARGÓ KUDARCA (2. old.) KI, MIT — HOGYAN? (3. old.) UTAZÁS AZ OMEK-RA (3. Old.) OLVASÓSZOLGÁLAT KÖNYV A MUNKÁSSZÁLLÓN (3. old.) Rugalmasan A napokban Dunaföldvá- ron jártam a „Földvár” Gumiipari Szövetkezetben. Az új üzemrész több kilométerre a nagyközségtől kapott helyet. Ide már csak autóbusszal, vagy gépkocsival járhatnak ki az emberek. Arról most ne beszéljünk, hogy az előrelátás később, esetleg évtizedek múlva mekkora hasznot fog hozni. Akkor, amikor megkezdődhet a község igazi városiasodása. Nem lesz gondjuk, az ipari létesítménnyel, stb... Ami feltűnt a „csizmagyárban” r- délután fél egykor kezdtek csomagolni a munkások, mentek fürödni. Mielőtt a kísérőmtől kérdezhettem volna a munka korai befejezésének okát, már mondta: reggel ötkor kezdünk. Évek óta beszélünk a rugalmas munkakezdésről, ez leginkább a nagyvárosokban igazán téma, hiszen a reggeli és a délutáni csúcs- forgalmak szinte megbénítják Budapest, Miskolc vagy Pécs közlekedését. A szó elszállt, a papírra fektetett tervekből csak időlegesen lett valami. Azóta és még ezután is a munkakezdés reggel hat, délután kettő és este tíz órakor van és lesz. A földvári munkarend nem készült semmiféle határozatra. Egyszerűen arról van szó, hogy a környező községekből sok százan járnak Dunaújvárosba dolgozni. Ezekkel a buszokkal járnak azok is, akik Duna- földváron vállaltak munkát. Az természetes, hogy a buszjáratok a dunaújvárosi munkakezdéshez igazodnak. így Bölcskéről, Mado- csáról és az alföldi községekből érkező munkások reggel négy és öt között érkeznek a nagyközségbe. Ha rendesen, hatkor lenne a munkakezdés, akkor az amúgy is szűkös idejükből több mint egy órát elfecsérelnének várakozással. Egyszerű a megoldás: igazítsák a munkaidőt a buszok érkezéséhez. Ez megtörtént. A délelőttösök már délután kettőkor otthon vannak, pihenhetnek, dolgozhatnak a kiskertben, értéhnesen használhatják megnövekedett szabad idejüket. Azt mondtam, egyszerű a dolog. De felhívnám a figyelmét egy másik tényre is. Dunaföldváron már tíz éve nem fizettek 30—40 napos nyereségrészesedéseket, annak ellenére sem, hogy rendelkeztek annyi nyereséggel. Kellett a pénz fejlesztésre, kellett az új csizmagyárra, a gépekre, arra, hogy ma, 1980-ban nyugodt körülmények között dolgozhassanak. A két dolog összefügg: a rugalmas munkakezdés és a kollektív spórolás is. Azok, akik a szövetkezetben dolgoztak tíz éve, vagy akár 2—3 éve is, megértették: közösen kell cselekedniük. Az külön szerencse, a kollektíva haszna, és előrelátásának jutalma, hogy az 1980-ban bevezetett új gazdasági szabályzók számukra sokkal kevesebb gondot jelentenek, mint más, hasonló üzemnél, szövetkezetnél, ahol nem voltak előrelátók az elmúlt évtizedben. HAZAFI JÓZSEF Húszezer katona és 1000 harckocsi A Szovjetunió befejezte az egyoldalú csapatkivonást Testvéri szolidaritás a bolíviai hazafiakkal Az Országos Béketanács és a szolidaritási bizottság nyilatkozata A TASZSZ pénteken az alábbi közleményt hoZta nyilvánosságra : A Szovjetunió — annak a bejelentésnek megfelelően, amelyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára 1979. október 6-án tett — az NDK vezetőinek jóváhagyása és a Varsói Szerződés más tagállamaival történt egyeztetés után úgy határozott, hogy egyoldalúan csökkenti a Kö- zép-Európában állomásozó szovjet csapatok létszámát, és az év végéig 20 ezer katonát, ezer harckocsit és meghatározott mennyiségű más katonai felszerelést von ki a Német Demokratikus Köztársaság területéről. Jelentős haladást értek el azokon a tárgyalásokon, amelyeket a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia folytat az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltását elrendelő megállapodásról. Egyebek között ezt hangsúlyozza az a jelentés, amelyet a három nagyhatalom küldöttsége terjesztett a genfi leszerelési bizottság elé. A dokumentum részletesen beszámol a háromoldalú tárgyalásokon eddig elért megállapodásokról,'és ismerteti a nehézségeket is, amelyekkel A szovjet vezetőknek ezt az elhatározását az európai enyhülés ügyének pozitív irányú befolyásolása, a példa- mutatás őszinte szándéka vezérelte. A szovjet csapatkontingensek kivonása 1979. december 5-én — az Egyesült Államoknak és a NATO-nak a nemzetközi feszültség, az európai fegyverkezési verseny fokozására irányuló kísérletei ellenére — kezdődött meg, s 1980. augusztus. 1-én befejeződött. A Szovjetunió — amint ezt nem egy alkalommal hangoztatta —1 a jövőben is következetesen küzd a leszerea tárgyalásokon szembe kellett nézni. Hangsúlyozza: a résztvevők minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban és legeredményesebben befejezzék a tárgyalásokat. A jelentésről szólva Viktor Iszraeljan, a Szovjetunió képviselője, hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió rendkívüli jelentőséget tulajdonít az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltásának, és nem egyszer tett kezdeményezéseket annak érdekében, hogy a lehető leggyorlésért, a béke megőrzéséért és megerősítéséért, teljesíti az összeurópai értekezlet záródokumentumában foglaltakat. Megvannak az objektív lehetőségek és társadalmi-politikai erők, amelyek képesek egy új hidegháborús folyamat és termonukleáris konfliktus kialakulását megakadályozni, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését biztosítani. Az e feladat megoldásához vezető út a tárgyalások útja, amely az egyenlőség és biztonság elvének szigorú betartásán alapszik. sabban megállapodást érjenek el ebben a kérdésben. A Szovjetunió kész arra, hogy — mint eddig is —■, minden lehetségest megtegyen a megfelelő dokumentum mielőbbi kidolgozásáért. A leszerelési bizottságban nagy érdeklődéssel és megelégedéssel fogadták a jelentést. A lengyel, az indiai és a nigériai küldött kiemelte, hogy a háromoldalú tárgyalások résztvevői jó alapokat fektettek le a nemzetközi megállapodás kidolgozásához, és felszólította őket, hogy ebben az irányban folytassák munkájukat. Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási. Bizottság pénteken nyilatkozatot tett közzé, amelyben elítéli a Bolíviában dühöngő véres, fasiszta terrort, s kifejezi szolidaritását az ország népével. A hadsereg jobboldali tisztikara Luis Garcia Meza tábornok vezetésével a chilei fasisztákhoz hasonlóan azzal a céllal hajtott végre katonai pueosot, hogy megakadályozza az országban nagy sikereket elért demokratizálódási folyamatot — állapította meg a nyilatkozat. A legvéresebb terrort alkalmazzák a demokrácia hívei, a baloldali erők ellen, vérfürdőkkel, tömeges letartóztatásokkal próbálják a junta iránti engedelmességre kényszeríteni a bolíviai népet. E gaztettek mély felháborodást váltottak ki világszerte, így hazánkban is. Az Országos Béketianács és a Magyar Szolidaritási Bizottság határozottan elítéli a bolíviai nép elleni fasiszta terrort, Jósé Lopez Portillo, mexikói elnök Fidel Castro állam- és kormányfő meghívására hivatalos látogatásra Havannába érkezett. Az államfőt a fővárosiak több százezres tömege üdvözölte. Érkezésének előestéjén a kubai televízió interjút közölt vele, amelyben a mexikói államfő a két ország hagyományos barátságát és együttműködését emelte ki. amely az emberi jogok cinikus sárba tiprása, s próbálkozás arra, hogy visszafordítsák a történelem kerekét, megakadályozzák az országban a népakarat érvényre jutását. Csatlakozva a Béke Világ- tanács felhívásához —amely augusztus 3-át a bolíviai szolidaritás napjává nyilvánította — kifejezésre juttatjuk testvéri szolidaritásunkat a súlyos szenvedéseket átélő bolíviai néppel, a junta terrorjával bátran szembeszálló hazafiakkal. Követeljük az alkotmányos rend helyreállítását, Juan Lechim, Simon Reyes és más szakszervezeti vezetők, valamennyi bebörtönzött hazafi azonnali szabadon bocsátását. Üdvözöljük az illegalitásban megalakult népi kormányt, s a békeszerető, haladó bolíviai erők törekvését a fasiszta juntával szembeni egységfront megteremtésére — hangzik az OBT és a szolidaritási bizottság nyilaitfco- izata. x A két ország vezetői tárgyalásaikon áttekintik az együttműködés fejlesztésének lehetőségeit. A kubai sajtó nagy jelentőséget tulajdonít a látogatásnak abban az időszakban, amikor a Nyugat újabb rágalomkampányt folytat Kuba ellen — írja a TASZSZ havannai tudósítója. Az atomrobbantások betiltásáért Haladás a genfi tárgyalásokon A mexikói elnök Kubában Sorrendben a 112. A Foltán-Vaskúti kenu kettesé a 7. aranyérem Testvérkapcsolatok A KISZ és az FDJ együttműködését értékelték a megyei KISZ-bizottságon Megyénk ifjúsági mozgalmának vezetői (a kép bal oldalán) a jó kapcsolatok elmélyítéséről tárgyalnak vendégeikkel. Fotó: Szepesi C—2 500 m olimpiai bajnok: Magyarország (Foltán László, Vaskúti István) 1:43,39 p, 2. Románia (Ivan Patdzaichin, Petre Capusta) 1:44,12, 3. Bulgária (Borislav Ananiev, Nikolaj llkov) 1:44,83, 4. Lengyelország 1:45,10, 5. Csehszlovákia 1:46,48,6. Szovjetunió 1:46,95. A 27 esztendős Foltán és a 25 éves Vaskúti már a vizen magyar gratulációt kapott — Wichmann Tamás evezett hozzájuk melegítőben — aztán a parton Bonn Ottó, a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség alelnöke ölelte magához a győzteseket. Nem sokkal később következett a harmadik magyar, dr. Csanádi Árpád, aki a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nevében átadta az aranyérmeket. A magyar szurkolótábor olyan lelkesen és meghatóan ünnepelt, hogy Vaskúti a himnusz után sírva is fakadt. — Nehezen tört .meg a jég, borzasztóan szükség volt Fol- tánék sikerére, mert szombatra talán oda lett volna a hátralévő egységek önbizalma is — mondta dr. Parti János szövetségi kapitány. — Foltán és Vaskúti rengeteget dolgozott, mégsem bíztak igazán önmagukban, nem akarták elhinni, hogy képesek lesznek olyan jól szerepelni, mint két, illetve három évvel ezelőtt, a világbajnokságokon. Változatlanul erős szélben, ragyogó napsütésben követték egymást a futamok a kri- latszkojei kajak-kenu-pá- lyán. Péntek már a döntők napjának számított, a délutáni éremre menő csaták előtt azonban még középfutamokban is bizonyítani kellett. Először a K—1 500-as hajók sorakoztak fel, mindhárom futamból az első három helyezett mehetett tovább. A második rajtnál indult a magyar Sztanity Zoltán, akinek korábban reményfutamban is eveznie kellett, s szereplése éppen úgy végződött, ahogy a rajt előtt a győri kajakozó megjósolta. Lényegesen jobb volt nála a szovjet Parfinovics és a román Diba, gyengébb pedig a francia Lefoulon és a belga Claessens, úgy. hogy Sztanity bekerült a legjobb kilenc közé. Nem sokkal később a K—1 500 harmadik futamában már meglepetés született. Az ausztrál Sümegi és a világ(Folytatás a 4. oldalon.) A Tolnában tartózkodó Karl-Marx-Stadt megyei négytagú delegáció Eberhardt Aurichnak, az FDJ megyei első titkárának vezetésével tegnap a Tolna megyei KISZ-bizottságra látogatott, ahol értékelték a két ifjúsági szervezet együttműködését. Az NDK-beli küldöttséget Péti Imre, a megyei KISZ- bizottság első titkára, Kri- zsán István, a KISZ megyei titkára és Ternesi Ágnes megyei úttörőelnök fogadta. A látogatás kezdetén Péti Imre rövid áttekintést, általános képet adott arról, amit a vendégek itt-tartózkodásuk során részleteiben láthattak, tapasztalhattak, így megyénk iparáról, mezőgazdaságáról, kulturális életéről és a fiatalok előtt álló feladatokról. Ezután Péti Imre — Eberhardt Aurich-kal egyetértésben — kifejtette, hogy nagyon hasznosak a KISZ Tolna megyei és az FDJ Karl- Marx-Stadt megyei bizottságának eddigi jó kapcsolatai, s megbeszélték az együttműködés további fejlesztésének lehetőségeit. A jövőben is megszervezik a barátsági úttörőtáborokat, s erősítik az alapszervezetek, testvérgazdaságok és üzemek közötti kapcsolatokat. Ezenkívül azt tervezik többek között, hogy emlékszobát, emlékfalakat létesítenek, s a tapasztalat- csere- vagy turistautazások utáni élménybeszámolókkal kölcsönösen még jobban megismertetik a fiatalsággal egymás megyéjét. A Tolna megyei KISZ-bizOttság zászlót adományoz annak az FDJalapszervezetnek, amely legtöbbet tesz a barátság elmélyítéséért. A Karl-Marx-Stadt megyei delegációt a délelőtti órákban fogadta K. Papp József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára. Az NDK-beli vendégek ma utaznak el megyénkből.