Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
1980. augusztus 10. NÉPÚJSÁG 5 Gyalogosan vagy keréken - de takarékosan Csinos kis automobilok jelentek meg mostanában Nyugat-Európa utcáin. Négy vékony, felfújható biciklikerekük van, hátul egy, elöl pedig két ember ül. Az elöl ülők kezében kormány, a lábuk alatt pedál, amit nyugodtan, tempósan hajtanak. Ennek az egyelőre nálunk még neve sincs akárminek az egyetlen dísze az utasok feje fölé feszített színes vászontető. Eleinte megmosolyogták a gyaloghintóra emlékeztető járműveket, aztán mint annyi mást, ezt is megszokták. Meglehet, nemsokára ez lesz a sikk,, s a találékony üzletemberek agyában már meg is született a kifejezetten erre az alkalomra való ruha szabásrajza. Néhány évvel ezelőtt két tizenéves kamasz tandemmel járta Szekszárd utcáit; a szatyrokat cipelő háziasszonyok, a ráérősen sétáló nyugdíjasok és kismamák az igyekvő járókelők megálltak és egészen addig néztek a sárga tandem után míg el nem tűnt a kanyarban. Gondolom így lenne ez akkor is, ha az imént említett különös szerkezet végiggördülne a városon. Egyébként azt hiszem nem sokra mennének vele, hisz a dimbes-dombos utcákon fölfelé hajtani még négy lábbal sem könnyű. Munkába menet és jövet minden nap a város meghatározott pontjain ugyanazokkal az emberekkel találkozom Rá sem kell néznem az órámra, tudom, hogy nem késem el, mert a villanyrendőr túloldalán várja a zöldet a szemüveges ügyvéd. Pontosabb mint az arany doxa. A hármashídi „csomópontról” vagy három hónapja eltűnt a markáns arcú diplomatatáskás fiatalember. Mi lehet vele? Beteg? Állást változtatott? Elköltözött? Egyik sem. A stoptáblánál látom újra: autót vett. Nyilván azzal jár dolgozni. Kisváros a miénk, így hát már azt is tudom, hogy munkahelye és lakása között körülbelül két kilométer a távolság. Mennyi időt takarít meg azzal, hogy Trabanttal jár dolgozni? Gondolom semmit. A benzin meg a kocsi karbantartása se valami olcsó, de hát ez egyelőre úgy látszik, neki nem számít. Pedig az ellenkezője is megtörténik. Ismerőseim közül sokan kiszálltak a kocsiból, s csak akkor gyújtják be a motort, ha távolabbra utaznak, vagy nehéz csomagot visznek haza. Nem ismerem a MÁV statisztikáját, de biztos vagyok abban, hogy jóval többen érvényesíttették a vasúti igazolványukat az idén, mint máskor. Tanulunk, tanulgatunk takarékosabban élni, s nemcsak a közlekedésünkben, a háztartásunkban, hanem a munkánkban is. A bonyhádi Pannónia Tsz ügyes kezű, olvasott, nagy felkészültséggel bíró szakembere tavaly a terményszárító szigetelésének módját találta meg. De sorolhatnánk az energiatakarékosságra vonatkozó példákat, melyek egy része már megvalósult, más része még papíron van — reméljük nem sokáig. Mostanában nagy figyelem fordul a gyártási módok energiaigényessége felé. Szakemberek szerint ma a legkényesebb helyzetben a gépipar van, méghozzá azért, mert a gépek és berendezések igen sok alkatrészből állnak, s az egyes darabokat más-más technológiával kell készíteni. Az eltérő típusú műveletek növelik az energiafelhasználást s lehetőséget adnak az energiapazarlásra. Számítások szerint amikor melegített fémek hajlítását, kovácsolását, alakítását végzik, a felhasznált energiának legalább a fele veszendőbe megy. A fajlagos — a termelés egységére vonatkoztatott — energiafelhasználás ipari termelésünkben jelenleg még kedvezőtlen. Az egységnyi termelésnövekedéshez mintegy két és félszeresen több energiát használunk fel. mint a fejlett ipari országok. Több hazai gyárnál, vállalatnál, üzemnél folyik jelenleg rekonstrukció. Már a tervezés fázisában jobban kellene gondolni a technológiák energiamérlegére. Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis az effajta átalakítások célja kizárólag a termelés növelése, esetleg a minőség javítása volt, nem a kevesebbet fogyasztó gépek munkába állítása. Egyszerűsíteni és korszerűsíteni, ez ma nemcsak a gépgyártás legfőbb gondja. Sorra-rendre hallani például a központi alkatrészraktárak, műtrágya- és vegyszerdepók átadásáról. Utólag jövünk rá, hogy hát tényleg milyen pofon egyszerű az egész és csodálkozunk azon, hogy eddig miért is nem jutott senkinek az eszébe, hogy a kisebb gyártmányhoz kisebb acéllemez is elég, hogy egységnyi termék előállításához miért is használtunk fel annyi energiát. Valahogy mindig meg tudtuk magyarázni, hogy a gazdaságtalan is gazdaságos. Az állattartásban nem számoltunk többek között azzal, hogy a kötött tartású állatok nagyobb ipari hátteret igényelnek, mint azok, amelyek szabadon mozognak. Egyet viszont kórusban fújtunk: az állatok súlygyarapodása jelentősen megnő. A minap egy rádiósjegyzet ötletek tömkelegével halmozta el a szakembereket. Ezek egyike: Telepítsenek fát a legelőkre. Hasznos, mert az állatok hű- sölhetnek, a faáru drágul és így jó pénzt hoz, s az intenzív művelés lehetősége sem kizárt. Hát... ki lehet próbálni. Évszázadok óta bevált módszer. Mint a kerék. Állítólag az emberiség történetében az egyik legnagyobb felfedezés az volt, hogy rájöttek: a küllőkkel kifeszített abroncs továbbhaladásra is alkalmas. Szekér lett belőle, aztán mindössze hetven év alatt gépkocsi, roller és bicikli. Az utóbbi négykerekű változata imitt-amott már látható. Én azonban holnap a szokott helyen remélem ismét találkozom az idős szemüveges ügyvéddel. Meglehet, biccentünk is egymásnak. D. VARGA M. MäaT Fogazott párhuzamosok Ipari formák FORMA. E fogalom hallatán gondolhatunk egy mértani testre — például: paraielepipedon —, egy megnevezhetetlen tömegre, mások a forma mellett mindjárt egy egyest látnak, és szókincsünk egyik legnagyobb tartalommal biró szava átlép az autóversenyzés témakörébe. Képriportunk az építőipar formáiról szól. Az „élet gyakorlásához”, gyarapodásunkhoz alapvetően szükséges formákat fényképeztük. Építőanyagokat: vasbetontesteket, gúlába rakott vízvezetékcsöveket, gömbvasakat, betongyűrűket. Tehát: mindazon tárgyakat, amelyekkel dolgozunk, amelyeket bedolgozunk, amelyekkel házakat, létesítményeket építünk. Egy tárgynak — legyen az akár egy betongyűrű — mindig van belső tartalma, és szerencsés esetben külső esztétikai szépsége is. Csak rajtunk múlik, hogy meglátjuk-e? A tartalom és forma törvénye hozzásegít ehhez. Hiszen, az építőiparban éppúgy, mint a művészetekben mindig a tartalom határozza meg a formát. De a kölcsönhatásban a forma vissza is hat a tartalomra. Am valódi tartalommal nekünk, embereknek kell, munkánkkal és életünkkel megtöltenünk. kapfinger—szűcs Architektúra Alagút Találkozások Kitekintés ív és egyenes Kompozíció Ritmus Mozgás
