Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
6 Képújság 1980. augusztus 10. Múltunkból — Engedje meg, hogy először is bemutassam lapunk olvasóinak: vendéglátóm dr. Ili Márton csillagász, kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia bajai obszervatóriumának igazgatója. — És miről beszélgessünk? — Ha már olyan szerencsém van, hogy együtt lehetek ennek a szép tudománynak egyik legjelesebb magyar képviselőjével, kérem, ne adjuk alább a világmindenségnél. Elmondhatjuk-e, hogy határozott képünk van a világmindenségről? — A korábbinál jóval világosabb, jobban megértett képet rajzolhatunk fel. De ahogy gyarapodnak ismereteink, az új felismerések újabb kérdéseket is felvetnek. Csak utalok néhány tényre. A századfordulón még nem tudták pontosan, hogy mekkora a galaxisunk. Az is kérdés volt, hogy egységes egésszel állunk-e szemben. De tegyük hozzá azt is, hogy a csillagászati távolságok meghatározása sem olyan régi. Azt sem olyan régóta tudjuk, hogy a csillagok is többfélék. — Eeltehetjük-e a kérdést: mi a világmindenség? — Csak arról beszélhetünk, amit érzékelünk, vagyis a világnak ama részéről, amelyről valamilyen módon információt kapunk. Száz évvel ezelőtt az ember számára a világmindenség jóval kisebb volt, mint manapság, de azt is hozzáteszem, hogy ma kisebb, mint lesz száz év múlva. Ugyanis nem állíthatjuk, hogy az általunk észlelt térrészen túl nincs semmi. — Megbízható adataink vannak? — Erre egyértelműen nem lehet válaszolni. Tudjuk például, hogy mekkora a galaxisunk, de ha valaki megkérdezi, hogy pontos-e ez a százezer fényév, csak azt válaszolhatjuk, hogy úgy semmiképp, ahogy valaki megmér egy hektárnyi területet. Ennél az alapvető kérdésnél két meghatározónk van, a Doppler-effektus és a Hubble-állandó. A Doppler törvény szerint ha egy hangforráshoz közeledünk, a hangot magasabbnak halljuk, míg távolodáskor mélyebb lesz a hang. Ez a fényre úgy érvényes, hogy megváltozik a színe, mert egy másodperc alatt több, illetve kevesebb hullám jut el hozzánk. A Hubble-állandó azt jelenti, hogy egy extragalaxis távolsága arányos a hozzánk képesti sebességével, vagy fordítva, ha ismerem a sebességet és a távolságot, megkapom az állandót. — Beszélhetünk-e arról, hogy ismerünk egyetemes természettörvényeket? — A gravitáció például ilyen. Ezért, ha mondjuk százmillió fényévre észlelünk egy kettős csillagot, akkor ennek mozgását ki lehet számítani. De közelebbi példát Is mondhatok. Leverrier 1846-ban az Uránusz bolygó mozgását kezdte vizsgálni, s kiszámította, hogy rendellenességét csak egy Uránuszon túl lévő bolygó okozhatja. Kiszámította az ismeretlen bolygó nagyságát, pályaelemeit, s ezek alapján meg tudta jelölni a helyét is. Egy Galle nevű csillagász Berlinben az adott helyen első keresésre meg is találta a titokzatos bolygót! — A Hubble-állandó is alkalmas ilyen számításokra? — Itt egy új fordulatot kell adnunk beszélgetésünknek. A világ keletkezésére vonatkozó teljes modellünk egyelőre nincs. Csak a tágulás tényét ismerjük, ami a Hubble-állandó alapján, annak kezdetére 15—20 milliárd évet ad. Ez a To idő, vagyis a „kezdet”, amit szívesen neveznek a Nagy Bummnak. De rögtön hozzá is teszem, fizikai ismereteink csak arra válaszolnak, hogy azóta mi történt. Ami előtte volt, tökéletesen ismeretlen. — Azt hiszem, a tágulás kérdéséről jó lenne többet is hallani. Valószínűleg sok félreértés forrása a köztudatban. — A táguló világegyetem tény, s kivételesen elképzelni is könnyű, csak azt kell tudomásul venni, mint mindenben, hogy nem mi vagyunk a világegyetem középpontja. Egy léggömböt kell elképzelni, amelyen pontok vannak. Elkezdjük fújni a léggömböt, s mindenhonnan távolodást látunk, tehát a felületen nincs egyetlen szilárd pont sem. Ez tehát a tágulás ténye, de azt nem tudjuk, hogy milyen a tágulás jellege. Ezrével ismerünk olyan csillagokat, amelyek fölfújódnak, majd összeroppannak, pulzálnak. Van pul- záló világmodell is, de ez csak elmélet, ugyanis nem ismerjük például a világmindenség átlagos sűrűségét. A hasonlatok kétes értékűek. Könnyű lenne elképzelni egy hatalmas erdőséget, amelyben addig bolyongunk, amíg végre kijutunk belőle. Itt azonban ez sem biztos. — A modern fizika Einsteinnel kezdődik. Elméletét nem kezdte ki az idő? — Ma is érvényes. Csak nem szabad elfelejteni, hogy például térelmélete bonyolult, nem könnyen kezelhető. Manapság divatos a fekete lyukak kérdése. Ezek megfejtése is lehetetlen lett volna Einstein nélkül. — Ha szabad kérnem folytassuk beszélgetésünket ezekkel a titokzatos égitestekkel. — Akkor kezdjük talán távolabbról A mi Napunk esetében már biztosan tudjuk, hogy benne hidrogén alakul át héliummá. Ez természetesen többféleképp történhet, de egyelőre nem tudjuk, hogyan. Előbb-utóbb elfogy ez a nukleáris fűtőanyag, ami azzal jár, hogy emelkedik a csillag hőmérséklete, miután egyre jobban összehúzódik. A Nap esetében ez azt jelenti, hogy akkor természetesen meg- szűnek az élet feltételei itt a Földön. — Ettől azért egyelőre nem kell tartanunk. — Sémiképp. A Nap normális működésének élettartama körülbelül tízmilliárd év, jelenleg pedig hatmilli- árd éves. De folytassuk a neutroncsillagok történetét. A pulzár olyan neutroncsillag, ami rádiósugárzást bocsát ki. Ha nagyobb 3,5 naptömegnél, akkor szabályos gravitációs „katlan” keletkezik, s ezt nevezzük fekete lyuknak, ahonnan semmiféle információ nem távozhat. A szupernóva-jelenség jelenti a neutroncsillag keletkezésének kezdetét. — S mot térjünk vissza az eredeti kérdéshez: van-e valamilyen képszerű látványunk a világmindenségről? — Ismét a fejlődésre kell utalnom. 1940 körül például még azt sem tudták, hogy a Napból jövő energia honnan van. Ma már jóval előbbre vagyunk. A világmindenség felépítését, történetét, fejlődéséi, többé-ke- vésbé ismerjük, de összképünk nincs, csak egyes részeket ismerünk. S itt is több tényt figyelembe kell vennünk. Tejútrendszerünk 10 a tizenegyediken (vagyis száz- milliárd) csillagot tartalmaz. Vegyük ehhez hozzá, hogy fizikai folyamatokat lejátszó világban vagyunk, tehát az égi jelenségeket nem lehet úgy vizsgálni, mint egy tárgyat, amit kezünkbe veszünk. Az is fontos, hogy információink nem ugyanabból az időből valók. Az Andro- meda-köd, ami az északi égbolton szabad szemmel is látható, 2 300 000 fényévre van tőlünk, a legközelebbi csillag, a Proxima Centauri 4.3 fényévre. Tehát időbeli- leg nem azonos eseményeknek vagyunk tanúi, de ez a csillagászokat nem zavarja. Nem is az a cél, hogy idő- belileg keressünk valami azonosságot, hanem annalk kutatása, hogy az egyes fizikai változások milyen törvényszerűséget mutatnak. Ha például ismerjük a tágulás fizikáját, akkor nincs akadálya annak, hogy tulajdonképpen bármilyen állapotot reprodukáljunk. — Mit mondhatunk arról, hogy hol áll jelenleg a tudomány? — A fejlődés rohamos, akár tíz-húsz éves időszakot is véve alpul. De azt se felejtsük el. hogy maga a tudomány is fiatal, hisz a mai csillagászat tulajdonképpen Kopernikusszal kezdődik, de ő is azt hitte még, hogy a Nap a középpont. Az elmúlt évtizedek olyan felfedezéseket hoztak, amikre senki nem számíthatott. A szín- képelemzéssel például meg lehetett határozni az And- romeda-ködben levő emissziós ködök helyét, a forgás irányát. Vagy Ambarcumjan, akinek most jelent meg magyarul egy tanulmánygyűjteménye, felismerte, hogy a galaxisok közepében iszonyatos robbanások történnek, amikor óriási, nem egy esetben láthatatlan anyagfelhők dobódnak ki. Az elmélet kezdetben hihetetlennek látszott, de a későbbi vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy léteznek aktív galaxismagok. A tudomány mai állásáról annyit feltétlenül mondhatunk, hogy az egyes részleteket illetően megbízható ismereteink vannak, de nem tudjuk, hogy mi van az eddig el nem ért csillagvilágokban, ami egyformán érvényes térben és időben, tehát nem tudjuk, hogy mi volt az általunk ismert „To” időpont előtt, s azt sem, hogy mi van észlelésünk határain túl. Az elért eredmények viszont azt mutatják, hogy a fejlődés elején tartunk még, bár kétségtelen, hogy a világmindenség szerkezetét illetően egyre átfogóbb elméletek születnek, egyre magasabb fokon. — Beszéljünk még arról is, hogy mivel foglalkoznak a bajai obszervatóriumban? — Obszervatóriumunk a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézete, hogy egészen pontos legyek, mint az „égi mechanika és alkalmazási osztály” működünk. — Ha jól emlékezem, annak idején magánkezdeményezésre jött létre az obszervatórium. S önként adódik a kérdés, elképzelhető-e manapság, hogy valaki magányosan jelentős eredményeket érjen el? — Mondjuk, egy szuperno- varobbanást észlelhet, de a tudomány oly mértékben fejlődött a és szakosodott, hogy elve feltételezi a kollektív munkát A csillagászoknak például fontos, segítőjük a fizika és — gyakorlatban — a számítógép. — És mivel foglalkoznak Baján? — Már tizenöt éve a mes.- terséges holdak megfigyelése a feladatunk. Ez természetesen nem egyszerűen észlelést jelent, hanem pályaszámításokat, a felső légkör kutatását. Az általunk vizsgált műholdak 200—1200 kilométeres magasságban közlekednek, s az égi mechanika törvényei alapján kiszámítható, melyik mikor és hol lesz látható. Itt aztán bizonyos eltérések is adódnak, s a feladatunk annak meghatározása, hogy — az elmélet és gyakorlat egybevetésével — mi okozza az eltérést. Matematikai formulában kifejezhető, hogy ilyen esetben mekkorának kellett lennie például a sűrűségnek, s így felső légköri modellek készíthetők. — Ehhez gondolom, speciális eszközök kellenek. — Például atomóra, aminél háromezer év alatt mindössze egy másodpercnyi eltérés lehetséges. — Az intézet nemzetközi kapcsolatai? — 1966-ban vette át az Akadémia, s így munkánkat koordináljuk a szocialista országok hasonló intézeteivel. De kitűnő kapcsolataink vannak a francia csillagászokkal is. Én például kétévenként megyek közös kutatások végzésére, s ugyanilyen időközökben francia kollégák is felkeresnek bennüket. I — Úgy tudom, ön a szegedi egyetemen is előad. — Igen, s közben intézetünk számos tudományos dolgozatot is publikál. — Ennyi elfoglaltság mellett külön is köszönöm, hogy időt szakított erre a beszélgetésre. CSÁNYI LÁSZLÓ Rendkívül ritkán lehet olvasni a régi újságokban a pedagógusok bérmozgalmáról. Pedig volt ilyen. Erről a múlt század utolsó évtizedének lapjai számoltak be. Ekkor országos megmozdulásra került sor. Tolna megyében a dombóváriak voltak a legra- dikálisabbak, s sztrákjba léptek. 1892 decemberében robbant ki a sztrájk, mert hónapokon keresztül nem kapták meg fizetésüket. A Tolna megyei Közlöny 1893. január 1-i száma már a sztrájk végéről ad hírt. Közölte, hogy a pedagógusok felvették a munkát, bérüket megkapták. Mit sérelmeztek a pedagógusok? Egyidejűleg két dolgot kívántak orvosolni: egyrészt azt kívánták, hogy rendszeresen, hónapról hónapra kapják meg bérüket — ugyanis gyakran 4—5 hónap is eltelt, míg az esedékes havi bérüket megkapták —, másrészt kevésnek tartották a bért, s béremelést követeltek. A bérmozgalom során egymást követték a tanítói gyűlések. Egyleteik sorra szervezték a pedagógusgyűléseket, amelyeken a jelenlévők felpanaszolták sérelmeiket. Beadványokat fogalmaztak a képviselőházhoz — intézkedést követelve. 1983. február 9-én Szekszárdon tartotta ülését a „Szegzárd-vidéki r. kath. néptanítói-egyesület” és a „Tolnamegyei ált. tanító- egyesület”. A két egyesület választmánya egyhangúlag hozott határozatban követeli a képviselőháztól „ ... a tanítói fizetésnek minimumát — az iskola jellegére való tekintet nélkül — tisztességes lakáson vagy megfelelő lakbéren felül 600 frt-ban kérik megállapítani; továbbá az ötödéves pótlék és minden tanítónak — végleges alkalmaztatása napjától számítolt 5—5 évenként — megadassák; bármi más czí- men eddig élvezett pótlék az ötéves korpótlékba be ne számíttassák ; törekedjék arra, hogy a tanítói fizetésbe a földbirtok tiszta jövedelme helyett a földbirtok pénzbeli értékének törvényes kamatai számíttassanak be; szűnjék meg a terménybeli járandóság, mint tanítói fizetés; ez csak készpénzből, a földérték törvényes kamatából és tüzelőanyag-járandóságból álljon. Kérik továbbá, hogy az önállóság és személyes felelősség mellett vezetett osztályok rendes tanítóval töltessenek be; a segédtanítók fizetése — természetben kiszolgáltatható lakáson, vagy lakbéren felül — 400 frt-ban állapíttassák meg; a hol a tanítók kántori hitoktatói, ismétlő iskolai teendőket is végeznek, azért kölcsönösen megállapított külön díjazásban részesüljenek.” * Sajátos népszámlálásra került sor 1893. január 10-én Tolna megyében. Arra voltak kíváncsiak az összeírás elren- delői, hogy a megyében hány cigány él és mi a foglalkozásuk. Íme az eredmény: A hiteles kimutatás szerint a megyében 1995 cigány élt, ebből férfi 989 és 1006 nő. A foglalkozásukra nézve pedig — a korabeli források szerint — majdnem egyforma arányban vannak képviselve a zenészek, lócsiszárok, kolompárok, teknővájók és a vályogvetők. Az összeírásnak az lehetett volna célja, hogy adatok birtokában szociális jellegű intézkedéseket foganatosítson a megye. Erre azonban nem került sor„Az úgynevezett cigánykérdés: egészségügyi kérdés volt (esetenként mosdótállal megjelentek a vöröskeresztesek és általános mosakodást rendeltek el egy- egy cigánytelepen); továbbá csendőri kérdésnek tartották. A csendőröket is időről időre kirendelték a lakótelepre és azok bűnözést feltételezve, bántalmazták az ott lakókat. * Csaknem száz esztendővel ezelőtt, 1893. augusztus 6-án nagy volt a nyüzsgés a bonyhádi „Segélyegylet” környékén. E nagy kiterjedésű szövetkezetnek Szekszárdon, Tolnán, Bátaszéken és Hőgyészen volt fiókja, s szerte a megyében részvényesei. Augusztus 6-án tartották meg az évi rendes közgyűlésüket, amely rendkívül nagy érdeklődés közepette zajlott le. „A nagy érdeklődés nem a tiszta jövedelem felosztása, vagy a segélyezés ügyeinek emelése, és intézése, hanem a napi rend egyik tárgya, az ügyésznek megválasztása miatt volt és ezen állásért folyt oly elkeseredett korteskedés, minőt kevés országgyűlési képviselőválasztás alkalmával láthatunk. Nemcsak a bonyhádi és fiókok részvényesei jelentek meg részint személyesen, részint képviseltették magukat meghatalmazottak által, hanem több megyéből voltak a részvényesek képviselve, úgy hogy ötezernél több részvény volt képviselve. Beadott közel ezerháromszáz szavazat, melyekből kilencszázon felül dr. Moldoványi Istvánra esett és így ő nagy többséggel ügyésznek választatott.” Jellemző az érdeklődésre, hogy a szavazatszedő bizottság este fél kilenckor hirdetett eredményt, de biztos, ami biztos, másnap újraszámlálták az egészet. Joggal fel lehet tenni a kérdést: ki képviselte a dolgozókat, akiknek bizony jól jött volna a segély? Senki. Mint a korabeli tudósításból kiderül, csak a részvények voltak képviselve ... * Múltunkban bőven akad olyan eset, amelyet joggal mondunk szokatlannak, érthetetlennek, és gyakori, amikor csalafintaság van a dologban, más esetben tragikus sorsok húzódnak meg. Ilyen eset az alábbi is. „A furfangos csalók a rá-, szedésnek, becsapásnak mindenféle módját kitalálják. A ravaszságnak nem utolsó fur- fangját eszelte ki Pakson egy csaló férfi, ki asszonyruhába öltözve járt az egyes családokhoz könyöradományokért keservesen panaszkodva, hogy férje pár hónap előtt meghalt, ő pedig 8 kiskorú gyermekével a legnagyobb nyomorban sínlődik. A jószívű emberbarátok könyörültek Is rajta annyira, hogy dolog nélkül a kapott alamizsnából megélhetett. A napokban — írja a Tolnamegyei Közlöny 1893. február 12-i száma — a vendéglő udvarán a hidegben megfagyott, s midőn felboncolták, kiderült, hogy a koj- dusasszony tulajdonképpen férfi volt.” Bármiként is volt, annyi tény, hogy érvei akkor elfogadhatók voltak, például a nyolc gyermek családoknál nem volt ritka jelenség, s az sem, hogy az asszony özvegyen maradt az árvákkal, s nem volt mit enniük, ezért koldultak. A hír hű képe a millenniumra készülő Magyarországnak. * Fentebb szólottunk a tanítók mozgalmáról. A tanítók, hogy anyagi helyzetükön javíthassanak, mellékfoglalkozást is űztek. Esetenként azonban ez a mellékfoglalkozás nem váltott ki általános tetszést a társadalom bizonyos köreiben. A Tolnamegyei Közlöny teszi szóvá a bátaszéki esetet, mely szerint az ottani szerb tanító nemcsak arra vállalkozott, hogy a község lakói között szétosztja a Szekszárdról kapott selyemhernyó-petéket, hanem maga is vállalkozott bizonyos mennyiségű hernyó felnevelésére. Az iskolaszéki gondnok gondolt egyet, s beállítva a tanítóhoz, megtiltotta neki a selyemhernyó-tenyésztést, azzal az indokkal, hogy tanítóhoz nem méltó foglalkozást űz. A lap védelmébe veszi a tanítót, mint írták „ ... a néptanítónak nemcsak hogy szabad selyemtenyésztéssel foglalkoznia, sőt inkább hivatásából folyólag kötelessége jó példaadásával a selyemtenyésztés ügyét a néppel megkedvelteim.” Változnak az idők, változnak a szokások, és változnak a megélhetési források is. K. BALOG JÁNOS «fr. fff Márton oaiiiagásszai
