Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-06 / 183. szám

1980. augusztus 6.

Képújság 3

Vakáció idején az úttörőházban

Kedd, július 29.

A szekszárdi városi úttöröház délelőtt még csendes, csak e9y négy-ötéves forma, mosolygós szemű kislány nézi o tv szünidei műsorát. Körbejárom o házat, elidőzöm a megyei gyermekrajz-kiállítás munkái előtt — néhány igazán tehetséges rajzot is lelek —, a klubszobába és a játékterembe is bekukkantok, majd az iroda felé veszem utamat. Pap István- né igazgatót, az úttöröház nyári programjairól faggatom.

— A nyári vakáció idejére

kötött- és szabad programokat szerveztünk a házban és az úttörőtáborokban egyaránt —: feleli. — Mivel szünidő van, kisebb a ház látogatottsága. Nem működnek a szakkörök sem. Rendezvényeinknek sikere van az általános iskolák napközi otthonos csoportjai körében. Iskolánként a csoportok 30— 40 gyerekkel jönnek játszani, szórakozni.

— Milyen lehetőségeket biztosítanak nekik? — kérdezem.

— Asztalifocizhatnak, kártyázhatnak, úszhatnak a strandon, vagy olvasgathatnak a klubszobában. Nagyon népszerű a tévéfoci, de a meglévő háromból kettő most is rossz. Minden héten kupaszerdát rendezünk. A gyerekek beneveznek terem- és asztalifoci fordulókba, pingpongmeccsekre, szabó-varró vetélkedőket rendezünk, ju- talomutakat, kirándulásokat is szerveztünk.

*

Szerda, július 30.

Az úttörőház alagsorából nevetés, zsivaj, szűrődik az utcára. Az aulában három csoportban, vagy 40 gyerek olvas, játszik, ugrabugrál.

A sportteremben labdák pattannak, megremeg a háló és egyszerre negyven gyermektorokból tör fel a góóóóóóóól! — kiáltás. Javában zajlik az ötfordulós teremfocibaj nokság.

A mai nap a IV. sz. általános iskola és a tanítóképző főiskola gyakorló iskolájának napközi otthonos pajtásai birtokolják a házat, de az egyedül otthon lévő gyerekek is be-betérnek.

Az ablak alatti három pingpongasztalon párok ütik- csépelik * kaucsuklabdát. A szöszke Eörzsei Gabriella alig éri fel az asztalt, mégis ügyesen ugrik és fut a labda után. Most lesz másodikos, a gyakorló általános iskolába jár.

— Voltál nyaralni? — sza- kíto|m meg a játékot.

— Igen Kajdacson, Harkányban és Budapesten. Most napközi othonos va-. gyök.

— Az iskolában napközben mit tudtok csinálni?

— Játszunk, zenét hallgatunk — mondja nevetve — és ebéd után pihenünk kicsikét.

Felnézek a jegyzetfüzetemből és egy vihogó gyermekfüzér közepén találom magam.

Pári Györgyi, szeptemberben veszi kezébe a negyedik osztályos tankönyvet. Izgatottság nélkül, csípőre tett kézzel válaszol kérdéseimre.

— Nem vagyok napközis az egész nyáron. Nyaraltam én is, Domboriban az úttörőtáborban.

— Közeleg a szeptember, hogyan érzed magad?

— Szeretném ha tovább tartana a nyár — válaszolja és a gyermekkoszorú helyeslőén felmorajlik körülöttem.

•

Péntek, augusztus 1.

— Bácsi, maga milyen nyelven ír? — kajánkodik szálkás, ronda és olvashatatlan írásomat látva Bódai Attila, aki kétszer is a lelkem- re köti, hogy hosszú ó-val írjam le a nevét.

— Magyarul — válaszolom.

— Nem inkább oroszul?

— replikáz rá.

A többiek: Kalmár László, Perkátai Zoltán, Perkátai Csaba és Pápai István összenevetnek. Mind az öten a kertvárosi. IV. sz. általános iskola tanulói.

— Hogy is volt az a tegnapi kirándulás? — jutok végre szóhoz.

— így öten mentünk a Ke- selyűsi útra társadalmi munkában szedert szedni. Az igazgató néni vitt el bennünket autóval.

— Miért csak öten voltatok? — fordulok Perkátai Csabához.

— Mert a lányok féltették a kacsójukat — vágja rá hetykén.

— Jó volt a kirándulás — veszi a szót testvére, Zoli.

— Szatyrot, kesztyűt vittünk magunkkal.

— És mennyit szedtetek?

— Fejenként 4—6 kilót, de ettünk is a bogyókból, pirosat és barnát.

— Mondjátok, a növényeket megismertétek?

— Igen, csak a csalánt nem

— hallom és a mondatot megtoldják egy harsány hahotával.

— szűcs —

Az augusztus 19. és szeptember 4. között megrendezésre kerülő Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár érdekessége lesz az ál'laitbe- muitató, amelyen ezúttal — mintegy felelevenítve a régi kiállítási hagyományokat — kos- és kocaárverésre is sor kerül. A vásáron 120 merino juh kerül „kalapács alá”. Ezzel az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség igyekszik elősegíteni, hogy minél jobb itulajdon- ságokkal rendelkező tenyészállatokhoz jussanak a tenyésztőik. A kosok árverését a juhok kiállítási részlegében augusztus 28-án rendezik meg. Száznegyven kocasüldőt is értékesítenek; szeptember . 2-án tartják meg az árverést az OMÉK sertésistállójában.

(MTI)

„Célegyenesben” a kombájnok

Országosan utolsó harmadában, az ország déli vidékén pedig már befejező szakaszában van az aratás. Baranyában, Bács-Kiskun, Csongrád és Somogy megyében kedden már „célegyenesbe” fordultak a kombájnok. Csongrád- ban ezen a napon az összes aratni valónak mindössze 3— 4 százaléka állt még lábon, annak is a többsége rozs és zalb vélt. Baranya és Bács- Kiskun megyében ugyanekkor a kalászosok tíz százaléka, Somogybán pedig mintegy 20 százaléka várt már csak betakarításra.

Csongrád nem véletlenül van az élen a gabonabetakarításban. Az idén ezen a vidéken kezdődött meg az aratás, s az időjárás adta előnyt a megye nagyüzemei kitűnő szervezéssel, szorgalmas munkával mindvégig meg is őrizték. Eddig az volt a fő céljuk, hogy a szemtermést vigyék mielőbb biztos fedél alá, s közben — viszonylag — elmaradtak az úgynevezett járulékos munkákkal, közöttük a szalma lehúzásával.

Baranyában, ahol az utolsó 10 százaléknyi búza betakarítását kezdték meg kedden a kombájnok, a szakemberek úgy számítják, hogy a hét végére a megye 60 ezer .hektár kenyérgabona termése teljes egészében biztos fedél alatt lesz.

Csongrádhoz hasonlóan ezen a vidéken is gyorsítják a betakarítás járulékos munkáit.

Bács-Kiskun megyében kedden .a kombájnoknak már körülbelül az egyharmada nem a saját gazdaságban dolgozott. Az egymáshoz közel ■eső termelőszövetkezetek ugyanis — előzetes megállapodás alapján — gépkölcsönzéssel segítik egymást.

Széndioxid-lézer

Az Egyesült Izzó Kutató Intézetének munkatársai ebben az éviben fejezik be a nagy teljesítményű, az ipari célokat szolgáló, infravörös széndioxid-lézer kutatási-fejlesztési munkáit. A lézerberendezés építésével párhuzamosan alkalmazástechnikai kutatásokat is végeznek. Ezeket elsősorban az Egyesült Izzó által készített fényf'orrásterm’ékek gyártási technológiájában lehet ihasznosítiani. A kialakított déaarcsallád ötven- és ötszázwatitos fénytőljesítmény tartományban készíthető.

A széndioxid-lézer számos ipari területen, a „mini” változata pedig az orvostudományban használható fel.

Korszerűsítik a sertéstelepet

A tevéli Kossuth Termeli őszö vetkezet ben az idén befejeződik a sertéstelep bővítése. Az elmúlt évben megépült a 192 férőhelyes fcoca- és süldőszállás. A közeli napokban pedig megtörtént a koca- és tkanszáLlás műszaki

átadása is. Ebben az épületben 90 anya- és 12 apaállat kap (helyet. Jelenleg a csille- pályát építik az istálló körül, majd .az úthálózatot készítik el és kialakít jók a szennyvízelvezető rendszert. A .munkával egy időben átépítik és kibővítik a szociális épületet is. A házilagos kivitelezésben épülő munka befejeztével a telepnek évi 4500—5000 darab hízott sertés lesz a kibocsát ó- képess'ége.

czAz új sertésszállás körül építik a csillepályát

Takarékosabban is lehetne

Felesleges papírok a téesz postájában

Gyakorta váll ki derültséget a postabontás a bonyhádi Pannónia Termelőszövetkezetben. Előfordul, hogy hat-nyolc értesítés, vagy meghívó jön ugyanattól a cégtől, hivataltól, azonos tartalommal, valamennyi az elődök — a Petőfi, az Aranykalász, az Ezüstkalász, a Szabad Föld, az Üj Élet, a Dózsa... — nevére címezve. A posta mindet a Pannóniához hozza, bár közülük egy sincs a Pannóniának címezve. Pedig a _ sorozatos egyesülések következtében nyolc évvel ezelőtt létrejött a Pannónia. A feladók a régi címjegyzékkel dolgoznak, jóllehet, folyamatosan korrigálhatnák azt, például legutóbb a MÉM egyik kiadványa alapján, amely az 1979. évi eredmények alapján rangsorolja — azaz felsorolja — az ország valamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezetét.

Négyszer két példányban, Iepedőnyi méretű számlák, káposztavetőmagról. Minden tételről külön, akkora, hogy csak összéhajtva fér a dosz- sziéba. Részletes árkalkuláció mindegyik tételről, az egésznek az összege 1517 forint 65 fillér. A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Belföldi Ellátó Központja küldte. Ám ugyanennek a vállalatnak dél-dunántúli területi központja Dombóváron negyedannyi papíron számlázott le 800 ezer forint értékű kukorica-vetőmagot.

Egy-egy levél után ugratják a tsz hatvanhéktáros halastava takarmányozóhajójá- nak vezetőjét, Götz Jánost: nehogy eszedbe jusson a Rák-patakon leúsztatni a Keszeg M—322-est a Béga- csatornára, mert értesítést kaptunk, hogy a csatorna mederkotrás miatt három hétig zárva lesz... A kis alumínium hajócska — Trabant motorral működik. A Rákpatak — amelynek felduzzasztott vize táplálja a hónig- pusztai halastavat — húszharminc centiméter mély. Götz János — az előírásoknak megfelelően — megszerezte a kishajóvezetői képesítést, a Keszeg M—322-es nyilvántartásba van véve. Ezért minden, hajóra és hajóvezetőre vonatkozó közleményt megkap a termelőszövetkezet. Az idén két alkalommal is kapott, két-két oldalnyi stencilezett levelet a szövetkezet a KPM Hajófelügyelettől, hol, mikor tartják a Hajózási Szabályzatból az utóvizsgát.

Nos, az ilyen felesleges papírokon csak nevetnek a szövetkezet vezetői. Ám jön néha olyan is, amin bosszankodnak. Még pedig jogosan. Közülük álljon itt eredeti formájában a legutóbbi távirat. Küldője ugyanaz, mint az idén már vagy nyolcé- tízé.

„Pannónia tsz baki istvaan foeaagazatvezetoe et r bony- haad eertesitjuek t címet hogy az aláabbi mgf alkat- reeszek elkeeszueltek keer- juek szíveskedjenek az el- szaallitaasrol 3 napop beluel gondoskodni amennyiben ez nem toerteenik meg úgy taa- rolojeggyel leszaamlaazzuk az eddig keeszre jelentett oesz- szes alkatreeszt rajzszaam mgf—3—1300 megnevezees csapaagyfedeel mennyiseeg 3 db keerjuek hogy az aatve- voe keeszpeenzt vagy elszaa- molaasi utalvaanyt hozzon magaaval karda saandor eert ov mezoegeep toeroekszent- miklos 1980 07 16”

Szabályszerű, udvarias hangú kereskedelmi levél — táviratban, de nem távirati stílusban. Mert, ha Törökszent- miklóson veszik a fáradságot és átfogalmazzák, akkor a hatvanegynéhány szó helyett elég lett volna tíz-tizenkettő is. Ha egyáltalán szükség lenne arra, hogy a jelzett alkatrész elkészültéről táviratilag értesítsék a megrendelőt.

A csapágyfedélre ugyanis azért van szüksége a tsz-nek, hogy kiegészítse tartalék- alkatrész-készletét. Nem most, nem azonnal kell. Tavaly adták fel a megrendelést a 3—1300 jelű csapágyfedéllel együtt vagy tucatnyi más MGF zöldtakarmány- szárító alkatrészre. Most nem

is üzemel a szárító, az aratással vannak elfoglalva.

Sajnos, ez a gyakorlat — mondja Kovács Márton, a szárítóüzem műszaki vezetője. Fél-háromnegyed évvel korábban feladjuk a megrendelést. A gyár összesíti a megrendeléseket, az év elején beprogramozza, mikor, melyiket gyártja le sorozatban, és ha valamelyik elkészül, jön a távirat. Gondolom, nemcsak nekünk, hanem minden hova az országba, ahol MGF szárító működik. Különben, a kiszolgálásra nem panaszkodhatunk. Udvariasak, előzékenyek. Először Szolnokra kell mennünk a vállalati központba — ide kétszáz kilométer —, ott elintézzük az adminisztrációt, majd újabb húsz kilométer Törökszentmiklósra, ahol át- véhetjük. És betesszük az egészet egy aktatáskába.

Mutatja a kis kéziraktár polcain sorakozó alkatrészeket. Negyven centi hosszú tengely... csapágyházak... csapágyfedelek... darálóhoz rosták... lánfeszítő. A kis tengelykapcsoló — vagy öthatféle alkatrészből áll — nemhogy aktatáskában, hanem egy autóstáskában is elfél. Mindegyikre külön jött a távirat. Ahelyett, hogy postán, utánvéttel elküldték volna a megrendelőnek.

— Kértük már, több alkalommal, hogy küldjék postán. — Nem vagyunk mi arra berendezkedve — válaszolták.

Számolunk. A postacsomag díja 5 kilogrammig 6 forint. Utánvételezési díj 500 forintig 4 forint, összesen tehát tíz forint. Negyed része annak, amibe csak a távirat került. És még a kétszer 220 kilométernyi autóút?

„A takarékosságnak — amely az okos, ésszerű gazdálkodás követelménye —• át kell hatnia egész tevékenységünket, s a gazdálkodás szerves részévé, életünk általános normájává kell válnia.” (Részlet a XII. kongresszus beszámolójából.)

J. J.

Állatárverés az OMÉK-on