Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-05 / 182. szám

1980. augusztus 5. nÉPÜJSÁG 3 » A dunaföldvári gumicsizmagyár Vulkanizálás után A gumicsizma a legkere­settebb és a legjobb lábbeli — az építőiparban, a mező- gazdaságban és a bányászat­ban. Ahol a sár nap mint nap ellenség, ott vagy mezítláb caplait a« ember — ez a rit­kább —, vagy csizmába kény­szerül a lába. A dunaföldvári „Földvár” Gumiipari Szövetkezetben 1954 óta gyártanák autóbel­sőből a bányászok részére csizmát. 1968-ig 300 ezer pár hagyta el évenként a műhelyt. Hoimár József, a szövetke­zet maii elnöke ismeri a gu­micsizma-történelmet. 1968 és 1975 között visszaesett a ter­melés 200 'ezer párra. Az ak­kori tervek szerint KGST-pi- aera Csehszlovákia gyártott volna gumicsizmát. — Ám az akkori tervek módosultak s északi szomszé­daink inkább gépeket adtaik. Így mii 1976-ban megkezd­hettük beruházási progra­munkat — mondja az elnök. — Ez a terv a tizennegyedik volt a szövetkezet történeté­ben, addig egy sem valósult meg. Segítséget adott az OKISZ és a KISZÖV is. Az új telephely, a csizmagyár építé­se megkezdődött, messze kint a falu szélén, a vasútállomás­hoz közel. Két év alatt épült fel a 3000 négyzetméter alap- területű csarnok. Tízmillió forintot gépi beruházásra is fordítottunk. Ez a beruházás megmentet­te a gumiipari szövetkezetei: 1978-ban 14 ezer pár, 79-ben már 260 ezer pár csizma készüt Dunaföldváron. Emlé­kezzünk1 csak: az ötvenes évek végén 300 ezernél tar­tottak. — Ha nem kezdik időben a fejlesztést, milyen jövője lett volna a szövetkezetnék? — kérdezem Hoimár Józseftől. — Bezsugorodott volna a szövetkezet itt a falu központ­jában. Miára maradtunk vol­na 100-an. A fejlesztés után 100 millió forint a termelési értékünk, ennek 80 százaléka csizma, a másik 20 százalék pedig műszáki és egészség- ügyi gumiáru. . Dunaföldvánan aiz idei ter­mielés már meghaladja a 400 ezer párat. De ezek a csiz­mák minőségileg különböz­nek a régi, autóbedsőből Hatpercenként készül egy pár csizma készült sértaposóktól. Tavaly a pécsi ipari vásáron mutat­ták be az acélbetótes bányász- csizmákat — ezért ezüstér­met kaptak. Az idei szegedi ipari vásáron pedig női gu­micsizmával is jelentkeztek. A kollekcióért vásárdíjat kaptak. — Ahhoz, hogy továbblép­jünk, ismételten fejleszteni kell — mondja aiz elnök. Jö­vőre újabb négy gépet állí­tunk üizembe, s 'ezzel 160 ezer párral növelhetjük a terme­lést. Az is igaz, hogy újabb 20 millió forint kellene. A bányászat részére már ezek a minden igényt kielégítő, a talpban és az orrban acélkap- iival ellátott csizmák kelle­nek. Nem titkolt célja a földvári szövetkezetnek, hogy Ma­gyarországon egyedül gyártsa­nak gumicsizmákat. Rajtuk kívül Budapesten már csak egy szövetkezet gyárt, a régi technológiával. Ha végleg el­készül a gyár, a nagyközség .központjából kitelepíthetik a mostani telepet is. H. J.—G. K. A szocialista országok a világgazdasági fejlődés új szakaszában **" '**"* *• ' íé\VűYV:;tV:V-\Y;Vv.V.\Y*\V;YtY^^^ Simái Mihály akadémikus nyilatkozata Első tapasztalatait összegzik a Magyar Tudományos Akadé­mia Világgazdasági Kutató Intézetében azoknak az öt éve kez­dett kutatásoknak, amelyek a világgazdasági fejlődés új sza­kaszában a szocialista országok helyzetét, feladatait igyekez­nek feltárni. A kutatások eddigi főbb megállapításairól Simái Mihály akadémikus, a világgazdasági kutatóintézet igazgató­helyettese nyilatkozott Kárpáti Miklósnak, az MTI munkatár­sának. — Az 1960-as évék végén az 1970-es évek elején új szakasz kezdődött' a világ- gazdaság fejlődésében. Kuta­tásaink szerint ezt az új pe­riódust egyebek között olyan fő tényezők határozzák meg, mint hogy befejeződött a gyarmati rendszer politikai felszámolása és megindult a fejlődő országok küzdelme a gazdasági felemelkedésért és a világgazdaságban elfoglalt helyük megváltoztatásáért. Erősödött az államok kö­zötti kölcsönös gazdasági függőség. Megkezdődött a vi­lággazdaság energetikai bá­zisának átalakulása, s olyan technika jelentős elterjedése bolygónkon, amely az ember és a természet viszonyában jelentős változásokat idéz elő, sőt képes arra is, hogy a bio­lógiai élet ma ismert felté­teleit megsemmisítse. Általá­ban leszögezhető, hogy a gaz­dasági növekedés belső és nemzetközi feltételei kedve­zőtlenebbé váltak, mint ko­rábban voltak. Olyan gazda­sági gondok jelentek meg a világban, amelyek enyhítése csak átfogó együttműködés révén lehetséges. Az is meg­állapítható, hogy a meglévő nemzetközi szervezetek a mindinkább szaporodó, nem­zetközi együttműködést és rendezést igénylő gondokon nem tudnak úrrá lenni. — Vitathatatlan, hogy az 1960-as évek közepe, vége óta az európai szocialista orszá­gok is jelentős változásokon mennek keresztül. Az 1960-as évekre az európai szocialis­ta országok világpolitikai sú­lya és szerepe számottevően megnőtt. Üj, Európa és Ázsia jelentős hányadát átfogó ipa­ri övezet jött létre. Ez azon­ban még nem tükröződik megfelelően a világkereske­delemben: miközben a szo­cialista országok részesedése a világtermelésben , mintegy 30 százalékos, közvetlen vi­lággazdasági befolyásuk ki­sebb — például a világke­reskedelem forgalmából csak 9 százalékban részesülnek. — A jelentős és gyors fej­lődés után a 70-es években lassúbb növekedés tapasztal­ható. Vannak olyan vélemé­nyek, amelyek szerint a szo­cialista országok problémái­nak növekedése kizárólag annak következménye, hogy erősödtek a kapcsolatok a tőkés világgal, s ily módon a tőkés világgazdaság válság- jelenségei nagyobb mérték­ben hatnak rájuk is. Megíté­lésem szerint azonban nem­csak erről van szó. Vitatha­tatlan ugyan, hogy a szocia­lista országok gazdasági gondjai összefüggitek a világ- gazdaság tőkés részében ki­bontakozott, és a gazdasági viszonyok széles területét érintő válsággal, de ezek megértése, elemzése mellett mindenképpen elemeznünk kell azokat a sajátos problé­mákat és feltételeket is, ame­lyek a szocialista országok belső fejlődésével kapcsola­tosak. — Ma már általánosan el­fogadott tény, hogy a leg­több európai szocialista or­szágban az 1960-as évek má­sodik felére kimerültek az úgynevezett extenzív jellegű gazdasági fejlődés főbb tar­talékai. Az iparba bevonható munkaerőforrások növelése mind demográfiai, mind strukturális okokból megne­hezült, vagy lehetetlenné vált. Az átmenet, az intenzív típusú, tehát a termelékeny­ség, a hatékonyság fokozódá­sán alapuló gazdasági növe­kedés tulajdonképpen azt je­lenti, hogy az ipari fejlődés hosszú szakasza — az úgy­nevezett klasszikus iparosítá­si szakasz — lényegében le­zárult, és ezek az államok a közepesen fejlett ipari orszá­gok sorából fokozatosan a magasan fejlett ipari orszá­gok sorába kerülnek. — A szocialista országok fejlődésében a mai szakasz­ban különösen fontos szere­pet játszanak, a korábbinál lényegesen jelentősebbe vál­nak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok. Az új feltételek között elképzelhetetlen, hogy az előttük álló feladatokat a nemzetközi gazdasági együtt­működés sokoldalú fejleszté­se, hatékonyságának javítása nélkül meg tudjuk oldani. Egyértelművé vált, hogy a mai nemzetközi politikai és világgzadasági feltételek mel­lett a szocialista országok gazdasági közössége a leg­hatékonyabb reláció. Ezért alapvető fontosságú vala­mennyi ország számára a KGST-n belüli, különösen a Szovjetunióval való együtt­működés. A Szovjetunió szál­lítja a többi európai KGST- ország felhasznált nyersanya­gainak mintegy 30 százalé­kát és vásárolja meg a tér­ségben termelt készáruk 14— 16 százalékát. A KGST or­szágaiban a külföldi eredetű új technikának is mintegy 40 százaléka származik a Szovjetunióból. — A baráti országok kö­zötti együttműködés új fel­adatokat jelent a munka- megosztásban is. Egyebek kö­zött lényeges kérdéssé válik, miképpen tudják az egyes ál­lamok és az egész szocialista közösség érdekeit figyelembe véve egyidejűleg erősíteni a KGST-n belüli és kívüli együttműködés hatékonysá­gát, s a tervek nemzetközi koordinációjánál jobban fi­gyelembe venni a globális nemzetközi együttműködés szükségleteit és lehetőségeit. Különösen fontos feladat a fejlődő országokkal való együttműködés. A komplex program céljainak megfele­lően erősíteni kell a kapcso­latokat a vállalati együttmű­ködésben is. A meglévők mellett ki kell alakítani olyan vállalati formákat — eseten­ként a KGST-államok közös vállalataiként — amelyek elegendő szervezeti és anyagi lehetőséggel rendelkeznek ahhoz, hogy a résztvevő ál­lamok belső és nemzetközi gazdasági érdekeit megfele­lően integrálják. A KGST- államok aktívabb részvé­tele a globális nemzetközi munkamegosztásban bizonyos feltételek mellett növelheti a gazdasági biztonságukat, erő­sítheti stabilitásukat. Hozzá­járulhat a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok mai nor­máinak átalakításához, a nemzetközi együttműködés demokratizálódásiához, elő­mozdíthatja a nemzetközi gazdasági együttműködés egyes területeinek tervezhe­tőségét hoszabb távra is. A világgazdasági fejlődés új szakasza tehét_ a szocialista országoktól rugalmas, körültekintő és változásokra gyorsan reagáló magatartást igényel! Ennek valóra váltása nem kőny- nyű és elszigetelten, csak egy szocialista országban aligha megvalósítható feladat. Valamennyi európai szocialista ország érdeke, hogy érzékelje, megértse, s figyelembe vegye egymás problémáit, hogy ezután az érdekközösség erejére építve, a . szocialista tervezés nyújtotta lehetőségeket felhasználva haté* konyábbon működjenek együtt. (MTI) „Az elnököt keresem...” Az ismert tsz-elnök szobájában beszélgetünk. Az idei esztendőről, a nehéz aratásról, a már most előre lát­ható rendkívül nagy őszi csúcsmunkákról. Az elnök gyakran áll fel, mert cseng a telefon. „Sokan keres­nek — mentegetőzik —, mindenki velem akar tárgyal­ni. Pedig sok, igazán kiváló szakember dolgozik ma már nálunk. Jó ismerői területüknek, megbízható in­formációt adhatnak”. Ma már jelenséggé vált, hogy csak az elnökkel kíván mindenki tárgyalni. Igaz, vannak dolgok, amelyekről valóban az elnök adhat áttekintést, de legtöbbször a szakgárda ismeri a részleteket. Talán, ha a szövetke­zet vezetősége bízik munkájukban, megfelelő informá­torok, tárgyaló partnerek lehetnek más vállalatok kép­viselői számára is? Nem lesz kisebb a kiküldött tekin­télye sem. A szövetkezet elsőszámú vezetőjének értékes idejét sem szabad elaprózni munkájában, egészségében haj- szolttá tenni. A mezőgazdasági nagyüzemekben erős, akcióképes szakembergárda dolgozik. Tagjaiknak vál­lalnia kell a felelősséget munkájukért, Alkalmassá­gukról a vezetőség meggyőződik, amikor azt ajánlja, ők döntsenek az egyes vállalatokkal való tárgyalások során. Erről be kell számolniuk a vezetőségnek a tagok előtt. Igaz, nem minden elnök olyan, mint a bevezetőben említett beszélgető partnerem volt, aki bízik munka­társaiban, bizonyos abban, hogy közös döntéseiket he­lyesen hajtják végre. A görcsösen féltett presztízstől meg kellene szaba­dulni a tárgyaló partnereknek éppúgy, mint a mindent egyedül végző elnöknek. Az emberek és a munka ér­dekében. L. V. Tudósítóink írják A másodvetésről A dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezetben az őszi árpa sokáig élhúzódoíbt aratá­sa miatt csupán 25 hektáron vetetitek másodvetést. Ezek­ben' a napokban már sorol a másodvetésű zöldbab, amely július 10-ón került tőidbe. Ezzel a másodvetéssel folyamatossá iteititék la zöld- babsizál'MtásIt a Szigetvári Konzervgyár részére, mert a fővetésű zöldbab betakarítása után folytathatják a folya­maltos szállítást, s így ítélj e-. síthetik a szerződésben vál­lalt köteüiezetltségükat. A Dombóvár város környé­kén igaizdiálfcodó kapoaszék- csői Kossuth Tsz-ben ugyan­csak hátráltatta a másodve- tésekét a kedvezőtlen időjá­rás. Összesen 105 hektáron vetetitek, amelynek egy része '— a Vetőmagterroelitető és Értékesítő Vállalattal történt szerződés értelmében — kö­les, a töhbi pedig csatornádé, s ez utóbbi a közös gazdaság zöldtakiainmánya lesz. Magyarszéki Endre AMIT AZ IDŐJÁRÁS ELRONTOTT... A tamási Széchenyi Mg. Szövetkezetben megközelítő­leg egy hónapot „csúsztak” az aratással. Mondják; már kint kellene lenni a földből azok­nak a növényeknek,' melye­ket a zöldborsó, az árpa és a búza betakarítása után szok­tak él vetni. Idén főleg takar­mány előállítására hasznosít­ják a területet. Tairüóvebás- kónt rövid teimésidejű, siló­zásra alkalmas kultúrákat akarnak vetni. Bizakodnak a termelőszövetkezetben: „Amit az időjárás elrántott, azt még rendbe hozhatja”. Ha nem lesiz korai dér, akikor nem si- iózzák le az összes másodve- tett kukoricát, haniam hagy­ják beérni és mint szemes ku­koricát takarítják be. A kertiszövetkezetben és a házi kiskertekben is kihasz­nálják másodvetéssel a sza­baddá vált ágyásokat. A leg­inkább keresett vetőmag most a zöldborsó, a hüvelyesen fo­gyasztható bofcarbafo, az uborka, a retek. Minden jó gazdának szívügye, hogy az idén se maradjon föld ki- basenálattonul. Koppán Endre VÖLGYSÉGI JELENTÉS A mőcsényi „Völgység Né­pe” Mgtsz-ben, 9 kombájnnál aratták. A learatott őszi búza termésátlaga jónak mondha­tó, ebben a nehéz terepviszo­nyok között gazdálkodó szö­vetkezetben — közli Garay János növénytermesztési ága- zaitvezatő. — Az eredmények elérésé­ben nagy szerepet játszik az időben, gondosan és szaksze­rűen elvégzett tallajelőkászítő, vetési és növényápolási mun­ka. Az ölt völgység! község (Mőcsiény, Cikó, Grábóc, Bá- taapáti, Mórágy) határában gazdálkodó téeszben a nö­vénytermesztés meQtett a má­sik fő ágaizat az állattenyész­tés, és ezen bélül meghatáro­zó a szavasmiarha-tanyés-ztiés. Ezért különösen oda kell fi­gyelni a takarmány.termesz- tésne. Takarmánypótlásra 80 hektáron akarnák kukoricát vetni másodvetéslkénit — a 670 tehén, illetve 520 üsző ré­szére —, amit részben zölden fölebetnek, részben silóznak miájid. A vetési munkákat az ara­tással párhuzamosan végzik és eddig a terv több mint fe­lét teljiesíibatt'ék. Lovak András Gumigyártók. Ami a „feketeségüket” illeti nekik a kémé nyseprők is előre 'köszönhet­nek. Adjusztálás szállítás előtt

Next

/
Thumbnails
Contents