Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-31 / 204. szám

IO NÉPÚJSÁG 1980. augusztus 31. A MAGYAR ÉPÍTÉSZÉT Beszélgetésre hívtuk Jur- csik Károly építészt, aki a kö­zelmúltban Állami Dijat ka­pott. Igaz, nem a szekszárdi együttesért, hanem újabb munkáiért, mi azonban erről a városközpontról szeretnénk vele szót váltani. Jurcsik Ká­roly beszélgetőpartnere Vá- mossy Ferenc és Szirmai Já­nos. Beszélgetés Jurcsik Károllyal a szekszárdi városközpontról J l/ Az együttes 10—15 • l\« évvel ezelőtt épült. Így érthető, hogy amikor meghívtatok, először az me­rült fel bennem: ennyi év után miért aktuális erről be­szélni. Aztán eszembe jutott egy angol kritikusnak az a megállapítása, hogy egy épü­letről kritikát írni csak jó tíz év távlatából szabad. Ak­kor derül ki, őrzi-e még mo­dernségét, bele tudott-e nőni környezetébe, „építészet” tud-e maradni a következő száz évre. Ha ilyesmire gon­dolva hívtatok meg, úgy ez nagyon megtisztelő. V C Ilyesmire is gondol- ” • ■ *tunk, de az igazság­hoz az is hozzátartozik, hogy nálunk késnek a realizálás lehetőségei. Ügy öt éve java­soltam a Művészet szerkesz­tőségének, hogy a szekszárdi városközpont feldolgozása kövesse a salgótarjáni elem­zését. Most, amikor felszólí­tottak, hogy írjak Szekszárd- ról, keserűség töltött el. öt évvel ezelőtt én is.másként láttam például megyei köz­pontjaink fejlődésének hely­zetét. Ma, amikor megye- székhelyeink túlzott fejlesz­tése már beárnyékolja ki­sebb településeink fejlődé­sét, társadalmilag is más­ként ítélem meg a kérdést. Persze, emlékszem arra az időre, amikor Szekszárd még furcsa kis vidéki város volt, noha megőrizte régi köz­pontjának szép klasszicista értékeit. Ebből az utóbbi 20 évbenVüyan új központ nőtt ki, a mély — ha szervesen épül ki V-, ma egyik legjel­legzetesebb városépítészeti értékünk lenne. Ennek elle­nére ma i\ érvényesek 15 évvel ezelőtV gondolataitok — s itt igaza van az angol kritikusnak hiszen ezek: építészeti értékek. J l/ Nyilván Azokra a je- • rv* lenségekré gondolsz, amelyeket nemrégiben én is tapasztaltam. Párthéttel ez­előtt jártam — hosszú évek után — ismét Szekszárdon, és néhány dolog nemi ellen­érzést váltott ki belőlem. Le­het, hogy ennek elfogultsá­gom vagy jobban mondva: tárgyilagosságom szükség- szerű hiánya az oka, de az biztos, hogy ha kapcsolatban maradtam volna megkezdett * munkámmal, akkor sok min­dent másképpen képzeltem volna el az elmúlt 10 évben. Y E Ahhoz, hogy megért- * • 1 • sük e problémádat, vissza kell nyúlnunk a kez­detekhez. Tudomásom szét- rint Korbonits Dezsőné So­mogyi Márta építész, a VÁTI' munkatársa 1965-ben e vá­ros fejlesztési tervéért, illet- ' ve a központ rekonstrukció­jának tervéért kapta Ybl- díját. Az ezt megelőző évek­ből származik az a gondo­lat, amely nyomán ez a köz­pont újjászületett. Hogyan kapcsolódtál be a munkába? J l/ Amikor 1965-ben • munkahelyet változ­tattam — az egyetemről ter­vezőirodába kerültem —, az első munkám egy szolgálta­tóház tervezése volt Szek- szárdra. Véletlenül kaptam a munkát, más nem vállalta, ami nem csoda, hiszen kis volumenű feladat volt, nem lehetett benne sok fantáziát látni. így rögtön tisztázhat­A Művészet című folyóirat, a Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetségének lapja augusztusi számának na­gyobb részét Tolna megyének szenteli, részletes tanulmá­nyokban elemezve a megye művészeti emlékeit, népművé­szetét, s bemutatva az itt élő művészeket is. A folyóirat legnagyobb érdeklődésre számot tartó írása a Jurcsik Károllyal folytatott beszélgetés, mely a megyeszék­hely városközpontjának kialakításával foglalkozik, ismertet­ve a tervezés és kivitelezés részleteit, méltatva esztétikai je­lentőségét. A beszélgetést, amit Vámossy Ferenc és Szir­mai János folytatott az állami dijas építésszel, teljes terje­delmében közöljük. A Művészet vezető helyen közli Csányi László ízlés és közönség vidéken cimű tanulmányát, mely a magyar képző­művészet kialakulásának ismertetése után Tolna megye múlt századi festészetét részletezi, azt vizsgálva, milyen képes­ségű művészeknek milyen igényeket kellett kielégíteniük. A tanulmány végső konzekvenciája, hogy az ízlés ma is nehezen mozdul. „Amikor néhány éve Szekszárdon felállí­tották Varga Imre impozáns Prométheuszát, a jó szándékúak is úgy vélekedtek, hogy meg kell szokni, pedig Varga vilá­gos fogalmazása, közérthető jelképe nem is akar azok nyo­mába szegődni, akiket ma a kritika igazán moderneknek tart. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a művészet ér­tékét és jelentőségét mindenképp az általános és mindig késésben levő ízlésnek és ismeretnek kell meghatároznia, de arra mégiscsak figyelmeztet, hogy az egészséges jövőt 'illetően tovább nem halasztható feladat a képzőművészeti kultúra emelése” — írja Csányi László. Forrai Ilona tanulmánya a bukovinai székelyek művésze­tét elemzi. A történelmi áttekintés után megállapítja: „A 60-as évektől kezdve a hagyományos paraszti kultúra, a népművészet iránti érdeklődés újabb fellendülésével a bu­kovinai székelyek kulturális öröksége is egyre ismertebbé válik, közkinccsé lesz.” A tanulmányt számos színes kép egészíti ki, bemutatva a székely népművészet legszebb és legjellegzetesebb darabjait. Gáspár Dorottya a szekszárdi Béri Balogh Adám Mú­zeum nevezetes római kori Concordia-szobrát ismerteti, amit 1941-ben találtak Tamásiban, s ami „a polgári egyetértés hirdetője és záloga volt Pannóniában is”. Szíj Béla Babits Mihály fiatalkori képzőművészeti érdek­lődéséről irt tanulmányt, aminek első fogalmazása a Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Iparművészeti Társulatnak Szekszárdon tartott vándorgyűlésén hangzott el. Szij Béla nagy felkészültséggel elemzi Babits képzőművészeti kultú­ráját, hangsúlyozva, hogy „a művében kimutatható képző­művészeti ihletéseket kell értelmeznünk. Épp ezért tovább vizsgáljuk, hogy milyen volt Babits érdeklődése a görög és római művészet, a középkori és a reneszánsz kori művészet, az angol tájfestők és a francia impresszionisták, végül az angol preraffaeliták és a francia szimbolisták iránt." Sz. Bányai Irén Tolna megye képzőművészeinek adattárát állította össze, mindegyik művészt egy-egy alkotásával is jellemezve. Fertőszögi Béláné Művészetre nevelés Kölesden című írásában mutatja be a kölesdi kezdeményezést, is­mertetve az itt rendezett kiállításokat, a műgyűjtők klub­jának tevékenységét is, Szilágyi Miklós pedig Ferenczy Noémi szekszárdi kiállítását méltatja. A hagyatéki kiállí­tás Ferenczy Noémi kartonjait és vázlatait mutatta be, s a kiállítás jelentőségét hangsúlyozva Szilágyi Miklós rámutat arra, hogy a gobelin újrateremtőjéröl szólva „a festő Fe­renczy Noémi művészettörténeti rangjáról" sem szabad meg­feledkeznünk. juk azt, hogy megbízásom nem egy városközpontra szólt, hanem egyik megbí­zásból fakadt a másik, vagy pályázati úton kellett meg­küzdeni értük. A városköz­pont nem egy kezdettől meg­lévő, kialakult koncepció alapján épült, hanem egy koncepció végigvitelével ala­kult ki. V E Mik voltak az építé- • * *szeti adottságok, pon­tosabban, mi volt kész? Til- lai Ernő művelődési háza állt már, vagy legalább a gondo­latát ismerted? J l/ Akkor épült — ha • jól emlékszem —, de közte és az általam tervezett első épület között akkora tá­volság volt, hogy kapcsola­tuk fel sem merült. A meg­bízás a város központjában, a Garay téren lévő bazársor és kaszinó bontásával egy szolgáltatóház tervezésére szólt, az akkor már meglé­vő Korbonitsné-féle rende­zési terv alapján. A terv koncepciójával lényegében egyetértettem, de mindig az volt a véleményem, hogy a városrendező átfogó koncep­ciót tesz le, s az építész fel­adata e gondolatot részlete­sen kifejteni. Nem értettem egyet viszont a szolgáltató­ház eredeti elképzelésével, amely egy épületbe helye­zett el négy teljesen külön­böző funkciót, és a főtérről idegen tömeget eredménye­zett volna. Nekem alapel­vem, hogy mindaz, ami em­beri gondolatot fejez ki, em­beri alkotómunka révén jön létre, bizonyos értéket kép­visel. Minden városnak, min­den településnek megvan a maga történetileg kialakult sajátos arculata. Ez pedig olyan érték, amelyet eltün­tetni nem szabad. Ez volt az a kiindulópont, amely meg­határozta az épületek telepí­tését és kialakítását. Tétele­sen ez úgy fejezhető ki, hogy: 1. minél kevesebbet bontani, az értékeket meg­tartani; 2. a megmaradóhoz az újjal léptékében, hangu­latában, tér- és tömegélmé­nyében organikusan kapcso­lódni; 3. organikus átmene­tet teremteni a mai kor szükségszerűen más léptékű létesítményei felé. p Ebben a térrendszer- ’ • ■ • ben különösen érde­kes, hogy több útvonal szövi át, de végül is a szállodától a régi városközpontig kiala­kul egy mozgalmasan belső életű térsor, plaza — régi szóval korzónak mondanám —, amelyben a városközpont sajátos emberközpontúsága, találkozóhely-funkciója ki­alakulhat. Volt egy nagysze­rű élményem Szekszárdon a hetvenes évek elején. A mes­teriskolásoknak tartottunk konferenciát, s ugyanebben az időben szerepelt a Pécsi Balett a Tillai Ernő tervezte művelődési házban. Ősz volt, de hirtelen eleredt a hó, s percek alatt finoman csillo­gó hólepel fedte a sétateret. Az esti kivilágítású téren nyüzsögtek az emberek, s ez a nyüzsgés a fehér téren, a piros téglahomlokzatok és a művelődési ház üvegfelületei előtt számomra felejthetet­len élmény volt. Akkor még csak a szálloda épült meg, amely Váczi Imre és Link Péter, a helyi tervezőiroda építészeinek munkája, és a művelődési ház funkcionált a ti együtteseteken kívül, kö­zépen még a Bőrdímszű Vál­lalat régi üzeme állt. J l/ A város eredeti köz- • pontja a dombon, a Béla király téren, a klasszi­cista megyeháza előtt volt, de az idők folyamán — ahogy ez sok más városunkban is történt — a központ áthe­lyeződött, „lecsúszott” a dombról annak lábához, a Garay térre. Sajnos, ezek a terek forgalmi csomópontok­ká is váltak, s a forgalomtól szabdalt térrendszeren már lehetetlen volt az eredeti gyalogosforgalom visszaállí­tása. Egy olyan rendszerre volt szükség, amely térélmé­nyek sorozatát nyújtja és lehetőséget teremt a nézelő­désre, találkozásokra. Ezzel egyidőben azonban a város parkosításával kialakult egy sétány a városközpont és az autóbuszállomás között. Ezen jelentős a gyalogosforgalom az ingázók nagy száma miatt. Erre a sétaútra kerültek a már említett épületek — a kultúrház, majd a szálloda —, és ennek a végpontjára terveztük azt a térrendszert, amelyről beszélünk. Itt, a lő forgalmi csomópont közvet­len közelében, de attól tel­jesen elválasztva. alakítottuK ki azt a központot, amelyik képes betölteni az említett feladatokat, humánusabb, városiasabb, teljesen gyalo­gos forgalmú, koncentrált, kicsit zárt, de oldott és em­beri léptékű tér. \f E Ű6y emlékszem, hogy *• **az alapötlet a régi házak megtartása volt. Ezek alatt lehetett megvalósítani azt az átkötést, átjárást, amely az általad először ter­vezett irodaházak között megismétlődik. C_ I Ha jól tudom, a má- J* sik alapötleted a szolgáltatóház funkcióinak szétosztása, külön épületek­ben való elhelyezése volt. j l/ Igen. Abból indul- • •»•tam ki, hogy meg kell tartani a Széchenyi ut­cára néző régi épületeket. Ezek — két klasszicista és egy romantikus épület — egy időben összeépítve kaszinó céljait szolgálták. Ezeket az épületeket nemcsak a ko­rábbi tervek és a helyi veze­tők, de a közvélemény is bontásra ítélte. Elhanyagolt állapotban voltak, de a le­bontási szándék mögött ott húzódott a hatvanas évek városfejlesztési lehetőségei­nek „újgazdag” szemlélete is. Ez csak az újat tekintette jónak és szépnek, a múlt­nak csupán reprezentatív értékeit kívánta megtartani, s nem számolt azzal, hogy a városkép — ahogy mond­tam, a város arca — szem­pontjából gyakran a kis, név­telen mesterek alkotásai a meghatározóak. És ebből az aspektusból indítottam a ter­vezést, és harcoltam ezeknek az épületeknek a megmara­dásáért. A harc évekig tar­tott, az első épületek már álltak, amikor elmúlt a ve­szély, megtarthattuk őket. V E Mi valósult meg az • ■ »első ütemben? J |/ A szolgáltatóház • problémáját kellett megoldanunk. Funkciója sze­rint ez KPM-irodáház, GEL- KA-szerviz, a Magyar Nem­zeti Bank helyi fiókja és fodrászat — nem éppen rep­rezentatív program. Az ere­deti elképzelésekkel ellentét­ben három épületben osztot­tam el ezeket a funkciókat, ezzel akartam megteremteni a már említett lépték- és tömegbeli átmenetet, amely a régiből az újba szerves kapcsolatot teremt. V E Hogyan lehetett foly- • **tatni ezt az együt­test? J |/ Második lépésként — • szerencsémre — hoz­zám került az áruház meg­tervezése, a harmadik ütem­ben pedig az MSZMP-szék- ház épült meg. Ez utóbbira a megbízást pályázaton nyer­tük a konkurens ÁÉTI-vel szemben. Ebből a három ütemből tevődik össze a fő­tér rendszere, amely a regi, megtartott épületekből, a hozzájuk tartozott sörkert megmentett zöldje, fái körül felépült szolgáltatóházakból, a nagyobb léptékű, de hori­zontális áruházból és a szán­dékoltan hangsúlyos, maga­sabb irodaházból áll. Ebből az öt épületből és a műem­léki házakból alakult ki egy olyan, átjárókkal, térbővüle- tekkel, teresedésekkel meg­oldott térrendszer, amilyet én lélegző térnek nevezek. Van egy személyes, tehát nem szakirodalmi, folyóirat­ból kinézett élményem. Esze­rint az organikusan fejlődött városban a gyalogos előtt feltáruló látvány szempont­jából döntő az élmények pulzálása, az, hogy időről időre az embert körülvevő tér szűküljön, táguljon, a látvány kitáruljon és bezá­ródjon. Ezt az élményt akar­tam ebben a lélegző rend­szerben megvalósítani. Gyakran a kis, névtelen mesterek alkotásai a meghatá­rozóak ..humánusabb, városiasabb, teljesen gyalogos forgalmú, koncentrált, kicsit zárt, de oldott és emberi léptékű tér...

Next

/
Thumbnails
Contents