Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-30 / 203. szám

KÉPÚJSÁG 1980. augusztus 30. PANORÁMA Leonyid Brezsnyev beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió — híven béke­politikája elveihez, a hel­sinki záróokmány szellemé­hez és szövegéhez — to­vábbra is rendkívül nagy fi­gyelmet fordít a Franciaor­szággal, az NSZK-val és más nyugat-európai állá- * mokkái fenntartott békés, kölcsönösen előnyös kapcso­latok fejlesztésére. Világszerte mind többen értik meg, hogy a jelenlegi problémák egyikét sem le­het „erőpozícióból”, kard- csörtetéssel megoldani — mutatott rá Leonyid Brezs­nyev, majd hozzáfűzte: re­mélhetőleg előbb-utóbb az Egyesült Államok vezetői is erre az álláspontra jutnak — és minél előbb, annál jobb. Az ázsiai helyzet elemzé­sére áttérve Leonyid Brezs­nyev „a földrész békéje és stabilitása legfontosabb té­nyezőjének” nevezte a Szov­jetunió, valamint Mongólia, Vietnam, Laosz, Kambodzsa és a KNDK baráti kapcsola­tait. Hangsúlyozta India bé­keszerető politikájának pozi­tív szerepét, és azt, hogy a Szovjetunió nagy fontosságot tulajdonít az Indiával való barátságnak és kölcsönösen előnyös együttműködésnek. A szovjet—japán kapcsola­tokat jelentősnek és kedve- zőeknek nevezte, és leszö­gezte, hogy a Szovjetunió kész e kapcsolatok tovább­fejlesztésére. Kínáról szólva az SZKP KB főtitkára szólt az egyes maoista koncepciókkal kap­csolatban újabban megfi­gyelhető bírálatokról, de hozzáfűzte: „Sajnos, ezek Kína külpolitikájára egyelőre semmiféle hatást sem gyako­rolnak — ez továbbra is épp olyan ellenséges a Szovjet­unióval, Vietnammal, Mon­góliával és más szocialista országokkal, a béke és az enyhülés ügyével szemben, mint korábban. Sőt, további közeledés figyelhető meg Kí­na, valamint az Egyesült Ál­lamok és más imperialista hatalmak legagresszívebb körei között, és Kína mind több próbálkozást tesz arra, hogy összeütközést provokál­jon ki az említett államok és a Szovjetunió között. Az imperialista politikusok ugyanakkor megpróbálják mind jobban bevonni Kínát szovjetellenes akcióikba.” Az amerikai imperializmus pél­dául szívesen felhasználja Kínát és Pakisztánt is az af­gán forradalom elfojtására, Afganisztánnak a Szovjet­unió és a szabadságszerető, független ázsiai országokat fenyegető támaszponttá vál­toztatására irányuló törek­vései megvalósításához. A Szovjetunió a maga részéről eleget tett az afgán kormány kérésének, hogy nyújtson se­gítséget az agresszió vissza­veréséhez, és a szovjet—af­gán szerződéssel és az ENSZ alapokmányával összhang­ban teljesíti vállalt kötele­zettségeit. „A Szovjetunió síkraszáll a helyzet politikai rendezéséért. Ennek egyetlen útja az ellenforradalmi inter­venció beszüntetése, az afgán kormány és szomszédai — mindenekelőtt Pakisztán — közötti megállapodás létre­jötte lenne” — szögezte le. Leonyid Brezsnyev elítélte Lengyelországi helyzetkép A PAP hírügynökség pén­teki jelentése szerint Lengyel- országban a helyzet tovább­ra is bonyolult. Néhány kör­zetben, különösen a tenger­melléken, folytatódnak a m unka b esz ü n t et és ek. Azok­nak az ipari vállalatoknak a kollektívái, amelyek normá­lisan termelnek, mind na­gyobb nyersanyag- és fűtő­anyag-ellátási nehézségekkel küzdenek. Gdanskban, Gdyniában, Sopotban a helyzet nem ja­vult. Gdansk és Gdynia ki­kötőraktárai olyan árukkal vannak tele, amelyeket az ipar és a piacok várnak. Né­hány hajót kirakodás céljá­ból külföldi kikötőkbe irá­nyították. Szczecinben nem dolgoznak a kikötők és más vállalatok. Előtagban a hely­zet .szintén változatlan. A munkabeszüntetések ál­tal érintett városokban erő­södnek a szállítás hiánya ál-. tál kiváltott ellátási nehézsé­gek. Az egyes élelmiszerek­kel folytatott spekuláció mind szélesebbé válik. az Egyesült Államok Iránnal kapcsolatos politikáját, „meg­engedhetetlennek” nevezte akcióit. Mint rámutatott, a Szovjetunió szilárdan tartja magát ahhoz az elvhez, hogy egyedül az iráni nép hatá­rozhatja meg, milyen úton halad tovább. Joggal várnak el hasonló álláspontot az irá­ni vezetőktől más államok is, mindenekelőtt a szomszédos országok. „Napjainkban az államok­nak és népeknek nincs fon­tosabb feladatuk, mint meg­akadályozni, hogy az erő po­zíciójának imperialista poli­tikája kiszorítsa az enyhü­lést. hogy a fegyverkezési hajsza újabb, rendkívül ve­szélyes lendületet vegyen — hangsúlyozta Leonyid Brezs­nyev. — A Szovjetunió és a szocialista közösség más or­szágai készek azonnal meg­vitatni az ezzel kapcsolatos problémákat. Erről tanús­kodnak a Varsói Szerződés tagországai Politikai Tanács­kozó Testületének májusi ta­nácskozásán elfogadott prog­ram, és a Szovjetunió nem­régiben előterjesztett újabb javaslatai az európai rakéta- és nukleáris fegyverekkel, valamint a közép-európai csapat- és fegyverzetcsök­kentési tárgyalásokkal kap­csolatban. A nyugati hatal­mak vezetőitől választ vá­runk javaslatainkra. Készek vagyunk konkrét lépéseket tenni a béke megszilárdítása, a nemzetközi helyzet megja­vítása érdekében — és tőlük ugyanezt várjuk” — szögezte le végezetül Leonyid Brezs­nyev. A Zycie Warszawy pénte­ken arról tájékoztat, hogy a gdanski hajógyárban egyes megalapozott követelések mellett néhány politikai jel­legű jelmondat jelent meg, amelyek arra irányulnak, hogy út nyíljék a szocialista- ellenes csoportok tevékenysé­géhez. Szerzőik célja az, hogy bonyolítsák a helyzetet, aka­dályozzák a megegyezést — hangsúlyozza a lap. BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Po­litikai Bizottság tagjai pén­teken az OMÉK-ra látogat­tak. A vendégeket Váncsa Jenő mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter és Föl­des László, a HUNGEXPO vezérigazgatója fogadta. A HUNG,EXPO központjában tájékoztatót hallgattak meg a hazai és a külföldi kiállítók részvételéről, a bemutatók programjáról és az OMÉK eddigi tapasztalatairól. A vendégek ezután megtekin­tették a kiállítást. Dr. Trautmann Rezső, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának helyettes elnöke búcsúlátogatáson fogadta dr. Libere Ndabakwaje-t, a Bu­rundi Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­tét, aki végleg elutazott Bu­dapestről. MANILA Fülöp-szigeti ellenzéki ve­zetők pénteken Manilában közös nyilatkozatot tettek közzé, amelyben a rendkí­vüli állapot azonnali feloldá­sát, országos választások megtartását és a korrupció­val, megfélemlítésekkel, kín­vallatásokkal vádolt Marcos elnök távozását követelik. MOSZKVA A moszkvai városi bírósá­gon befejeződött Tatjana Ve­likanova ügyének nyílt tár­gyalása. A vádirat szerint Velikanova az utóbbi tíz év­ben folyamatosan szovjet­ellenes agitációval és propa­gandával foglalkozott. Tevé­kenysége kétirányú volt: nemcsak a nyugati országok­ba küldött a Szovjetuniót rá­galmazó anyagokat, hanem az onnan kapott utasítások alapján a Szovjetunióban is ösztönözte és irányította a társadalommal szemben álló elemek ellenséges tevékeny­ségét. Pénteken a moszkvai városi bíróság ítéletet hirde­tett Tatjana Velikanova ügyében. A bíróság, a vád­iratnak megfelelően Velika- novát bűnösnek mondta ki az OSZSZK büntető törvény- könyve I. része 70. cikkelyé­be ütköző bűncselekmény el­követésében. Velikanovát 4 évi szabadságvesztéssel és azt követő 5 évi száműzetés­sel sújtották. Katolikus egyházi vezetők kitüntetése és fogadása az állam és a katolikus egyház közötti megállapodás 30. évfordulóján A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az állam és a kato­likus egyház közötti megálla­podás aláírásának 30. évfor­dulója alkalmából az állam és a katolikus egyház együtt­működésének fejlesztése ér­dekében kifejtett kimagasló tevékenységük elismeréseként dr. Ijjas József kalocsai ér­seknek a Magyar Népköztár­saság babérkoszorúval ékesí­tett Zászlórendjét, dr. Cser­háti József pécsi megyés- püspöknek, a magyar kato­likus püspöki kar titkárának, dr. Timkó Jmre hajdúdorogi megyéspüspöknek és dr. Pa- ta'ky Kornél győri megyés- püspöknek a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendjét adományozta. A kitüntetéseket pénteken az Országházban dr. Traut- mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes, elnöke nyúj­totta át. Jelen volt a kitün­tetések átadásánál Katona Imre, az Elnöki Tanács tit­kára, Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke. * A kitüntetési ünnepséget követően Lázár György, a Minisztertanács elnöke fo­gadta a dr. Lékai László ve­zette katolikus püspöki kart. A szívélyes hangvételű meg­beszélésen áttekintették a szocialista állam és a katoli­kus egyház kapcsolatainak fejlesztése terén az elmúlt évtizedékben elért eredmé­nyeket, valamint eszmecserét folytattak a belpolitikai élet és a nemzetközi helyzet né­hány időszerű kérdéséről. A találkozón jelen volt Miklós Imre. (MTI) Katolitys egyházi vezetők kitüntetése a Parlamentben Újabb felszólalások (Folytatás az 1. oldalról.) — A jelenlegi gazdasági vi­lágrend csupán az imperia­lista hatalmak kis csoportjá­nak érdekeit szolgálja — mu­tatott rá Abdúl Va'kil afgán pénzügyminiszter. Cornel Burtiöa román de­legátus .rámutatott, milyen nyugtalanító mértékben emelkednék tovább a fegy­verkezési kiadások. Ä békét és az enyhülést — mondotta — továbbra is komoly ve­szély fenyegeti, ami megne­hezíti a lényeges gazdasági problémák megoldását. A Nyugat bizonyos körei nem is rejtik véka alá azt a szándékukat, hogy a világba visszahozzák a hidegháborút és -a korlátozás nélküli fegy­verkezési versenyt — jelen­tette ki Borisz Cvetkov bol­gár külügyminiszter-helyet­tes. Az agresszív imperialista erők az enyhülési folyamat­tal olyan politikát állítottak szembe, amely nem hajlandó számba venni a világ reali­tásait, le akarják fékezni a világ megújulásának objektív folyamatát — jelentette ki felszólalásában Vlagyimir iKravec, az Ukrán SZSZK ál­landó ENSZ-megbízottja. Amerikai nukleáris stratégia Az 59-os csapdája Az új árucikket ezúttal a hirdetési szakma legjobb ha­gyományai szerint reklámoz­zák és próbálják eladni. Elő­nyeire Brown hadügyminisz­ter külön levélben hívta fel a potenciális fogyasztók, a NATO-tagállamok hadügymi­nisztereinek figyelmét. A do­log különlegessége, hogy a reklámozott áru nem kézzel­fogható: egy új, a nukleáris háborúra vonatkozó doktrí­náról van szó, amelyet az Egyesült Államok elnöke nemrég külön direktívában körvonalazott. Az elnöki di­rektíva számú: 59. o Korábban az amerikai stratégiák többsége abból az alapelvből indult ki, hogy az Egyesült Államok hadászati rakétaeszközei nők a zömét a feltételezett ellenség lakott területeire, nagyvárosaira kell összpontosítani. Mint minden atomháborús doktrína, ez is azt a képtelenséget feltéte­lezte, hogy a Szovjetunió tá­madásra készül • az Egyesült Államok ellen, s az alapvető hangsúlyt az „elrettentésre” helyezte. Ezzel párhuzamosan azon­ban aktívan és a hivatalos amerikai körök támogatásá­val folyt az a kutatómunka, amelynek célja az atomhábo­rús doktrína átalakítása volt. Méghozzá olyan átalakítása, amely lehetővé teheti a nuk­leáris fegyver alkalmazását — elsőnek, anélkül, hogy az Egyesült Államokat megsem­misítő erejű visszacsapás ér­né a Szovjetunió részéről. Először a hatvanas években jelentek mag ilyen receptek, amikor a Pentagon még úgy vélte, hogy a hadászati erők tekintetében fölényben van a Szovjetunióval szemben. Az­után 1974-iben az „újtípusú kiválasztás” elve alapján az amerikai nukleáris-rakétaesz­közök fő potenciális célpont­jaivá gyakorlatilag is a szov­jet interkontinentális rakéta- bázisok, repülőterek, vezetési pontok váltak. A mostani doktrína —, amelyet az Egye­sült Államok elnöke 59-es számú direktívájával a hi­vatalos állami politika rang­jára emelt — ezfa kiválasz- tásT elvet még egyértelműb­bé tette. o Ehhez mindjárt hozzá kell tenni azt is, hogy ez a dokt­rína 1980-ban összehasonlít­hatatlanul veszélyesebb, mint a hetvenes éveik közepén volt. Olyan fegyverfajtáikat alakí­tottak ki időközben, amelyek a fegyveíkezési verseny új szakaszát tükrözik. Ebben az új szakaszban a „kódszó” a minőség, hallatlanul megnö­vekedett a célzási pontosság szerepe. A Mark 12/A típusú robbanófejjel ellátott Minute- man—3 rakéta (ezt 1979-ben rendszeresítették) pontossága elődjéhez, a Miinuteman—2 rakétához képest háromszor nagyobb. A tervezett MX-ra- kéták célzási pontossága még nagyobb lesz, s mivel ezek mindegyike mobil — állan­dóan vándorol a kilövőállá­sok között — a konstruktőrök számítása szerint az MX-ek nagy valószínűséggel megme­nekülnek az ellenfél atom- ellencsapásától. A Poseidon atom tengeralattjáróról fellö­vendő rakéták célzási pon­tossága, (ezeket a hetvenes évek elején rendszeresítet­ték) elődjeikhez, a Poláris rakétákhoz képest kétszer nagyobb. De a Trident ten­geralattjáró fedélzeti rakétá­ja, amelynek rendszerezése most kezdődik, már négyszer olyan pontos, mint a Polari- sok. Ugyancsak az ilyen nagy célzási pontosság az alapve­tő vonása az amerikai Per- sChing—2 és a szárnyas ra­kétáknak, amelyeknek .rend­szeresítéséről a NATO 1979 decemberi ülésszaka döntött. Technikai oldalról tekintve ezeknek a veszélyes fegyve­reknek a rendszeresítése ve­zetett tehát el ahhoz, hogy hivatalos amerikai tényezők immár elismerik és döktriná- lisan rögzítik az atomháború elfogadhatóságát, s lehetősé­gét. Politikai oldalról nézve ugyancsak nem véletlen a doktrína publikálásának ide­je. Nemcsak a választási kampányról van szó, amely­ben a túlerő létrehozásának szükségességéről nyíltan be­szélő Reagant a demokrata kormányzat jobbról .akarja előzni. Még másról is, több­ről is szó van. Arról, amit különösen találóan .fejezett ki George Kennan amerikai diplomata-történész. Mint mondotta, jelenleg az Egye­sült Államokban egy rendkí­vül aggasztó jelenség figyel­hető meg: a tudat militarizá- lódása. Ez .abban jut kiifeje-' zésre, hogy a kormánystra­tégák a szovjet—amerikai kapcsolatok valamennyi szempontját katonai mércé­vel közelítik meg. Q Az 59-es elnöki direktíva pontos szövegét nem ismer­jük, mivel azt nem publikál­ták. Ezzel szemben ismerjük Brown-nak, az Egyesült Ál­lamok hadügyminiszterének &z 1980-as pénzügyi évről a kongresszus elé terjesztett beszámolóját, amely megál­lapítja: „Az Egyesült Álla­mok és a NATO stratégiája tekintetbe veszi annak lehe­tőségét, hogy elsőnek alkal­maz atomfegyvert, ha ez szükségesnek bizonyul”. Az amerikai hadügyminisz­ter megállapítása nehezen érthető félre, s nyilvánvaló, hogy Garter elnök legutóbbi direktívája ezt a lehetőséget még nyomatékosabbá tette. Nem véletlen, hogy Muskie külügyminiszter, akire úgy tekintenek, mint — .legalább­is Brzezinski nemzetbiztonsá­gi főtanácsadóhoz képest — egy mérsékeltebb vonalveze­tés hívére, az újságokból ér­tesült Carter e döntéséről. A külügyminiszter, akit más li­berálisabb párttársalval együtt kész helyzet elé állí­tottak, nem tudta teljesen leplezni méltatlankodását, s megdöbbentek az Egyesült Államok nyugat-európai szö­vetségesei is. A nyugat-európai közvéle­mény figyelmét sem kerülte el az, hogy a 'hivatalos ame­rikai nukleáris doktrína .az eddiginél veszélyesebb irány­ba fordult. A nyugatnémet Stern például ezt írta: „A NATO saját megfogalmazása szerint csak ellenséges táma­dásra válaszul indítja meg hiadigépezetét. Ha ez így van, felvetődik a kérdés: mi ér­telme van az olyan robbanó­fejnek, amely a NATO-dokt- rína szerint indítva az ellen­séges támadás után már csak üres rakétaindító beren­dezéseket találna el? Egy esetben lehet értelme, ajkkor, ha a NATO elsőként indítana támadást.” Hasonló szellem­ben írt az angol Guardian is arról, hagy Garter — úgy­mond — észrevétlenül meg­változtatta a nukleáris sza­bályokat. A cikkíró szerint Európa és Anglia szempont­jából egy ilyen — új ameri­kai megfogalmazású — „kor­látozott” háború is a teljes pusztulással fenyeget. Ezért, „akár tetszik, akár nem, Amerikának magyarázatot kell adni stratégiai elképze­léseiről”. Okunk van feltételezni, hogy Nyugat-Euró.pa felelős államférfiaiinak nagy része hasonlóképpen gondolkodik a „szabályok megváltoztatásá­ról”, még akkor is, ha politi­kai meggondolásokból óva­kodnak a nyílt kritikától. így az 59-es számú elnöki direk­tíva nemcsak az amerikai— szovjet, hanem az amerikai— nyugat-európai kapcsolatokat is megterheli. Washington, ki tudja hányadszor, kész hely­zet elé állította szövetsége­seit, s a1 nyugat-európai fővá­rosokban nő az aggodalom: mit hoz a holnap. Az ameri­kai Time írta legutóbbi szá­mában: Schmidt nyugatné­met kancellár elkeseredetten panaszolta egy barátjának, hogy Carter nem érti felelős­ségét egy olyan világban, ahol a háború valódi veszély. V. P.

Next

/
Thumbnails
Contents