Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-30 / 203. szám
1980. augusztus 30. Képújság 3 Vízmű hat hónap alatt A 25 éves hátrány - törölve Jókedvűek mostanában az emberek Szakoson, mert egy nappal az új kenyér 1980. évi ünnepe előtt megtörtént a vízmű műszaki átadása, s ami lényeges dolog; az eseményt rögzítő jegyzőkönyvbe nem kerültek olyan súlyos hiányok, amelyek késleltetnék a közös kincs használatba vételét. Hétköznapi, mégis különös történet ez. Egyedül azért az, mert másutt aligha eshetne meg, mint nálunk. Úgy értem, a mi társadalmunkban, melynek nagy ereje, hogy egész életünkkel van közünk egymáshoz. Szó is tanúsíthatja ezt, bár a tettek beszéde mindig szebb, biztonságot adóbb. A ma 1500 lelket számláló Szakoson huszonöt évvel ezelőtt, 1955-ben az volt a hivatalos és nem hivatalos szóbeszéd, szervezett és szervezetlen viták állandó tárgya, hogy mi kellene hamarabb a község lakóinak, vezétékes vízellátás-e, vagy kultúrház. Egyikre is, másikra is lelkesen voksoltak az emberék a tanácson csakúgy, mint valahány olyan helyen, ahol köz- doügokról beszélni lőhetett. Node, mi van akkor, ha szegény áz eklézsia? Úgy mondják, akkor maga harangoz a pap ... A vízmű vagy kultúrház kérdésének eldöntésében érdekéitekre ez úgy volt érvényes, hogy anyagi teljesítőképességűik ismeretében vagy-vagyra kellett eldönte- niök, mi legyen az első, s mi a második. Az ákköri tanácsvezetők Végül is a kultúrház megépítését mondták ki fontosabbnak. El is készült a ház, hogy sürgősebbnek ítélt dolgához lásson, öt év múlva aztán már kezdődött az irigy- kedéstől se mentes mondoga- tolódás. Pontban akikor, amikor a kocsolaiaiknak elkészült a vízmüvük. Mer kiskéssel ők is megvívták azt fejlesztési csatát, amit a szomszédok korábban, csakhogy a vezetékes ivóvízhálózat megépítését, a vízműalapít ást sorolták az első helyre. Az „itt a kultúra, ott a víz” ezután a két község lakói között sok jámbor bökölődésre szolgáltatott okot. Kivált azután, hogy egyre drágább vállalkozássá lépett elő a vízműépítés, csökkent rohamosan a megszerezhető állami támogatás mértéke, emelkedtek ugyaniakkor az érdekeltségi hozzájábulásök összegei. Ko- csolán például — ahogy azt a szakcsiiak tudják — házanként „csak” 1200 forintot fizetett a lakosság. Szakoson ez az összeg 12 ezer forint volt. De adjunk igazat annak az idős parasztembernek, aki erről azt böffentette odla a kérdezősködő 'hivatalos embereknek műszaki' átadáskor, hogy „kutya legyen, aki bánja!”. A zöm nem is bánja. Amikor egy évvel és néhány héttel ezelőtt megalakult Szakoson a vízműtársulat, a takarékszövetkezelt elnökének, Gulyás Ferencnek az elnökletével, a lakosság 70 százaléka lépett be. A kimaraüol- tak idős emberek, akiknek a gyerekei szétrajzottak a megyében és országban. Vannak aztán olyanok is, akikre azt szokás mondani, hogy hátán a háza, kebelén a kenyere. Illetve, nem tudni, meddig lesznek szakcsi lakosok ... Vidorsn faéklenek az utcákba kihelyezett közkifolyók. Eddig megtörtént már közel száz lakóházba a víz bekötése, további 70 bekötés most lesz soros. Kiásott árkok várják a csőfektetést, szerelést. — Ahol ott van a jó ivóvíz, ott már nem lehet gond az élet komfortfokozatának az emelésével — hallottam. A vízműtársulaí születése azonban nem volt egyszerű dólog, mert a vízműópítés nem vétetett föl annak idején az ötödik ötéves terv fejMinden rendben, jöhetnek a szemlézők! Aknavizit a 2-es zónában... lesztési tennivalói közé. A község megyei tanácstagja, Varga József úgy másfél esztendeje interpellált segítségért, hogy hozhatnák előre a nagy feladat megvalósítását. Az akadályok — ha lassan is, de elhárultak, összejött a szükséges pénzalap. Node, hol van szabad kapacitás az építésre? Nagy volt az öröm, amikor Bordás István, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója — akit meghívtak 1979. augusztus 17-én a társulati alakuló ülésre — fölállt és bejieQen- tette, hogy a vállalat tamási üzemmérnökségének szocialista brigádjai 1980. évre szóló tervük teljesítésén túl fölvállalnák a szakcsi töprevíz- imű 1980. december 31-re való megépítését. Csoda-e, hogy nagy ováció fogadta a nem várt bejelentést, majd pedig szíves együttműködési készség a márciustól augusztus derekáig egymást váltó brigádokat? Hat hónapon keresztül a szäkcsirak körében nem volt senki olyan népszerű, mint a „vizesek”. S ahogy már egy-egy ilyen nagyszabású vállalkozásnál lenni szokott, szövődtek jó ismeretségek, hosszú távúra tervezett barátságok is bőven, azzal a szüntelen hangzó biztatással, hogy „aztán jó legyen ám, arriit csinálnak!”. A tamási üzemmérnökség Szakoson dolgozó szocialista brigádjai naplóikban úgy rögzítették vízműépítő vállalásukat, hogy azt a kongresz- szusi munkaverseny folytatásának szánják. Ez magyarázza, hogy négy hónap és néhány nappal előbb jelentették készre a munkát. Az utolsó napokban — a finisben — volt, hogy 1'2—16 órát dolgoztak; Miért hajtottak úgy? Mert fontos volt nekik, hogy 1980. augusztus húszadika nettéhez fűződjék Szakcs 25 éves fejlődésbeli lépéshátrányának a megszüntetése. Bárdi László műszaki ellenőrnél a megye legfiatalabb községi vízmüvének nácioná- léját aligha ismeri más jobban. ö mondta a műszaki átadás napján, hogy „a falu minden részén ott van a víz. Itt már nagyobb probléma nem lehet.” A kijelentés zárórészére mondjon áment a működés, lehetőleg jó hosszan. Igaz, hogy a gyakorlat alkalmasint szeret olyan helyzeteket teremteni, ami ráijeszt az emberre. Tamásiból már csak ketten-hárman voltak Szakoson az átadás napján, s jókor keltek ők is, a vízmű üzeméltetői is, hogy elvégezzék az utolsó simításokat. Hát nem bekövetkezett az első csőtörés ... Viszont ilyen hibát se mostanában javítottak ki oly gyorsan, paint a jelenlevő szakemberek ezt tét- ték. Ment köziben az idegek táncolását csillapító tréfálkozás bőségesen. Főleg a fővárosi csőtörésekről, s arról, hogy a rádió Jó reggelt műsorának hétfői szerkesztői nem is tudnának nagyon mit bemondani, ha éppen az új hét első napjának hajnalán, vagy kora reggelén valahol nem bokrosödnia mag a vezeték valahol Budapesten ... A vizes „fiúk” lefektettek Szakoson márciusi programmegbeszélésük után 13 020 folyóméter vezetéket; elkészítettek 35 tűzcsapot, 29 aknát a tolózárak számára; „meg- ágyaztak” 10 utcai közkút- nak és az ezekhez járuló fogyasztásmérőnek, s elvégeztek 9 útátfúrást, amiből 5 KPM-út volt. Szóval nagy munkát végeztek el, határidő .előtt és ami nem mellékes, nyolc és fél millió költséggel szemben a tervezett 13,5 millióval. Mi lesz a megtakarítás sorsa? Már el van döntve. Üj kutat fúrnak, mert a meglévő kettő mellé kell a harmadik. Percenként ugyanis 180 liter vizet ad a két kút és az új vízműtulajdonosok nem alkarnak megismerkedni belátható időn belül a vízhiánytól sziszegő, száraz csapok gondjával. Gratulálunk és sok hasonló munkasikert kívánunk a tamási üzemmérnökség szocialista brigád jaüinak! LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Dombai István. Energia (5.) Esetleg valami más...? Napcsoda? A képen látható kis repülőgépet Amerikában készítették, a működéshez szükséges üzemanyagot napcellák biztosítják. Ha energiajövőnkről esik szó, tudósok körében rögtön heves vita robban ki arról, hogy az „egyéb” energiaforrások közül melyik lesz a legjelentősebb. Vannak, akik a napenergiára esküdnek, mások a szél erejére, megint mások a hullámerőművekre. Vagyis, ha az „egyéb” energiaforrásokról kívánnánk pontos képet adni, szinte a lehetetlenre vállalkoznánk. Annál is inkább, mert például a napenergiával kapcsolatban sokan mindjárt felemlegetik a kis teljesítménysűrűséget, a hatalmas beruházási költségeket. Mindenesetre már folynak kísérletek a napelemekkel történő áramtermelésre, az Egyesült Államokban az ezredfordulóra azonban még így is a teljes szükséglet egyetlen százalékát fogják fedezni ily módon. Ahhoz ugyanis, hogy a szükséges erőműkapacitást megteremtsék, tíz éven keresztül egy-két milliárd dollárnyi beruházásra volna szükség. Ennek ellenére a yállalkozókedv nem hagyott alább. Kísérleti jelleggel Ausztráliában már üzemel egy napenergiával működő villanypásztor, Amerikában autó, a Nemzetközi Szabványügyi Hivatal 30 ország közreműködésével hozzákezdett egy központi műszaki napenergiabázis kialakításához, az amerikai Boeing cég pedig előállt a naperőművek terveivel. Hasonló kísérletek folynak a szélenergiával, s a Föld melegével is. A szakemberek becslése szerint bolygónk belsejében egymil- liószor több energia van felhalmozva, mint amennyit ismert szén-, kőolaj- és földgáztartalékunk tartalmaz. A Föld melegét napjainkban ott tudják hasznosítani, ahol a vulkáni jelenségeken kívül a mélységben elegendő víz is található, és a forró kőzet vízáteresztő. Az így nyert gőzt jelenleg négy nagyobb erőmű alkalmazza elektromos energia előállítására; Észak- Karolinában egy 412 megawattos, az olaszországi Toscanában egy 390 megawattos, Űj-Zélandon egy 290 megawattos és Észak-Mexikóban egy 75 megawattos. Ukrán tudósok szerint a növényekből nyerhető hidrogén nemsokára a benzin ve- télytársa lehet. Különleges üvegházakban hermetikusan elzárt térségben moszatokat termesztenek. Ezek a parányi élőlények a napsugár hatására hidrogént választanak ki. Ezt fémmel egyesítik, s az így nyert egy köbcentiméternyi hibrid egy gépkocsihoz 400—500 kilométeres útra elegendő üzemanyag. A tankolás az elképzelések szerint úgy történik majd, hogy az autósok egy kis méretű fémlamellát kapnak az üzemanyagtöltő állomáson, amit azután elhelyeznek a motor speciális részében. Felmelegedéskor kiszabadul a hidrogén: indulhat az autó. Szakemberek azt is kiszámították, hogy a repülőgép új hajtóanyagának bevezetését 2010-re, az atommeghajtású gépkocsik korszakának kezdetét pedig 2050-re várhatjuk. A hidrogénnek mint hajtóanyagnak az elterjedését 2030-ra jósolják, míg a nagyobb épületek napenergiával történő klimatizálását az ezredfordulótól valószínűsítik. Takarmányozás (Folytatás az 1. oldalról.) A bátai November 7. Tsz határában ezekben a napokban rakják vontatókra a pet- rencékbe gyűjtött lucernát. Erre az évre 2135 tonnát terveztek, s ez meg is lesz. A szövetkezet gondoskodik a háztájiban lévő szarvasmarha-állomány ellátásáról is: a községben 150 tehén és szaporulata van a gazdák udvarában. Az állattartók összesen 50 hektár lucerna- területet béreltek, de az árokpartok fűtermését is gondosan betakarították. A szálas takarmány negyedik növedé- két gyűjtik, s ha szép marad az idő, ötödik növedékre is lehet számítani. A rét és legelő területe 353 hektár, a várható termés 370 tonna. Ha igénylik, a háztáji gazdaságok réti szénát is kapnak. A szarvasmarhák két helyen is legelnek, az állatok súlygyarapodása jó, s kitűnő a kondíciójuk is. Silóból idén kevesebbet terveztek, mint amennyi szükséges, mégpedig azért, mert időközben áttértek az intenzív silótakarmányozásra. Ezt azért tették, hogy minél kevesebb abrakot kelljen feletetni az állatokkal. A silókukoricát szeptemberben kezdik vágni, akkor, amikor a szárazanyag-tartalma 35— •40 százalék körüli lesz. A siló mellett a kukoricaszárat is felhasználják, ezzel telelnek a növendékmarhák és a juhok. A répafej sem megy kárba, még zölden feletetik az állatokkal. Jövőre a répafejet is betakarítják és erjesztik. A szövetkezetben 1400 szarvasmarha van, ebből 520 a fejőstehén. A juhlétszám 1400 és a 40 ló takarmány- szükségletét is biztosítani kell. A szövetkezetben egyébként a kukorica betakarítása után kihajtják az állatokat; 250—300 üsző mintegy másfél hónapig legel majd a kukoricatarlón. d— (Munkatársunk írja a vásárról.) A 69. OMÉK a háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenységét hatezer négyzet- méternyi területen mutatja be. Az „A” pavilonban tablókon érzékeltetik a kisgazdaságok tevékenységét és szervező, integráló nagyüzemek kapcsolatát, eredményeit. Az összmezőgazdasági termelésben elfoglalt helyét érzékeltethetjük néhány adattal. A kisegítő gazdaságokból származik az ország vágósertéseinek ötvenöt százaléka, de ennél magasabb a termelési arány szóiknál az állatfajoknál, ahol a kézimunka-igény nagyobb. Például a nyúl kilencvenöt százalékát tenyésztik a ház körül. Nagy sikerrel szerepelnek a kiállításon a legjobb kiskerttulajdonosok, illetve az itt tevékenykedő emberekből alakult kis közösségek. Fotó: B. J. ■OMÉK A kiállítás másik részében azok a nagyüzemek mutatkoznak be, melyek országosan is kiemelkedő szervezői tevékenységet folytatnak a kisgazdaságoknak. Itt láthatók az ÁFÉSZ-ek tevékenységét érzékeltető tablók is. A baromfi, nyúl, galamb, liba, kacsa tartásához és tenyésztéséhez szükséges korszerű, higiénikus férőhelyeket, ketreceket is propagálják, hiszen a nagyobb tenyészérté- kű fajták csak megfelelő körülmények között tudnak jó hozamokat produkálni. Egyre bővül a választék, bár még nem biztos, hogy megfelelő a kistermelők munkáját megkönnyítő és azt hatékonyabbá tevő kisgépekből, így a kiállításon láthatunk fejőgépeket, a japánok néhány újabb háti permetezőt is hoztak. Műtrágyákat, növényvédő szereket, tápokat is kiállítottak. Újdonság, hogy a gépek, eszközök mellett feltüntetik a gyártó cég nevét ■és címét, valamint a szervizt szolgáltató adatait is. A Magyar Kisállattenyésztők Országos Egyesülete által szervezett kisállat-bemutatón a megyei versenyeken legjobbnak bizonyult tenyésztők vesznek részt. így a nyúl- tenyésztést bemutató kiállításon megyénkből a zombai Specht Péter magyar fehér fajtájú és a dunaföldvári Kovács János csincsilla fajtájú nyula látható. Mindkettő második díjat kapott. Az alkotás első vendégei OMÉK r 80 Kistermelők a kiállításon
