Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-29 / 202. szám

2*ÉPÜJSÁG 1980., augusztus 29. ) PANORÁMA A Ha’Arec című izraeli na­pilap szerint Jichak Samir izraeli kü lü gyxríini s zt er — elődjéhez, Mose Dajanhoz hasonlóan — ellenzi Begin kormányfőnek azt az elhatá­rozását, hogy a miniszterel­nöki hivatalt Jeruzsálem megszállt — és a várost Izra­el örökös fővárosává nyilvá­nító törvénnyel annsktált — keleti részébe költöztesse át. A lap csütörtöki számában megjelent hír küJügyminisz- tériumi forrásokra hivatko­zik. Mint a lap megjegyzi, Sa­mir szerint „az átköltözés nem járulna hozzá lényege­sen Izrael jeruzsálemi pozí­ciójának megerősítéséhez, ez­zel szemben újabb diplomá­ciai bonyodalmakba sodorná az államot”. A kabinet több más tagja osztja a külügyminiszter né­zeteit — fűzi hozzá a Ha’Arec. A kolumbiai kormány — a Biztonsági Tanács legutóbbi határozata értelmében — úgy döntött, hogy jeruzsále­mi nagykövetségét Tel Aviv- ba helyezi át. A Jeruzsálemben képvise­letet fenntartó 13 ország kö­zül eddig 10 jelentette be, hogy misszióját átköltözteti Tel Avivba. Guatemala, Bo­lívia és a Dominikai Köztár­saság még nem döntött a kér­désben. — Az Egyesült Államok nem helyezi át izraeli nagy- követségét Tel Avivból Jeru­zsálembe. Az amerikai kül­ügyminisztérium szóvivője szerdán kijelentette: „Az el­nök már világosan megmond­ta hogy — függetlenül a de­mokrata párti konvenció programjától — álláspontunk a nagykövetséggel kapcsolat­ban nem változott”. Ismeretes, hogy a Cáriért elnökjelöltté választó demok­rata konvenció olyan prog­ramot fogadott el, amely sze­rint az Egyesült Államok el­ismeri, hogy Izrael fővárosa Jeruzsálem, és ezért a nagy­követséget is oda kell áthe­lyezni. Az Egyesült Államok szá­mára Jordánia nélkülözhetet­len a közel-keleti békeerőfe­szítésekben — mondta Morris Draper amerikai külügyi ál­lamtitkár a képviselőház kö­zel-kelettel foglalkozó albi­zottságában. Azzal kapcsolat­ban nyilatkozott, hogy több képviselő ellenzi a kormány terviét, amely szerint 200 M— 60-as harckocsit adnának el Jordániának. Az Egyesült Államok Jor­dánia iránti jószándékát az államtitkár azzal magyaráz­ta, hogy Husszein „Izrael biztonságának híve”, noha nem támogatja a Camp Da- vid-i egyezményeket. ÜJABB OLAJ A TŰZRE: A CSATORNATERV iKelet-Jeruzsálem „hivata­los” izraeli bekebelezése az izraeli vezetés legújabb meg­nyilatkozásainak tükrében nyilvánvalóan csak az első lépés az 1967-ben elfoglalt arab területek teljes kisajá­tításának folyamatában. Vég­eredményben ezt erősítette meg szerdán Jiohak Modai izraeli energiaügyi miniszter, amikor a Földközi-tenger és a Holt-tenger között (a meg­szállt arab területeken ke­resztül) megépítendő csator­na tervét (a jordániai és egyiptomi ellenvetésekkel szemben) ezekkel a szavak­kal indokolta: „Kairónak is­mernie kell Izrael álláspont­ját ebben > a kérdésben, azt ugyanis, hogy Júdea és Sza- maria, valamint a Gazái-öve- zet nem megszállt területek”. A Földközi-tenger partjá­ról, a Gazái-övezetből a Holt- tengerig húzódó csatorna ter­vét vasárnap hagyta jóvá az izraeli kabinet. A Jordániát igen érzéke­nyen érintő döntés hírére Ammanban ingerülten rea­gálták. A Begin-kormány „befejezett tényekre” épülő politikájának legújabb fejle­ménye Egyiptomot is tiltako­zásra késztette. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, aki Kazahsztán és a Kazah Kommunista Párt megalaku­lásának 60. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek kap­csán tartózkodik Alma-Atá- ban, csütörtökön megkoszo­rúzta a kazah fővárosban A csütörtöki varsói lapok első oldalas, részletes jelen­tést közöltek a miniszterta­nács előző esti üléséről, amely a LEMP KB plénu­mának útmutatásai alapján megkezdte programjának fe­lülvizsgálását. Az újságok tájékoztatnak a tengermellé- ki helyzetről is. A csütörtöki Trybuna Lu- du nyilvánosságra hozta an­nak a kormánybizottságnak az álláspontját, amely tár­gyalásokat folytat a gdanski üzemközi sztrájkbizottsággal a hatóságok elé terjesztett fő kívánalmakról. Az állás­pontot Jagielski miniszter­elnök-helyettes, a kormány- bizottság vezetője ismertette a gdanski rádióban és tele­álló Lenin-emlékművet és a háborúban elesett szovjet hő­sök emlékművét. LONDON Robert Mugabe, Zimbabwe miniszterelnöke az Egyesült Államokból hazatérőben Lon­donba érkezett, hogy Lord Carrington brit külügymi­niszterrel az országának nyúj­tandó brit gazdasági segély emeléséről tárgyaljon. vízióban. A PAP lengyel hírügynökség jelentése sze­rint Gdanskban, Gdyniában, Sopotban, Szczecinben és Elblagban, ahol a munkabe­szüntetések folytatódnak, s a főbb vállalatok változatla­nul nem termelnek, a kor­mánybizottsági álláspontot élénken vitatják. A helyi tu­dósítóktól, a PAP hírügynök­séghez beérkezett jelentések­ből kitűnik, hogy elismerést váltott ki az ország gazda­sági életének nehéz problé­máira rámutató állásfoglalás őszintesége. A kormánybizottság és a sztrájkolok közötti tárgyalá­sok újabb fordulója csütörtö­kön délelőtt kezdődött meg a gdanski hajógyárban. BONN Nyugatnémet—nicaraugai külügyminiszteri tárgyalások kez­dődtek Bonnban. A képen (jobbra) Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter és vendége, Miguel d’Escoto Brockmann Lengyelországi helyzetkép Peking-Washington A kínai—amerikai katonai együttműködés új szakaszához közelít. Ezt jelzi az az utazás is, amelyre szeptember közepén kerül majd sor. William Perry hadügyminiszter-helyettes, a Pentagon tudományos főtanácsadója vezeti azt a küldöttséget, amelynek feladata, hogy a katonai megállapodások végrehaj­tásáról tárgyaljon. Emlékezetes: az idén több magas szintű kínai—amerikai katonai megbeszélésre került sor. Az év ele­jén Pekingben járt Harold Brown hadügyminiszter, május­ban Washingtonban tárgyalt Keng Piao miniszterelnök-helyet­tes, a kínai kormány katonai kérdésekkel megbízott felelőse. Az akkori tárgyalásokon már körvonalazódott a két ország közötti hadiipari üzlet. Elsősorban magas színvonalú lokátor­berendezésék, katonai szállítógépek, helikopterek és űrkuta­tási eszközök eladásáról van szó. Washington kész Kína ren­delkezésére bocsátani egy felderítő műholdat és egy földi szputnyikkövető állomás berendezéseit is. o Szorosan vett fegyverek téhát ma még nem szerepelnek a listán. A Fehér Ház erre hivatkozik akkor is, amikor kato­nai szakértők, hadászati tervezők újabb és újabb csoportjait küldi Kínába. Perry utazásáról azt nyilatkozta: tanulmányoz­ni fogja, hogy a kínai hadsereg mennyire alkalmas annak a katonai technológiának a felhasználására, amelyet az Egye­sült Államok készül szállítani. A kínai—amerikai stratégiai összjáték nem új dolog: im­már évek óta mind a két ország vezetése arra törekszik, hogy saját hosszú távú céljai érdekében — elsősorban a Szovjet­unió és a szocialista közösség ellen — felhasználja a másikat. Ezt nevezik általában „kínai”, illetve „amerikai kártyának”. Ez a „kártyajáték” azonban most új, veszélyes dimenziókat ölt. e A kínai—amerikai fegyverüzletet sokan ellenzik az Egye­sült Államokban is. Patrícia Schroeder képviselőnő, az US News and World Report című hetilapnak adott nyilatkozatá­ban kijelentette: a Kínának eladott amerikai fegyverek nem védelmi célokat szolgálnak, hiszen ezt a nagy országot senki nem fenyegeti. Sokkal inkább arról van szó, hogy Peking „világméretű vezető szerepre törekszik”. Hasonló értelemben foglalt állást a New York Times cikkírója is, aki mindehhez hozzátette: „Washington részvétele Kína szovjetellenes ka­tonapolitikájában nem hasznos az Egyesült Államok hosszú távú feladatai szempontjából”. Az amerikai politikai körök egy részét aggasztja az a reális lehetőség is, hogy Peking idővel mostani pártfogója ellen fordíthatja fegyvereit. A Washington Post felhívja a figyelmet: ideje „kritikusan szemlélni a kínai—amerikai kap­csőlátókat, s nem szabad ennek mesterséges impulzust adni a Washington—‘Moszkva viszony jelenlegi problematikus ala­kulása miatt”. Májusban Kína 11 ezer kilométer hatótávol­ságú rakétát próbált ki. Ez a fegyver — emlékeztet az ame­rikai lap — veszélyeztetheti az Egyesült Államok nyugati partvidékét is. Q A józanabbal gondolkodó amerikai politikusok attól tar­tanak, hogy a Kínának nyújtott katonai segély rövid távon is bonyodalmakat okozhat. A maótlanítás és az utóbbi idők sze­mélyi változásai ugyanis nem hoztak alapvető változást Kína hegemonista politikájában, s továbbra is fennáll a veszélye annak, hogy Peking újabb támadást indít valamelyik szom­szédja ellen. Elsősorban Indokína szocialista országait fenye­geti Kína: „Kínai rulettet játszunk, s ezzel azt kockáztatjuk, hogy ismét belekeveredünk egy ázsiai konfliktusba” —mond­ta a Newsweek című hetilapnak Ray Klein, a washingtoni Georgetown Egyetem stratégiai és külpolitikai kutatóközpont­jának munkatársa. Peking azonban nem csak Vietnammal, Laosszal és Kam­bodzsával szemben akarja érvényesíteni nagyhatalmi politi­káját. Az utóbbi hetek eseményei azt tanúsítják, ;hogy reális veszéllyé vált a konfliktus kiújulása Kína és India határán. Erre utal az indiai szeparatista erők — Peking által ösztön­zött — megélénkült tevékenysége, s az a katonai kapcsolat, amely a kínaiak és Ziaul Hak pakisztáni katonai rendszere között kialakult. (Az elmúlt hetekben közös hadgyakorlatra is sor került a két országot összekötő Karakorum-út mentén — Afganisztán és a Szovjetunió határának közvetlen kö­zelében.) o Perry útja tehát számos jogos kérdést vet fel, s veszélyes távlatokkal fenyeget. A Problemi Dalnyevo Vosztoka című moszkvai tudományos folyóirat a kérdést elemezve rámutat: „Együttműködését mindkét fél a megfélemlítés eszközeként használja fel a Szovjetunió és a többi békeszerető ország, va­lamiét a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen, és bizonyos mértékben a nyomáskifejtés eszközéül is a „második világ” (a maoista terminológiában a fejlett ipari országok. A szerk.) országai, közelebbről Japán viszonylatában. Ezt a kapcsolatot az jellemzi, hogy mindkét fél igyekszik a másikat saját céljai érdekében felhasználni, hogy partnerét viszályba taszíthassa az ellenféllel és ily módon kívülállóként kapartassa ki magának a gesztenyét. Ez a provokációs szel­lemű „összeforrottság” teszi a világ számára a kínai—amerikai szövetséget különösen veszélyessé. MIKLÓS GÁBOR Áldatlan konfliktus Csütörtök esti kommentárunk. Az Irán és Irak határán zajló összetűzésekről hónapok óta érkeztek jelentések, de most a PARS iráni hírügynökség ál­lítása szerint már a nyugtalan határ teljes hosszán folynak a harcok. Nehézfegyverek, s iráni részről egyebek között föld— föld rakéták bevetésére került sor. Bagdad egyelőre nem szá­molt be a legújabb fejleményekről, de nem is cáfolta a nagy­szabású harcokról szóló iráni jelentést, amely azt sugallja, hogy a két ország között hadüzenet nélküli háború folyik. S valóban, ha nem is elsősorban fegyverekkel, de az iszlám forradalom iráni győzelme óta háborúság dúl a két ország között. Igaz, a szembenállás régebbi keletű: még 1958- ban kezdődött, amikor Irakban megdöntötték a monarchiát, s kikiáltották a köztársaságot, amelytől abban az időbén az akkor császári rendszerű Irán veszélyeztetve érezte magát. A vitás kérdések között a legfontosabbak ezek voltak: Irán kőolajban gazdag délnyugati tartománya, Rhuzisztán, amely­re — hivatkozással arra, hogy túlnyomórészt arabok lakják — Irak valamiféle igényt tart; a Shatt-el-Arab határfolyó hajózási jogai, valamint a kölcsönös határkiigazítási követe­lések. Az iraki rendszer közömbösítése érdekében az iráni sah másfél évtizeden keresztül jelentős támogatásban része­sítette az autonómiájukért fegyveresen felkelt iraki kurdokat. A polgárháborúnak Bagdad és Teherán 1975 tavaszán történt megegyezése vetett véget. A sah megvonta támogatását az iraki kurdoktól, akik ezt követően letették a fegyvert és nagyjából belenyugodtak a Bagdad által nekik megadott kor­látozott autonómiába. Irak engedményeket tett a hajózási jo­gok és határkiigazítások ügyében, s ami ennél is fontosabb, hallgatólagosan elismerte Irán domináns szerepét a Perzsa­öböl térségében. A sah bukása után e kompromisszumot mindkét fél — ellentétes pozíciókról — megkérdőjelezte. Immár Irak érezte magát fenyegetve az iszlám forradalomtól, amelyről Irán mos­tani vezetői nyíltan vallják, hogy az „exportcikk”. A Baath- párt világi rendszere Irakban, ahol — miként Iránban is — a lakosság nagyobbik része síita mohamedán, Szaddam Husz- szein elnök és a vezető gárda viszont szunita, gyanakodva tekint radikális szomszédjára. Irak ismét vitatja a Perzsa- öböl három kis szigetének még a sah idejében történt iráni megszállását, s most Bagdad támogatja az iráni kurdok auto­nómiaharcát. A két ország között áldatlan konfliktus zajlik tehát, de ami még ennél is aggasztóbb: az iráni—iraki há­borúskodás — a szembenálló felek szándékától függetlenül — lényegében az amerikai imperializmus érdekeit szolgálja a térségben. ____________________________________PALFI VIKTOR OMÉK '80 Virágok, gyümölcsök, kertek (Munkatársunk írja a vá­sárról:) A kiállítás legüdítöbb ré­sze, hogy ne mondjam, szín­foltja az „A” épületben van. A tágas csarnokban szökő­kutak csobognak, diszkrét vi­lágítás mellett ezerszám pompáznak a különféle virá­gok. Az első héten a XIII. országos virágkötészeti ver­seny zajlott. Azaz nem zajlott, hanem a megyei versenyek győzte­sei állították ki szemet gyö­nyörködtető virágkompozí- Ciójukat. Volt itt menyasszo­nyi csokortól a koszorún át, az egész falat beborító fa­hasábokkal, náddal, kötelek­kel variált virágesőig min­den. Az illatokról nehéz be­szélni, de a fantáziát némi­képp meglendítheti, hogy kö­zel százhanmincféle vágott virágból álltak össze a csok­rok, bokréták, koszorúk. A második héten 128 féle vágott virágból és 133 féle cserepes virágos növényből álló együttesek pompáztak, a rafináltan megvilágított, tá­gas csarnokban. A harmadik héten pedig minden bizony­nyal ámulatba fogja ejteni a virágkedvelő látogatókat az a 141 féle cserepes levéldísz­növény, amivel folytatják, il­letve befejezik a virágok se­regszemléjét. A hétvégi és pihenőkert-bemutatón két tí­pust illusztrálnak a ‘kiállí­tók. A sík és hegyvidékre ajánlott típusúkat a korsze­rű kertművelés lehetőségei­nek figyelembe vételével ala­kították Iki. Az utóbbi tíz évben a ker­tészetek termésátlagai ötven százalékkal növekedtek, ezt is hivatott reprezentálni a termékek bemutatója. Ezen természetesen kisgazdaságok zöldségeit is láthatjuk, hi­szen a termés 47 százaléka az övék. A bemutató közepén a Hazafias Népfront által szer­vezett kertbarátkörök, illetve -kluboik zöldségféléi várják a látogatókat. Észrevehetők az ország egyes körzetednek, tá- jainák termesztési hagyomá­nyai. Itt a különféle tájfajták és kiskerti ritkaságok is he­lyet kaptak, hogy csak né­hányat említsünk: a patiszon, padlizsán, sáfrány, feketegyö­kér, rebarbarái, esetleg az ínyencebbjének cukkini, kel­bimbó, kínai kel és így to­vább. A csomagolás és a ki­vitel esztétikai élményt je­lent, annak ellenére, hogy valamiféle gigantománia lett úrrá a kiállítókon: a kolbász- tök két méter hosszú, a sütő­tök medicinlabda méretű, az alma cukordinnyéhez ha­sonló, és a húsos paprika ha­ragoszöld és gyermekfej nagyságú. Az átlagos vásárló, aki esetenként három közér­tet is végigjár néhány fony- nyiadt barackért, az most ki- gúvadt szemmel konstatál­hatja, hogy létezik a földön ép, egészséges, friss, hamvas, ökűömnyi őszibarack is. A szabad területen hatezer négyzetméternyi teret szán­tak a kertészeti szakbemutia- tónaik. Van itt minden, ami a kerttulajdonos álmaiba illő, eteti a szemet, ízeket hoz a konyhára. A hatvani ÁFÉSZ kettősfalú, vízfűtéses fólia­sátorban mutatja be a hajta- tásra ajánlott paprika- és paradicsom-fajtákat. A szin­tén hatvani Lenin Tsz a zöldségeskertbe több mint 100 fajta zöldséget telepített. Az egységnyi területre ju­tó termelési érték tekinteté­ben a gyümölcstermesztés élen járó ágazatnak számít. Ennek ellenére az ország gyü­mölcsterülete fokozatosan csökken. Nem utolsósorban azárt, mert igen magas a ter­mesztés élőmunkaiigénye. Bi­zonyos kultúrákban viszont fokozott a jelentősége a ház­táji gazdaságoknak, kertek­nek: ezért is kapott az eddi­ginél nagyobb hangsúlyt a kiállításon a szaporítóanyag­előállítás. A szaporítóanyag- bemutató keretében fehér- és borszőlőket — 93 legújabb szőlőfajtát — és azok műve­lési módjait mutatják be. A szőlők mellett gyümölcsfa- oltványokat, díszfákat, dísz­cserjéiket állítottak ki, ez utóbbiakból 80 féle egynyári és évelő növény látható. A kertészeti kiállításhoz kapcsolódik azdknak a gé­peknek, berendezéseknek a bemutatója, melyek nélkül a ma és leginkább a. jövő kertje nehezen.képzelhető el: traktorok, kisgépeik, öntöző- berendezések, fóliasátor-típu­sok és más technológiai ele­mek. — steiner — Kockázatos kártyajáték Jeruzsálem státusa Tíz ország Tel-Avivba helyezte át képviseletét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents