Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-26 / 199. szám

2tfEPÜJSÁG 1980. augusztus 26. Edward derek beszéde PANORAMA „Menekülés előre” Hétfő esti kommentárun k. Az összevont izraeli elitcsapatok folytatják súlyos táma­dásaikat Libanon ellen. Az áldozatok száma és az anyagi kár jelentős. Ghasszan Tueni, Bejrut állandó ENSZ-képviselője a Biztonsági Tanács elnökéhez intézett levelében kénytelen volt hivatalosan tiltakozni az agresszió ellen. A nemzetközi kihatást illetően komoly dologról van szó. Waldheim ENSZ- főtitkár nyugtalanságát fejezte ki „a dél-libanoni feszültség fokozódása” miatt. A hírek nyomasztóak. Minden jel arra mutat, hogy Tel- Avivban ezúttal a szokásosnál hosszabb és intenzívebb had­műveletre rendezkednek be. Haddad libanoni őrnagy szepa­ratista csapatainak térségébe egymás után érkeznek az iz­raeli ütegek — természetesen izraeli legénységükkel együtt. Hosszú idő óta először csaptak össze a levegőben izraeli és — az arab békefenntartó erőkhöz tartozó — Szíriái repülőgépek. Az UNIFIL, az ott állomásozó ENSZ-csapatok főhadiszállásá­ról egyre több olyan jelentés érkezik, amely a kéksisakosok biztonságáért aggódik. Mi történik Dél-Libanonban? A válasz inkább politikai, mint katonai természetű. Mi jellemzi az izraeli akciók mögött meghúzódó motívumokat? Elsősorban magának a Begin-kormánynak az a felismerése, hogy a jeruzsálemi döntést követő nemzetközi viharral szem­ben képtelenek érveket állítani. Részben ezért döntöttek úgy, hogy ebben a helyzetben legalább „erőt mutatnak”. Pil­lanatnyilag kezére játszik Beginnek az, hogy az amerikai vá­lasztási kampány végéig — bármily kellemetlen ez a hivata­los USA-külpolitikának — a Fehér Ház, a Carter újjáválasz- tásán dolgozó stáb semmiféle izraeli akcióval nem száll szem­be. A Begin-kabinet ki akarja használni ezt a helyzetet a ké­sőbbi diplomáciai tárgyalások előkészítésére, pozíciójának erősítésére. Mivel a Szadat által javasolt hármas csúcs most már csak az amerikai választás után képzelhető el, az izraeli katonai nyomástól Tel Avivban diplomáciai eredményt vár­nak. Különösen világos ez azután, hogy világszerte erősödik a felismerés: a Közel-Keleten valódi rendezés csak a Palesztin Felszabadítási Szervezet bevonásával érhető el. Izrael tehát katonai csapásaival csökkenteni akarja e szervezet erejét, li­banoni befolyását. E külpolitikai logika különösen pontosan egybevág Begin belpolitikájával. Mind több izraeli megfigyelő látja úgy, hogy Izrael jelenlegi miniszterelnöke az őt ért belpolitikai táma­dások miatt is döntött egyfajta „előre menekülés” mellett, mondván: kiélezett politikai és katonai helyzetben a hivatal­ban lévő kormányfő inkább számíthat „nemzeti összetartás­ra”. HARMAT ENDRE Terrorper és elnökjelölés (Folytatás az 1. oldalról.) szafogásának útján, fokozni kell a mezőgazdasági terme­lést, végre kell hajtani a gaz­daságirányítás reformját. Mint mondotta, a dolgozók által előterjesztett kívánal­mak között sok olyan volt, amely a szakszervezetekre vonatkozik. Ahol a kollektí­vák kívánják, ott új szak- szervezeti bizottságokat kell választani. A jelöltek számát korlátozni nem szabad, a vá­lasztásoknak titkosan, de­mokratikusan kell végbe­menniük. A szakszervezeti szövetség közelgő kongresz- szusa legyen a lengyel dol­gozókat valóban képviselő fórum — hangsúlyozta Ed­ward Gierék. A LEMP KB első titkára szólt a személyi változásokról is. Ezeknek célja —' szavai szerint — a légkör javítása volt. Végezetül Edward Gierek, a Központi Bizottság nevé­ben felhívta a párt tagjai­nak figyelmét arra, hogy for­duljanak a tömegek felé, fi­gyelmesen hallgassák meg az emberek véleményét és mindig türelmesen érvelje­nek. Ugyanakkor — fűzte hozzá — elhárítjuk a párt, a szocialista rend alapjai el­len irányuló támadásokat, hiszen csak a szocialista Lengyelország lehet bizton­ságos határok között élő szabad, független ország. A LEMP KB első titkára az ország lakosságát együttmű­ködésre hívta fel, hangoztat­va, hogy tárgyalni lehet, de fedezet nélkül nem biztosít­ható semmilyen jövedelem­növelés. „Együttesen kell kivezetni országunkat a válságból, el kell mélyítenünk a kölcsö­nös bizalom, az együttműkö­dés légkörét” — hangsúlyoz­ta Edward Gierek. * A LEMP KB 4. plénu­mának ülését követően még vasárnap ülést tartott a Lengyel Államtanács és a lengyel minisztertanács is. Üléseiken határozatokat hoztak a KB 4. plénumán el­fogadott döntések alapján. Az államtanács — a Len­gyel Népköztársaság alkot­mánya 37. cikkelyének 2. pontja alapján — Edward Babiuchot — saját kérésére — felmentette a miniszter- tanács elnökének tisztéből. Ugyanakkor az államtanács a kormány tagjává kinevez­te Józef Pinko wskit és a Lengyel Népköztársaság szejmjének határozatáig megbízta őt a miniszterta­nács elnöki tisztének ellátá­sával. Három miniszterel­nök-helyettes és négy mi­niszter felmentéséről és ki­nevezéséről is döntést ho­zott. A minisztertanács a Rá­dió- és Televizió Bizottság, az Állami Árbizottság, vala­mint a Központi Statisztikai Hivatal elnöki tisztségében eszközölt személyi változá­sokról is határozott. JÖZEF PINKOWSKI Jozef Pinkowski, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja. Megbí­zottként ellátja a miniszter- tanács elnökének tisztségét. 1929. április 17-én szüle1 tett Siedlcében, munkáscsa­ládban. A poznani közgazda- sági főiskolán végzett. Ta­nulmányai befejezése után tanársegédként dolgozott a közgazdasági főiskolán. 1952- től 1956-ig a lengyel néphad­sereg tisztje volt. 1956 és 1958 között a Be­gyűjtési Minisztérium osz­tályvezetőjeként, majd az Élelmiszeripari és Begyűjté­si Minisztérium Gabonafel­ügyelőségének felügyelője- ként dolgozott. 1958-ban a Gazdasági Tudományos Ta­nács titkárává választották, majd a Varsói Vajdaság Né­pi Tanácsa elnökségének al- elnökévé. 1965-től pedig az elnökség elnöke volt. 1971- ben nevezték ki a Miniszter- tanács Tervbizottsága elnö­kének első helyettesévé és 1974-ig töltötte be ezt a tiszt­séget. 1965-től 1971-ig a LEMP varsói vajdasági pártbizott­ságának tagja volt. 1971-ben, a párt VI. kongresszusán a LEMP Központi Bizottsága tagjává választották. 1974 februárjában, a KB 13. plé­numán a KB titkárává vá­lasztották. A LEMP VII. kongresszusán ismét megvá­lasztották a KB titkárává. A VIII. kongresszuson megerő­sítették ebben a tisztségében és a KB Politikai Bizottsá­Jozef Pinkowski, az új lengyel miniszterelnök gának póttagjává választot­ták. A szejm képviselője. Kitüntetései: a Népi Len­gyelország Építőinek Érdem­rendje, a Munka Zászló Ér­demrend 2. fokozata, Len­gyelország Újjászületése Ér­demrend és mások. * A PAP hírügynökség hét­főn délben kiadott jelentése szerint a hét első napján folytatódtak a tárgyalások a gdanski, a szczecini és az elblagi sztrájkolok képvise­lőivel, azzal a céllal, hogy megegyezést érjenek el az előterjesztett kívánalmak teljesítésének módozataival kapcsolatban és a partvidé­ken kialakult helyzet nor­malizálását illetően. A pár­beszéd fő témája az ország vezető szerveiben történt változások, valamint azok a további gazdaság- és társa­dalompolitikai változtatások, amelyeket Edward Gierek, a LEMP KB első titkára is­mertetett a Központi Bi­zottság vasárnapi plénumán. Mint a PAP beszámolt ró­la, a partvidéki körzetekben hétfő délig nem történt lé­nyeges változás: az érintett városokban továbbra is csak a kereskedelem, valamint a víz-, áram- és gázszolgálta­tó üzemek dolgoznak jelen­tősebb fennakadás nélkül. Ugyanakkor — tette hozzá a PAP — mindenütt rend uralkodik. MOSZKVA Hétfőn délelőtt visszatért a Krím-félszigetről Moszk­vába Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke.' A re- , pülőtéren az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a Központi Bi­zottság titkárai és más szov­jet vezetők fogadták. LONDON Szélsőséges protestánsok újabb véres terrorcselek­ményt követtek el Észak­írországban. Több lövéssel közvetlen közelről agyonlőt­tek egy 22 éves katolikus fiatalembert és feleségét ar­ra kényszerítették, hogy vé­gignézze férje meggyilkolá­sát. NEW YORK Rácz Pál nagykövet, a Magyar Népköztársaság ál­landó ENSZ-képviseletének vezetője hétfőn átadta meg­bízólevelét dr. Kurt Wald- heimnek, az ENSZ főtitká­rának. Ebből az alkalomból a főtitkár szívélyes beszél­getést folytatott az új magyar ENSZ-nagykövettel. * New Yorkban hétfőn dél­előtt, közép-európai idő sze­rint kevéssel 16.00 óra után, a tanzániai Salim Ahmed Salim, a közgyűlés 34. ülés­szakának elnöke megnyitot­ta az ENSZ-közgyűlés gaz­dasági kérdésekkel — első­sorban a harmadik világ gazdasági problémáival és ezen belül az „Észak—Dél párbeszéddel” — foglalkozó rendkívüli ülésszakát. Első napirendi pont Zim­babwe tagfelvétele volt. Két fő feladat áll a rend­kívüli ülésszak előtt: 1. Rész­letes napirendet kidolgozni az új gazdasági rend kiala­kításáról tartandó „globális tárgyalásokra”; 2. Űj nem­zetközi fejlesztési stratégiát kidolgozni a 80-as évekre. Hétfőn Szöulban folytató­dott a Kim De Dzsung ellen­zéki vezető és 12 társa ellen indított katonai bírósági per. Ez alkalommal a védelem tett fel kérdéseket az ellen­zéki vezetőnek. Kim De Dzsung hevesen tagadta, hogy meg akarta volna dön­teni a kormányt, vagy bár­mi szerepe is lett volna a májusi kormányellenes tün­tetésekben. A vallomásról hallgat a szöuli sajtó és a rá­dió', mivel a rezsim hatósá­gai szigorú cenzúrát rendel­tek el az ügyben. Szöulból érkezett az a hír is, hogy az „újraegyesítési nemzeti konferenciának” ne­vezett elektori testület hétfőn formálisan is Csőn Tu Hvan tábornokot, Dél-Korea „erős emberét” nyilvánította az ország egyedüli elnökje­löltjének. Ez a testület vá­lasztja meg szerdán Dél-Ko­rea új államfőjét. I Namíbia napja Harc uránországban A Cunene és Cubango fo­lyók ma történelmi határvo­nalat testesítenek meg Afri­kában: a sokat szenvedett földrész felszabadult államait választják el a még mindig raboskodó Namíbiától. Au­gusztus 26-án esztendők óta az ország felszabadításáért küzdő Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO első fegyveres akciójára emlékezik a világ, újra és újra hangot adva a jogos követelésnek, hogy Namíbia legyen végre a namíbiaiaké, hogy a Dél-afri­kai Köztársaság egyszer s mindenkorra ürítse ki a te­rületet. Sokszor elhangzott már ugyanez a követelés a külön­böző nemzetközi, fórumokon — mindmáig hiába. A Dél­afrikai Köztársaság, amely még 1920-ban a Népszövet­ség „ajándékaként” szerezte meg az addigi német gyar­matot, 1948 óta megtagadja az ENSZ határozatának vég­rehajtását : a függetlenség megadását Namíbiának. A SWAPO, amely 1960-ban jött létre, eleinte békés eszkö­zökkel szorgalmazta a dél­afrikaiak távozását, s csak 1966-ban indította el a fegy­veres harcot. 1980-ban a namíbiai kérdés ugyanúgy megoldatlan, mint 32 éve volt. A dél-afrikai faj­üldözők ragaszkodnak straté­giailag és gazdaságilag egy­aránt fontos gyarmatukhoz, hallani sem akarnak a sza­bad választások megtartásá­ról. Ennek elsődleges oka, hogy Namíbiát Afrika egyik leggazdagabb területeként tartják számon. Itt rejtőzik a Föld urántartalékának mint­egy tíz százaléka, s gazdag arany-, gyémánt-, réz- és ólomkészletek is találhatók. „Namíbiában minden befek­tetett száz dollár húszszáza­lékos tiszta profitot biztosít a trösztöknek. Ásványi kin­cseinket nemcsak dél-afrikai, hanem amerikai, angol, fran­cia és kanadai tőkeérdekelt­ségek is kiaknázzák” — nyi­latkozta egy alkalommal a SWAPO vezetője, Sam Nu- joma. A nyilvánvaló gazda­sági érdekeken túl stratégiai okok is magyarázzák a dél­afrikai megszállás fennmara­dását. A Dél-afrikai Köztár­saság a portugál gyarmat- birodalom összeomlása után az utolsó egyértelműen im­perialista bázis a térségben, a környező független államok — Angola, Mozambik, Zam­bia — elleni agresszív lépé­sekhez pedig a Pretoria által törvénytelenül megszállt Na­míbia szolgál támaszpontul. Ha ez az ország is független­né válna, Dél-Afrika, -az im­perializmus utolsó fellegvára is veszélybe kerülne a kon­tinensen. Mindebből nyilvánvaló, hogy Namíbia valódi függet1 lenségének útjában nemcsak a Dél-afrikai Köztársaság áll, hanem egy sor fejlett tőkés állam is. Az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia, Fran­ciaország, az NSZK és Kana­da, ha határozottan lépne fel, rábírhatná a dél-afrikai fe­hér telepeseket az ENSZ ha­tározatainak végrehajtására. Ebben azonban egyáltalán nem érdekeltek, sem politi­kailag, sem gazdaságilag, sem pedig stratégiailag. Hogy a háborgó nemzetközi közvéle­ményt elaltassák, időnként rendezési tárgyalásokkal pró­bálkoznak, úgy tesznek, mint­ha elítélnék Dél-Afrikát. Jelenleg 60 ezer fős dél­afrikai katonaság tartja meg­szállva Namíbiát. Az idén már több mint 400 gerillát sikerült megölnünk — büsz­kélkedett az amerikai News­week tudósítójának a közel­múltban Geldenhuys tábor­nok, a megszálló erők egyik vezetője. A Namíbia szabad­ságáért életüket áldozok szá­mának növekedése kétségte­len, a tábornok azonban azt elhallgatta, hogy a fokozódó /jt\ Vanadium Á ölöm felszabadító harc mind ko­molyabb gondokat okoz a dél-afrikaiaknak. Egy, a rea­litások iránt fogékonyabb társa azonban elmondta: „Ha az ENSZ felügyelete alatt választásokat tartanának, a SWAPO győzne — a szava­zatok mintegy 60 százaléká­val”. A Délnyugat-afrikai Népi Szervezet igen népsze­rű az egymilliós lakosság kö­rében; az ENSZ és az Afri­kai Egységszervezet nem vé­letlenül ismerte el a namí­biai nép egyedüli törvényes képviselőjének. Ezt a dél­afrikai megszállók is tudják, ezért próbálkoznak a Rhode­siában egyszer már leszere­pelt „belső rendezéssel”. Csakhogy időközben Rho­desiából Zimbabwe lett; a namíbiai felszabadító moz­galom a térségben eggyel több ország támogatására számíthat. S a zimbabwei példa, hogy nem hiábavaló a harc a fajüldözőkkel szem­ben, mind több követőre ta­lál — nemcsak Namíbiában, hanem a Dél-afrikai Köztár­saságban is. KOCSI MARGIT „Titkos ösvényen” Olaszország és a Dél-afri­kai Köztársaság között „tit­kos ösvényen” vándorolnak ki és be a „fekete internacio- nálé”, a nemzetközi terroriz­mus ügynökei — ezt állapí­tották meg az olasz vizsgáló- bírók, akik a hónap elején a bolognai pályaudvaron elkö­vetett tömeggyilkos merény­let körülményeit kutatják. Megfigyelőknek az a be­nyomásuk, hogy a vizsgálat vezetői lépésről lépésre sze­retnék feltérképezni a ter­roristák nemzetközi kapcso­latait. Renato Zangheri, Bologna kommunista polgármestere szerint a hatóságok e tevé­kenységgel esetleg csak azt akarják leplezni a nyugtalan közvélemény előtt, hogy ed­dig nem bukkantak semmi­lyen érdemleges nyomra. Elutazott Abu Maizer Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bi­zottság vendégeként hazánk­ban tartózkodott Abdul Moh- szen Abu Maizer, a PFSZ V. B. tagja, a PFSZ hivata­los szóvivője, a palesztin bé­ke és szolidaritási tanács el­nöke. Abu Maizer budapesti tartózkodása során találko­zott Sebestyén Nándornéval, az Országos Béketanács el­nökével, valamint az OBT és a Magyar Szolidaritási Bi­zottság vezetőivel, a katoli­kus papok békebizottságá­nak vezetőivel és a magyar sajtó képviselőivel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents