Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-26 / 199. szám

1980. augusztus 26. KÉPÚJSÁG 3 Béke, leszerelés, szolidaritás Az Orion Rádió és Villa­mossági Vállalat tamási gyár­egysége harmincnégy fürgedi bedolgozó asszonyt foglalkoz­tat. Az asszonyok különféle televízióelemeket készítenek odahaza, amit naponként ad­nak le a község Ifjúság utcai Orion-lerakatában, a délután egy órakor érkező kis teher­autónál. Horváth Ferencné már má­sodik éve dolgozik az Orion- nak, tőle kérdeztük, hogy tetszik munkája. — Itt a községben túl sok munkalehetőség nincs, de ha 'lenne is, ez a munka nekünk nagyon megfelel. Tetszik is, amit csinálunk és érezzük, haszna van a munkánknak. Én forrasztó vagyok, kap­csolókat, billentyűket for­rasztok. összesen kétszázöt­ven órát számolhat el a gyár. Ilyen elemekből meg lehet csinálni naponta négy-ötszá­zat is, persze nem nyolc óra alatt. Horváthéknál éppen tojást süt öccsének a nagyobbik fiú: — Anyu itt szokott ülni, ennél a kis asztalnál és for­rasztja ezeket a bigyókat. Már én is segítettem neki — újságolja nem kis büszkeség­gel a fiú. * Az Orion három fémvázas épülete előtt vagy huszonöt asszony áll. Pénzt osztanak. Katona Sándor bedolgozó cso­portvezetőtől, aki most érke­Katona Sándor zett a tehergépkocsival, a teljesítményekről kérdezős­ködöm: — Nem... Most nem fi­zetésosztás van. A szakszer­vezeti segélyeket hoztam az asszonyoknak. Tanszervásár­lási segélyeket. Egyébként há­rom községben vannak be­dolgozó asszonyok.. Magyar- kesziben, Felsőnyéken és itt Fürgédén. Mindenütt szorgal­masak, ügyesek az asszonyok, de a legkülönbek — ha le­het ilyet mondani — mégis­csak itt vannak Fürgédén. A harmincnégy asszonyból már tizen ötéves törzsgárdatagok. — Ha lenne még jelent­kező a bedolgozásra, tudná őket foglalkoztatni az Orion? — Nem, semmi esetre sem. Ma már olyan technológiá­val dolgozik a gyár, hogy a csöves készülékek megszűn­tek, gyorsabb és korszerűbb lett a termelés, nem kell a készülékek gyártásához any- nyi munkadarab, mint ko­rábban, így kevesebb a mun­kaerőigény is. * Egy asszony fekete fésűket ad le a csoportvezetőnek. — Fekete fésű? Az asszo­nyok nevezték el így. Ez egy nagyon kis részművelete a tv-gyártásnak: a sensoros programváltásnál alkalmazott színes huzalok és kapcsolók, és olyan alakjuk van, mint egy fekete fésűnek — ma­gyarázza Katona Sándor. — A kapcsolóknál is igen fura nevekkel találkoztam, mint például BE—230—Mis­ka, vagy BE—218—Dénes, ezeket a neveket is az asszo­nyok adták? — Nem, ezek a rajzszá­mok, s ez a hivatalos nevük is. * A felpakolt teherautó ki­fordul az Ifjúság utcára. Az asszonyok még tereferélnek egy ideg, aztán szétszélednek, mindenki hazafelé indul, vé­gezni a munkát. Kép, szöveg: Sárközi Az idei munka értékelésé­re, s a jövő esztendő nemzet­közi ifjúsági feladatainak meghatározására készül a gyermek- és ifjúsági moz­galmak nemzetközi bizottsá­ga (CIMEA). A szeptember 16—17-én Moszkvában ta­nácskozó elnökségi ülés elő­készületeiről, az ötvenhat nemzeti úttörő- és haladó gyermekszervezetet tömörí­tő bizottság terveiről Hor­váth Éva főtitkár tájékoz­tatta az MTI munkatársát: — Túllépve társadalmakon és határokon, ebben az év­ben több száz millió kisdiák alkot közösséget a CIMEA békéért és leszerelésért foly­tatott nemzetközi kampányá­ban — mondotta. Amikor tavaly, a nemzet­közi gyermekév eseményein a felnőtt társadalom sorra vette, mi mindennel adósa a gyermekeknek, a legifjabb nemzedék látóköre is bővült. A sajtó és a tömegtájékoz­tatás nemcsak az odahaza, hanem a tőlük nagy messze­ségben élő társak politikai, társadalmi környezetéről, életéről is tudósított. A gyer­mekek megtudták, hogy bolygónkon több mint 200 millió társuk éhezik, s 255 millió számára csak vágy­álom az iskola. 50 milliónál is több gyermek kénytelen nehéz, embertelen körülmé­nyek között dolgozni. Az ott élők élményei nem hasonlít­hatók össze a szocialista or­szágokban felnövekvőkével, hiszen ez utóbbiak számára szinte minden esztendő „gyermekév”. A legifjabb generáció természetes igaz­ságérzetére építettünk szo­lidaritási felhívásainkban. A kambodzsai társak támoga­tására indított akció ezek­ben a hetekben is sok-sok bizonyságát adja annak, hogy a Pol-Pot rendszer idején megsemmisített iskolák hí­ján rendkívül rossz körül­mények között tanuló kicsi­nyek nincsenek egyedül. A CIMEA, valamint tag- és baráti szervezetei rendkí­vül sokat tesznek azért, hogy a felnövekvő nemzedé­ket a népek közötti barát­ságra, egymás megismerésé­re, megbecsülésére neveljék. Az elkövetkező esztendő­ben a CIMEA először hirdet nemzetközi rajzversenyt. Té­mája a palesztin, a kambod­zsai, a nicaraguai, a namí- biai és a dél-afrikai gyerme­kekkel vállalt szolidaritás. A világ minden sarkából vár­juk a rajzokat: a legjobb öt alkotást készítő gyerek a le­nini úttörőszövetség vendé­geként az artyeki nemzetközi úttörőtáborban tölthet né­hány hetet — mondotta befe­jezésül Horváth Éva. Naponta kétezer halászlé Kollégium, cigánygyerekeknek (Munkatársunk írja a vá­sárról.) Megnézni a vásárt, ez affé­le kirándulásnak számít, kü­lönösen vidékiek esetében. A kiállítás szervezői ezt is fi­gyelembe vették, és az eddi­gi látogatottságot nézve, jól felkészültek a vendéglátásra. Számtalan standon árusíta­nak üdítőt, sört, de van jócs­kán falatozó-étterem, birka­csárda, halsütöde, lacikonyha és egyéb nyalánkságokat áru­sító pavilon. A kőbányaiak 10 láda magasságában és hosszú sorokban tárolják a palackozott sört: tetején jég­hasábok, hűtés gyanánt. Ami Tokajnak a bor, Sze­gednek a szalámi, az Duna- kömlődnek a halászlé. A ha­lászcsárda 1962 óta vala­mennyi kiállításon részt vesz, ami a vásárvárosban van, és így természetesen a mező- gazdaság idei seregszemléjén is főzik a halat. Főzik és ahogy Rubold György üzlet­vezető mondja, várják a vendégeket. Nem hiába, mert napi két­ezer adag halászlét és egyéb kömlődi specialitást fogyaszt­hatnak el jóízűen a vásárba látogatók. A halászcsárdától és a paksi ÁFÉSZ-től 56 dol­gozó jött fel a kiállításra, és segíti munkájukat 30 buda­pesti vendéglátóipari szak- emberr A halászléhez hazai boro­kat — természetesen vöröset — szolgálnak fel, és a Pan­nónia Sörgyár négyféle sörét. Aki a halhoz üdítőt kíván, az hétféléből válogathat. Az ét­teremben hatszáz, a bisztró­részben négyszáz vendéget tudnak fogadni egyszerre. A mezőgazdasági kiállítás után maradnak, hiszen az őszi vá­sáron is főzik a kömlődi ha­lászlét. — steiner — Pakson is létesítettek kol­légiumot cigánygyerekek szá­mára, hamarosan átadják az intézményt. A műszaki át­adás előtti, úgynevezett be­járás, tehát szemrevételezés megtörtént és nagyon kevés a pótolnivaló, szinte jelentékte­len. Régi, jó állapotban lévő, nagy lakóházat újítottak fel a Bezerédj Általános Iskola szomszédságában. A munká­kat a városi tanács költség- vetési üzeme szervezte és részben maga végezte el, a vízvezeték-szerelés meg a festés-mázolás kivételével. Utóbbiakat' társadalmi mun­kában a CSŐSZER és az ORSZAK Pakson dolgozó bri­gádjai tették meg, jó minő­ségben, nagy segítséget ad­va ezzel a tanácsnak, a gyer­mekintézmény mielőbbi be­fejezéséhez. Megnéztük az épületet, csi­nosan átalakították és tata­rozták kívül, belül. Az összes ablakot, ajtót újonnan kellett elkészíteni, beleértve a tágas, zárt folyosó hatalmas abla­kait is. Az asztalosmunkákat a költségvetési üzem szak­emberei végezték. Szép a vakolás, a csempézés, a fes­tés, a mázolás, még arra is volt gondjuk a munkákat irá­nyítóknak és a mestereknek, hogy finom színeket „vigye­nek föl” a falra. Az udvar hosszú, hátul kissé tágas, vannak gyümölcsfák. Parko­sításához még kell majd tár­sadalmi munkát szervezni. Szántó Péter, a városi ta­nács művelődésügyi osztály- vezetője elmondta tájékozta­tásként: a kollégiumban 28 gyereknek lesz helye a terv szerint. Az iskolában termé­szetesen együtt tanulnak a cigánygyerekek a többiekkel, csak délután, az egyéni ta­nulás idején maradnak itt magukban, illetve nevelővel együtt, ahol a szállásuk lesz, tehát a kollégium épületé­ben. A hálószobákon és a tanulószobákon kívül klub is készült számukra. Kényel­mesnek ígérkezik a fürdő is. (gemenci) Energia (1.) Múlt, jelen és...? Energia — manapság úgy ejtjük ki ezt a szót, mintegy varázsigét, csak épp hatásá­ban nem vagyunk biztosak. A XX. század minden vív­mánya, de már a XXI. szá­zad minden bizonytalansága is ott motoszkál bennünk, amikör az energiáról, a le­tűnt és a magasra szárnyaló energiacsillagokról, a szén­ről, az olajról és az atom­ról, a takarékosságot pa­rancsoló energiajelenről és -jövőről hallunk, olvasunk. A Föld minden országát felrázó energiariadó az 1973— 74-es árrobbanással — a kő­olaj árának megnégyszerező- désével — kezdődött. Ez volt az egyik közvetlen forrása a második világháborút köve­tő legnagyobb tőkés terme­lési és pénzügyi válságnak, amely új világgazdasági kor­szakot indított el. De volt az árrobbanásnak egy félelme­tes pszichológiai hatása is, főleg a fejlett tőkésországok­ban: egyszerű polgárok, gaz­dasági vezetők, politikusok, sőt tudósok is félték az olaj­válságot, szították a pánikot, amely sokat ártott, s árt ma is a józan energiatörekvések­nek. Miért kellene energiavál­ságról beszélni, amikor tud­juk, hogy a folyóvizek ener­giája teljes kihasználás ese­tén az emberiség fogyasztá­sának háromnegyedét fedez­né, hogy a szelek és légmoz­gások ereje csaknem a felét? De hivatkozhatunk kevésbé fantáziadús véleményekre is. Geológusok kiszámították, hogy az eddig feltárt szénva- gyon a jelenlegi fogyasztás szintjén mintegy 250 évig elegendő, a szénhidrogén­kincs (kőolaj és földgáz) kö­rülbelül 45 évig, az urán- és tóriumércek 40, illetve 120 esztendeig fedezik a szükség­leteket. Egy angol tudóstól való a következő nagyon ta­láló megállapítás: „Amióta az emberiség az izmai helyett az eszét használja, rohamo­san növekszik energiaszük­séglete”. Magyarul: amikor az energiahelyzetről próbá­lunk reális képet alkotni, a világpolitikai és -gazdasági, valamint a geológiai ténye­zők mellett saját kényelem­szeretetünket ((lustaságun­kat!) is számításba kell ven­ni. A világ energiagondjai egyébként valóban komolyak. A kialakult helyzet főleg az igények gyors növekedésével, a készletek egyenlőtlen föld­rajzi eloszlásával, valamint a környezeti ártalmakkal magyarázható. A gyorsan nö­vekvő fogyasztást jelzi, hogy az utóbbi másfél évszázad alatt az emberiség tízszer annyi energiát használt fel, mint együttesen korábban. A világ energiafogyasztása az utolsó mintegy száz évben 20 évenként kétszereződött meg, a második világháború óta 14 esztendő szükséges ehhez. Az előrejelzések sze­rint a fogyasztás az ezredfor­dulón a jelenlegi 2,5—3-szo- rosa lesz. Külön érdemes megemlíteni a fogyasztás egyenlőtlenségét: az USA egy főre jutó energiafogyasztása kétszerese az NSZK-énak, három és félszerese Olasz­országénak. A fejlődő orszá­gokban él a Föld népességé­nek 70 százaléka — 3 mil­liárd fő, mégis csupán 22 szá­zalékkal részesednek a világ energiafogyasztásából. Van­nak államok (Banglades, Csád, Szudán, stb.), amelye­ket valóságos energiaéhhalál fenyeget. A másik tényező, ami ener­giagondjainkat fokozza, hogy a készleteknek igen egyen­lőtlen a földrajzi megoszlása. Például a felkutatott szén­készletek 89 százaléka a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Kína, 7 százaléka az NSZK, Anglia és Ausztrália, 3 százaléka Kanada, India, Lengyelország, a Dél-afrikai Köztársaság, az NDK, .Cseh­szlovákia és Mexikó terüle­tén van — az összes többi országnak 1 százalék marad. Hasonló a helyzet az olajjal: a Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) tag­államaiban található a kész­let 80 százaléka. S végül meg kell említeni a környe­zetvédelmet, amelynek nem kedvez a széntüzelésű erő­művek füstje, a nukleáris erőművek hulladéka. Ez az energiajelen, de mit hoz a jövő? Fura dolog, hogy arról nem találni adatot, hány ember foglalkozik az elkövetkező évtizedek ener­giaforrásainak felkutatásá­val, biztosításával, azt viszont tudjuk, hogy több mint 400 ezer tudós — a világ tudó­sainak legalább fele — tevé­kenykedik fegyverek fejlesz­tésén. Sokan azt jósolják: ha sikerül leszámolnunk elma­radott energiatudatunkkal, elkerül bennünket az ener­giaválság az ezredfordulón. Ehhez azonban a jelenlegi kétszeresére kell növelni a világ széntermelését, 30 szá­zalékkal az atomenergia ré­szesedését energiamérlegünk­ben. Optimista megfigyelők azt jövendölik, hogy 2000-re megszűnik a fejlett tőkés országok mostani olaj­falánksága, akkoriban majd a fejlődő országok haszno­sítják az összes ener­gia mintegy felét. A követ­kező két évtizedben világ­szerte megnő a szén szere­pe: helyét, úgy mint a kőolaj és földgáz, nem képes el­foglalni az atom, környezeti ártalmait viszont néhány év múlva már képes lesz kikü­szöbölni az emberiség. Űj energiaforrások is elterjed­nek: a nap- és szélenergia, a Föld melege, esetleg valami más... (Folytatjuk) Ég a földgáz egy szaúd-arábiai olajmezőn Fürgedi bedolgozó asszonyok Fekete lése, színes tévébe Megérkezett az Orion teherautója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents