Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-20 / 195. szám
A NÉPÚJSÁG 1980. augusztus 28. Atomerőmű-építkezés Pakson javul az ellátás Nehéz, talán egyedülállóan furcsa helyzetbe került Paks kereskedelme tavaly, amikor az atomerőmű- építkezéshez a tervezettnél sokkal több embert vettek fel. Az építkezés első éveiben is gondot okozott az ellátás, a nagyközségnek egyik napról a másikra kellett megoldania sok ezer ember kiszolgálását, de az 1979-es hirtelen létszámnövekedés új és súlyos teher lett, elsősorban a lakótelepen. Paks korábbi, szinte mindenre kiterjedő elmaradottságát megszüntetni és hatalmas, új igényeket kielégíteni rövid időn belül, sőt bizonyos tekintetben azonnal: ez volt a teendő. A panaszokról lehetett hallani és olvasni. Most egészen más a helyzet, az ellátás alapvetően megjavult, így tájékoztatták munkatársunkat a városi tanácsnál és az ÁFÉSZ-nél. Tandi Mihály, a városi tanács termelés-, ellátásfelügyeleti osztályvezetője ezt mondja: az alapvető élelmiszerekből, kenyérből, húsból, tejből megszűnt az ellátási zavar. Mindig kapható áru, az esti órákban is. Ezt az eredményt különösen azért tartja értékesnek az osztályvezető, mert Pakson „hullámzó” a létszám, tehát nem ugyanannyi ember jelentkezik vásárlóként mindennap, sőt nagyok az eltérések, az építkezés jellegének megfelelően. Nagy tömegek utaznak, jönnek- mennek váltáskor és egy-egy új munkaterület kezdetekor vagy befejezésekor is százak mozdulnak. Hatósági húsboltot akar létesíteni a tanács a Kishegyen, tehát az atomerőmű lakótelepén. Nyilvánvalóan sokat jelent majd a húsellátásban. Nem kell annyi embernek sorba állni az áruház pultjainál, ahol egyébként is ezrek akarnak gyorsan vásárolni az esti órákban. A kényszervágásból származó, de természetesen kifogástalan húst a Paksi Állami Gazdaság adja. A tanács sokat segített és tett annak érdekében, hogy minél több helyen legyen árusítás a városban, például zöldségből, gyümölcsből. Tavaly a Kishegyen nyithatott árusítóhelyet egy magánkereskedő, ebben az esztendőben pedig lenn a főutcán, az új városközpontban. Azt mondják, le akar telepedni Pakson a kiskereskedő, aki egyébként Makó vidékéről jött és mindig szép árut kínál. Árusítja az Aranykalász Tsz-ben termelt sárgadinnyét is. Az érdekek és a szükségletek kielégítésének találkozása megfelelő munkával nyilván megvalósítható és a vevő jár legjobban. Tudniillik gyümölcskínálattal nincsenek elkényeztetve a paksiak az utóbbi években. Kell a nagyobb választék, a több bolt, a verseny. Pecsenyesütő létesítéséhez is hozzájárult a városi tanács, ez a kis étkezőhely az erőműépítés üzemi területén nyílt, ugyancsak az idén. Húsz kisiparosnak adtak működési engedélyt 1980- ban. Többségük lakáskarbantartó szakmában dolgozik, tehát festő-mázoló, kőműves, stb. Dr. Tóth Lajos, a városi tanács vb-titkára elmondta tájékoztatásként, hogy a kisiparosoknak vannak műhelynyitási gondjaik, ezen próbálnak könnyíteni, de bérbeadással mindent megoldani aligha lehet olyan átalakuló városban, ahol sok a bontás. A tanács vezetői javasolják, alakítsanak szövetkezetét a kisiparosok, közös erővel tudnának építeni olyan üzlet-, illetve műhelysort megfelelő helyen, ami végleges és esztétikus megoldás lenne. A tanács biztosítana számukra telket ilyen beruházáshoz. A lakáskarbantartó munkára mindig szükség van, sőt egyre nagyobb lesz az igény, ahogyan növekszik és modernebbé válik a város. Az ÁFÉSZ eredményei markáns bizonyítékai az ellátás megjavulásának. Sebestyén Zsigmond, a paksi ÁFÉSZ igazgatóságának elnöke nagy változásokról tud számot adni. Az idén már három új üzletet nyitottak az új városközpontban: ABC-áruházat, büfével, papír- és írószerboltot, továbbá fotó- és optikai szaküzletet. Épül a kömlődi városrészben az ABC-kisáruház. A kiskereskedelmi forgalom hallatlanul megnövekedett az elmúlt évihez képest, július végéig 23 százalékkal, vagyis 32 millió forinttal nagyobb, mint 1979 hasonló időszakában. ‘Ehhez természetesen a beruházás, a kulturáltabb kereskedelmi tevékenység is hozzájárult, továbbá az, hogy a lakótelepen a tágas áruházban megvalósították a legésszerűbb árukínálatot. Kivitték innen a ruházati cikkeket, az üveg-, porcelán- és a műszaki árut. Helyettesokkal több az élelmiszer, nagyobb választékban. Megmaradt természetesen a háztartási és vegyiáru, amire mindennap szükség van, sőt ezt is jobb választékban tudják adni. A korábbi négy pénztárhelyet nyolcra bővítették, korszerűbb gépeket vettek a lakótelepi ABC-be, nagyobb teljesítményűeket. Az erőműépítés első időszakában, amikor ez a szép áruház épült, EftBE-beruházással, vagyis állami pénzből, mint a lakótelep egyik nélkülözhetetlen létesítménye, akkor még .j^gjyés kihasználatlan volt az áruház, most meg zsúfolt. Nagyon kellett az átrendezés. Sebestyén Zsigmond elnök adatai szerint reggel kétezer és kétezer-ötszáz közötti a vásárlólétszám, este még több: négy-ötezer. Mindössze három óra alatt. Napközben sokszor alig akad vevő. Szóval ilyen „ostromokat” kell átvészelnie a kereskedelemnek. Végezetül, a szövetkezet rendkívüli forgalomnövekedése abból is adódik, hogy bővítette a beszerzési forrásait, nagyobb mennyiségű és többféle árut kínál, vagyis javította a város ellátását. GEMENCI JÓZSEF Csodálatos nap volt Tolna, 1980. augusztus 17. A nászinduló hangjai betöltik a termet, kiáradnak a nyitott ajtón. A pálmák között, hosszú, fekete bársonyruhában, vállán a nemzeti színű, címeres szalaggal, Lehőcz Ferencné anyakönyvvezető szokatlanul remegő hangon köszönti a házaspárt: Wittinger Ferencet és Heffner Máriát, akik ismét megjelentek az anya- könyvvezető előtt, hogy megerősítsék azt az igent, amit 1920. augusztus 20-án mondtak ki. „...Önök, akik megjelentek itt..." „...Továbbra is fenntartja-e?” A nyolcvankét éves férj és a 77 éves feleség igent mond, ez alkalommal már arra a múltra, amely hatvan évvel ezelőtt még a jövő volt. És felsír Mátrai János hegedűje: „Csak egy kislány van a világon. Az is az én édes galambom..." Sír a hegedű, könnyesek a szernek. A hatvan évre emlékeznek. A gyönyörű, a keserű, az örömteli, a bánattal, gondokkal tűzdelt hatvan évre: a gyerekek, az unokák, a déduwokák születésére... Gondolatban magam is a hatvan év eseményeit, tényeit rendezgetem. Az apa hajóséletét, a feleség napjait a gyerekekkel. Tizenegy gyerekük van. Kettő már nyugdíjas. A gyerekek között van vasmunkás és termelési igazgató. öten már ezüstlakodalmat tartottak, egyikük közeledik az aranylakodalomhoz. Nyolc vő és három meny, 23 unoka, azok házastársai, tizenöt dédunoka... ül a padsorokban. Minden generációban van egy Ferenc, összesen négy. A hetvenkét tagú család minden tagja Tolnán él, itt épített, vásárolt házat, öröklakást. A család fele a PA- TEX-ben dolgozik. Mindenki egészséges, a hatvan év alatt egyetlen haláleset sem történt a családban. A szülők egyedül élnek; a feleség, az édesanya, a nagymama, a dédnagymama — ki, hogy szólítja —, ma is ellátja a háztartást. Ha nyaralni mennek az unokák, a dédi vállalja a dédunokákat... Előfordul, hogy négy-öt is ott alszik a dé- dinél. „Már vénülő kezemmel fogom meg a kezedet...” — idézi Adyt az anyakönyvvezető. Az egymáson nyugvó kezeken csillog a gyűrű. Pezsgő pukkan, a dédunokák — Szabó Dénes és Gotthard Péter, mindketten hatévesek —, verssel és virággal köszöntik a dédiéket és csodálkoznak : soha nem látták még őket sírni. Felvétel pezsgős pohárral, felvétel a rendezőiroda ajándékával, a gyémántesküvőre készült gyönyörű virágkosárral... és esküvői ebéd a Békében. Négyig bérelték a Békét, de fél ötkor is alig akarják őket elengedni. Mindenki osztozni akar az örömükben. És a családi ház. Az udvaron terített asztalok. Este fél kilencig együtt ünnepel a nagy család. — Csodálatos volt ez a nap. Szebb, mint amilyen az esküvőnk volt — mondja Wittinger Ferencné. A férje rábólint. SZALAI JANOS Fotó: Gottvald Az ünnepeltek és a nagy család Arcok a három generációból A dédunokák verssel és virággal köszöntötték a déd- szülőket Felfelé a házasságkötő teremhez vezető lépcsőkön „Csak egy kislány van a világon...”
