Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-20 / 195. szám
1980. augusztus 20. r rtÉPÜJSÁG 5 — Nemrég szemrehányást tett, hogy elkerülöm Tévéit és társközségeit. Szívemre vettem. S ha megengedi, gratulációval kezdeném... — Honnan tudja, hogy most van a 47. születésnapom? — Ha azt felelem, hogy a verebek csiripelték, úgysem hiszi el. A lányokat faggattam, hogy mire a sok virág a tanácsháza minden he■ lyiségében. — Akkor biztosan azt is mondták, hogy nyáron nálunk mindig sok a vágott virág. Most meg, ho'gy befejeződött a tanácsháza korszerűsítése, kivált szorgalmasan dekorálja az itt dolgozó kilenc leány és asszony a munkahelyét. — Mint látom, a teveli közös tanácson változatlan a „nőuralom”. — Kipróbált, nagyon jól összedolgozó és összeszokott gárda ez. Elég régóta ismeri a „lányainkat”. — Mondja meg őszintén, nem volt még semmi probléma abból, hogy az erősebb nemet mindösz- sze ketten képviselik a vb-titkárral? — Nem, hogy probléma nem volt, a lakosság is elégedett az apparátus munkájával, és azt hiszem, ez a legfontosabb. — Meg tudja magyarázni, mitől olyan jó itt a légkör, hogy szívesen jön az ember a tanácsházára? — Én azt gondolom, hogy olyan a tanács, amilyen a falu, illetve azok a községek, amelyeknek a gazdája, számtartója. Szorgalmas, csendet, rendet szerető emberek élnek Tevelen, Bonyhádvaras- don és Kisdorogon. Ezért a jó közhangulat. Korábban is ez volt a jellemző az itteni lakosságra. Emlékezhet erre' hiszen valamikor sokat járt nálunk. — Az utolsó mondatot szemrehányásnak szánta? — Nem én. De ha visszagondolok, azóta ritka vendég, amióta Ambrus Lukács nyugdíjba ment. Pedig Lukács — aki tanácstag, vb-tag — majd mindennap betoppan. Rossz is lenne, ha nem jönne. — Miután beszorított a sarokba, bevallom, azért nem jöttem, mert idő kellett ahhoz, ami érdekelt, s érdekel. — Ugyan mi az? — Az foglalkoztatott a mai napig, hogy a korábbi vb-titkár elnökként mennyire lett gazdája Tevelnek és társközségeinek. Az előd, Ambrus Lukács munkásságának ismeretében ez nem is akármilyen kérdés. — Ebben egyetértünk. De Lukácsnál jobb tanítómesterem és segítőm nem is lehetett volna. Hogy aztán én tanítványként milyen vagyok? Nem tőlem kell kérdezni. — Szükségtelen is ennek a firtatása, mivel választáskor megújrázták a székhely- és társközségbeliek a bizalmat. Nehéz volt beletalálnia az elnöki szerepbe? — Eleinte nem volt köny- nyű, mivel 1964 óta a vb-titkár munkakörét láttam el, döntően csak igazgatási dolgokkal foglalkozva. Nagy szerencsém viszont, hogy olyan elnök mellett, amilyen Ambrus elvtárs. — Úgy tudom, nem helybeli születésű. — Ennek itt nem sok jelentősége van. Nálunk nem szokás a másik ember orra alá dörgölni, hogy „gyütt- ment”. Azt nézzük, hogy munkájával, magatartásával ki, hogyan talál bele a lakóhelyi közösségbe. Zombai származású vagyok, de Dőry Patlan, ahol a szüleim éltek, közel van ide. Gyerekkoromban Tevelre jártam moziba, később meg bálba is. I — Hogy került ide? — A feleségem, aki pedagógus, itt vállalt munkát az iskolában 1958-ban. Akkor én még az állami gazdaság csurgópusztai sertéstenyésztési telepén dolgoztam vezetőként. Ennék a körzetnek a lakói választottak meg tanácstagnak 1963-ban. I — Rá egy évre lett vb- titkár. Nem bánta meg? — Ha arra céloz, hogy én eredetileg Keszthelyen mezőgazdásznak készültem, bevallom, volt idő, amikor bántam. De a munkatársaim, a család is nagyon biztattak. Sokszor gondolok arra, hogy amikor vállaltam a tanácsi munkát, fogalmam sem volt még, hogy mire vállalkozom. I — Jól belejött... — Nem arról van szó, hogy nem. De rengeteget kellett munka közben és mellett tanulni. Aztán amikor kezdtem, nem olyan volt még a tanácsi munka sem, mint amilyen napjainkban. I — Arra a tartalmi változásra gondol, ami a tanácstörvény végrehajtásával kezdődött? — Arra is, de nem elsősorban. Amikor még kezdő voltam, gyöngén gazdálkodott a termelőszövetkezet, rossz volt az alapellátás, közlekedés, gond volt a munkaképes korúak foglalkoztatása, a községfejlesztés. Akkoriban este zajlottak a község életét ilyen vagy olyan módon érintő tanácskozások, és éjféleJ kig vitatkoztunk, martuk egymást. Nem azért fulladtak be a vitáink, mert nem tudtuk eldönteni, hogy mit kellene megoldani, hanem mert pénz híján a hogyanban nem jutottunk sokszor közös nevezőre. — Úgy vélem, ez elég emlékezetes időszaka maradt az életének. — Emlékezetes is! De hozzátartozik, hogy amíg csak tanácstag az ember, másként látja a tanácsi munkát, mint Fafaragók és fazekasok bemutatója Tamásiban — Csakugyan nekiugrot- tunk már egyszer, 1965-ben, de akkor nem tudtunk átbillenni a holtponton. Sok ellenzője volt a gondolatnak, főleg anyagiakra hivatkozva. — Ha ez jelent valamit, drukkolok a tanácsnak. Valójában a tevelieknek, hiszen községük kommunális fejlődésének — ha úgy tetszik, jövőjének — egyik alapkérdése a vezetékes ivóvíz- ellátás. — Ne csak a tevelieknek szorítson, hanefh a társköz- ségbelieknék is. Ott is napirendre tűzzük majd az ivó- vízhálózat kiépítését. I — Lesz dolguk vele... — így van. Folytatni akarjuk a már megkezdett belterületi útépítést is. Most van társadalmi tervezés alatt a bonyhádvarasdi Kossuth utca burkolása. Aztán, idén indul a központi iskola 300 adagos konyhájának és napközis ebédlőjének, és 3 csoportot érintően az óvodának a felújítása, minek egy részét a termelőszövetkezet, másik részét a tanács építőbrigádja végzi el 2,5 millió forint költséggel. Szakaszosan, hogy a működés közben biztosított legyen. így eltart majd másfél évig ez a felújítás. — Mondja, Kiss elvtárs, tanácselnökként minek tud legjobban örülni? — Ha azt látom, hogy községeink életében minden évben történik olyasmi, amit a lakosság többsége fontosként fogad el, értékelni tud. — Akkor most megismételném a születésnapi köszöntést: sok egyéni boldogságot, de ugyanennyi jóféle tanácselnöki örömöt is! LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR A tamási Gőgös Ignác Művelődési Központ az idén is több ünnepi kulturális eseményt szervezett augusztus 20-ra. Ezek közül az egyik igen figyelemreméltó — Lehelné Rozsos Janka keramikus iparművész kiállítása, amelyet augusztus 17-től szeptember 15-ig tekinthetnek meg az érdeklődők . az égy éve avatott kiállítóteremben. Már a megnyitóra sokan gyűltek össze, hogy megtekintsék a keramikus iparművész által készített használati és dísztárgyakat: Lehelné Rozsos Janka gömbvázáit, a madárfigurákat és a kancsókat, a tölgyfaleveles nagy vázát, az országos kerámiapályázaton díjazott padlóburkolót, a két nagyméretű falburkolót — és folytathatnánk a sort. Az ezekben a napokban Tamásiba látogatónak érdemes felkeresnie a művelődési központot is, mert a községi bélyeggyűjtő kör tagjai a lovasnapok alkalmából érdekes és szép bemutatót rendeztek. Ennek témája: a ló és a népművészet ábrázolása a bélyegeken. Augusztus 20-án alkalmi bélyegzés is lesz. A művelődési központ jelentős eseménye az eddig évente megrendezett tamási népművészeti napokhoz kapcsolódik, és színvonalas jubileumi bemutatót láthat a közönség az elmúlt öt esztendőben itt kiállító fazekasok és fafaragók díjazott munkáiból. Már maga az a tény, hogy a korábbi évek díjazott alkotásaiból gyűjtötték össze a bemutató anyagát, rangot ad. S a szépre érzékeny szem ezúttal sem csalódik a népművészeti remekek láttán. Tizenegy alkotó művészetét, mesterségét dicséri a jubileumi bemutató, s a megyénkbelieken kívül két komlói fafaragó, Marcel György és Krausz György is hozzájárul a látogató által szívesen fogadott összkép teljességéhez. A megyénkbeli népművészeket Bíró Annamária és Fusz Lajos szekszárdi fazekasok, Vincze József tamási fazekas, Beréti István bonyhádi, Csuszinger Antal, Pan- ta Tibor és Panta Tibomé dombóvári fafaragók, valamint Baricz Béla bátaszéki és Gyárfás Mátyás fürgedi fafaragók képviselik a bemutatón. Láthatunk díszes térelválasztókat, faragott székeket, fogast, művészi motívumokkal ékesített evőkészletet, vázát, s megcsodálhatjuk az aprólékos munkával készült miniatűr ökrös és lovas szekeret. Az ünnepre a kiállításon, illetve bemutatókon kívül azzal is készültek a rendezők, hogy ma meghívásos nép- művészeti vásár is gazdagítja a programot. Erre reggel 8-tól este 6-ig kerül sor a József Attila lakótelep és a lovaspálya közötti területen. tisztségviselőként. Persze, a lehetőségek is mások voltak. Ha jól emlékezem, 1964-ben a költségvetés 380—400 ezer forint volt. Ebből fejlesztésre csak évi 100 ezer jutott. Községfejlesztési adóként átlag 100 forintokat vetettünk ki akkor, mert ennek a beszedése is kérdéses volt. A helybeliek társadalmi munkaértékben megtoldották ugyan évi 80—100 ezerrel a fejlesztési alapot, nagy dolgokra mégsem tellett. — Most, mennyiből gazdálkodik a közös tanács? — Több, mint hét és fél millió a költségvetésünk és a fejlesztési alapunk a három községre 300 ezer forint. — Ez tisztes összeg, a lakosági igényekhez mérten azonban bizonyára változatlanul alacsony. Mivel egészíthető ki? — Nálunk is, mint annyi más településén a megyének és az országnak, társadalmi munkavégzéssel. Tavaly Tévéi, Kisdorog és Bonyihád- varasd lakói — 3500 lélek — több, mint másfél millió forint értékű társadalmi munkát végeztek el. — Ezek szerint aktívak az emberek, ami az ösz- szefogást illeti. Áll ez a közéletiségre is? — Nemrég a végrehajtó bizottság tárgyalta ezt és azt állapította meg, hogy nőtt a társadalompolitikai aktivitás mindhárom községben. — Ha arra kellene válaszolni, hogy a hasonló nagyságú társközségek sorában véleménye szerint hol a helyük, mit mondana? — Azt, hogy nem az élvonalban, de valamivel a derékhad előtt. Kialakult, jól működik a tanács intézmény- hálózata, az ÁFÉSZ-szel közösen megoldott az alapellátás, egy szóval, aki huzamosan itt akar élni, annak egyre kevesebb panaszra lehet oka. Jó az együttműködés a lakossággal, gazdálkodó és társadalmi szervezetekkel Is. I — Úgy hallom, évente átlag 30—40 család költözik maguktól Bony- hádra és Szekszárdra. — Megfelel az igazságnak, de az elköltözők között a székhelyközségiek , szerepelnek kisebb számmal. Kisdo- rogról nagy az eláramlás. Onnan pedig főleg a fiatalok költöznek oda, ahova dolgozni is eljárnak. — Mi a véleménye, kell tartani Tevel és társközségeinek az elnéptelenedésétől? — Belátható időn belül aligha. Jó a termelőszövetkezet, akik helyben nem fog- lalkoztathatóak, eljárnak a Hőgyészi Állami Gazdaságba, Bonyhádra vagy* Szekszárdra dolgozni. A közlekedés — ami mindig lehetne jobb, mint amilyen — megfelelő. Akik a nyugalom mellett a háztáji és kisegítő gazdálkodás lehetőségei miatt is ragaszkodnak a falusi életformához, azoknak hosszan megéri, hogy ittmaradjanak. I — Maga például szeret itt élni? — Én yigen. És higgye el, nemcsak hivatalból mondom. A társközségekben lakók ba- rátkozóak, készségesek, úgy — Nagy fába vágjuk a fejszét, de szükségképpen. Nagyon rossz minőségű, fertőzött nálunk az ásott kutak vize, ezért kerül a fejlesztés napirendjére ismét a vezetékes ivóvízellátás társulásos megteremtése. Kaptunk ugyanis jutalomként egy mélyfuratú kutat. Van tehát vízbázisunk amire a vízmű épülhet. — Úgy. tűnik, nem először vágnak bele a nagy vállalkozásba. ■ A Tolna megyei alkotókon kívül kaposvári, soproni, debreceni, budapesti és fo- nyódi népművészek hozzák ide munkáikat. Az ünnep eseménye volt még a lovasbál, a tegnapi nótaest, s ma este rockparádé lesz a tamási művelődési központban. is mondhatom, hogy közösségi emberek. Jó érzés hozzájuk tartozni és tudni, hogy nem azt nézik, hogy ki honnan jött, hanem azt, ki mit rak a közös asztalra. Aztán ha ezért közmegbecsülés, tisztelet jár, akkor megadják. Igaz, az se sokáig marad meg bennük, ami nem tetszik. De így van ez jól. — Mostanában ritkán hallat magáról a kórusuk, amelyben ott énekelnek a községi párt-, állami, gazdasági életének vezetői is. Mi erről a véleménye? — Az, hogy ki kell lépnünk abból ,a hullámvölgyből, amibe kerültünk. De hozzáteszem, hogy én bízom is ebben. A kórus az idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Erre az alkalomra elvárjuk a magyarszéki testvérkórust és vendéglátókként nekünk is ki kell majd tenni magunkért. — Beszélhetünk arról, hogy az intenzív út- és járdaépítés után most mi következik? Szemet gyönyörködtetők a fafaragók és a fazekasok díjazott alkotásai Marcel György figurális alkotásai Alakokat öltött a holt anyag Kiss Miklós tanácselnökkel
