Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

8 Képújság 1980. augusztus 17» Koreai NDK Régi bútorok kiállítása Korea területén már a Koryo-dinasztia időszaká­ban — a X—XIV. században — valódi művészetté vált az otthon berendezése, díszítése. A korabeli szebbnél szebb bútordarabok a Koreai Nép­rajzi Múzeum állandó kiál­lításain láthatók. Lakkozott, vagy gyöngy­házzal kirakott szekrénykék, művészi díszítésű asztalok, szekrények sora bizonyítja akkori idők emberének von­zódását a széphez. A XIV. század végétől kezdve a la­kás bútorainak mérete, díszí­tése is változik, a helyi sajá­tosságoknak, a használatnak, a célnak megfelelően. A bútorzat legfontosabb darabjai — akkor is, ma is — a szekrények, ősi szokás volt az ifjú pár számára a dúsan rakott szekrény elő­készítése. A fiókos szekré­nyeknek több fajtája is léte­zett, a fiókok számától, elhe­lyezésétől, félig vagy egészen nyitott voltától függően. A kiállítás különösen szép da­rabja a „háromemeletes”, teljes egészében gyöngyház- berakásokkal díszített szek­rény, de nem különben sok látogatót vonz az ugyancsak gyöngyházzal díszített, díszes keretű álló tükörrel ellátott toalettasztalka és a cinóber színű, lakkozott lapú, művé­szien faragott lábú kerek asz­tal. Mint a kisebb-nagyobb berendezési tárgyak jól bizo­nyítják, az akkori idők em­bere előszeretettel díszítette otthonát intarziás, faragott és gyöngyházdíszítésű tár­gyakkal. iBár a ma emberének az igényei, szokásai változtak, a bútorkészítők — ha moder­nebb formában is, de — szí­vesen követik a nemzeti bú­torstílust. Lengyelországi látogatás A „malo” gyárában A Beszkidek lábánál fekvő Bielsko-Biala város autó­gyárának személyzeti osz­tályán felvételre jelentkezik egy fiatalember. — Milyen munkát vállal? — kérdezik tőle. — Mindegy, sok mindenhez értek — válaszolja. — Rendben, akkor felvesz- szük a motorszerelő szalag­hoz. — Mennyit lehet ott keres­ni? — érdeklődik a fiatal­ember. — Hat és fél ezer zlotyt, ha jó munkát Végez. — Tudják mit, akkor ke­ressenek ilyen fizetésért mér­nököt — válaszolja és sar­kon fordul. KIT BECSÜLNEK ITT? A fenti viccet Antoni Huczek, a Fabrika Samocho- dow Malilitrazowych, a Kis- fogyasztású Gépkocsik Gyára pártbizottságának első titkára mondja el arra a kérdésem­re, hogyan alakulnák a jö­vedelmek a kis — Polskik hatalmas gyárában. A vic­cet, ezt külön hangsúlyozza, csupán bevezetőnek szánta, mert ahhoz, hogya gyárban dolgozók jövedelméről valaki átfogó képet kapjon egy ki­csit a gyár létrejöttéről, mun­kájáról is tájékozódnia kell. A gyárat 1972-ben 11 kör­nyékbeli üzemből alapí­tották. A Fiat-licenc szerző­dés aláírása után 17 hónap­pal elkészült Bielsko-Bialá- ban az első kis — Polski. 1973-ban 1500 darab jött le a szalagokról, 1977-ben töhb mint 145 ezer készült, az idei terv 215 ezer. (Ezek mel­lett évente több mint 30 ezer Syrena típusú gépkocsi is elhagyta a gárat.) E rendkí­vül dinamikus fejlődés mö­gött a nagy értékű beruházá­sokon kívüli megfeszített, fe­gyelmezett emberi munka áll. A gyárnak jelenleg kö­zel 35 ezer dolgozója van. A létszám hatvan százaléka 30 éven aluli, a nők aránya 34— 35 százalék. A szalagok mel­lett is csaknem kizárólag szakmunkások dolgoznak. Ez utóbbi tény a jövedelem szempontjából döntő jelentő­ségű. Az alapbesorolás egyik feltétele ugyanis az, hogy az illető szakember minél több feladat ellátására legyen ké­pes. Itt azt az autószerelőt becsülik, aki akár -a motor- szerelő szalagon, akár a haj­Futószalagon a „malo” tómű üzemben, a szalag bár­melyik pontján tud dolgozni. A besorolástól függetlenül — az illető gyáregység technoló­giájától, a munka jellegétől függően, különféle mennyi­ségi és minőségi mutatókon alapuló premizálás van ér­vényben. A munkakedvet és a termelést egyaránt kedve­zően befolyásoló bérrendszer eredménye az 5400 zlotys át­lagjövedelem, ami az átlag- életkort figyelembe véve — többségükben fiatalokról van szó — nem kis összeg. KOMÖTOS KOOPERÁCIÓ Ha a „malo” — egyszerű­en csak így> „kicsi”-nek hív­ják az egész országban a 126 P típusú Polski-Fiatot — gyárában jár az ember, el­kerülhetetlen, hogy a koope­ráció szóba ne kerüljön. Edward Zatek kereskedel­mi igazgató elmondja, hogy az alkatrészeknek csupán 65 százaléka saját termék, a töb­bi kooperációban készül, A partnerek sorában a hazai gépipar, a közlekedési ipar, a vegyipar és számos más ága­zat mellett ott van Magyar- ország is, a maga 3,78 szá­zalékos arányával. A Ganz gyárból műszereket, Csepel­ről komplett dugattyúkat, a veszprémi Bakony Művek­ből gyújtáselosztókat, fe­szültségszabályozókat ablak­törlőket és kürtöket kap. A Bielsko-Biale, illetve Kato- wicze közelében lévő Tychy- ben épült a nagy összeszerelő üzem. A magyar alkatrésze­kért gépkocsikkal fizetnek. Ahhoz, hogy' a magyar uta­kon a jövőben a tervezettnél több „kicsi” fusson, a koo­perációt szélesíteni kellene. Szó van arról, hogy kor­mányzárakat is szállítunk majd — a Bakony Művek­ből — és megkezdődött a tárgyalás nagyobb tétel mű­bőr üléshuzat szállításáról. A kereskedelmi igazgató nem titkolja, Bielsko-Bialá- ban nincsenek megelégedve a tárgyalás ütemével. Ami eze­ket lassítja, az az árkérdés. A hazai és a magyar külkeres­kedelmi vállalatok, illetve a lengyel kooperáló partnerek a mai gazdasági körülmények közepette túl magas árat kér­nek minden portékáért. Mire ezek a gyár számára el­fogadhatóvá mérséklődnek, hosszú idő telik el. TÜL A MILLIÓN A Fiattal szemben a gyár a licenc vásárlásakor vál­lalt kötelezettségének már tavaly eleget tett. Az idén áprilisban készült el az egymilliomodik „malo”. Hogy még hány millió készül be­lőle, azt nehéz lenne megjó­solni. Keresett típus a nyuga­ti országokban is. Azt, hogy az eredeti 80 ezer zlotys ár helyett a szabad piacon meny­nyit kérnek érte, le sem me­rem írni. BÖLCS CSABA Csehszlovákia A családi költségvetés a statisztika tükrében A 15,3 millió lakost szám­láló Csehszlovákia ma a ma­gasan fejlett gazdasággal rendelkező államok közé tar­tozik. A hetvenes években a nemzeti jövedelem 56, aZ ipa­ri termelés 68, a mezőgazda- sági termelés 19 százalékkal növekedett. Ez a fejlődés tet­te lehetővé az anyagi és kulturális szükségletek mind teljesebb kielégítését. A Csehszlovák Kommunista Párt 1971-es, majd 1976-os 1 kongresszusán elhatározott | életszínvonal-politikai célki­tűzések megvalósítása bizto­sítja, . hogy a 80-as években sem lesz megtorpanás vagy visszesés. A háború utáni első évek­ben az országban megszűnt a munkanélküliség, az azóta létesített új munkahelyek erősen megnövelték a lehető­ségeket. Jelenleg Csehszlová­kia lakosságának 50 százalé­ka keresőképes. Növekedett az egy főre jutó kereset, és így a családok jövedelme is. 1970-ben az egy dolgozóra jutó havi átlagkereset nem egészen 2000 csehszlovák ko­rona volt, 1979-ben ez az ösz- szeg 2580 koronára emelke­dett. És ez csak az országos átlag, amelynél jóval maga­sabb egyes kulcsfontosságú iparágak dolgozóinak az át­lagkeresete; a közlekedésben például 2927, az építőiparban pedig 2776 korona az átlag- kereset havonta. Az egyetlen levonás, ami a béreket terheli, a jövedelem- adó, amelynek kulcsa, az el­tartott családtagok számától függően 5—20 százalék. Egyébként a dolgozók nem fizetnek sem társadalombiz­tosítási, sem nyugdíjjárulé­kot, ingyenes az egészségügyi ellátás, az oktatás. A termelőszövetkezeti pa­rasztok jövedelme — ha az egyéni gazdaságban szerzett jövedelmet is hozzászámít­juk — megközelítően azonos az országos átlaggal, vagy kissé magasabb is annál. A béreken kívüli juttatások jelentősek. Betegség esetén a fizetés 70—90 százalékának megfelelő táppénz, az anyák­nak terhességi segély, a gyermekes családoknak csa­ládi pótlék jár. Ez utóbbi egy gyerek esetén 140, kettőnél 530, háromnál pedig már 1030 korona havonta. Ha most a családi költség- vetést közelebbről szemügyre vesszük, szembetűnő, hogy a családi kiadások általában alacsonyabbak, mint a bevé­telek. A takarékos, jól gaz­dálkodó családok takarék­pénztári betétállományának a növekedése is erről tanús­kodik. 1970-ben 63,5, 1975­ben 115,8, 1978nban 143,2, 1979-ben pedig 147 milliárd korona volt a lakossági taka­rékpénztári betétállomány. Ami a kiadásokat illeti: a családi jövedelem nagyobb része, 68 százaléka jut álta­lában vásárlásokra, 13 pedig a különféle szolgáltatásokra. 1970-ben még körülbelül azonos összeget fordítottak élelmiszerre és iparcikkekre, 1979-ben már a jövedelem 46,5 százalékát fordították élelmezésre és 53,5 százalékát iparcikkekre. Minden élelmiszerre költött száz cseh koronából 24,5 százalék jut húsárukra. 22 százalék szeszes és üdítő ita­lokra, 9,6 százalék lisztre, pékárura, 9 burgonyára, zöldségre, gyümölcsre, 7,4 cukorra, édességre, 20 tejre, tejtermékre, stb. Minden tartós fogasztási cikkre, szolgáltatásra költött száz cseh koronából 25-öt költenek textilárura, 18-at háztartási eszközökre, 14-et közlekedésre (autó, stb.) 12,2- et kulturális szükségletek ki­elégítésére, stb. Az egyéb kiadások közül sorrendben a jelentősebbek a lakbér — bár itt a fenn­tartási stb. költségeknek a felét az állam vállalja —, a kommunális és személyes természetű szolgáltatások, a közlekedés, a szállítás. A szolgáltatások ára a közel­múltban érvénybe lépett tüzelőanyag-, áram-,^áz-, stb. áremelés folytán magasabb lett. Sokan építenek állami kölcsön igénybevételével lakást vagy házat, a család költségvetése mégis bizton­ságos, szolid alapokon nyug­szik, hiszen folyamatosan nő a dolgozók vásárlóereje is: az elmúlt tíz esztendőben a mun­kások és alkalmazottak bére 33, a termelőszövetkezeti pa­rasztok tiszta jövedelme pe­dig 55 százalékkal lett ma­gasabb, ugyanakkor a meg­élhetési költségek városon mindössze 7, falun pedig 9 százalékkal nőttek. i liiSf|Rts?<c Az utóbbi öt évben harma­dára csökkent a szibériai taj- gatüzek területe. Az elsősor­ban annak köszönhető, hogy a szovjet szakemberek új erdőtűzészlélési és -oltási módszereket dolgoztak ki és ezeket hatékonyan alkal- ták. A Szovjetunió a világ össz- fakészletének csaknem egy- harmadával rendelkezik, és ennek nagyobbik része — mintegy négymilliárd köb­méter —, Szibériában talál­ható. Ezt a kincset megóvni a tűzvésztől nem könnyű fel­adat. 1979-ben például, ami­kor a nyár rendkívül száraz volt, Kelet-Szibéria egyes körzeteiben a talaj hőfoka 62 Celsius fokra emelkedett. A szárazság 40 napig tartott. Csupán az irkutszki körzet­ben naponta 150 erdőtüzet észleltek. A tüzek ellen szá­razföldön és levegőből egy­aránt harcoltak. A szibériai tajga fölött 500 repülőgép és helikopter jár- őrözött rendszeresen. Több mint 9 ezer, könnyű motor­pumpával és vegyi eszközö­ket tartalmazó robbanó­anyaggal felszerelt deszantos küzdött a tűz ellen. A ha­talmas MI—8 helikopterek felfüggeszthető gumitartá­lyokban szállították az oltás színhelyére a szükséges vegy­szereket és a vizet. Ez a koncentrált támadás végül is azt eredményezte, hogy sike­rült lokalizálni a tűzfészke­ket, majd teljesen eloltani azokat. Az erdőtűz okozta kár, a megelőző évvel össze­hasonlítva, elenyésző volt. Az utóbbi években sike­resen alkalmaznak egy új módszert, amely szerint mes­terséges csapadékot idéznek elő a tűz által leginkább súj­tott területek felett. Erre a célra az ún. erdei repülőbá­zisokat — amelyekből Szibé­riában több mint 10 van — speciálisan felszerelt AN—26 turboreaktív szondagépekkel látták el. Szibéria erdeinek védel­méről több száz erdészet, erdőgazdaság és erdővédelmi körzet gondoskodik. Állandó feladatuk több más mellett, az öngyulladásra hajlamos le­hetséges tűzfészkek felderí­tése. Azokban a tajgavöl­gyekben például, ahol a ta­lajvíz szintje viszonylag magas, a tűz lassan terjed. A hegytetőkön és a dombokon, ahol szinte állandóan éles szél fúj, a tűz képes szinte percek alatt hektárnyi te­rületeket felégetni. Végül a tajgában vannak olyan terü­letek, amelyeken a villámlás okoz nagy károkat. A tűzvédelmi program ke­retében a szibériai erdészek közbeeső erdősávokat alakíta­nak ki rosszul égő fafaj­tákból, mint a nyírfa, nyár­fa és a cserjések. Ezeknek az erdősávoknak a szélessége ál­talában 300 méter. Máshol a tajgában tűzmegállító sző­nyegeket alakítanak ki nedv­dús füvekből. Sikerrel al­kalmazták Szibériában az úgynevezett tűzbiztos „sem­leges” zónákat is. Ez azt je­lenti, hogy egy adott föíd- sávot teljesen megtisztítanak a fáktól és a bokroktól. A tűzfészkek keresése rész­ben légi járőrökkel történik, másrészt ólyan megfigyelő ál­lomásokat is építenek, ame­lyek 30 méter magasak és egyenként 15 ezer hektárnyi területet tudnak figyelni. A közeljövőben a mestersé­ges holdak is segítenék a tűz felderítésében. Nyikolaj Kurbatszkij í Bulgária A könnyűipar fejlesztése Dinamikusan fejlődik a bolgár 'könnyűipar. Ez az ágazat adja a nemzeti jöve­delem csaknem 8 százalékát, s részesedése az ország ipari termelésében meghaladja a 12 százalékot. A mostani tervidőszakban az ágazati beruházások jelen­tős hányadát a már meglévő üzemek rekonstrukciójára, korszerű eljárások és beren­dezések meghonosítására for­dították. A program megva­lósításában Bulgária jelentős segítséget kap a szocialista országoktól, többek között Csehszlovákiától, Lengyel- országtól, Magyarországtól, az NDK-tól és a legfőképpen a Szovjetuniótól. Innen szár­mazik a korszerű gépek és berendezések nagy része is. Az elért sikerekben nem kis szerepet játszik a mun­kásszervezés korszerű for­máinak elterjedése. Jelenleg már 4600 brigád — vagyis az ágazatban foglalkoztatottak mintegy 70 százaléka — dol­gozik önelszámolásos alapon. Számottevő eredményeket hozott a szocialista munka­verseny is. Jelenleg a bolgár könnyű­ipar termékeit 50 országba exportálják, 1975-höz képest a kivitel csaknem megduplá­zódott. ■mMmi ■

Next

/
Thumbnails
Contents