Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-17 / 193. szám
1980. augusztus 17. KÉPÚJSÁG 3 összhangot Hogy az életünket át-, meg átszövő munka mennyire kihat családi körülményeinkre, társasági együttélésünkre, nem szorul hosszas bizonyításra. A nap elteltével haza, vagy baráti körünkbe egyaránt a munkaheiy hangulatával érkezünk. Visszük magunkban az eredmények, sikerek feletti örömöt, s ugyanúgy a csalódások, kudarcok, kellemetlen meglepetések miatti rosszkedvet, lehangoltságot. Egymást alaposan ismerő emberek körében a legfrissebb jövevénynek gyakran meg sem kell szólalnia, mert képére van írva, hogy a napi átéltektől kívül-belül egyaránt dühödt sündisznóhoz hasonlít, és isten irgalmazzon annak, aki ebben a körben rosszul szól hozá... Nem mindegy tehát, hogy ki, hol, milyen munkát végez. Olyat-e, aminek értelmét, hasznát látja-tudja, vagy olyat, amit fölöslegesének és félkézzel elvégezhetőnek tart. Akinek nincs szerencséje ismerni a kedvvel végzett munka örömét, az kényszerűségből dolgozik, és mert abból, sebezhetőbbnek számít azoknál, akik a munkahelyi esetleges kellemetlenséget a munka szeretetével, munkájuk fontosságának tudatával fölvértezve viselik el. Nem sokkal az érettségi vizsgák megkezdése előtt volt módom gimnazista fiatalokkal beszélgetni arról, hogy túl életük első, már fiatal felnőttekre méretezett próbáján, melyikük merre veszi majd az útját? Egyáltalán, mit várnak a munkától? Nagyon okosan és komolyan elmondották, hogy szerintük nem mindegy, ki, milyen munkát végez. Hozzáfűzték aztán azt is, hogy a végzendő munka eredményessége túl a képességeken, attól is függ, hogy menynyire érett a gondolkodása annak, aki a munkát végzi. Szószaporítás nélkül; tetszettek nekem, noha zavarba jöttek menten, amikor azt kezdtem feszegetni, hogy mi lesz akkor, ha nem úgy válnak esetleg valóra továbbtanulási terveik, mint azokat — elmondásuk szerint is döntően szüleik ösztönzésére — megálmodták? Eszmecserénk itt már akadozni kezdett, és ezért nem tartom utólag sem fölöslegesnek az akkori faggatózást. Amit ugyanis a három lány és a két fiú kifejtett, azt igazolta, amit gyanítottam. Szüleik nagyjából már akkor elhatározták, hogy mi lese belőlük, amikor az óvodából átléptek az általános iskolába. Ugye nem kell mondanom; anélkül, hogy számoltak volna gyermekeik majd kialakuló érdeklődésével, képességeivel. Ez egyébként a legbiztosabb módszere annak, hogy a mindig a legjobbat akaró szülő saját álmait, elképzeléseit erőszakolja rá imádott gyermekére, a körülmények teljes figyelmen kívül hagyásával. Nem számolva persze az erőszaktevés következményeivel sem. A szülők jelentős többsége sajnos mást is szívesen hagy figyelmen kívül. Nevezetesen azt, hogy a gyerek minden érzékével „eszi” és „issza” a körülötte lévő világot, és érdeklődése igen hamar fordul azokra a témákra, amelyek a család esti beszélgetéseinek tárgyát alkotják. Hall tehát bőven a munkáról, munkahelyről, urambocsá, az ott tevékenykedő „kannibálokról”, Nérót lepipáló kis- és nagyfőnökökről, „giliszta- lelkületű talpnyalókról, harácsakrobatákról” stb. Száz szónak is egy a vége; csupa olyan dologról, ami liftezésre kényszeríti a becsületre megrögzötten aspiráló dolgozó homo sapiens gyomrát, emelkedésre a vérnyomását. • A gyerek tehát igen korán kezdi fölleltározni szerettei munkahelyi életének egyes eseményeit. Előbb nem is jut tovább a puszta „begyűjtésnél”, ezután azonban már úgy raktároz, hogy véleményezni kezdi a hallottakat. Röviden; a szülei által szerzett ismeretei jogosítják fel arra, hogy már idejekorán elkezdje utálni jövendő munkáját és munkahelyét... Jogosan vádolnának túlzással, ha meg nem jegyezném, hogy olyan gyerekek is vannak szép számmal, akik a hallomásos ismereteken túl igényt tartanak saját — tapasztalati úton szerzett — ismeretekre is. segítségül véve mindazt, amit az iskola, az olvasás, a tömegkommunikáció és a családi, baráti környezet kínál. A gyereket okosan szerető szülő ezeket a hatásokat, törekvéseket erősíti. Föltéve persze, ha vette magának a fáradságot gyerekének alapos megismerésére, és ennek alapján igyekszik befolyásolni a választást. Számcr. példa igazolja, hogy a leggondosabb szülői közreműködés sem tud összhangot teremteni érdeklődéssel és hajlamokkal. Ezért is fordulhat elő, hogy a legféltőbb irányítás mellett is olyan pálya választása mellett teszi le a votosot a fiatal, aminek a sikeres gyakorlására képtelen. Hogy példát is mondjak; gépkocsivezető akar lenni, noha gyönge a látása. Egyébként, az időben fölismert pályaalkalmatlanság sokkal kisebb megrázkódtatás, mint a kései! — Netán a többszöri, felnőtt korban végrehajtott kényszerű pályamódosítás. „Nehéz ügy ez, akármennyit is cikkeznek a pálya- irányításról” — mordult rám minap egy atya, akiben még friss volt a keserűsége fia balszerencsés egyetemi fölvételije miatt. Elmondta, hogy a gyerek „maid csinál valamit, aztán újra startol, amíg lehet”. Mint észrevettem, a reményteljes ifjú egyáltalán nem bánja, hogy nem lett belőle egyetemi polgár. Mégsem vagyok meggyőződve arról, hogy az ezután következő családi villongások eredményeként papája „helyett” építész- mérnöki diplomát szerez. Mindig arról beszélt, hogy az autó-motorszerelés érdekli. Ami tehát az irányítást illeti, .szükség van rá, és lesz is még jó ideig, mert a választható pályák felsorolásával, előnyeinek és hátrányainak aprólékos ismertetésével a gyerekek ugyanúgy nem maradhatnak egyedül, mint a választás sikertelenségeivel. Akármennyire ió képességűek ugyanis, nem tudnak eligazodni felelős segítség nélkül a bonyolult, nem ritkán ellentmondásos körülmények között. Ha a segítség elmarad, az ítéletek hamisak, egyszempontúak lesznek. Pedig egy- egy választható pálya társadalmi hasznossága, elismertsége. távlati, anyagi vonatkozásai, követelményei, s az ezekkel összevetendő egyéni képességek, törekvések, vágyak mind olyan tényezők, melyek elnagyolt, rossz megítélése később okoz zavarokat. Nem ritkán olyan zavarokat,, melyek felborítják az egyén életét, vele azokét is, akik szűkebb és tágabb környezetében élnek. —óa— Vízben, vízparton Sokáig nem akart nyár lenni az idén. Most egy-két hete javában tombol a hőség, amelyet legjobban a vízzel lehet ellensúlyozni. Be is népesültek a vízpartok, strandok. A pecások az árnyékot kedvelik. A fürödni vágyók a napos strandokat. Egy ilyen meleg napon készítettük képeinket. (Fotó: Bakó) Van aki ugrik, van aki nézi Néha zsákmány is akad A srácok sarka Hoppá! Körhintázni, jaj de jó! A zuhany alatt Az első merülés
