Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

1980. augusztus 17. ^fePÜJSÁG 3 Rugalmasságról - egy amerikai expert kapcsán Nem tudom látott-e már valaki lila férficipőt? Én még nem, de egy amerikai üzlet­ember ilyet is rendelt a bony­hádi cipőgyártól. ízlések és pofonok között különbség van, így semmi okunk a cso­dálkozásra az amerikai divat furcsaságain. Az mindennél többet mond, hogy Fischer úr, az üzletember szigorú kö­vetelményeket állított a gyártókkal szemben. Marad­junk a tényéknél: június 20- ig 9 827 pár, augusztus 20— 26. között pedig 11 582 pár cipőre kötött . szerződést Bonyháddal. Ezen belül négy modell és 12 szín szerepel, a színekről csak annyit: a szi­várvány minden árnyalata szerepel a kollekcióban. Egy másik tény; cipőiparunk a 20—30 ezer páros szériákhoz szokott, ritkán a hazai ke­reskedelem kért kisebb mennyiséget egy-egy modell­ből, de ez sem volt kisebb ötezer párnál. De, aki exportálni akar az tudjon ilyen nekünk még ext­rának ható igényt is kielégí­teni. A bonyhádiak exportál­ni is akarnak, meg nyereség­re is számítanak, így kény­telenek vállalni a kockázatot, a gyors rendelés teljesítését, a minőség javítását. Mielőtt megsértenénk a bonyhádi szakembereket egyértelműen ki kell nyilvánítani: csak olyan üzemben vállalkozhat­nak ilyen feladatra, ahol ha­zai szinten kiemelkedő műn­két végeznek. A cipőgyár pe­dig évek óta szépen ívelő pá­lyán van. Beszélgető partnereink: Ni- kolov Tamás főmérnök, Fá­bián Gergely áruforgalmi osztályvezető, és dr. Sós Csa­ba főkönyvelő-helyettes. — Sok vállalatnál pa­naszkodnak, hogy egy-egy alapanyagrendelés átfutási ideje fél, vagy egy év, de vannak olyan alapanyaggyár­tók, akik csak két évre elő­re fogadnak el rendelést. Ez az amerikai üzlet azonban nemcsak gyáron belül köve­tel rugalmasságot, hanem a gyár anyagellátóitól is. Ezen a legfontosabb akadá­lyon, hogyan sikerült túljut­ni a bonyhádi cipőgyárnak? — Mi sem voltunk felké­szülve, raktárainkból hiá­nyoztak az anyagok, amikor a szerződést aláírtuk — mondja Fábián Gergely. — A hagyományos munkánkra természetesen előre kell ren­deléseket feladni, sokszor egy egész gazdasági évre készle­tezni. — Mielőtt azt hinné, hogy felelőtlenül kezdtünk mun­kába, le kell szögezni, hogy évek óta rendkívül jó kap­csolatunk van a Pécsi Bőr­gyárral, ez biztosítékot adott arra, hogy kapunk anyagot. — kapcsolódik a beszélgetés­be dr. Sós Csaba. — Voltak anyagproblémá­ink — folytatja az áruforgal­mi osztályvezető —, a legfon­tosabb a sertésvelúr beszer­zése. Ezt az anyagot a pé­csiek exportálják konfekció­anyagként, talán a legkere­settebb termékük. Ebből sze­rezni? Többször tárgyaltunk a bőrgyárral, ők először más alapanyagot javasoltak, ebből hoztunk is, de a modellezés után kiderült, nem megfelelő az amerikaknak. Később — újabb tárgyalások után — augusztus 15-re vállalták a szállítást, de ez nekünk nem felelt meg, mivel augusztus 20—26. között kellett a cipő­ket átadni. Ezt a határidőt lealkudtuk nyolcadikára, meg is érkezett az anyag, tud­tunk kezdeni és így van biz­tosítékunk a szerződés be­tartására. _— Csak a jó kapcsolatok­nak köszönhető az eredmény? — Nem, pontosabban nem egészen. Váltani kellett, mert az ilyen ügyeknél nem elég­séges a jól bevált magyar szokás:, feladom a rendelést, megvárom a visszaigazolást, utána pedig egy év múlva Meózzák a cipőket A szabászatban új vágószer- számokkal alakítják ki a felsőrészt, Figyelmes munkát végez­nek a tűzödében Is A cipőfűzők megkapom az anyagot. Élő, eleven kapcsolatokra van szükség, gyorsítani a ritmust, ha valami probléma van az anyagbeszerzőnek, a keres­kedelmi osztály embereinek kocsiba kell ugrani, s gyor­san intézni az ügyeket — sze­mélyesen. Eredményt más­képpen nem is lehet várni — ma már ez egyszerűnek tűnik az osztályvezető szemében, de érezni, hogy az utóbbi hó­napokban nem volt köny- nyű Bonyhádon a helyzet. Sok-sok emberrel kellett megértetni az ügy fontossá­gát, ez sikerült is. A következő kérdést a fő­mérnöknek tettem fel. — Gyáron belül milyen változásokra volt szükség a gyors és hatékony munkához, hiszen az első kilencezer pá­rás rendelést tulajdonképpen öt nap alatt teljesítették. —• Több feladat volt. 1. Személyesen tájékoztattam a munkában részt vevő dol­gozókat, középvezetőket, hogy nekünk miért van szükség er­re a munkára. 2. Bevezettük a „melegcsákányváltást”, ez annyit jelent, hogy két mű­szakban nincs széria kifutás, hanem egymástól veszik át a munkát, tehát folyamatos termelést valósítottunk meg. 3. Az előbbivel összhangban van, hogy meg kellett erő­síteni a minőségi ellenőrzést, ezért a technológiáról átcso­portosítottunk technológuso­kat a termelésbe. Ezek vol­tak a fő intézkedések, de hanem egymástól veszik át a ezenkívül még számtalan do­logra kellett figyelni. Mindezek után marad az utolsó kérdés: Megéri az amerikai export? Dr. Sós Csaba válaszol: — Az export népgazdasági érdek. De az idei gazdasági szabályozók a vállalatokat is a külpiacok felé orientálják. Az köztudott, hogy a tőkés piacon elért nyereséget le­het érvényesíteni a hazai ter­mékeken is. Ezért szükséges, hogy jó üzleteket kössünk, így természetesen megéri az amerikai export is. Azt mondják Bonyhádon, hogy ilyen jól induló üzle­tük még nem volt. De ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a különleges igényeket sike­rült kielégíteni. Csak egyikét apróság: egy-egy modell­ből maximum ezer-ezeröt- száz párat kell készíteni, de van 300 párás széria is. A csomagolás már olyan, hogy az amerikai kereskedő min­denféle átcsomagolás nélkül egyenesen az üzletekbe küld­heti .az árut... Még egy utolsó tanulság, azt hiszem ezt is lehetne hasznosítani: a megrendelő kíváncsi arra is, hogy milyen körülmények között gyárt­ják a cipőket, egy-egy ilyen ellenőrzés során igényt tart arra, hogy javaslatait, kéré­seit már a következő pár. cipő gyártásánál teljesítsék. Hazai kereskedők még soha sem mutattak érdeklődést a gyár­tás iránt. Hj—Gk Munkabér csak munkáért jár A jelenség ai érdekes. Sajnos nemcsak egy konkrét helyen fordulhat elő az olyan eset, amilyenről most szó lesz. A szerep­lők valóságosak, csak a gazdaság és a levélíró nevét hallgat­juk el. A levélíró egyébként ezt külön is kérte. Bizonyára már akkor is úgy érezte: erre megvan az oka. A levélíró ezt írta: „...Ami­kor felvettek, traktorosnak vettek fel. A szerződésem a mai napig is így szól. Min­denhova traktorosként va­gyok bejegyezve. Eddig rend­ben van a dolog. De amikor felvettek, azt az ajánlatot kaptam, hogy jön három új gép és én ezek közül kapok egyet. A gépek meg is jöt­tek, de én egyet sem kaptam közülük. Engem mint gyalog­munkást foglalkoztatnak. A probléma ott van, hogy egy traktoros a nyári időszakban megkeresi az öt-hatezer fo­rintot, én pedig csak 2500— 2600 forintot... Ha kell, ara­táskor aratok, vagy kazlat ra­kok, vagy kaszálok, ami jön egy gazdaságban gyalogmun­ka, azt én mind elvégzem, csak génét nem kapok. Kér­dem, mitévő legyek, mit csi­náljak ezek után, hogy én is meg tudjam azt keresni, mint a traktorosok? Nagyon kérem örökét: a nevemet ne írják ki az úiságba. inkább szíves­kedjenek levélben válaszolni, sürgősen.” Megkerestük a gazdaságot, ahol a panaszost alkalmaz­zák. Megnéztük a munka- szerződését. A szerződésben ez áll az l a) pontban: „A gazdaság alkalmazza a fent megnevezett dolgozót trakto- ros-növ. term, változó mun­kakörbe.” A szerződést 1980. február 18-án töltötték ki és azt rendben aláírta a dolgo­zó is. a gazdaság igazgatója is. Még ezen a napon meg is kezdte a munkát. A panaszos 1973 októbere óta áll munkaviszonyban és a jelenlegi munkahelye a ha­todik. Utolsó két munkahe­lyéről „kilépett” bejegyzéssel távozott. Két hónapja már munka nélkül volt, amikor a gazdaságban dolgozó édesap­ja többszöri kérésére végre felvették az említett szerző­déssel. A munkát a gazdaság ke­rületi gépműhelyében kezdte, mivel géplakatos szakmunkás bizonyítványa van. A megál­lapított 13 forintos alapbért kaDta. A gépműhelyben feb­ruár 18—29-ig dolgozott. Ez idő alatt többször elkésett, munkáját felületesen, pon­tatlanul végezte. örültek, hogy megszabadultak tőle. Ezt követően IFA műtrágva- szóró gépkocsira ültették. Áp­rilisban és májusban a napi keresete elérte a 134, illetve 175 forintot, annak ellenére, hogy a gépkocsival nem sokat törődött. A gépkocsi karban­tartását még akkor sem volt hajlandó elvégezni, mikor er­re a brigádvezető felszólítot­ta. Sőt, megfenyegette a bri- sádvezetőt- hagyion neki bé­két. mert nem áll jót magá­ért. A gépkocsiról levették és visszahelyezték a gépműhely­be. Kiderült: se a munkafe­gyelme, se a munkatársaihoz való viszonya nem változott. Újabb munkahely követke­zett: sertéstelepi karbantartó lakatos munkakört kapott, bízva abban, hogy itt meg­embereli magát. Júniusban édesapja beteg­sége miatt, a munkahelyi ve­zető engedélyével nem dol­gozott. Amikor ismét munká­ba állt, traktor nyergébe ül­hetett. Szállítást végzett, de csak négy napig. A menetle­veleket nem vezette ponto­san, a munkahelyére késve érkezett, munkájára nem le­hetett számítani. Munkahelyi vezetői többször elbeszélget­tek vele, fegyelmit nem akar­tak indítani ellene, mert ab­Februór: Március: Április: Május: Június: 10 nap 25 nap 25 nap 24 nap 15 nap összesen: 99 nap Órabére 16,75 forint. Egy megjegyzés még ide kívánko­zik: a gazdaságban dolgozó traktorosok besorolási kate­góriabére: 16—25,50 forint között van. A tények beszélnek. Ezekből mindenki levon­hatja a következtetéseket: a gazdaság vezetői is, a pana­szos is. Panaszosunknak természe­tesen joga van olyan munká­hoz, amilyenre a szerződése szól és amilyenre képesítése van. Kapott is olyan munkát. Tehát a szerződésben leírtak­nak a gazdaság eleget tett. Nálunk, a mi társadalmunk­ban azonban a jog együtt jár a kötelességgel. Nemcsak jo­ga van a dolgozónak a mun­kához, hanem kötelessége is dolgozni. Nemcsak ahhoz van joga, hogy traktorra ül­jön, hanem kötelessége is, hogy a géppel jól bánjon, jó, kifogástalan munkát végez­zen: a menetlevelet pontosan vezesse, a gépet karbantart­sa, a munkahelyén pontosan jelenjen meg és ott munkát végezzen ... A levélíróból a kötelesség­tudat hiányzott és hiányzik még ma is. Csak a jogait hangoztatja és a kötelessé­geiről hallgat. Sajnos, ezzel a magatartással nincs egye­dül. Ha figyelmeztetik a kö­telességére, akkor fenyegető­zik. És kihasználja a munkahe­lyi vezetők jóindulatát. Akik csak elbeszélgetnek vele, fe­gyelmit nem adnak neki, gondolják, a „lelkizés” is használ. Ő állja a „lelkimasz- százst” és minden marad a régiben. Helyesebben nem marad. ban bíztak, hogy a beszélge­tésnek meglesz a kellő nevelő hatása. Nem lett meg. A magatar­tása nem változott. Növénytermesztői munka­köribe helyezték. Július 10-ig itt is dolgozott, közben csakúgy mint június 25-én, július 7-én is, igazo­latlanul hiányzott. A betaka­rításban összesen két napot vett részt, bálákat rakodott. Július 10-től 20-ig táppén­zes állományban volt, de jú­lius 31-ig, a kivizsgálás idő­pontjáig a munkahelyén nem jelent meg. A munkahelyé­ről való távolmaradásának igazolására a kerület csak július 29-én tudta felszólíta­ni, mivel táppénzes papírját július 28-án küldte be és ak­kor derült ki, hogy kezelő­orvosa július 20-án már ke­resőképessé nyilvánította. És lássuk, hogy mennyit keresett és mennyit dolgo­zott. A kimutatások a követ­kezőkről árulkodnak: 119.80 Ft/nap 1 198 Ft 129,32 Ft/nap 3 233 Ft 174.80 Ft/nap 4 370 Ft 110,40 Ft/nap 2 651 Ft 129,60 Ft/nap 1 944 Ft 135,31 Ft/nap 13 396 Ft Mert a „puhakezűség” visz- szaüt. Ö, aki nem végzi el a kötelességét, másokat, a ve­zetőit vádolja kötelesség el­mulasztásával. A vezetőit te­szi felelőssé azért, hogy ő annyit keres, amennyit ő ke­vésnek tart. Másokihoz, olya­nokhoz viszonyítja magát, akik becsületesen dolgoznak. A munkáért nem töri magát, de a becsületesen dolgozó traktorosokra hivatkozik, hogy azok öt-hatezer forintot is keresnek. Annyit keresnek, de meg is dolgoznak érte. Ö is keresett közel négy és fél ezret, amikor viszonylag ren­desen dolgozott... Sajnos, nem egyedi esetről van szó. Ha az olvasó végig­gondolja: a saját munkahe­lyén is talál olyanokat, akik­kel mindenki lelkizik, akik­nek javulásában évek óta bíznak és legfeljebb any- nyit tesznek velük, hogy egyik munkahelyről a másik­ra helyezik és ráadásul még ők elégedetlenkednek. Tehetik, mert senki sem mondja meg nekik, fegyelmi­vel alátámasztva, hogy elége­detlenségre azoknak van okuk, akik mindenkitől be­csületes munkát követelnek. Tanácsot kérő levélírónknak és mindazoknak, akik hason­ló kérdésekkel foglalkoznak és foglalkoztatják az illeté­keseket, azt válaszolhatjuk: Tegye azt, amit ebben az or­szágban a döntő többség tesz. Végezzen rendes, becsületes munkát és akkor tisztes ke­resethez jut. A munkabér tel­jesítmény után jár és nem aszerint osztják ki: ki, meny­nyit követel magának. SZALAI JÁNOS Tanévnyitás: szeptember l-én Közeledik a nyári vakáció vége. Az országos ünnepi tan­évnyitót az idén augusztus 31-én, vasárnap délután a békéscsabai iskolaközpontban tartják, ahol Pozsgay Imre művelődési miniszter mond ünenni beszédet. Az ese­ményt a Magyar Televízió egyenes adásban közvetíti maid. Az iskolákban egyéb­ként szeptember l-én, hét­főn nyitják meg az 1980—öl­es tanévet, az első tanítási nap: szeptember 2-a lesz. A javítóvizsgákat augusztus utolsó hetében tartják azok­nak a tanulóknak, akik az előző tanévben egy vagy két tantárgyból elégtelen osztályzatot kaptak. Az általános és középisko­lákban a pedagógusok már megkezdték az oktatás előké­szítését. A hónap utolsó nap­jaiban tanévnyitó, nevelőtes­tületi értekezleten vitatják meg a következő tanév fel­adatait. Ezekben a napokban alakítják ki az új órarende­ket. Az alsófokú nevelési, oktatási intézmények általá­nos tantervű osztályaiban a tanítási órák száma az alsó tagozaton a napi 5, az első osztályokban a 4, a felső ta­gozaton a napi 6 órát nem haladhatja meg. A következő tanév menet­rendje szerint a téli szünet december 22-én kezdődik éj január 4-én fejeződik be; az ezt követő első tanítási nap január 5-e. Az első félév 1981. január 31-ig tart, a félévi ér­tesítőt február 6-án kapják kézhez a tanulók. A tavaszi szünet 1981. április 6—11, között lesz, a szünet utáni el­ső tanítási nap április 13-a. A tanév utolsó tanítási napja az általános iskolák­ban, a középiskolák I—III. osztályaiban, az egészségügyi szakiskolákban, valamint a gép- és gyorsíró iskolák I—II. osztályaiban 1981. június 12-e. A középiskolák végzős tanu­lói, az egészségügyi szakisko­lák III. osztályos tanulói 1981. május 9-én búcsúznak az iskolától, tanáraiktól. Az érettségi vizsgák 1981. május 18-án kezdődnek. Az érettségi-felvételi közös írás­beli vizsgákat május 25-én és 26-án tartják. A nemzeti­ségi gimnáziumokban május 16-án, a dolgozók középisko­láiban pedig június l-én kez­dődnek az írásbeli érettségi vizsgák. A következő tanévben i® szerveznek országszerte isko­laelőkészítő foglalkozásokat azoknak a gyermekeknek, akik 1981 szeptemberében lépek iskolába, s nem óvó­dások. A nevelők a tanév fo­lyamán 196 órában készítik elő őket az iskolai tanulásra. A kéregtűzés a legfonto­sabb munkaművelet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents