Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-14 / 190. szám
A ÍíÉPÜJSÁG 1980. augusztus 14. Dietrich, a csodálatos Titokzatos és megfejthetetlen „Marlene Dietrichhel a színház elvesztett egy igazgyöngyöt, és ő a moziban találta meg igazi hivatását. Marlene korának lánya, a hódító asszony jelképe, modellje, visszatükröződése lett, a vamp, a végzetes nő, nevezzük, ahogyan akarjuk. Garbó az örök nőiség jelképe, aki sugalmazó feladatának betöltésére isteni és ördögi megnyilatkozásra egyaránt képes, Bergner az eszményi, titokzatos és megfejthetetlen modern lány, Marlene talán a jövő asszonya...” — írta egy színházi rendező, bizonyos—Barnowsky úr a húszas évek végén. S csakugyan ma is töretlen népszerűségnek örvend, s megannyi sztár hullására, magának a fogalomnak szétmállá- sára is ugyanúgy fittyet hány, mint amikor elhízva és rosz- szul öltözve az első világháborút követő években kikötött Hollywoodban. „Túl kövér vagyok és az arcom olyan, mint egy krumpli!” — sápítozótt, amikor barátja és kitalálója, Iosef Stenberg kiharcolta számára a Kék angyal Lola Loláját, ezt a kispolgári berlini prostituáltat, aki nemcsak Marlene mítoszának alapkövévé vált, hanem ezzel egyidőben megteremtette azt a végzetes, kihívó szexualitást is, amit korábban a puritán Amerika el sem tudott képzelni. Igaz, ami igaz, ebben legalább olyan szerepe volt hihetetlenül szép lábának (később kétmillió dollárra biztosította), mint színészi tehetségének. A „végzetes asszony” lett, évekre ügyeletes csábítója a kor híres férfisztrájainak — Gary Coopertől Maurice Cheva- lier-ig, miközben hosszan és nem sok eredménnyel próbálta magánéletében legalább az amerikai ismeretlenségbe temetkezett Jean Gabinnel megértetni magát. „Marlene Dietrich neve si- mogatással kezdődik... és ostorcsapással végződik... Tollakat, szőrméket hord, amelyek úgy hozzátartoznak testéhez, ahogy a szőrbunda hozzátartozik az állatokhoz, a toll pedig a madarakhoz. Hangja, szeme, pillantása, mint egy Loreleié. Csakhogy Lorelei veszélyes nő. Marlene pedig nem veszélyes, mert szépségének titka szívében rejlik...” — véli Jean Cocteau róla. Köztudott, Dietrich imádott óriási kalapokban grasszálni, fekete selyemharisnyában, fejére és más testrészeire tűzött toliakban, méteres szipkából füstölni, rekedtes hangján érzéki és morbid melódiákat énekelni a gyilkos szerelemről... Élete gazdag eseményekben, fordulatokban, megpróbáltatásokban. De most nem ennek ismertetése a célunk. Mindezt afféle háttérnek szánjuk a tv-ben most indult sorozathoz, amelyben a legendás Kék angyal mellett ott szerepel az ugyancsak legendás Bizsu is. A sejtelmes ékszerek és boák súlya alatt rogyadozó Dietrich tűnik majd fel a „Sangháj expressz- ben” és „A megbecstelení- tett”-ben, hogy aztán egész újfajta színésznővel találkozzunk az Asszonylázadásban, szinte vadnyugati milliőben, persze a kötelező slágerrel... A sorozatban ott van még a Hitchcock rendezte „Rémület a színpadon”, a „Nincs országút az égen”, s természetesen a ma is friss, izgalmas „A vád tanúja” is... NEMLAHA GYÖRGY Könyv Picassóról A Pablo Picasso életéről munkásságáról megjelent kötetek nem szólnak a „lengyel epizódról”. Ez talán érthető is lenne, ha Picasso 10 napos lengyelországi tartózkodása nem tükröződött volna alkotásaiban, és ha nem lengyel város — Wroclaw — lett volna az, amelyik az első világkiállítást rendezte Picasso kerámiáiból. A művészt, az embert kívánja közelebb hozni az a kiadvány, amely „Picasso Lengyelországban” címmel három nyelven — franciául, angolul és oroszul — került kiadásra a krakkói Irodalmi Kiadó gondozásában. A mű lengyel művészettörténészek és kritikusok megnyilatkozásait tartalmazza Picasso életművéről. Dunántúlt napló A múlt évinél kevesebbet szállít a MÁV a nagyharsá- nyi kőbányákból, a gyékényest sóderbányából, valamint a BCM-ből. A BCM tavaly ilyenkor naponta száz kocsit igényelt a MÁV-tól, most csak ennek a felére van szüksége. Ugyanez a helyzet Nagyharsányban is a második negyedévtől. A szokatlan áruszállítási helyzet hirtelen alakult ki. Elsősorban a cement, a kő és a kavics marad eladatlanul a depókban, mert a hazai építőipar nem tart rá pillanatnyilag igényt. A vasút tud az építőanyagok szállítására kocsit biztosítani, és a helyszínre irányítani akár soron kívül. A Szigetvári Konzervgyárnak is bármikor küld szerelvényeket a MÁV Pécsi Igazgatóság, de a napi és a heti szállítási ütem alakulását külkereskedelmi vállalatok határozzák meg. Az igazgatóság szállító- parkja változatlan, vagyis 4000—5000 teherkocsiból áll; csak kevesebb áruval közlekednek hónapok óta. Idén 18,6 millió tonna áru elszállítását tervezték a tavalyi 18,4- gyel szemben. Július végéig több mint 10 millió tonna áru ért célba. A szállítandó cikkek zöme kő, cement és kavics. Előfordulhat, hogy későn, vagyis akkor növekszik meg irántuk a kereslet, amikor a mezőgazdasági szállítás tetőzik. Ha egybeesik a kő, a cement, a kavics, valamint a mező- gazdasági termények szállítási időszaka, akkor elsősorban a könnyen romló mezőgazda- sági áruféleségek elszállítását segíti a MÁV. Jelenleg Nagykanizsán mind több almát, körtét rakodnak, míg Marcaliban, Lengyeltótiban a dinnyéhez igényelnek te- hervonatokat, de jelentősek a kajszi- és az őszibarackszállítmányok is, pedig a gyümölcs- és zöldségszezon még csak kezdődik. SOMOG/l^ Pénteken este vihar tombolt, bár valamivel enyhébb, mint tavaly ilyenkor. És a szezon legkellemesebb strandidejének sem vetett véget; szombaton ugyanis ismét hőségre ébredtünk, és vasárnap volt a déli parton az eddigi legnagyobb forgalom. 170 kilométeres gépkocsisorról szólt a rádió. Aki vasárnap az M 7-esen vagy a 7-es autóúton közlekedett, és végül szerencsésen célhoz ért, méltán érzétt megköny- nyebbülést. Sóstótól Berényig a fizető- strandokat és zöldterületeket ellepik a nyaralók; tömegesen fürödnek és napoznak. Vasárnap a siófoki nagy strandon például 16 ezer ember váltott belépőt. A szabad fürdőhelyeken ennél is többen élvezték a tó nyújtotta örömöket. Sajnos, napról napra több a szemét, a hulladék is a zöldövezetben — főként az autóparkolók környékén. Rekordforgalom van a Pannóniánál is: tele vendéggel a siófoki szállodasor, a földvári Neptun. A balatoni kempingekben szombaton 17640-en tartózkodtak; hétszázzal többen, mint tavaly ilyenkor. A legtöbb sátorozót a szemesi Vadvirág fogadta (2393-at), valamivel kevesebbet a sóstói ifjúság (2333-at); ezernél többen nyaralnak a siófoki Aranyparton, a za- márdi Autós I. és II. kempingékben, valamint a fo- nyód-bélatelepi Napsugárban. Megélénkült a forgalom a gyorsfejlesztési program keretében létesített táborhelyeken is, például Balatonsze- mesen a bagódombi kempingben. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Valójában csak most kezdődik a nagyüzem Fejér megye egyetlen, hazánk egyik legifjabb szörpüzemében. Egy szerencsés ötlet szülötte ez a létesítmény. A Móri Állami Gazdaság vezetőit az az egyszerű körülmény indította, hogy a nagyüzem területén, de a környéken is tetemes mennyiségű gyümölcshulladék „termelődik”, amit kár veszni hagyni. A közgazdasági igazgató- helyettes szerint egész évre 3700 tonna szörpöt programoztak az üzemben, ami 5,6 millió palackot jelent. Félév alaitt 1890 tonnát gyártottak, terven felül 1,1 százalékkal többet. Az export mennyisége az év végére eléri a 3 millió palackot. Ez nagy szó, ha nem felejtjük, hogy ez az üzem csak nem régen jelentkezett termékeivel a világpiacon. Ahogyan egykor márka lett a móri ezerjó, a móri leányka és a többiek, úgy most minden remény megvan arra, hogy a móri szörpök is fölkerüljenek a legjobbak sorába. PETŐFI NÉPE Bács-Kiskun megye üzemei és szövetkezetei termékeikkel egyre inkább öregbítik a megye iparának hírnevét. A hazai kereslet kielégítésén túl mind a szocialista, mind a tőkés államokba jelentős mennyiségű, a megyében készült áru kerül. A kecskeméti központi üzemben, valamint a vidéki telephelyeken 980 dolgozót foglalkoztató Petőfi Nyomda évente 6500 tonna karton- és papíralapanyag felhasználásával készíti termékeit. Igen szerencsés lépésnek bizonyult az öntapadó címke gyártásának beveztése. Az első évben, — 1973-ban csak egy négyszínnyomásra alkalmas géppel kezdtek, ma már ezenkívül egy darab kétszín- nyomó és egy darab négyszínnyomó rotációs rendszerű géppel dolgoznak. Tavaly 1 millió 484 ezer négyzetméternyi öntapadó címkét adtak át megrendelőiknek, az idén pedig már jelentősen túlhaladják a másfél millió négyzetmétert. Ugyancsak növekvő sikerük van a hagyományos címkéknek is. Tavaly a szinte megszámlálhatatlan címke készítéséhez 234 tonna papírt használtak fel, az idén pedig elérik a 300 tonnát. Atelier 61 Jugoszláv faliszőnyeg-kiállítás Szekszárdim Újvidéken 1961-ben alakult meg az Atelier 61 elnevezésű alkotóműhely, mely faliszőnyegek készítésére specializálta magát, bár a szűkszavú katalógusból nem derül ki, hogy nines-e más tevékenységük is. Szekszárdi kiállításukra húsz nagyméretű faliszőnyeget hoztak el, melyek mindegyike a csoport érettségét, magas színvonalát mutatja, néhány darab pedig arra is bizonyság, hogy érdemes művészetüket külföldön is bemutatni. Húsz kiállító, húsz mű, közöttük két méternél nagyobb darabok is, s erősen kérdéses, hogy milyen lakásban férnek el ezek. Pedig mindegyik kifejezetten falra készült, sőt néhány szőnyegszövő festői hatásra is törekszik, képben gondolkozik. A témák változatosak, mesehangulat, absztrakt formák, konkrét ábrázolások váltják egymást, s esetenként távoli hatásokat is felismerünk, mert úgy látszik, Vasarely látványos optikai törekvései az újvidéki művészek körében is követőre találnak. A kiállításnak talán legszebb darabja Mutric Edo munkája: dinamikus formái, meggyőző színei azt mutatják, hogy a szőnyegszövésben is lehet és érdemes új utakon járni. Karanovic Bosko szürrealista képet formál, s nagyon meggyőző Soldatovic Jovan monotípiára emlékeztető szőnyege. Törnie Svetozár plasztikai hatásra törek- > szik, míg Szilágyi Gábor impresszionista festménnyé szövi fehér napraforgóit. Sokan, talán gyerekszobákra gondolva, igazi mesehangulatot teremtenek, mások inkább dekoratív hatásra törekszenek, de bármilyen megoldást válasszanak is, valamennyi szőnyeg magas művészi színvonalon készült, s csak örülhetünk, hogy eljutott Szekszárdra is ez a gazdag kiállítás, ahol a Babits művelődési központban a hónap végéig látható. ...bőgi valahol a negédes nótát egy exhibiöionista rádió, s hangjából még az sem vehető ki teljes pontossággal, hogy milyen irányultságú az illető adó. A „jelmondat” egyébként soha nem ismételhető aktualitással lengi körül az egyik kecses, tízemeletes toronyépület atmoszféráját, ahol is már napoik óta nem jár az egyik lift, a lakók pedig csodálkozó, kínos, keserves, olykor dühös, máskor azonban rezignálván fáradt gesztusokkal barátkoznak a mintegy hatvan méternyi pályahosszon. Az olimpiai teljesítményeket itt ugyan csak alvó, apró gyerekek nyomaitékosítják a szuszogó szülők nyakában, bevásárló« zat y rök, tömött aktatáskák a fárasztó „.első, (második) műszak” után, és így tovább; de mindegy, a földszinti liftajtó szemmagasságában kérlelhetetlenül díszük a kéziratos judicium: „A felvonót az ÉMI felvonószakértője a világítási búra hiánya miatt leállította”. A lépcsőházban lassanként szertekúszik a susmus. „Nem létezik, hogy emiatt... Véletlen, hogy a házmesterék pont most menték szabadságra?...” Való igaz, a házfelügyelői lakás ajtaján is ott a cédula: „Szabadság miatt ügyelet az N utca X szám alatt”. És kiemelt kalligrafiikált betűkkel: „Kérem, a papírt ne tépjék le!” A lépcsőhiáz pedig mászik, szuszog, edzi magát a kényelmetlenség — ugyanakkor az infarktus elleni küzdelem — jegyében, mert hiszen már az ókori keleti bölcselet is kinyilatkoztatta: átok és áldás együtt járó princípiumok... Ám megállapíthatatlan a duruzsoló zsörtölődés is. „Persze, mert a fejük felett folyik a buli! De akkor miért a felsőbb .emeleten lakókat büntetik?!” Előkerülnek .másféle hangok. „Hát... ha már azt is oda kell írni a lámpabúra fémjére, hogy ne ide dobják a szemetet... A dohányzást- tiltó kis tábla is milyen hamar eltűnt... és az a -temérdek csikk a padlózat szegélyréseiben... S ugyan micsoda vandálok kar- molászták össze már az első hónapokban azt a szép piros ajtót...” Az ellenzék. „No, de amikor a házmester belökte az X emeleti Z feleségét a mosó- konyhába... Bár fel is jelentették...” „Azt is mondják, azért ez az egész tyúkiháfoorú, mert valaki szeretné a parkettás lakásukat...” Egyszóval élénken folyik a nyomozás, találgatás, hol sötéteb-b, hol világosabb színekben. Az emberek közben ismerkednek. Felfedeznek a lépcsőfordulókban a másikon olyasmiit, amit egyébként sohasem vették észre. Köszönnek, egymásra mosolyognak (szuszogva, fújtatva) a hatodik tájékán. És felröppen egy óvatlan sóhaj: „Hogy a fene enné meg ezt az egészet... Merőé valaki mondani, hogy nem tartják példásan tisztán az egész lépcsőházat, környéket?...” Valaki fenyegetőzik, valaki hümmög; a szusizagás, cigelő- dés pedig folytatódik. A paradoxon ugyanakkor továbbra is paradoxon marad, akárcsak a nagy geometria egyes tételei. Egyedül a valós óhajt nem mondja ki senki, pedig egészen biztos, nogy az is oda- transzformálódhatna a kánikula délutáni, tízemeletes — most éppen paprikiahangulatú — lépcsőházba: „Szeressük egymást emberek...” Bér éppenséggel gyűlölködni, fegyvert zörgetni is lehet... baita Cs. L. Karanovic Bosko: Fal iszony eg „Szeressük egymást gyerekek.
